Népsport, 1969. október (25. évfolyam, 226-251. szám)

1969-10-09 / 232. szám

A ZTE és az MVSC dicsérete és bírálata A hét meg­áin­t n-----lepetését a Győr NK I H­rí Dózsa szoi­■ 11# 1 ta­gáltatta azzal, hogy 6:0-ra ver­te a Szállítókat. Ennél nagyobb arányú győzel­met csak a Videoton — az MVSC ellen — s az Oroszlány — a SZEOL ellen — aratott 7:0-ást. A győriek most ősszel remekül szerepelnek, s ottho­nukban veretlenek. A Szállítók ellen is nyomasztó fölényben játszottak, a karmester Orosz irányításával egymás után te­remtették a helyzeteket, s bár­milyen furcsa,­nagyobb arány­ban is győzhettek volna. A Szál­lítók most is azt bizonyította: nem tud szervezetten védekezni. • A legszerencsésebb győzelmet a Bp. Spartacus vallhatja ma­gáénak. A Kőér utcában Hideg­kúti Nándor nem hiába volt bosszús, együttesében többen nagyon mérsékelten játszottak, s bizony, ha Virág nem véd olyan jól, s az ózdi csatárok Szendrei vezérletével nem ügyetlenkednek el féltucat nagy gólhelyzetet, kikapott volna a szövetkezeti csapat. Feltűnt Bá­csot tisztátalan játéka, Fükő ide­geskedése. Nagy Istvánt kiállí­tották, Simonra pedig rá sem lehetett ismerni, méltán jutott a lecserélés sorsára. A szövetke­zeti szurkolók a mérkőzés után elismerték, hogy hallatlan sze­rencsés körülmények között tartották otthon a két pontot-A Kőbányai úton érdekesen alakult az eredmény. A Ganz- MÁVAG és az Előre eddig jó védelméről, s gyenge támadó já­tékáról volt ismert. És most 3:3 született! A sok gólt durva vé­delim hibák előzték meg. A legkirívóbb az volt, amikor Szi­lágyi kapus a feje felett a há­lóba ejtette a labdát, Reif pe­dig cselezgetett, Fenyvesi lesze­relte, s újabb gólt lőtt. Emlí­tést érdemel Matus gólja: az alapvonal közeléből kapásból bombázott a hálóba. Oroszlányban csalódást okozott a hazaiak játéka. Keveset mo­zogtak, rossz volt az összjátékuk, kevés veszélyes támadást vezet­tek, s Csak azért győztek, mert Lengyel a befejezés előtt kiha­gyott jegy 11-est. Makkai István intéző mondta: „Érthetetlen ... A szerdai edzőmérkőzéseken min­dig nagyszerűen játszik a csa­pat. Most is jó játékot vártunk, s íme, ez lett belőle.’’ 9 A kiesés ellen küzdő MVSC­­ 0:0-t ért el a Videoton ellen.­­ „Csak dicsérhetem a miskol­­­ciak hallatlan lelkesedését, erő­­­­feszítését — mondta Turay And­rás, a Videoton edzője. — Szí­vüket adták a győzelemért. Azt viszont nagyon helytelenítem, hogy kíméletlenül játszottak, s Temesvári II, Krompaszky és Marosi vezérletével főleg tár­sait igyekeztek megfélemlíteni." És mint minden szakvezető, Tu­ray is kifogásolta a népkerti pálya rossz állapotát, amely mél­tatlan az NB I B-lyz. A ZTE-t bírálhatjuk és dicsér­hetjük is. Elismerés illetheti őket pompás szereplésükért — hiszen még az NB I-be való feljutásra is esélyük van — s azért a­ bravúrért, hogy Székes­fehérvárott egy órán át kilenc­­ emberrel játszottak, 0:1-ről egyenlítettek, s pontot vittek haza! Elmarasztalást érdemel­nek viszont durváskodásaikért. Filót és Mádért emiatt állították ki. Nem lehetne ezeket az­ ered­ményeket sportszerűbb eszkö­­zökdkel elérni?