Nemzeti Jövőnk, 1932 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1932-12-11 / 1. szám
Beköszöntő Végre a sötétben botorkáló, reményét vesztett magyar előtt ismét felvirradt a Nap! A háború borzalmai és nélkülözései után az országra szakadt forradalmak, román megszállás és igazságtalan békeszerződések lejtőre juttatták a sokat szenvedett Nemzetet. A mind kétségbeejtőbb gazdasági helyzet folytán nemtörődömség, fásultság, lehangoltság vett erőt a közönségen és mindenki mástól várta a segítséget, a munkát. A világgazdasági válság pedig — amely a mi szűkre szabott határainkat sem kerülte el — megadta az országnak az utolsó döfést. Már-már úgy látszott, elkerülhetetlen a szomorú vég , amikor az utolsó percben, a legnagyobb veszélyben, mikor a reménykedés utolsó szikrája is kialudni készült, ragadta kezébe a kormányt vitéz Jákfai Gömbös Gyula. És most pontot kell tenni a múltra! Ne feszegessük a múlt hibáit, hanem forduljunk reménykedéssel a jövő korszak felé. Gömbös Gyula bátorsága, önbizalma és bölcsesége megállította és helyes útra tereli az országnak a lejtőn lefelé rohanó szekerét. Ő a legkeményebb magyar, aki mer, tud és akar. Visszaadja a kétségbeeső magyar népnek a hitet, reményt és bizalmat. Erős ökle ajtót és ablakot tart a Nemzet súlyos börtönében. Uj levegőt ad és uj életet teremt. A Vezér elhivatottságában bízva és a jövővel szemben vérmes reménykedéssel eltelve indítjuk meg lapunkat. Hirdetője kívánunk lenni a bátorságnak, becsületnek és bölcseségnek. Szószólói akarunk lenni a hazafiságnak, az egyenjogúságnak és igazságnak — ostorozói mindannak, ami ezzel szemben áll. Bátor harcosai leszünk az Eszmének és védelmezői pártra, osztályra és felekezetre való tekintet nélkül minden magyar testvérünknek. Ezen nemzetregeneráló eszmék érdekében nemcsak Szolnok város közönségéhez kívánunk szólni, de szolgálni akarjuk az egész megye közönségét, sőt a megye határain túl is meg akarjuk világítani az utat azoknak, akik velünk együtt rohamra indulnak diadalra vinni azt a zászlót, melyet Gömbös Gyula tart a kezében. vitéz Szolnoki Scheftsik György dr. JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYE NEMZETPOLITIKAI LAPJA. Megjelenik minden szerdán és szombaton este Előfizetési árak: Egész évre . . 10'— P Félévre . . 5'— P Negyedévre . 2‘50 P Postatakarékpénztári csekkszámla száma: 49.127. FŐSZERKESZTŐ: vitéz Szolnoki SCHEFTLIK GYÖRGY dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Szolnok, Gorove-utca 7. sz. Telefon: 142. Nyomda: Roth Dezső könyvnyomdája, Szolnok, Gorove-utca 15. Telefon: 113. Szolnok, 1932. december 11. Vasárnap. I. évfolyam 1. szám. Bátorság! Becsület! Bölcseség! A magyarok Istene áldja meg . Főméltóságú vitéz Nagybányai Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját, a Magyar Nemzetet, annak vezérét, vitéz Jákfai Gömbös Gyulát és J.-N.-K.-Szolnok vármegye új főispánját, Roffi Borbély Györgyöt. Az új nemzeti korszak írta : Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység Pártjának elnöke. A nemzeti munkaterv kidolgozásánál hazánk iránti szeretetünk mellett elsősorban még az a tudat vezetett, hogy célunkat csak akkor tudjuk elérni, ha a magyar társadalom minden gazdasági ágazatának egyformán biztosítjuk a boldog jövendőt. Ennek megvalósításához szükséges a nemzeti egység. Gömbös Gyula miniszterelnökké történt kinevezésével megteremtődött az a légkör, amely visszaadta a nemzetnek az önbizalmat és a hitet. Ebben az atmoszférában össze kell fogni az egész dolgozó társadalomnak, ki kell irtani a kishitűséget és rosszindulatú kritikát. — Egyik osztály sem kívánhat érvényesülni a másik rovására — hanem testvéri szeretettel kell felkarolni a gyöngébbet s ezáltal is megerősíteni az uj nemzeti korszakot. Uj reményre jogosít Vezérünk ereje és munkabírása — és én biztosan tudom és vallom, hogy őt követve rövidesen elérjük minden igaz magyar leghőbb vágyát, legszentebb célunkat: a boldog, gazdag, nagy magyar jövendőt. Nemzeti öntudatot írta Marton Béla országgyűlési képviselő. Régi nagy hibája a magyar társadalomnak, hogy a legfontosabb nemzeti kérdéseket igen gyakran csak egy kézlegyintéssel próbálja elintézni és nem szentel fáradságot ahhoz, hogy kellő betekintést nyerjen a dolgok igazi lényegébe. Hagyományos Pató Pál felfogásán mind a mai napig alig változtatott és az egyetemes nemzeti kérdéseket koránt sem vitatja meg azzal a fontossággal amit a nemzeti érdek minden egyes polgárától elsősorban megkövetel. Bizonyos alkalmi vitákban igen gyakran alul marad, mivel nem bír azzal a felkészültséggel, amellyel egyes baloldali elemek bírnak, dacára elvük igaztalanságának és a nemzeti érdekekkel szembehelyezkedő felfogásuknak. Lassan lassan azután talán észre sem veszi, hogy mind bizonytalanabbá válik a lába alatt az az erkölcsi talapzat, amit nemzeti öntudatnak nevezünk. A keserű orvosság helyett szívesebben fogadja az édes mérget és inkább tapsol azoknak, akik gyanús és bizonytalan ígéretekkel állnak elő. Az állam, azaz a nemzet iránti kötelességérzetei meglazulnak és ezzel maga alatt vágja a fát. Pedig volt idő, amikor a magyar társadalom súlyosan megbűnhődött azokért a hibákért, amelyeket mind a nemzeti öntudat hiánya miatt állottak elő. Hiszen tudhatja mindenki, hogy csak azok a népek bírnak átgázolni a jelenlegi idők gazdasági mocsarán, amely népek megingathatatlanul bíznak nemzetük jövőjében és amely ország egységes tábort tud létrehozni a nemzet testétől idegen gondolatok ellen. Csak azok a népek lesznek méltók egy jobb jövőre, melyeknek polgárai fegyelmezett katonánként állanak Vezérük zászlaja mögött és sutba dobva a sírást és rimánkodást acélos akarattal, büszke nemzeti öntudattal vetik magukat abba a harcba, amelyet a nemzet feltámadásáért és boldogulásáért meg kell vívniuk. A győzelem záloga azonban a nemzet egységében rejlik, mert hiába minden egyéni próbálkozás és egyéni harc, ha az ország széthulló pártok otthona lesz, ahol apró pártpolitikai és osztályharc termi a maga mérges virágait. A belső széthúzás, a külső ellenség erejét növeli, amelynek könnyű feladata lesz akkor, ha az ország egységét egyéni ambíciótól fűtött lovagok egymás közötti vetélkedése gyengíti. Éppen ezért be kell látnia a magyar társadalomnak, ipari munk Ára 10 fillér.