Népsport, 1970. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1970-03-26 / 72. szám
KAJAK-KENU ♦ SPORTMOZGALOM ♦ ÚSZÁS ♦ VÍVÁS ♦ KAJAK-KENU ♦ SPORTMOZGALOM ♦ ÚSZÁS ♦ VÍVÁS ' KAJAK-KENU ♦ Ifjúsági vívóválogatottunk elutazott a minszki világbajnokságra Papp Bertalan alezredesnek, az ifjúsági vívóválogatott kapitányának vezetésével szerdán délelőtt elutazott Minszkbe az ifjúsági vívó-világbajnokságra a magyar válogatott csapat. Az együttes tagjai, férfitől: Komatics József, Somodi Lajos, Orczy György. Női tőr: Tordasi Ildikó, Maros Magda, Ferencz Éva. Párbajtőr: Villányi Zsigmond, Biró Zoltán, Papp Jenő. Kard: Gedőváry Imre, Varga Károly, Nyúl Sándor.* Újabb ifjúsági világbajnokság előtt állunk, újra érezzük a bizsergető izgalmat, amely minden versenyt megelőz, de különösen erős ilyenkor, lényegében ismeretlen fiatal vívók ily jelentős nemzetközi vetélkedése előtt. „Édes bizonytalanság” vezet be minden versenyt a találgatások, jóslások kellemes izgalma avatja azzá a sportot (a versenyek „kézzelfogható” lázas izgalmával együtt) ami — csodálatos szenvedéllyé. Ám az olyan „nyílt” versenyek előtt, mint amilyennek ez a soron következő ifjúsági világbajnokság is ígérkezik, nincs létjogosultsága semmiféle „jóslás”-nak. Lehetőségeink, s a tények józan mérlegelésének azonban van. Egy évvel vagyunk ma Genova, a múlt évi ifjúsági világbajnokság után, amely világbajnokság a magyar vívás történetének valóban a legszomorúbb eredményét hozta. Ifjúsági válogatottunk tavaly — két kardvívónk ötödik, illetve hatodik helyével — mindössze három (!) pontot szerzett az olimpiai pontszámítás alapján a világbajnokságon. Három fegyvernem döntője zajlott le Genovában magyar versenyző nélkül: férfitőrben, női tőrben és párbajtőrben nem tudott bejutni vívónk a legjobb hat közé. És ez a látványos kudarc akkor ért bennünket, amikor egynémely szakemberünk már-már hajlott arra a véleményre, hogy ifjúsági vívásunk talán kilábal majd Genovában az évek óta tartó, sőt egyre mélyülő hullámvölgyből. Tavaly, ezek a remények köddé foszlottak. Egy év eltelt, s most újult reményekkel, és két versenyző kivételével új csapattal vagyunk készek szembenézni a világgal. Ellenfeleink nyilván szintén megváltozott csapatokkal érkeznek Minszkbe, hiszen nemcsak a mi vívóink, hanem ellenfeleik is öregszenek. A korhatár miatt bekövetkezett változások azonban nem feltétlenül jelentenek egyúttal színvonalesést. Sem náluk, sem nálunk. A vezető vívónemzetek utánpótlás-nevelése ugyanis éppen azzal tűnik ki (sajnálatos kivétel volt az utóbbi években ez alól a mi mindenkori ifjúsági csapatunk), hogy évről évre egyenletesen képes csatasorba állítani kvalitásokban, képzettségben közel azonos szinten álló fiatal versenyzőket, hogy vívóképzésük megalapozott és folyamatos. Az idén abban a kivételes szerencsében volt részünk, hogy a Barátság Kupa Budapestre szólította — néhány héttel a világbajnokság előtt — a szocialista országok fiatal vívóit. Így saját szemünkkel mérhettük föl a Minszkbe készülő nemzetközi mezőny egyik, és véleményünk szerint, erősebbik felét. Tapasztalataink igen kellemesek voltak, saját vívóinkat illetően. Fiataljaink jeles versenyzői