­­ • A góllövőlistát Karsai vezeti­­ 26 góllal. A szegedi Vass hat ti­­­­zenegyessel, sok fejesgóllal ala­posan felnyomult, 16 gólos. Har­madik az oroszlányi Papp 17 góllal. 14 gólos: Wolek (Video­ton). 13: Németh (Békéscsaba), 12: Lakics (Várpalota), Juhász (Bp. Spartacus). 11: Dobó (Bé­késcsaba). 10: Kajtár (Zalaeger­szeg), Csukány (Ózd), Himer II (Szolnok), Sallói (Oroszlány). • A hét ui.-e: Fekete (Oroszlány) — Kolláth (Szolnok), Pap­p (ZTE), Halasi (Pécs), Kiss (Bé­késcsaba) — Orosz (Győr), Kis­baj (Várpalota) — Domonkos (Győr), Arató (Előre), Fenyvesi (Ganz), Buczkó (Miskolc). A Kecskemét—SZEOL (1:1) félbeszakadt mérkőzés tábláza­tunkban nem szerepel, összesen: Otthon: Idegenben: MI I . J. Gy. D. V. Gól P. J. Gy. D. V. P. J. Gy. D. V. P. J. Videoton 26 13 2 6 70:31 38 12 11 1­2 23 14 7 1 6 15 2. Várpalota 26 14 4 8 41:29 32 14 10 3 1 23 12 4 1 7 9 3. Oroszlány 26 13 6 7 44:32 32 13 10 2 1 22 13 3 4 6 10 4. SZEOL 25 12 7 6 50:36 31 12 8 2 2 18 13 4 5 4 13 5. ZTE 26 11 8 7 43:26 30 13 10 3 — 23 13 1­5 7 7 6. Kecskem. 25 11 7 7 30:21 29 12 8­­2 2 18 13 3 5 5 11 7. Pécsi B. 26 11 7 8 32:32 29 1­3 9 4 — 22 1­3 2 3 8 7 8. Bp. Sport. 26 9 10 7 44:37 28 13 8 5 — 21 13 1­5 7 7 9. Békéscs. 26 11 5 10 40:36 27 13 8 4 1 20 13 3 1 9 7 10. SZMTE 26 8 9 9 31:38 25 14 8 5 1 21 12 — 4 8 4 11. MÁVAG 26 9 6 11 27:34 24 13 7 4 2 18 13 2 2­ 9 6 12. Előre­k26 6 11 9 23:29 23 12 4 6 2 14 14 2 5 7 9 13. FŐSPED 26 7 8 11 36:44 22 13 6 2 5 14 13 1 6 6 8 14. Szf. MÁV 26 8 6 12 26:34 22 14 6 3 5 15 12 2 3 7 7 15. Ózd 26 7 7 12 31:37 21 12 7 3 2 17 14 — 4 10 4 16. Győri D. 26 6 8 12 26:39 20 14 5 6 3 16 12 1­2 9 4 17. MVSC 26 5 7 14 21:45 17 13 5 4 4 14 13 — 3 10 3 18. Nagyb. 26 6 4 16 18:53 16 13 6 2 5 14 13 1­2 11 2 B­arátságos labdarúgó-mérkőzések Ifjúsági válogatott—VDK kato­naválogatott 3:2 (2:0). Zrínyi Aka­démia sporttelepe, 600 néző. V: Somlai. Ifjúsági válogatott: Ben­­cze (Pólyák) — Őze, Csorna, Komjáti, Varga (Fehérvári), Lu­kács, Bogát­, Bánfalvi (Gace), Földes­ (Gáspár), Horváth, Zséde­­nyi (Kovács B.). G: Földesi (2), Bánfalvi, 111. Bon, Vini (11-esből). Bp. Honvéd —Karcag 6:2 (1:1). Karcag, 3500 néző. V: Bálla Gy. G: Tichy (3), Tussinger, Kara­kas, Komora. Hl. Varga II. Kovács Cs. Pécsi Dózsa —Pécsi Volán 10:1 (3:0), Pécs. V: Sümegi. G: Tüske, Daka, Dunai dr. (3—3), Rádi, 111. Szabó. Sz. Haladás—Sz. 12-es Autója­vító 7:2 (3:0). Szombathely, 300 néző. V: Sufter. G: Iszak II (2), Pintér (2), Rátkai, Iszak I (11-es­­ből), Farkas, Ill. Podham­, Med­­gyes. Dunaújvárosi Kohász —Dorogi Bányász 2:0 (2:0). Dorog, 300 néző. V: Honvéd. G: Végh, Nagy I.. Komlói Bányász— Máza-Szászvá­­ri Bányász 4:1 (2:1). Komló V: Király. G: Egri (2), Bodiai. Bor­­dáros, 111. Jod­ás. Egyetértés —Gázművek 4:1 (3:1). Aquincum, 200 néző. V:­­ Németh II. G: Mo­hácsik (3), Ki­­­­rályhegyi, Hl. Molnár. Rába ETO I —Rába ETO II 1:1 (1:1). Győr. V: Csordás. G: So­mogyi, 111- Glaser. Diósgyőr —Borsodi Bányász 2:2 (1:0). Diósgyőr. V: Tátrai. G: Fekete. Haffner. Hl. Oszilánszló, Tátrai. SBTC — Kis­tér­enyel Bányász 3:1 (1:0). Salgótarján. V: Baláz­s II. G: Horváth F. (2), Kajdi. 111. Kmeity (öngól). Csepel —Chinoin 6:4 (4:1). Tá­bor u. V: Méczáres. G: Kalmár (2), Gondár, Hunyadi, Rottenbil­­ler. Kelemen, 111. Varga Gy. (1). Vasas Izzó—Ferencváros 3:1 (1:1). Tábor u, 500 néző. V: Pé­­csi. G: Lakatos, Székely, Ma­gyar II, Hl. Németh. MTK —Tűzoltó Dózsa 12:1 (5:1). Hungária körút, 200 néző. V: Maczkó. G: Kiss (4), Takács (2), Martha (2), Krizsi (2), Szuromi, Török. Hl. Békési. ÖREGFIÚK MÉRKŐZÉS Ferencvárosi öregfiúk —Almás­füzitői Timföld öregfiúk 8:2 (7:1). Almásfüzitő, 500 néző. Ítélet Dunai Lajos és Szucsányi András fegyelmi vétsége ügyében Az MTK fegyelmi bizottsága szerdán az esti órákban foglal­kozott az egyesület két labda­rúgójának — Dunai Lajosnak és Szucsányi Andrásnak — fegyelmi ügyével. A fegyelmi bizottság megálla­pította, hogy mindkét labdarúgó fegyelmi vétséget követett el ugyanis két esetben nem tar­tották be az edzői utasítást. Először a Pécs elleni mérkőzés előtt, majd pedig a Magdeburg elleni kupameccs után. A fegyelmi bizottság figye­lembe véve a két játékos eddigi sporttevékenységét, magatartását és őszinte megbánását — mind­kettőjüket hat-hat hónapra el­tiltotta. Dunai Lajos esetében a büntetés végrehajtását egy évi próbaidőre felfüggesztette. Szucsányi András büntetése életbe lépett. Hat hónapig eltil­tották a labdarúgó-szakosztályon belül minden sporttevékenység­től, és megvontak tőle minden sportkedvezményt. U-válogatott—Békési járási válogatott 9:0 (4:0) Előkészületi labdarúgó-mérkő­zés. Me­zőberény, 2000 néző. Ve­zette: Katona. U-válogatott: Hajdú (Giliczie) — Megy­esi, Bálint , Fejes (Láza), Varga, Horváth (Dávid), Sárközi, Szalai, Répás, Kampót, Nagy L. Járási válogatott: Guba (Ko­vács) — Pataki (Sebestyén), He­.,­gedüs, Ökrös, Paulo, Kovács (Ko­miszár), Kiss (Hoffmann), Sóly­mos­­­., Zolnai (Vigh), Harcsák I. (Szenteczki), Vágási II (Heller). Góllövője Répá­s (13. perc), Sza­lai (29. perc), Szalai (33. perc), Nagy L. (34. perc), Karsai (53. perc), Répás (60. perc). JCarsai (62. perc), Répás (69. perc), Kar­sai (73. perc). A végig sportszerű mérkőzésen az U-válogatott tagjai nagy kedv­vel játszottak. A lelk­esen küzdő járási válogatott csal,­ húsz per­cig tudott igazán c' 'nciUni, de egy kapufára így is fuuota ere­jükből. Az EU-válogatott játéka nagy közöns­égsi­kert aratott. i!iawawwi,wiiüiwi«iHiiwwBWBBwwwiiirTwiffi|itimMr öt szakosztályvezető Diósgyőrben Szerdán este rendkívüli ülést tartott a Diósgyőr elnöksége. Csányi József, a