Nemzeti Társalkodó, 1836. január-június (1-26. szám)

1836-01-05 / 1. szám

1-sŐ Szám. 14 E M Z E 11 1 ­» v:\­p Januarius ödik napj ÚJ ESZTENDEI PÁSTÉTOM. Hová? hová? oh időnek bőgő - zugó folya­ma ! hová a’ te borzasztó, mindeneket elseprő zajjaiddal? mikor lesz vége a’ te erőszakos hab­jaid épiltő és rontó rohanásának ? — látom , hogy az embereknek örömeit te hozod , ’s te magad, fogva el is viszed győzedelmedbe — a’ világnak alkotványát te emeled illendő fényességre, ’s te magad is vetsz homályt arra , siralmat hagyván az elpusztított vidékeken. — Látom,'hogy sok századok senyvednek a’ le éhes torkodban: — várasoknak rontsalék darabjai, nemzeteknek ham­vai és porai nyugosznak a’ te gyomrodban , — ’s oh ! rettegek , midőn a’ te késlelhetellen ra­gadozó folyamodat megtekintem , sót megfélem- lem magamban : miért bátorkodám tégedet sebes utadban megszóllittani; mert látom, hogy most is sietőbb a’ te utad , mint sem nekem felelhetnél. Hagylak azért légedet oh idő ! tartóztatást nem szenvedő meneteledben, de felel okosságom helyetted , ’s azt súgja nekem, hogy te az Örök­kévalónak meghatalmazott szolgája vagy:—ron­tasz , építesz , teremtesz , pusztittasz , szülsz, és megölsz, hozsz és elvisz mindeneket a’ nap alatt, a’ szerént, a’ mint a’ Legfőbbtől hatalmat és parancsot vettél. — Igen is! — úgy képzel- Jdlsö fél-esztendő. J

Next

/
Thumbnails
Contents