Népsport, 1969. december (25. évfolyam, 277-299. szám)

1969-12-03 / 278. szám

Nagy küzdelmet és győzelmet várunk A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS S­­PORTSZÖVETSÉG LAPJA SZERDA, 1969. DECEMBER 3. ♦ An: 90 fillér ♦ XXV. ÉVFOLYAM, 2*8. SZÁM Kiküldött munkatársaink, Péter Róbert, Varga Béla és Várkonyi Sándor jelentik Marseille-ből ! Sípszó előtt a Stade Velodrome ban Sós Károly a csapatösszeállításról ♦ Jó idő esetétt harmincezer néző , Tv-közvetítés kilenc országban Marko: Győzni jöttünk Marseille-be A TU 134-es harsogva emelkedett a leve­gőbe, s ezzel a magyar labdarúgó-válogatott útnak indult Marseille, a nagy erőpróba vá­rosa felé. Labdarúgóink az utóbbi évek egyik leg­jelentősebb mérkőzéséhez érkeztek. Ez az utolsó lehetőség, hogy kivívják a mexikói világbajnokság 16-os döntőjében való részvé­tel jogát. Eddig még nem fordult elő, hogy a magyar válogatott önhibájából hiányzott volna a sportág élvonalának világszerte leg­nagyobb érdeklődéssel kísért vetélkedőjéről. Nem szabad azonban eltúlozni sem a dolgot. Bármi lesz is az eredmény, a magyar nép, de még a magyar sport sorsa sem ezen a kilencven percen dől el. A labdarúgás hazánkban a legnépszerűbb sportág. Voltak nagy sikereink, az egész vi­lág csodált minket és kívülről importáltuk azt a félig komoly megállapítást, hogy „labda­rúgópályára termett nép vagyunk”. A sikerek fénye azonban megkopott és ezt sokan nem veszik tudomásul. Talán­­ nem is akarják. A szurkolók millióiban most, ezekben az órákban is fellángol a tűz, s aggódva, de in­kább reménykedve fordul a figyelem a szer­dai csata színhelye, Marseille felé. Egyébként, így van ez jól. Az együttérzésre, a biztatásra ezúttal való­ban szükség van. A csapat továbbjutása min­denkinek nagy örömet okozna. De hogy ez megtörténjen, annak érdekében többek kö­zött meg kell nyerni a közvetlen előkészület „apró csatáit” is. A mérkőzés előtti nap ér­dekesnek és izgalmasnak nevezhető mozza­natairól igyekszünk képet adni az alábbiak­ban. Hétfőn kellemetlenül csípős, hideg idő fogadott bennünket Marseille-ben. Azok, akik az enyhe éghajlatban bízva, tava­szi öltözetben érkeztek, fázósan húzták össze nyakukon a kabát gallérját. Mára aztán kisütött a nap, s ezzel vidámabbá vált a város hangulata: megteltek az utcák beszélgető, sétáló embe­rekkel. Mi azonban ezúttal nem ér­tünk rá a sétára. A kíváncsiság már kora délelőtt kivitt bennün­ket a stadionba , a csehszlovák csapat edzésére. Nem volt vidám óra. Marko és Hupkó alaposan megdolgoz­tatta a játékosokat. Köztük volt már Kvasnak és Petras is, de mindkettő nagyon óvatosan mozgott. — Sérültek? — kérdeztük Markót a két játékos felől. — Dehogy! — mondta azon­nal tiltakozva. — Csak, fáradtak, azért mozogtak könnyedéb­­ben... (A csehszlovák újságírók, akikkel együtt bandukoltunk ha­zafelé, elmondták, hogy véle­ményük szerint sem Kvasnak, sem Petras nem játszik majd ellenünk.) Az öltözőben azért még egy­szer megkérdeztük Markót az összeállításról. — A legjobb összeállításban játszank szerdán este! Mindenki egész­séges ... — nyilatkozta ismét határozottan. Ennél többet vi­szont nem is volt hajlandó mon­dani. A magyar csapat kihasználta a délelőtti kellemes időt: sétált a városban, kirakatokat nézett. Sós Károly délután fél 5 óra­kor értekezletet tartott, s a játé­kosok itt ismerkedtek „közelebb­ről” szerdai