labdarúgó-szak­osztály vezetője elfoglaltsága miatt felmentését kérte. Az el­nökség érdemei elismerése mel­lett felmentette tisztségéből, s Hőrich Tibort, a korábbi intézet bízta meg a szakosztályvezetői -pendok ellátásával. Tátrai Sándor mesteredző ér­tékelte az NB I-es labdarúgó­­csapat őszi teljesítményét. Az ülésen határozatot hoztak a csa­pat elé­­réséről és az átigazo­­lv a kapcsolatos tennival­ók­ról. (MTI) Hivatalosan is elbúcsúztatták a három „muskétást” Mátrai, Sípos és Fenyvesi dr. kitüntetése A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa, az MTI Orszá­gos Tanácsa elnökségének elő­terjesztésére Mátrai Sándornak, Sípos Ferencnek és Fenyvesi Máté dr.-nak versenyzői pálya­futásuk befejezése alkalmából a Magyar Népköztársasági Sport­­érdemérem aranyfokozata kitün­tetést adományozta. A kitüntetéseket Farri Gyula, az MTI OT elnöke adta át. (MTI)* Az elnök nem alkalmazott szónoki fogásokat. Ez nem is illett volna az ünnepség han­gulatába, hiszen alig néhányan ülték körül az asztalkoszorút: a három volt válogatott játékos, Csanádi Árpád, az MTK elnök­­helyettese, Hegyi Gyula, az MLSZ elnöke, Börzsei János fő­titkár, Magony Miklós, a Bp. Honvéd főtitkára, Kalmár Ist­ván, az FTC elnöke és Pete Je­nő, az Egyetértés elnökségének a tagja. Ők a legszűkebb, csalá­dinak nevezhető körbe tartoz­nak. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztai­, a játékosokkal­ osztoztak a ritka szép pályafu­tások örömeiben, s­­ egy kicsit valamennyien meg voltak hatva a búcsútól. — Megköszönöm nektek, fiúk, hogy életetekkel bizonyítottátok: sportolni csak úgy érdemes, hogy az gyönyörködtessen. Öröme teljék benne annak, aki csinál­ja és szórakoztassa a nézőt, kö­vetésre csábítsa a fiatalokat — mondotta Egri Gyula. S a gon­dolat utolérhetetlenül gyors szárnyain végigkalandoztunk olimpiák, világbajnokságok és válogatott mérkőzések nagy per­cein. Vajon mi az, ami. Mát­rait, Sípost és Fenyvesit társai fölé emelte? Az egyik mindenek felett gyors volt. A másik erős. A harmadik szorgalmas, mégis összesen 239-szer húzták maguk­ra a címeres mezt! A kimondatlan kérdésre is válaszolt a kitüntetéseket, és a velük járó oklevelet átadó el­nök: — Biztosra veszem, hogy akár valamelyik csapat hivatásos szakvezetőjeként, akár társadal­mi munkásként, de tovább segí­titek a magyar sport ügyét, mert az imzok elfáradnak, de a szív soha. Benneteket pedig ép­pen azért becsültek olyan so­kan, mert nagyon szerettétek, amit csináltatok! ... A hivatalos aktus után so­káig együtt maradtak a vezetők és a három játékos, akik ekkor levetették a kedveskedésből ne­kik ajándékozott „muskétás” rangot is. Fenyvesi mesélt az öregfiúk csapatáról, amelyben mindenki „nagyon komolyan és maradék erejét megfeszítve” játszik, Sípos első edzői tapasz­talatairól számolt be, Mátrai Sándortól pedig mi kérdeztük meg, hogy mit tanácsol a ver­senyzői pályafutásuk elején le­vő fiataloknak? — Ne legyenek türelmetlenek! — válaszolta azonnal. — Sem társaikkal, sem környezetükkel szemben. Élsportolónak lenni nem könnyű. Alázattal kell szol­gálni a célt, s aki­ elég szerény a követelésben, de sosem szá­molja, amit nyújt, annak betel­jesednek álmai!