erényekről adtak tanúságot, tehetséget, s viszonylag jó technikai képzettséget árultak el. Két váratlan győzelemmel is meglepték (Komatics és Gedőváry) szakembereinket, és ennek a versenynek tükrében talán már hajlamosak lehetnénk vérmes reményeket táplálni a minszki versennyel kapcsolatban is. A vívás gyakorlata azonban óva int az elhamarkodott véleményalkotástól. Az itt látott szovjet csapatok versenyzői ugyanis, noha ez eredményekben nem minden esetben realizálódott (bár a pontversenyt óriási fölénnyel nyerték itt is!), sokkal jobb benyomást keltettek, mint például a mieink. Alaposabb, csiszoltabb vívónevelésről árulkodott mozgásuk, taktikai érettségük, mint a miénk. Ráadásul köztudott, hogy a szovjet felnőtt vívók szinte bámulatosan jól képesek formájukat időzíteni (ebben mindig „vernek” bennünket), tehát nyilván képesek lesznek erre ismételten fiataljai. Akkor pedig a Budapesten nyújtottnál lényegesen nagyobb teljesítményre lesznek képesek. És a kör nem szűkül le csak a szovjet fiatalokra. Sokkal bővebb ennél, különösen a szúrófegyverekben. Tőrben és párbajtőrben, melynek jeles művelői szinte minden országban megtalálhatók és részt kértek eddig is, részt kérnek nyilván most is, a sikerből. Tavaly, úgy érezzük, egy hoszszú és mély lejtő aljára ért le ifjúsági vívásunk. Ebből következik reményünk, hogy Minszkben arról ad majd bizonyságot, hogy elindult fölfelé e képzeletbeli lejtő másik oldalán. És ha valóban erről győznek majd meg bennünket Tordasi Ildikóék, akkor maradéktalan lesz az örömünk. Dávid Sándor * Az ifjúsági vívó-világbajnokságokat a francia Bontemp őrnagy javaslatára vették fel a nemzetközi vívónaptárba. Az első versenyt csak férfi tőrvívásban rendezték, Franciaországban, Nice-ben. Második fegyvernemként 1952-ben a kard, harmadikként 1955-ben, Budapesten a női tőr, s utoljára, 1956-ban Luxemburgban a párbajtőr került a műsorba, s ezzel mai formájára teljesedett ki a világbajnokság programja. A magyar versenyzők eddig női tőrben 3, férfi tőrben 4, párbajtőrben 0, kardban 9 világbajnokságot nyertek. Volt ifjúsági világbajnokaink a fegyvernemek fenti sorrendjében: Kelemen Vera, Rejtő Ildikó (2), Gyuricza József, Fülöp Mihály (2), Kamuti László, Szerencsés József, Mendelényi Tamás, Horváth Zoltán, Meszéna Miklós, Kalmár János, Nagy Zsolt (3), Marót Péter, Kocsis Imre. Női tőrben utoljára 1957-ben, Rejtő nyert világbajnokságot, férfi tőrben 1960-ban Kamuti László. Kardban 1967-ben Kocsis Imre. Eredményeink megcsappanása lényegében 1960 után kezdődött. Az ifjúsági világbajnoki címek jelenlegi védői (a tavalyi bajnokok): női tőr: Konurkina (szovjet), férfi tőr: Koziejovski (lengyel), párbajtőr: Giger (svájci), kard: Renszki (szovjet). Maradjon mosoly a döntők után is! Balról jobbra: Horváth, Varga, Ferenc Éva és Gedőváry. (Geleta Pál felvétele) Jóvátett hiba Az ifjúsági vívó-világbajnokságra induló vívók izgatottan álltak a Ferihegyi repülőtéren. Sokan közülük először szálltak repülőgépre, és még sokkal többen először vesznek majd részt világbajnokságon. A kétszeres izgalmat pedig háromszorosra fokozta az eleinte érthetetlennek tűnő várakozás. Aztán mindenre fény derült. A magyar