ellenfelükkel. A kapitány a játékteret helyettesí­tő táblán elmagyarázta, véle­ménye szerint kinek milyen feladatot ad Marko, s a magyar játékosoknak erre mit kell „vá­­laszolniok” A csapat, a megbeszélés után fél 7-kor ment ki a pályára, s utolsó edzését villanyfénynél tartotta, a szerdai mérkőzés színhelyén. Jó negyven perces „labdás játék” után már Sós Károly is többet tudott mondani. — Kijelöltem a kezdő csapa­tot: Szentmihályi — Kelemen, Mészöly, Noskó, Ihász — Hal­mosi, Göröcs — Fazekas, Bene, Farkas, Zámbó összeállításban lépünk pályára. Kértük, indokolja meg Szent­mihályi, Mészöly, Noskó és Far­kas beállítását. — Kezdem talán a kapussal — sorolta a kapitány. — Nem vitás, hogy Szentmihályi na­gyobb tapasztalattal rendelkezik, mint Tamás, emellett vélemé­nyem szerint villanyfénynél biz­tosabb is Tamásnál. Páncsics helyett szóba sem jöhetett más, mint Mészöly. Nyilván másképp játszik majd, mint Páncsics, de bízom benne, meg tudja oldani a rábízott feladatot. A beállás szerepkört azért kapta Noskó, mert ezt játszik csapatában, az U. Dózsában is. Ha rábízom va­lamelyik csehszlovák játékost, remélem, le is tudja majd fog­ni ... « És Farkas?... — Tudom, az ő beállítása so­kak számára meglepetés, de hadd mondjam el, hogy mielőtt csapatot hirdettem volna, be­széltem vele. Közöltem, hogy ez számára az utolsó lehetőség ar­ra, hogy válogatott maradjon. Azt hiszem, mindent megtesz majd, hogy ne csalódjunk ben­ne. Egyébként, ősszel már a bajnoki mérkőzéseken is bizta­tóbb formát nyújtott, a kupa­­mérkőzéseken pedig alaposan ki­tett magáért. Kértük, beszéljen a cserékről is, hiszen sor kerülhet rá. — Ha úgy látom, hogy Göröcs nagyon elfáradt, Kocsist állítom a helyére. Ha netán Bene meg­sérülne, vagy Farkas mégsem játszana úgy, ahogy várom, ak­kor Puskás megy be. Mellettük itt van „általános tartaléknak” Menczel. Őt a jobbhátvédtől egé­szen a középpályás posztig min­denütt számításba vehetem. — Mit vár a mérkőzéstől? — A csapat becsülettel készült­ ­ erre a sorsdöntő találkozóra, ép­ I­pen azért bízom abban, hogy mi­­ hagyjuk el győztesen a pályát —­­ jelentette ki Sós. – Néhány perc múlva Göröcsbe botlottunk. Őt is megkérdeztük: milyen hangulatban várja az­­ összecsapást? — Mondanom sem kell, hogy sokat beszélgetünk a mérkőzés­ről a fiúkkal, s tudom, hogy mindannyian átérzik a szerdai kilencven perc jelentőségét — mondta a csapatkapitány. — Véleményem szerint a csatárso­runk jobb mint a csehszlováko­ké, a középpályán dől el minden. Remélem, társainktól minden támogatást megkapunk majd ah­hoz, hogy ezt a fontos területet tartani tudjuk. A budapesti 2:0- ás mérkőzésnek az volt a legfőbb jellemzője, hogy miénk volt a pálya közepe, Prágában, a 3:3- nál viszont éppen azért esett vissza a csapat, mert nem tud­tuk megfelelően tartani a „fron­tot”. Beszélgetés közben mellénk állt Farkas is. Elgondolkozva, felhős arccal hallgatta a beszél­getést. Vajon, mi a véleménye a saját beválasztásáról? — Tudom, mit vállalt a szö­vetségi kapitány azzal, hogy be­állított a csapatba — mondta halkan. — Minden igyekezetem­mel azon leszek, hogy bizonyít­sak. Úgy gondolom, még nem felejtettem el futballozni. .. Sok szó esett arról, hogy (Folytatás a 3. oldalon.) Magyarország—Csehszlovákia VB-selejtező mérkőzés Marseille, Stade Velodrome. Játékvezető: Machin (Helies, Kitaboljián), mindhárom