Nemzeti Társalkodó, 1834. július-december (1-26. szám)
1834-09-16 / 11-12. szám
elmés ’s a’ polgári társaságról mind a’ priori mind a’ posteriori formált képzeteinket meghamisiltani képes demonstratio adhatna ennek értelmet. Értekező éppen azért érzi hazafius kötelességének a’ szokás törvényről közre bocsátva értekezésében hennyi törvényink szavából és lelkéből megmutatni azt, hogy írott törvént rontó szokás de jure nem létezhet, mivel tudta és tapasztalta , hogy szeretett hazája ember nem angyal polgárokból álló nem tökéletes alkotmánya polgári társaság. Az angyal polgárokból álló tökéletes alkotmányi társaságban vagy éppen nincs szükség positiv törvényre , a’ józan okosság minden angyal polgár lelkébe?! kinyilatkoztatván a’ cselekedetek örök’s sérthetetlen törvényeit; vagy ha van is — az angyal polgárok testiség ingereitől ment akaratja erkölcsi telyes tisztaságánál fogva, azon positiv törvények sérthetetlensége esannyira biztosítva kell hogy legyen , hogy a’ törvénysértés lehetségéről még csak gondolkodni is felesleges lenne. De minthogy angyal polgárok nem léteznek, ’s azoktól alkotott tökéletes alkotmányi társaságok a’mennyire tudnunk lehet nincsenek , emberi módon okoskodva a’ polgári társaságoknak positiv törvényre, az az oly korlátra, mely a’testiség ingerei által izgatott akaratot mások jusai sértésére intézett törekedésében meggátolja , viszszatartóztassa , szükségek van. Az akarat sérteni kész ezen törekedése annál veszedelmesebb az egyes polgárban éppen úgy mint a"