fiatalok fegyvereit, ruháit tartalmazó zsákokat tévedésből a Hanoiba induló repülőgépre tették fel. Az utolsó pillanatban azonban sikerült a poggyászokat a minszki gépre átrakni, s ezzel a probléma megoldódott. Támadt egy ötletünk Európa Kupa-küzdelmeket kajak-kenuban is! A kajak-kenu sport helyzetéhez, súlyához, eredményességéhez képest sem hazánkban, sem külföldön nem eléggé népszerű. Az olvasó (néző, szurkoló) soha nem kerül emberközelbe a kajak-kenu versenyzővel. Nemcsak azért, mert a kajakozó más közegben mozog (ilyenek az úszók is), hanem mert hazánkban évtizedek óta vajúdik a pályakézdés, mert egész egyszerűen nincs lehetősége a szurkolónak, hogy a sportág hazai legnagyobb eseményét, a magyar bajnokságot megtekintse. Senkitől sem várható el, hogy emiatt napokra Ráckevére utazzék. Külföldön szintén meglehetősen körülményes a versenypályák megközelítése. A versenyek szemlélése helyett így válik a szurkoló olvasóvá. A világesemények eredményeinek adathalmaza árasztja el. Annyi adat, amennyit befogadni egész egyszerűen képtelenség. Igazunk megerősítésére sporthoz közelálló körökben feltettük a kérdést, mennyire ismerik Almássy Zsuzsát és mennyire Cserha Istvánt. A változókból — tíz a háromhoz arányban — az Európa-bajnoki bronzérmes Almássy Zsuzsa ismertebbnek, ha úgy tetszik, népszerűbbnek bizonyult, mint az Európa-bajnok Cserha István. A televízió nagyhatalom Persze, a műkorcsolyázás az évek során egyre inkább televíziós sportággá vált. A kajakkenu pedig csak elvétve kerül képernyőre. S a kajakozás a jövőben sem számíthat a televízió hallatlan erejű segítségére. A tízezer méteres versenyszámok — minden izgalmuk ellenére — időben hosszúra nyúlnak. Nehéz is megtalálni azokat a kameraállásokat, amelyek híven visszaadhatnák a versenyszám érdekességét. Az ezerméteres versenyszámok viszont túlságosan is rövidek. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy ezeknek a rövidtávú számoknak a rajtja között ráadásul harmincperces szünetek vannak. A sportág speciális helyzetéből adódóan az újságok hasábjain is nehéz emberközelbe hozni az egy-egy versenynapon rajthoz álló majdnem száz versenyzőt. Hiszen ha csak a legkiválóbbakról, az esélyesekről néhány sort ír az újságíró — s akkor hol van még az igazi „közelség”? —, akkor is hallatlan terjedelmet igényelne a bemutatás. A többi verseny rangját az adja meg, hogy részt vesznek-e rajta a magyar, a román és a szovjet sportolók és amennyiben igen, a legkiválóbbak állnak-e ott a rajtnál. Hiányoznak viszont a sportág életéből a más sportágakban oly népszerű kupaküzdelmek. Éppen e hiány kapcsán támadt egy ötletünk. Vajon miért ne lehetne megvalósítani kajak-kenuban is az Európa Kupa küzdelmeit?! Hogyan zajlana le? Az Európa Kupában minden országot két-két egyes kajakozó és szintén két-két egyes kenus képviselne, mellettük egy-egy női kajakozó, egy-egy kenu és kajak páros állhatna rajthoz. Minden versenyző és egység egy ellenféllel versenyezhetne az olimpiai távon. Az egyes versenyszámok győztesei egy pontot szereznének országuknak. Véleményünk szerint ez a fajta küzdelem könnyen „tévesíthető”. A férfi kajak egyesek hozzávetőlegesen négy, a kenusok