Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-27 / 25. szám

99 minden iránt, mi régi,’s közvetlen e’ kor szeszélyszülte finnyás igényeinek meg nem felel — hideg gúny ’s meg­vetésnél egyebet alig mutatott — lassanként szűnni kezd, ’s­ a’ szerte kalandozott, irány nélkül tévedezett cselek­vőség észrevétlenül határzottabb alakot kezd magára ölteni a’ szerint, t. i. a’ mint vagy meggyőződik kísérletei­nek gyakorlati létesíthetése felől ’s azok életbe lépte­tésén újult erővel munkálkodik vagy pedig tapasztal­ván , miként ábrándos reményei az élet által mindenütt rútul kijátszatnak — magába száll ’s csöndesen vi­ssza­­vonul a’ megszokott, de egy időre elhagyott mederbe. Történettanra nézve hazánkban ez utóbbi eset vehető észre, mert naponként új meg új jeleit látjuk annak, hogy míg egy­felől fogy azok száma, kik dicsőségnek lárták hadat üzenni mindennek, mit az idők hosszú szá­zadokon át érlelének, megtámadni mind azt, mi mélyen gyökerezve a’ nemzet életében szilárdul’s meg nem in­­gathatólag áll ellen a’ hevenyészett theoriák’s fölületes tanok követeléseinek; más részt egyre növekszik azok száma, kik áthatva a’ fönlevő iránti tisztelettől megis­merni ’s megismertetni kívánják azon roppant kincs­összeget, melly általjában a’ hisztériábul különösen pe­dig hazai történetinkből meríthető. Azon idők , midőn Horvát Istvánt megtámadni, vagy fölébe sokkal gyöngébbeket állítni — némileg di­vathoz tartozott — lassan lassan lejárnak, ’s ha nem is vagyunk képesek a’ nagy történet-búvárt kellőleg mél­tányolni , azt mégis csak át kezdjük látni, miként min­den sor, melly közvetve vagy közvetlenül hazánk tör­téneteire vonatkozólag az ő tollából származik , ollya­­tén alaptőke járuléka gyanánt tekinthető, melly még most legnagyobb részben használatlanul hever, de majd­ idővel — ha t. i. lesznek kik az örökségül hagyott rop­pant kincsösszeget forgásba hozni ’s kamatozóvá tenni tudandják; — ’s ha a’ magyarnak még szabad jövőre hivatkoznia — legalább is azon szolgálatot teendi nem­zetünknek, mit egykor a’ hét termékeny évben megta­karított fölösleg ten Pharao népének éhség idején. — Nyelvünk folytonos fejlése ’s terjedése mellett mind töb­ben ’s többen leendnek, kik a’ nemzet történeteit ere­deti nyelven írt munkákból kívánják megismerni; s e’ tekintetben nem lehet szívből nem üdvözölni az ollyan tüneményeket is, mint legközelebb Horváth Mihály Ma­gyarok története czimű valóban jeles munkájának 3dik kötete *) De mindenek fölött örvendetes, hogy a’ történet­tan fensőbb tanm­szetinkben, különösen egyetemünkben is ezentúl magyarul taníttatik ; ha valahol, bizonyára a’ hazai történetek tanulásánál szerfölött sok függ attól, miilyen a’ nyelv , mellyen azok eléadatnak. Nem tar­tozunk azok sorába, kik mindent elérve hisznek az ál­tal, hogy a’ holt latin nyelv helyébe édes magyar nyel­vünk emeltetett — igen jól tudjuk, miszerint hanyag­ság, türelem- ’s kitartáshi­ány, ifjainknak a’ fensőbb tanulmányokra idő előtt lett alkalmaztatása mint eddig, ezentúl is akadályul lehet a’ kívánt előmenetelre nézve, annyit azonban bizton állíthatunk — ’s ez állításunkat maga az elfogultság is alig vonandja kétségbe, hogy t. i. azon szorgalom mellett, mellyet a’munkaszerető ifjued­­digelé idegen nyelven irt tanulmányira fordított — nem kétszeres de tízszeres sikert fog arathatni, ha azt ezen­túl olly nyelven hallja magyaráztatni, mellyet már anya­tejjel szívott be, mellynek ennélfogva minden egyes rezzenése rokonságra talál keblében. Ha már a’ tudományokat általjában tekintve ennyit tulajdonítunk a’ nyelvnek, mennyivel nagyobb figye­lemre méltó ezen körülmény akkor, midőnk hazánk történeteiről van szó. Ki hazáját nem ismeri, valódi­­lag azt nem is szeretheti , ki idegen nyelven, idegen befolyás alatt idegen érzelmek közt kénytelen hona ’s nemzete viszontagságival