Nemzeti Sport, 1994. március (5. évfolyam, 60-87. szám)

1994-03-31 / 87. szám

6 NEMZETI SPORT V. 87. • 1994. március 31. Eladják a talpuk alól a földet? Az igazság pironkodhat a jog miatt Ha valami nincs rendezve, abból kalamajka várható. Főként, ha a jog még az igazságos rendezés ellen is szól. A Metró RSC most attól retteghet, hogy eladják a talpa alól a talajt. Azt a talajt, amelyiken 80 millió forint értékű létesítményeik állnak. Nem is szólva arról, hogy a a területre meghatározatlan időre szóló használati joguk van. Csődbe ment a RÉV Metró Vállalat, a vagyon értékesítésére fel­jogosított, kijelölt felszámoló, a Pénzintézeti Központ köteles­­ségszerűen kiírta a nyilvános értékesítés időpontját: március 31-én zaj­lik a vevők közötti licit. Természetesen - igaz, elegendő pénz nélkül - jelentkezett vevőnek a sportegyesület is. Csaknem száz éve már, hogy Rákosszentmihály tisztes polgára, Pálfy János úr a most Budapest XVI. kerület, Csömöri úton lévő, 112220 helyrajzi számú telket a sport számára ajándékozta, azóta, ha különböző szervezeti formákban is, de az ingatlan mindig a környék lakosságának sportját szolgálta. Az általunk ismert állomások: 1951-ben csere útján (hogy mit adott érte cserébe az ma már kideríthetetlen...) a Magyar Állam tulajdona lett a telek, majd 1972. október 6-án a Köz­lekedési Építő Vállalat kapta meg a kezelői jogát úgy, hogy a Rákos­­szentmihályi Testedzők Köre és a KÉV Metró SE egyesült. Csődre esőd következik? Úgy volt ez akkoriban, hogy csak a nagyja papírmunkát végezték el az ilyen fontos ügyekben is. A KÉV úgy jutott kezelői joghoz, hogy egy fillér­jébe sem került, ugyanakkor Rákos­szentmihály lakosságát szolgáló RTK-t úgy fosztották meg a sporttelepétől, hogy egy cetlit sem kapott biztosí­tékként, miszerint az a terület csak a sport céljaira a KÉV-é. Ki gondolt akkor még arra, hogy a rangos vállalat valaha is anyagi gon­dokkal küzd? Mégis bekövetkezett, 1983-ban a KÉV bejelentette, nem tudja pénzzel támogatni a fúzióból létrejött KÉV-Metro SC-t, ha fenn tudja magát tartani, hát létezzen... Innentől hallgassuk Rétyi Zsoltot, a sportklub ügyvezető elnökét: - Gazos, elhanyagolt, önfenntartás­ra alkalmatlan volt akkor a sport­pálya. Rendbe kellett szedni, hogy valahogy pénzért hasznosíthassuk. Saját bevételi forrásokból, az egye­sület pénzén létrehoztunk egy szép szabadidősport-centrumot.­­A 18 teniszpályájukból 2 fedett, 4 műanyag borítású, a többi salakos, építettek egy 400 négyzetméteres klubházat, 11 asztalos biliárdtermet, háromcsillagos teniszkempingjük Európa hírű. Mindehhez természete­sen megteremtették a szükséges infra­struktúrát is.­ - Minden létesítményt engedéllyel, a KEV vállalat tudtával építettünk fel - folytatta Kétyi úr. -Részben tan­folyami díjakból teremtettük elő a szükséges pénzt. A tanfolyamokra járók közül versenyzők is felne­velkedtek nálunk. A teniszezőink közül a hölgyek az OB I-ben szerepel­nek, biliárdozóink közül többen is válogatottságig vitték már. Az elmúlt esztendőben megváltoztattuk a klub régi nevét, Metró RSC néven je­gyeztek be minket a cégbíróságon. Mindenki rosszul jár, ha most ezt a sporttelepet, szabadidősport centru­mot illetéktelen veszi meg. Csődre csőd következhet. (A március 31-én történő nyilvános értékesítésen a sporttelep alap vételára 35 millió forint.) - Önök is pályáznak a vételre? - Mióta megtudtuk, hogy a KÉV fizetésképtelen lett és a Pénzintézeti Központ intézi a felszámolási ügye­ket, mindent igyekeztünk megtenni, hogy ne kerüljünk lehetetlen hely­zetbe. Segítségért