négy és fél perc alatt eveznék végig a távot. A nők két perc körüli időre képesek. A két páros egység 3:40, illetve négy percen belüli időre képes. Durván számolva tehát, maga a verseny közel harminc percet vesz igénybe. A rajtok közötti szünetekkel együtt is egy órán belül befejeződhetne, s a szüneteket ki lehetne tölteni a versenyzők alaposabb bemutatásával. Mozgékony kézikamerákkal pedig akár a vízről is végig lehetne kísérni a versenyszámokat. Egy ország a kupában maximálisan kilenc versenyzőt szerepeltethet. A kis szám garancia arra is, hogy a legjobbakat találjuk közöttük, s arra is, hogy a néző a kislétszámú csapatot könnyen megismerheti. És sorolhatnánk még érveket amellett, hogy túlságosan nagy anyagi megterhelést sem jelentene ez a küzdelemsorozat e résztvevő szakszövetségeiknek, s hogy — véleményünk szerint — a befektetést megérné. Ezúttal azonban nem ez a célunk. A szakemberek figyelmébe ajánljuk Nekünk csak támadt egy ötletünk. Azért adjuk közre, mert — talán — részben vagy módosításokkal, de megvalósíthatónak találjuk. Végső soron úgyis a szakemberek véleménye lesz a mérvadó, elfogadják-e, támogatják-e, vagy teljesen elvetik. Elvégre ők a szakemberek. Ezért is ajánljuk a figyelmükbe. Talán csak annyit hozzátéve: nekünk is szívügyünk ez a sportág. Higiénia Szegényes a versenyprogram Ki kell mondanunk azt is, hogy a sportág nemzetközi versenyprogramja, más sportágakhoz hasonlítva, elképesztően szegényes. Évről évre csupán egyetlen rangos esemény a biztos, a mindenkori világbajnokság. Bori OVpst a leningrádi UI1UJ CH Borley feltekintett a falra függesztett Gatsometer másodpercmutatójára, s amikor az a kerek perchez ért , rajtolt. Ez volt az utolsó száz métere, a tizedik ... Előtte néhány „apróság”, közben egy-két unaloműző hossz, teljes erőbedobással.... Tény, hogy a közismerten nehezen fáradó fiú a végén kovácsfújtatóhoz hasonlóan cserélte a levegőt, s céklavörös árnyalatok ültek ki az arcára. Tavaly nagyszerűen szerepeltél a Komszomolszkaja Pravda hagyományos nemzetközi úszófesztiválján, ötéves csúcsot radíroztál le a listáról 400 m gyorson... Most? — Ebben a nagy hajtásban, az igazat megvallva, nem tudom pontosan megmondani: tavaly vagy az idén készültem-e erősebben az idényre... Azt tudom csak, hogy nagyon sok volt most is, korábban is ... Úgy érzem, jóllehet egy kis fáradtság bágyaszt, menni fog az úsztás. 200 és 400 gyorson állok rajthoz. Bakó Jenő és Visontai József, a leningrádi eseményre utazó úszóküldöttségünk két edzője gyorsan egyeztette meg a nevezési listát szakfelügyelőnkkel, Válent Gyulával, s megérkezett közben Lukácsi Tibor, a BUSZ elnöke, a csoport vezetője is. — Egy évvel ezelőtt Minszkben a várakozás fölött szerepeltünk. Az utóbbi napok gyorsító edzései során reményt keltően mozgott a küldöttség túlnyomó többsége. Kivétel nélkül mindegyiküktől azt várom, hogy idei eredményeiket túlszárnyalják. Természetesen a mezőnyök erősségétől is sok minden függ. Tavaly világcsúcs, számos kiemelkedő eredmény született a híres újság nagydíjáért folyó küzdelmekben ... Ki miben indul? ... Vegyük időrendi sorrendben: Március 26. 100 m női mellúszás: Gábor. 100 m férfi mellúszás: Dávid. 