francia. Magyarország Szentmihályi Kelemen Mészöly Noskó Ihász Halmosi Göröcs Fazekas Bene Farkas Zámbó Jocki (Stratil) Adamec Petras B. Vesely Kuna Kvasnak Hagara Horváth Migas Pivarnik Viktor , Csehszlovákia Százéves múltat ünnepeltek A zaj pillanatok alatt elült a Népstadion márványtermében, amikor dr. Terjék Elemér, a Nemzetközi Korcsolyázó Szö­vetség magyar tagja megnyitot­ta másfélszáz résztvevő előtt a Magyar Jégsport Szövetség ün­nepi ülését. Üdvözölte az elnök­ségben helyet foglaló Bíró Mi­hályt, az MTI elnökhelyettesét, Kiss Andrást, az MSZMP KB munkatársát, Pálicska Zoltánt, a KISZ KB osztályvezetőjét, és mindazokat, akik a sportág múltjának és jelenének cselekvő részesei. A volt többszörös világ­os Európa-bajnokok, valamint olimpiai helyezettek között ott volt Kronberger Lili, Méray- Horváth Opika, Szollás László dr., Rotter Emília, Orgonista Ol­ga és a Nagy-testvérek. A megnyitó szavak után Pet­rák Ferenc emelkedett szólásra. A Magyar Jégsport Szövetség elnöke visszapillantott ai elmúlt száz esztendő­ s kerekben és kudarcokban el­telt éveire, majd abban a re­ményben fejezte be ünnepi be­szédét, hogy a jövőben sikerül biztosítani a mai kor követel­ményeinek megfelelő feltétele­ket a sportág fejlesztésére. A hosszantartó taps, amely e szavakat követte, csak fokozó­dott, amikor Biró Mihály, az MTI elnökhelyettese kitünteté­seket nyújtott át. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozatával Petrák Feren­cet és dr. Terták Elemért, az ezüst fokozattal dr. Balázs Zol­tánt, Szende Andort, Szent­­györgyi Imréné Kronberger Lilit és Mestyán Jánost, bronz foko­zattal pedig Merényi Józsefet és Pásztor Györgyöt tüntették ki. Nyolc aktíva vehette át a Test­nevelés és Sport kiváló dolgozó­ja, heten pedig a Testnevelés és Sport érdemes dolgozója jel­vényt. Üde színfolt következett ezután: a legfiatalabb műkor­csolyázó generáció apró képvise­lői, kürruhában, de ezúttal lakk­cipőben, piros rózsát nyújtottak át az elnökség tagjainak és a sikerekben gazdag évek jelen­lévő képviselőinek, közöttük Kronberger Lilinek és Méray- Horváth Opikának. Sőt még né­hány ünnepi szó is elhangzott az egyik kis műkorcsolyázó palán­ta részéről, aki így fejezte be a kedves szavakat: „reméljük nem kell újabb száz esztendőt vár­nunk amíg felépül a fedettpá­lya.” Az ünneplő közönség a Kissta­dion előcsarnokában verődött össze ismét, ahol megnyílt a „Képek, emlékek a magyar jégsport történetéből" című kiállítás. A 2000 éves ma­gyarországi vaskorcsolya leletről készült felvételtől kezdve Al­­mássy Zsuzsinak a Richmond­­kupán szerzett trófeájáig végig­vezetett a múlton egészen a je­lenig. Az ünnepség — a sportághoz méltóan — a jégen fejeződött be, ahol bemutatót tartott töb­bek között Horváth Zoltán, Vaj­da László, Wágner Zsófia, a Farkas, Korpás-páros és a Be­­rencz, Sugár jégtáncospár. Hangulatos, meleg, baráti lég­körben lezajlott ünnepi est ért véget, amikor kialudtak a Kis­stadion fényszórói. AZ MNK-BAN: Kétszeri hosszabbítás után nyert az FTC az OSC ellen Két előrehozott mérkőzésre került sor kedden este a Sport­uszodában, s ezzel a vízilabda MNK első középdöntő csoport­jában be is fejeződtek a küz­delmek. A Bp. Honvéd-BVSC találkozón búcsúzott el 19 évi játék után a piros-fehérek ki­tűnő hátvédje, a hazai uszodák népszerű alakja, Vedlik Lajos dr., aki 15 