fordultunk az OTSH-hoz, a Sportegyesületek Országos Szövetségéhez, próbáltunk tárgyalni a KÉV vezetőivel. Gallov Rezső úr, az OTSH elnöke levelet írt a felszámolással megbízott Pénzintézeti Központ vezérigazgatójának, Király Péter úrnak. - Önök netán meg tudnák venni a sporttelepet? - Természetesen a kikiáltott árában nem. Nekünk nincs harmincöt millió forintunk, de nekünk van elővásárlási jogunk, így felajánlottuk a Budán lévő teniszpályánk használati jogát, amit szakértők tizenötmillióra értékelnek, adnánk még egymilliót pénzben is, csakhogy továbbra is működhessék a sporttelep. Bízunk benne, hogy mi kapjuk meg a vételi jogot. Perre mennek - Úgy hallottuk, a bírósághoz is for­dultak. - Igen, dr. Törő András ügyvéden ke­resztül a Budai Központi Kerületi Bíró­sághoz fordultunk, hogy tisztázza az in­gatlan tulajdoni és használati helyzetét. Kérjük továbbá annak megállapítását, hogy amennyiben a KÉV bármilyen in­dokból megszüntetné, vagy korlátozná az ingatlan általunk történő ingyenes használatát, akkor a rajta lévő, általunk épített és létrehozott értékek minket megilletnek, ezekre a jogunk az ingat­lan tulajdonosával szemben fennáll. - A KÉV-Metróval történt tárgyalá­saik mire vezettek? - Jóformán semmire - mondta re­­zignáltan Rétyi Zsolt, a Metró RSC je­lenlegi ügyvezető elnöke. - ígéretet kaptunk, hogy a jogos igényeinkre felhívják a felszámolóval együtt a vevő figyelmét. (A március 24-én felvett jegy­zőkönyv szerint az értékesítési tár­g­yaláson az ingatlannal kapcsolatos örülményeket ismertetik a nyertes pályázóval és a megkötendő szerző­désben szerepeltetni fogják.) - Ettől viszont még semmi sem oldódik meg... - Félünk, mert előfordulhat az is, hogy a vevőnek meglesz az ingatlan megszerzéséhez szükséges harmincöt millió forintja, de több nincs neki, így minket minden jó szándéka ellenére sem tud kifizetni. Viszont még az sem lenne teljes megoldás, ha a vevő átadna nekünk nyolcvanmillió forintot, mert számunkra az is fontos, hogy tovább sportoltathassuk versenyzőinket, fogad­hassuk a mozgásra igényt tartó lakossá­got és végezhessük a munkánkat.­­ Már csak azért is érdeklődünk még az apróbb részletek iránt is, mert gyanítjuk, hogy amíg a sporttörvény nem jelenik meg, amíg törvények nem tisztázzák a hasonlóan zilált tulajdonjogú sporttelepek ügyét, addig hasonló eseményekre sor kerül­het, vagyis precedens értékű az eset. Ezért kérdezzük, hogy mit tartanának elfogadható megoldásnak? Megoldásra várva - A teljesen elfogadható megoldás az lenne, hogy mindaddig a helyünkön maradhassunk és végezhessük a mun­kánkat, amíg az új tulajdonos nem jelöl ki újabb működésre alkalmas területet, fel nem építi rajta azokat a létesít­ményeket, amelyek minket megilletnek. Mi éppen azért kérjük a felszámolót, hogy arra az esetre, ha az általa elfo­gadott vevő szerződésellenesen viselke­dik a kártérítés ügyében, akkor fizetési kezességet vállaljon.­­ Arra gondol, hogy ha a vevő a fel­számoló Pénzintézeti Központnak fi­zet ugyan, de Önöknek nem, akkor a felszámoló fizessen maguknak? - Természetes, hiszen jogilag csak akkor jár el körültekintően, ha min­den érintett fél érdeke szerint bonyo­lítja az ügyet. - Hallottuk azt is, hogy egyéb meg­oldási javaslatuk is van.