100 m női pillangó: Tóth. 100 m férfi pillangó: Ali. 100 m női hát: Perkó, Somogyi. 100 m férfi hátúszás: Cseh. 200 m női gyors: Törzs. 200 m férfi gyors: Borlóy és Riskó. 400 m női vegyes: Válent, Márc. 27. 100 m női gyors: Törzs. 100 m férfi gyors: Riskó. 200 m női hát: Somogyi, Perkó. 400 m női gyors: Törzs. Márc. 28. 200 m női vegyes: Válent. 200 m férfi vegyes: Al. 400 m férfi gyors: Borlóy. 800 m női gyors: Törzs. Márc. 29. 200 m női mellúszás: Gábor. 200 m férfi mellúszás: Dávid. 200 m női pillangó: Tóth. 200 m férfi pillangó: Ali... A feltüntetett időpontok magától értetődően az előfutamokat jelö lik, a döntőkre általában másnap kerül sor — mondja Bakó edző, s befejezésül még csak annyit tett hozzá: — Érzésem szerint nagy versenyekre van kilátás ... Elfogadnám a tavalyi előkelő helyezéseket. — Minden kész, indulhat a vizes expedíció! Két gyors kérdés Bakó edzőhöz: — Mit vár versenyzőinktől? Ki, mikor, miben indul?Csütörtök, 1970. március 26. Borley: Az utolsó 100 m gyors is 1:01 (Geleta Pál felvétele.) Ahol minden van, pedig „semmi sincs’’ Jubileum a Váci utcában Egy törvényszéki bíró, Urbán Pál dr. tartotta az ünnepi beszámolót. A jogászok alaposságával igyekezett képet adni az V. kerület sportjáról. A 25 éves jubileumot ünnepelte a Belváros sportja. Urbán dr. többek között ezt mondta: — Nekünk mindenünk van, pedig lényegében — semmink sincs. Mit lehet tenni a sportért ottt, ahol nincs üzem, vagy a sportolásra alkalmas tágas, szabad terület? Mert ilyen — nincs a kerületben. Budapest V. kerületében a lakóházak és a hivatalok szinte „ráterpeszkednek”,, mindenre. Olyannyira, hogy például a gépkocsik parkírozását már Rodolfo mester sem tudná megoldani. Aztán bemutatták a jubileum alkalmából rendezett nagyszerű kiállítást. Miközben a törvényszéki bíró, az igazságügyiek sportkörének elnöke, a sikerekről beszélt, Póka János, az MTI V. kerületi tanácsának elnöke halkan megjegyezte: — Amikor ide kerültem, nagyon elszomorodtam. Úgy láttam, hogy a Belváros kőrengetegében nem lehet sokat tenni. De örömömre tévedtem. Pedig itt viszonylag semmi sincs, és érdekes, mégis minden van. Gondoljunk csak bele! Budapest V. kerülete belváros — üres területek nélkül. A kerület sokat fizetne szabad területekért... A Belvárosban mégis teremtettek sportot! Bebizonyították, hogy létesítmény nélkül is lehet ... A kerületben 102 sportkör működik több mint 30 ezer taggal! Az V. kerületiek ugyanis észrevették a természeteit. Rájöttek, hogy „nem kell a házakat lebontani”, amikor a természet ezer lehetőséget kínál. Az ünnepi ülésen, a jubileumi kiállítás megnyitásakor sokan kaptak kitüntetést. Korányi Tihamér, az asztalitenisz-szövetség elnöke, Urbán Pál dr. törvényszéki bíró, az Igazság SC elnöke, Varga Imre, Mihályi Endre, Ádám Ferenc és így tovább. A sportszerető emberek tízennyi példával bizonyították, hogy az akarás még a kövek között is utat törhet. Nagyszerű a Major Ferenc által rendezett kiállítás, de még ennél is szebb, hogy 102 sportegyesülete van a kerületnek, s hogy a szabad időben közel kilencezren élvezik az ország természeti kincseit. A belvárosban az emberek nem törődtek bele a lehetetlenbe! 7