Nemzeti Társalkodó, 1836. január-június (1-26. szám)
1836-01-05 / 1. szám
betnük az időt, mint éppen a’ régiek , a’ kik azt Saturnus név alatt megszemélyesítvén , egyik kezébe festettek egy mindeneket elmetsző kaszát; a’ másikba egy öszvekanyarodott alakban önnön magát mardosó kígyót. — legnevezetesebb tulajdonsága pedig a’ vala, hogy minden gyermekeit, melyeket nemzett, megette, vagy megölte. ■— Imé az időnek valóságos képe! Mi az, a’mit az idő nem szülne? Világok, országok, tartományok, városok, emberek, nemzetek, esztendők — mind az idő szülöttjei, ’s egyszersmind ő is sorvasztja el mind azokat. — Né! közelebbről a’ példa! az idő egy szülöttjét, a’ közelebbi esztendőt megölte, ’s ékes gyomrába temetvén viszi magával az örökkévalóság tengeribe. — Ugyan azért kételkedem , hogy egy új esztendőhez módosított irományocskát terjesszek-e olvasóim eleibe, vagy halotti innepélyre hívjam azokat. — Mert egy nevezetes és mindnyájunkhoz érdekes halottunk vagyon, ám az eltelt 1855- dik esztendő, melynek élete 565 napokra,’s egy nehány órákra nyúlván, a’ közelebbi Silvesteréjszakának 12dik órája csendülésére kimúlék az idők sorából, ’s elmene olyan politikai, természeti, ’s más érdekes történetekkel megbétegezve, melyeknek kifejezésére vagy' előszáralálására ezen csekély' lap nem elégséges, de nem is eléggé bátorságos arra , — kimúlásával pedig szilléminékünk azon órában a’ jelenvaló csecsemőt, az 1856-ik esztendőt. Amannak tegyünk-e tehát halotti pompát , vagy ennek születésén Örvendj link ? cselekedje kiki , a’ melyiket tetszik. •— én egyiket sem cselekszem, mert sem parentatiot írni most nem czélom , sem az új esztendőnek felettébb örvendeni nem mérek , mivel olvasom a’ Sz. írásban: Ne dicsekedjél el holnapi napról ’sat. — hallom a’