megismerkedni , nem fog az soha olly melegen érezhetni, mint az, kinek ihlett han­gon hirdeték az apák tetteit, kinek szive nem marad­hatott érintetlenül akkor, midőn emléktáblái­a véste a’ múlt kor tetteit. Hogy a’történettanulásra szebb időszak készül föl­­viradni, mutatja ezeken kivű­l a’ legközelebb keletke­zett ’s már már megerősittetett kir. magy. történeti tár­sulat, mellynek bizonyára egyik czélja leend : a’ ha­zai történeteket mint tudományt pártolni, művelni ’s fejleszteni. Láthatni ezekből, hogy a’ haladás első kelléke , a’ határzott szilárd akarat már most is vehető itt ott észre , későbben pedig még sokkal nagyobb mértékben fog mutatkozni ; továbbá törvényhozásunk gondosko­dása kieszközlé, hogy ismeret­­szomjas ifjúságunk ta­nulási nyelve magyar legyen, nincs tehát most sürge­­tőbb teendőnk mint az, hogy egyrészben a’ tanulásra szánt hazai erőket minél élénkebb’s kitartóbb munkás­ságra buzdítsuk serkentsük; más részben meg gondos­kodjunk arról, hogy a’fölébredt tanulási vágy ’s a’tett­re kész buzgalom kellő eszközök hi­ánya miatt ismét le ne lohadjon,’s az előbbi pangásba viszsza ne essék. E téren tömérdek teendő várakozik reánk, idő és szor­galom a’ szükségeseket előbb utóbb létesitendi; ugyan­azért főleg azon tért kell minél előbb szükségesekkel ellát­nunk, mellyen legélénkebb részvét ’s cselekvőség tapasz­talható,’s mellynek kellékeit kiállítni leginkább birjuk Mind két tekintetben első helyre állítjuk a’ törté­nettudományt, ’s őszinte örömmel üdvözlünk mindenkit, ha ezen téren munkálkodni vagy a’ munkásokat szer­zett ismereteivel segítni gyámolítni látjuk , szives örö­münk pedig azon arányban növekszik, a’ mint a’ nyutott segédeszköz hasznosnak ’s egyszersmind előállíttatása terhesnek mutatkozik. Illy nagy jelentőségű segéd­esz­köz gyanánt mutatjuk be barkóczi Rosti/ Z­s­iff m­on­d uz t­er­­­ep­et, mellynek czim­ét czikkünk elején olvas­hatni; általányos becsén kivül—minélfogva biztos kalauz az Antoninok idejebeli 's más classicusok megérthetésére szerfölött nagy fontossággal bir Pannónia egész törté­neti kifejlésére nézve is. Pannónia a’ 3dik században ro­mai tartomány volt, ’s magában foglalta Ausztria ke­letre nyúló csücskét, Stiriát, ’s a­ dunántúli Magyar­­országot, melly ez okból mint legnagyobb alkatrész nem ritkán egyedül is értetik Pannónia név alatt; to­vábbá Karinthia egy részét, Horvátországot, Slavóniát ’s Bosznia egy részét. A Dunánál fekvő részek Panno­nia inferior — a’ másik fél Pannonia superiornak ne­­vezteték ; az egész kiterjedt az éjszaki sz. 42° — 49“ ’s a’ k. h. 32° — 39°ig. Minden római név alá oda van téve a’ későbbi elnevezés is p. o. Sabaria = Szombathely Transacincum = Pest, Acincum = Óbuda, Limosa = Szi­getvár, Remona = Laibach , Ad Praetorium­= Dubicza. Hegyek , folyamok, tavak , ország- ’s benső határok mind igen élénken, tisztán ’s észrevehetőig vannak egymástól megkülönböztetve ; meglepő áttekintést nyujt­­nak ’s Roma politikáját nem kevéssé tanúsítják azon jelek, mikkel coloniák, m­inicipiumok, mansiók jegyez­­tetvék ; ugyanis ezek segítségével egy pillanatra szemei előtt áll az olvasónak azon rendszer, mellyel Roma ezen távol eső szilaj népeket hatalma alatt tartani bírta. Használtatott kútfők: Ptolemaeus, Strabo , Nagy An­ •) Kívánatos lett volna, az­ Életképekben irodalmunk je­len állapotjáról közlött czikk azon állítását, mintha H. M. érintett munkájának 3dik kötete még csak most volna sajtó alatt — oda módosítni, hogy az már néhány hónap előtt megjelent, ’s minden­ki által megszerezhető. E csekély figyelmet a’ derék munkás iró csakugyan megérdemli, 's ha a’ mondott czikk közlője a’ kérdé­ses­edik kötet megjelentéről mitsem tudott, nem sokba került volna csillag alatt (mint ezt az érd. szerk. az egyéb helyekre nézve tette is) eziránt igazító észrevételt tenni.

Next