__ Út az első lépésig­­ és tovább — Nehéz lenne kifejezni azt az érzést, mit jelent, hogy most a Testnevelési és Sportmúzeum nevében szólhatok__— ezek­kel a szavakkal kezdte tájé­koztatóját Bakonyi Károly, a múzeum igazgatója — kedden, a Népstadion sajtótermében. A tágas szomszédos helyiség­ben — a délutáni megnyitó előtt — már az utolsó simításokat vé­gezték a labdarúgásunk történe­tét bemutató kiállítás anyagán. Hosszú volt az út idáig — Az MTA Országos Tanácsa 1967-ben hozott határozatot a sportmúzeum működéséről. A határozat sporttörténetünk ku­tatásának szervezett formáját biztosította, s azt, hogy a csaknem nyolcezer tárgyi emlék rendszerezésre, kiállítási feldol­gozásra kerüljön. Ezek csakis így válhatnak sporttársadalmunk közkincsévé! Az MTI anyagi támogatása és lelkes sportemberek kutatómun­kája biztosítja a múzeum ered­­­ményes tevékenységét. Bizonyos gondok, nehézségek — amelyek kezdettől fogva gátolták a szer­vezett munkát — azonban még ma is vannak. — Elsősorban a helykérdésre gondolok — mondotta Bakonyi Károly. — Egy múzeumnak szüksége van raktárra, hivatali helyiségekre, restauráló műhely­re, s mindenekelőtt állandó be­mutatóteremre. Az otthonteremtés folyamat­ban van... A Báthori utcában, a Hajós Alfréd-emlékkiállítás szomszédságában az irodák, a Népstadionban pedig a raktár kapott helyet. S bár a Népsta­dion sajtóterme most otthont adott labdarúgásunk emlékei­nek is az állandó kiállítóterem kér­dése máig megoldatlan ...­— Ennek ellenére is meg kell kezdenünk a — most már jóval szervezettebb — közös munkát — folytatta az igazgató. — Lel­kes kutatóinkból munkacsopor­tokat alakítani — nem lesz ne­héz. Annál nagyobb gondot je­lent viszont a program, a ren­dezési koncepció kidolgozása és a publikációs lehetőségek meg­teremtése. Több mint harminc sportág múltját szeretnénk fel­dolgozni — országos méretek­ben. Ezért ágazati és kerületi munka­­csoportok kialakításán is kell fáradoznunk. A sportági és területi (később tájegységi) alkotó kollektívák létrehozása terén biztató az­ or­szágszerte máris megnyilvánuló érdeklődés. Éppen ezért nem túlzás azt remélnünk, hogy már idén jónéhány csoport megkezdi munkáját. — Erre szükségünk is lesz — mondotta befejezésül Bakonyi Károly,­­ hiszen jövőre két jelentős kiállítás anyagát kell rendeznünk. A tervek szerint a felszabadulá­sunk óta eltelt negyedszázad sportéletének, majd a 75 éves magyar olimpiai mozgalomnak tárgyi emlékeit állítjuk ki. Az idén Indonéziába és Indiába küldött tablóink után pedig 1970-ben Dortmundban is be­mutatjuk sporttörténetünk anya­gát. A munka