­­ Azt kezdeményeztük, hogy a KÉV-Metro hitelezői közül keressünk közösen olyan ügyfelet, aki hajlandó továbbra is velünk együtt­működtetni a sporttelepet partnerként, szerződés alapján. Kérjük továbbá a felszámolót, hogy a nyilvános licit során adjon lehetőséget ajánlategyesítésre. - Ez mit jelentene? - Mondjuk, hogy a vevővel már ott a helyszínen megbeszélhessük a közös dolgainkat és ha egyezségre jutunk, ak­kor az már a szerződésbe úgy kerüljön bele. Kisebb lenne a rizikó, rövidebb az ügyintézés és törvény kötelezné a vevőt a szerződés betartására. - Ahogy kiderül, elég alaposan kör­bejárták az ügyet, mit remélnek? - Azt, hogy mindenben törvénye­sen járnak el és figyelembe veszik a mi érdekeinket is. Kaszás Sándor Etikai kérdés Az OTSH igazgatási és jogi főosztályán dr. Nagy József titkár kommen­tálta a történteket. Mint mondta, az a legnagyobb baj, hogy jelenleg nincs meg a jogszabályi háttér (védettség) az ilyen esetekre. Az 1992. évi LIV. törvény csak az állami vállalatok privatizációjára vonatkozik, csak ilyenkor ad véleményezési jogot az OTSH-nak a sport-vagyontárgyak védelme érdekében. Hozzátette: az ÁVÜ és a sporthivatal között létezik egy szóbeli megál­lapodás, moratórium a sportlétesítményekre. Ez tehát élő gyakorlat, „bejáratott" együttműködés, de a KÉV-Metro esetében egészen másról van szó. Ugyanis más a helyzet a felszámolásnál, amelyet a bíróság rendel el és jelöli ki a felszámolót. Ez egy gazdasági jellegű intézkedés, amikor a fel­számolásra ítélt vállalat vagyonát értékesítik és ebből elégítik ki a hitelezőket. - Hangsúlyozom, a KEV-Metróval szembeni intézkedés teljesen jogsze­rű - mondta. - A klub balszerencséje, hogy, esetleg rajta kívül álló okok miatt, olyan vállalathoz kötődik, amely nem tud a kor követelményeinek megfelelően gazdálkodni. A bázisszerv tönkrement, és úgy tűnik, magá­val rántja az egyesületet is. Egy nem megfelelő gazdasági struktúra áldozata. Ez most már nem jogi, hanem inkább etikai kérdés. Nem tehetünk mást, minthogy megpróbáljuk befolyásolni az érdekelteket. Tárgyalni szeretnénk annak reményében, hogy valamilyen megnyugtató megoldást találjunk. Egyelőre ennyit tehetünk, s talán ezzel sikerül felhív­nunk a jogalkotók figyelmét erre az anomáliára. F. G. Tisztelt Vezérigazgató Úr! Tudomásunkra jutott, hogy a Közlekedési és Metró Építő Vállalat fizetésképtelensége miatt indított felszá­molási eljárás során, a felszámoló értékesíteni kívánja a Budapest, XVI., Csömöri út 158. sz. alatti sporttelepet is. Tekintettel arra, hogy a fővárosi szinten is kiemelkedő, s a kerület legjelentősebb sportlétesítményéről van szó, számunkra sem mellékes, hogy miként alakul annak jövőbeni sorsa. A kérdéses területet immár közel száz éve a sport cél­jaira adományozta Rákosszentmihály egykori polgára, Pálfy János. Akaratának megfelelően - ha különböző szervezeti formákban is -, de mind a mai napig Rákosszentmihály sportját szolgálta az ingatlan. A jelenlegi kezelőhöz, a KEV-METRO Vállalathoz 1972-ben került ingyenesen a sportpálya azzal, hogy továbbra is a testnevelés, illetve lakossági sport céljait hivatott szolgálni. E nagymúltú sportlétesítmény került most veszélybe azzal, hogy a felszámoló 1994. március 31-ére nyilvános értékesítést hirdetett meg. Az eljárás jogszerűségét nem vitatva, úgy érzem, erkölcsileg mindenképpen felemás az a helyzet, hogy hosszú évtizedek után olyan, a sport­tól teljesen független gazdasági okok miatt szűnjön meg a létesítmény, amelyre az érintetteknek korábban még csak beleszólásuk sem lehetett. Nyilvánvalóan a vonatkozó jogszabályok nem térhetnek ki az ilyen konkrét esetekre, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a jogalkalmazónak meg kell legyen az a lehetősége, és az a felelőssége, hogy figyelembe vesz olyan szempontokat is, amelyek a meglévő értékek megtartását szolgálják. Úgy