Nemzeti Társalkodó, 1834. július-december (1-26. szám)

1834-09-16 / 11-12. szám

m­i76 m­a’­lodik ф. szerint certa pars consvetudinis nostrae progressura habuit és пега habebit, а Szrkóczy értelmében vett és írott törvényi rontó consvetudót nem alapíthatnak világos a’ H. K. 2. R. 11. titulussából, melyben az olyan privilégiumról, quod juri communi­sс constitutioni generali praejudicare dignoscitur a’ mondatik, hogy hujusmodi privilegium non valet. De nem alapíthatnak a' privilégiumok más közkötelezésű erővel bírható rendsza­bást vagy törvényt is, mert a’ privilegium adás a’ fejedelem kirekesztőleg gyakorolható jusa a’ H. K. 2. R. 9. T. szerént , a' tör­vény pedig a’ nép és fejedelem közös factu­­­ma a’ H. K. 2. R. 5. T. szerént.“ Kettő van az értekező állításában 1 ). A’ privilegium írott törvénnyel ellenkező i­­rott törvényt rontó nem lehet 2). A’ pri­vilégium írott törvény gyanánt nem nézet­­tethetik, mert az a’ fejedelemnek külön fa­­ctuma lévén , az írott törvény azon essentia­lis characterével nem bír, mi szerént annak a’ nép és fejedelem közös factumának kell lenni. Mind két állítás, nem puszta okosko­dás szüleménnyé, hanem kijelölt honnyi tör­vények szavainak csupa magyarosittása. Már kérdi értekező, volt é, lehetett é F. úrnak jusa azon álitást a’ nélkül hogy an­nak megczáfolásába belé ereszkedett volna, felség jusát sértőnek és minden nemes em­ber birtokát mozgatni akarónak bélyegezni, nem csak , hanem azt még a’ Básta és Mi­hály vajda borzadással említhető ’s nemzeti

Next