évig szerepelt — egyik legmegbízhatóbb játékos­ként — Brandy Jenő együttesé­ben. Bp. Honvéd—BVSC 7:6 (3:1, 0:1, 2:3, 2:1) V: Samu. Bp. Honvéd: Fe­renczi — Vedlik dr., Balá­sy, Szabó, Dávid, Tóth, Deák. Cse­re: Mikó, Tagyeriska II. Edző: Brandy Jenő. BVSC: Pálfi — Czigány, Németh I, Szeri, Híd­végi, Gyenes, Külkei. Csere: Németh II, Gyerő II, Hecsei, Gyerő I. Edző: Hajdúk Gyula. Góldobók: Dávid 4, Tóth 2, Vedlik dr., ill. Hecsei 2, Né­meth I 2, Gyerő II, Németh II. FTC—OSC 6:5 (0:1, 1:0, 1:1, 2:2, 1:1, 0:0, 1:0) 600 néző. V: Tóth K. FTC:­­ Steinmetz — Bányai, Kásás,­­ Wiesner, Balla, Felkai, Martin.­­ Csere: Ipacs, Laukó II. Edző:­­ Gyarmati Dezső. OSC: Kovács K. — Szívós, Oláh, Bodnár I dr., Konrád III, Konrád I dr., Elek. Csere: Csikós dr., Rajna. Edző- Szívós István és Mohácsi Attila. Góldobó: Felkai 2 (mindkettő 4 m-ből), Wiesner, Kásás, Mar­tin, Ipacs, ill. Bodnár I dr., Konrád I dr., Elek (4 m-ből), Oláh, Szívós. Hatalmas lendülettel kezdtek a csapatok, mindjárt erős iram alakult ki, s izgalmas játékot láthattunk már az első két já­tékrészben is, bár kevés gól esett. A harmadik 5 perctől kez­dődően, a szoros emberfogás következtében, a heves iram mellett a fokozódó keménység is jellemzője lett a játéknak. Az FTC kezdeményezett, Konrád III kiállítása után emberelőny­höz jutott, de — immár har­madszor — ezúttal sem tudta gólra váltani az előnyét. A má­sik oldalon a harmadik percben Felkai került partra, Steinmetz három alkalommal is védett, negyedszerre azonban Konrád I dr. ívelése a bal alsó sarokba pottyant, 1:2. Közvetlenül a középkezdést követően Kásást rántották visz­­sza, és a megítélt 4 méterest Felkai értékesítette. Az eset megismétlődött az FTC kapuja előtt is, itt viszont Konrád III büntetőjét Steinmetz bravúrral hárította. A 4. játékrészben már gyakran követték egymást a kiállítások. Előbb Konrád III— Wiesner, majd Kásás—Bodnár I dr. és Konrád I dr.—Felkai is a kiállítás sorsára jutott. Vé­gül Bányait is partra küldte Tóth játékvezető, két FTC-já­tékos maradt három OSC-tá­­madóval szemben és Oláh nyugodtan lőhetett a hálóba, 2:3. A következő FTC-roham vé­gén döntő fordulatot vett a ta­lálkozó. Konrád I dr. 4 méteren belül súlyosan hibázott, a játékvezető büntetőt ítélt, az OSC csatára megsér­tette a bírót, ezért csere nélkül végleg el kellett hagynia a vizet. A büntetőt Felkai lőtte be, 3:3. Fokozódó izgalmak közepette Bányai, Felkai és Bodnár I dr., majd Martin is partra került, azután Szívós harcolt ki bünte­tőt, s ezt Elek a bal alsó sarok­ba lőtte. 3:4. A most már mind­végig emberelőnyben maradt FTC — Kásás révén — pillana­tok alatt egyenlített, 4:4. Kétszer 3 perces hosszabbítás követke­zett. Az első három percben Martin szerzett gólt, s erre Szí­vós nagyszerű kettőzéssel vála­szolt — 5:5. Az OSC hősiesen küzdött, a zöld-fehérek viszont nehe­zen boldogultak emberelő­nyös helyzetben is. (Folytatás a 2. oldalon) Csütörtöki számunkban kiküldött munkatársaink beszámolója Marseille­­ből, a Magyarország— Csehszlovákia labdarúgó VB-selejtező mérkőzésről A jégkorong Duna Kupa előkészületei Hogy versenysportunk ne veszítse el rangos helyét a világ élvonalában Földi Imre a dobogón A bátorság felhőkarcolói PÉNTEKEN 4-6-iG kérdezhet, tanácsot adhat és kérhet Hívja a 338-567-es telefonszámot! Válaszol: dr. DÁNIEL ERNŐ, az Újpesti Dózsa elnöke

Next