vélem, feltétlenül elkerülendő az a helyzet, hogy ma a jogállam keretei között a jogszerűség maximális betartása mellett azért okozzunk kárt, mert a korábbi alapvetően szokásjogi alapon intézett viszonyok nem fektettek hangsúlyt a nem állami szféra ügyeinek kor­rekt intézésére. Tipikus esetei ennek azok a volt vállalati sportlétesít­mények, amelyek ugyan vállalati kezelésben voltak (mert ez volt a gyakorlat), de azt a sportegyesületek saját erejükből, a tagok kétkezi mun­kájával építették fel, tar­tották karban. Mondható-e, hogy ma nincs közük ezek­nek az embereknek, egyesületeknek saját sporttele­pükhöz csupán azért, mert az ingatlannyilvántartás vagy a mai kor követelményeinek megfelelő szerződés ezt nem bizonyítja? Számos korábbi negatív tapasztalat alapján - bízva abban, hogy vezérigazgató úr átérzi, hogy milyen súlyosan érinti ez a kérdés az érintetteket - kérem személyes segítségét, hogy ez a méltán nagymúltú, immár egy évszázadon át a sportot szolgáló létesítmény ne kerüljön arra a méltatlan sorsra, hogy benzinkút vagy éppen sorház épüljön a helyén. Segítse kérem a sport ügyét,azzal, hogy március 31-én ne születhessen olyan döntés, amely visszafordíthatatlan. A magunk részéről felajánlom segítségünket egy olyan megoldás kere­séséhez, amely figyelembe veszi valamennyi érintett ér­dekeit, s amely lehetőséget ad arra, hogy a XVI. kerület e patinás sporttelepe a következő száz évben is a sportolni vágyó polgárok otthona lehessen. Segítségét előre is köszönöm. Gallov Rezső Kadett és junior vívó VB: Mexikóváros Boczk­ó Gábor a legjobb Szekeres Pál ismét világbajnok Újabb remek hír érkezett Mexikóvárosból, a vívók kor­­osztályos világbajnokságáról. A verseny második napján a junior férfi párbajtőrözők és a kadett női tőrözők léptek pást­ra. Az előbbieknél a magyarokat Imre Géza, Fekete Attila és Boczkó Gábor képviselte. Imre és Fekete az évközi versenye­ken rendre elpáholta a többie­ket így a két fiú igazi esélyes­ként érkezett. Igen kevesen gondolták volna, hogy a még kadett korú Boczkó lesz a befutó! Pedig így történt: Fekete a 32-es táblán búcsúzott, a német Jan Breslertől két tussal kapott ki. Imre egészen a negyeddön­tőig jutott, itt azonban nem bírt az orosz Fedoszejevvel, mind­össze nyolc tust tudott bevinni. Pár perccel később azonban Boczkó visszavágott a sérel­mekért, s már csak az ukrán Malijt kellett megvernie az aranyért. A mindent eldöntő asszóban a tapolcaiak kiválósága esélyt sem adott ellenfelének, s sze­rezte meg ezzel a végső dia­dalt. A kadett párbajtőröző höl­gyeknél a három magyar ugyan sikerrel vette az első kört, ám utána rendre búcsúzni kényszerültek. Junior férfi párbajtőr. Vi­lágbajnok: Boczkó Gábor (Ma­gyarország, Tapolca, edző: Eit­­ner Kinga, nevelőegyesület: Ta­polca, nevelőedző: Eitner Kin­ga), 2. Andrej Malij (Ukrajna), 3. Jevgenyij Fedoszejev (Orosz­ország) és Dirk Kunzelmann (Németország), 5. Imre Géza (Magyarország)...19. Fekete Attila (Magyarország). Kadett női párbajtőr. VB: Barbara Kasperska (Német­ország), 2. Renata Dejawska (Lengyelország), 3. Tatjana Logunova (Oroszország) és Sara Cometti (Olaszország) ...13. Takács Emese (Magyar­­ország)...18. Bertók Ágnes (Magyarország)...37. Juhász Ágnes (Magyarország). ★ ★ ★ Hongkongból érkezett a rendkívül örömteli hír, misze­rint a magyar Szekeres Pál nyerte a mozgáskorlátozottak világbajnokságának lőtszámát. Pali, aki néhány éve szenvedett súlyos balesetet, már a barce­lonai paraolimpián is a legjobb­nak bizonyult, most pedig újabb példáját adta hihetetlen akaraterejének.

Next