megindult, a tervek biztatóak. Úgy látjuk, a nehéz­kes első lépések után simább és távolra vezető lett a Testne­velési és Sportmúzeum útja... A BTC-től a Ferencvárosig Képek, emlékek a magyar labdarúgás történetéből Sajtóterem: Alig 600 négyzet­­méternyi terület. Mégis hét évti­zedet foglal magába! A magyar labdarúgás életének hét évtize­dét. Tablók. Az egyiken régi fény­képek, szakadozott plakátok. A másikon Göröcs profilja. A fel­vétel alig másfél hónapos. He­gyi Gyula adja át a Magyar Népköztársasági Kupát. Csúcsok és völgyek Bakonyi Károly kalauzol: — Múzeumunk kiállításaival a sport népszerűsítését kívánja se­gíteni. Hogy miért éppen a fut­ballal kezdtük? A legidőszerűbb! ... Állandó beszédtéma, VB előtt állunk ... Hol vigadunk, hol sírunk ... — És a kiállítás bizonyítja, hogy mindig így volt? — Kiállításunkkal azt szeret­nénk bemutatni, hogy nem min­dig voltunk „futballnemzet”. Más európai országokhoz viszo­nyítva, később kezdtük... Az­tán a húszas években először lett aranycsapatunk ... Majd jött az 1924-es „egyiptomi csa­pás” ... A 0:3-as párizsi olim­pián ... Tehát csúcsok és völgyek vál­takoznak a magyar labdarúgás hét évtizedes történetében__ — Igen, s ezt igyekszünk be­mutatni képekben, korabeli do­kumentumokkal, szobrokkal, ku­­pákk­al, plakettekkel, érmekkel... Igyekeztünk hű képet adni a labdarúgó-bajnokságok történeté­ről, a BTC-től, az első bajnok­tól a Ferencvárosig, amely je­lenleg a bajnoki cím őrzője ... Különös súlyt helyeztünk a munkássport bemutatására, lab­darúgó-válogatottunk szereplésé­re stb.... Hajós és Schlosser 1 60 négyzetméternyi felületen képek, plakátok, újságkivágások, 15 vitrinben tárgyi emlékek, do­kumentumok. És a bejárattal szemközt két nagy egyéniség életútja: Hajós Alfrédé és Schlosser Imréé. Jogosan. Hiszen Hajós nem­csak olimpiai bajnok, nagyszerű­ sportépítész volt, hanem — és ezt kevesebben tudják — a BTC labdarúgója is. A magyar lab­darúgás egyik úttörője. És Schlosser? Minden idők egyik legnagyobb magyar játé­kosegyénisége. Ha nem a legna­gyobb ... A grafikus szemével Papp Károly grafikus, egykori válogatott kézilabdázó szemé­lyében kétszeresen is szakava­tott rendezője lett a kiállítás­nak. — örültem a megbízatásnak — mondja. — Hiszen mint gra­fikusnak és mint egykori sporto­lónak egyaránt izgalmas feladat ilyen kiállítást rendezni. Feltét­lenül érdekes például a labda­rúgás „őstörténetével” foglalko­zó rész, de élményt ad, ha csak röviden is, áttekinteni a magyar labdarúgás történetét... Gondo­lom, a látogatók is így lesznek ezzel... Október 8-án már a nagykö­zönség számára is megnyílt a Képek, emlékek a magyar lab­darúgás történetéből című ki­állítás a Népstadion sajtóter­mében. És bár kissé „kiesik” a forgalomból, bizonyára nép­szerű lesz. Hiszen megéri a fáradságot, hogy bárki is el­zarándokoljon! Az­ idősebbek­nek emlékezni — a fiatalok­nak tanulni...

Next