Nemzeti Sport, 1936. június (28. évfolyam, 107-127. szám)

1936-06-02 / 107. szám

froll Kedd, 1936 június­­2. Általános bírálat Vagdosott mindenki, építő munkás nem akadt a magyar csapatban,­­ ezért nem tudtunk mit kezdeni 90°/0-ás fölényünkkel Fájdalmas volt ez a vereség min­denképpen, de főként két sorozat miatt. Az egyik sorozat, amelyik szomorú volt, folyamatban maradt, a másik, amelyikre büszkék vol­tunk, megszakadt. Nem tudtuk megtörni azt a sorozatot, amely tíz esztendeje egyetlen magyar győzelmet sem tudott felmutatni az olaszok ellen, viszont egy év óta tartó veretlenségünk sorozata dicső tésén véget ért. Tavaly május 19-én kaptunk ki utoljára Párisban a franciáktól, azóta legyőztük Cseh­szlovákiát, a legutolsó világbajnok­ság második helyezettjét, Svájcot, Németországot, Ausztriát, döntet­lenül játszottunk Ausztriával, Olaszországgal (Milánóban!), Ír­országgal. Most ennek a büszke sorozatnak vége. Ha a vereség okait keressük, először szembe kell szállnunk azzal — a mérkőzés után sűrűn hallott — véleménnyel, amely kényelmesen és egyszerűen a balszerencse, majd a gyenge bíró rovására írná leg­szívesebben ezt a vereséget. Súlyos hiba volna megbékélni ezzel a meg­­állapítással! Az a körülmény, hogy a játékidő háromnegyed részében ott tanyáztunk az olasz kapu előtt, a mai futballban erényként már alig jegyezhető fel. Ha az igazi, meggyőző gólhelyzeteket tekintjük, akkor azt kell látnunk, hogy az olaszok sokkal, de sokkal kevesebb támadásukból majdnem ugyan­­annyi gólhelyzetet dolgoztak ki. Hogy abból a kapura leadott sok lövésünkből néhány a kapufának ment, az a valószínűség számtani szabályaiból adódik. Ne merüljünk el tehát a balszerencsére és a rossz bíróra való hivatkozás kellemes kábulatába, hanem hideg fővel ke­ressük meg a hibákat: mik voltak a vereség okai? 1. a csatársor teljesen hibás el­­gondolású felépítése. Annál inkább fel kell rónunk a szövetségi kapi­tánynak a csatársor elhibázott szerkezetét, mert hiszen a bécsi diadal elsősorban abból a körül­ményből fakadt, hogy kevésbé lehet okolni azért, hogy eb­ben a nem természetes felállítás­ban meddők maradtak. A gyor­san tömörülő olasz védel­met csak gyorsan továbbadott, la­pos és meredeken előreirányított labdákkal lehetett volna meglepni. Ezzel szemben mi csupa vagdosott, magas és találomra bekent labdá­val dolgoztunk. Szűcs ugyan dicsé­retes módon majdnem mindent el­fejelt, de magas labdáit a tank­ össze­ fölényben újra megfeledkezett a minimális biztonságról, amire pedig hátul éppen akkor kell legjobban ügyelni, amikor a csapat hosszú ideig tartó fölényes perió­­dusokba jut. A II. félidő kritikus pillanataiban Meazza mindig fede­zetlen volt. Látszik, hogy még min­­dig nincs beidegezve játékosaink­ba, hogy betartsák a kapott utasí­tásokat. 5 A két csapat „főtáblája" Néhány évvel ezelőtt általunk kezdeményezett gól-vázlatrajz, va­lamint a mérkőzés-grafikon beveze­tése után (amely utóbbi újításunk az idők során már a világ sajtójá­nak egy részét is meghódította), most újabb rendszerű rajzzal igyek­szünk a lefolyt mérkőzés tudósítá­sát olvasóink előtt még szemlélte­ Amint látjuk, az olasz kapura, illetve föléje és mellé összesen 30 lövés ment, amelyből pontosan a A magyar kapu főtáblájából rög­tön szembetűnik, hogy mennyivel kevesebb lövés ment feléje, mint az olasz kapura. Sőt, mint igen fel­zőbbé tenni. Ez a legújabb kreáci­ónk a „lőtábla”, amely a céllövés­nél használt lőtáblához hasonlóan azt mutatja be, hogy a mérkőzés folyamán az egyes kapukra, illetve azok mellé és fölé (két méternyi távolságra) hány és milyen erős­ségű lövést adtak le. A fekete pontok a teljes erejű lemző adatot erre a mérkőzésre, megemlítjük, hogy az első félidő­ben mindössze két labda szállt a kapunk felé. Az egyik, az üres ka­lövseket, a vonalazott körök a fél­gyengén, az üres karikák pedig az egészen gyengén rúgott labdákat jelzik. A számmal jelzett fekete pontok a gólokat jelzik időrendi sorrendben. Ez a legújabb rajz­ kreációnk már a bemutatóján igen érdekes adatokat produkál. inkával jelzett könnyű labda volt, a másik pedig (tehát az egyetlen lövés ebben a félidőben) gól lett, fele esik egy-egy félidőre. A lövési labda. A labdák tekintélyes része­sek között van két kapufa és több azonban — sajnos — nem volt ve­­reszélyes, de pompásan kivédett e­szélyes. ■ ZtiM&i f tietticL) tudod, hogy hosszú évtize­dek tapasztalatai, temérdek kísérlet, a legjobb anyag és szakavatott munka terem­tették meg a mai tökéletes EMERGÉ kerékpárgumit Nyugodtan rábízhatod A magyar kapu Az olasz kapu magad, a kétfajta EMERGE , akármelyikét választod. Vigyázz! egyformán jól jársz vele Bécsben az összekötők he­­lyén építő csatárok játszot­tak, az előretolt helyeken pedig gyors végrehajtók, ki­törők. Adva volt tehát a siker receptje és ekkor a kapitány éppen a fordí­tottját csinálta meg: összekötőbe tette a „tank”-okat (Toldi, Turay), míg az építőket vagy az exponált harcos helyekre tette (Sárosi, Cseh), vagy kihagyta (Vincze). De ha már elkövette ezt az össze­állítási hibát, legalább a szünetben — amikor már egészen nyilvánvaló volt a melléfogás — legalább akkor megcsinálhatta volna az átcsoportosítást, amely a látottak alapján tökélete­sen adva volt. Turay, Sárosi, Toldi, Cseh, Titkos csatársorral * kellett volna igyekezni menteni azt, ami még menthető. De a kapitány ma­kacsul kitartott hibás elgondolása mellett. A játékosokat tehát lég­körök már nem tudták ilyen labdákká átváltoztatni. A szélsőfedezetek vezetett labdáira pedig ráhelyezkedett a nagyon gyors olasz védelmi blokk, így adó­­dott azután, hogy a magyar táma­dások rendesen hat olasz védőbe ütköztek a 16-oson belül, de néha az összekötőkkel­­nyolcra emelke­­dett a védők létszáma. 2. A magyar védelem a nagy EMERGÉ védjegy!EMERGÉ minőség! Sportérmek versenydíjak új képes árjegyzékét szívesen megküldjük ARKONZAS IV. VÁCI­ UTCA 20 GYÁRTJA A MAGYAR RUGGYANTAARÚG­YÁR ARIS!­ppol. m­i­n­ap­­ a huszadik század csodája és a nagy nemzetközi műsor a FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZ (volt Beketow) ma és minden esti díszelőadásán! Jegyelővétel 183—35 Előadás kezdete 1/19 órakor

Next