Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-27 / 25. szám
99 minden iránt, mi régi,’s közvetlen e’ kor szeszélyszülte finnyás igényeinek meg nem felel — hideg gúny ’s megvetésnél egyebet alig mutatott — lassanként szűnni kezd, ’s a’ szerte kalandozott, irány nélkül tévedezett cselekvőség észrevétlenül határzottabb alakot kezd magára ölteni a’ szerint, t. i. a’ mint vagy meggyőződik kísérleteinek gyakorlati létesíthetése felől ’s azok életbe léptetésén újult erővel munkálkodik vagy pedig tapasztalván , miként ábrándos reményei az élet által mindenütt rútul kijátszatnak — magába száll ’s csöndesen visszavonul a’ megszokott, de egy időre elhagyott mederbe. Történettanra nézve hazánkban ez utóbbi eset vehető észre, mert naponként új meg új jeleit látjuk annak, hogy míg egyfelől fogy azok száma, kik dicsőségnek lárták hadat üzenni mindennek, mit az idők hosszú századokon át érlelének, megtámadni mind azt, mi mélyen gyökerezve a’ nemzet életében szilárdul’s meg nem ingathatólag áll ellen a’ hevenyészett theoriák’s fölületes tanok követeléseinek; más részt egyre növekszik azok száma, kik áthatva a’ fönlevő iránti tisztelettől megismerni ’s megismertetni kívánják azon roppant kincsösszeget, melly általjában a’ hisztériábul különösen pedig hazai történetinkből meríthető. Azon idők , midőn Horvát Istvánt megtámadni, vagy fölébe sokkal gyöngébbeket állítni — némileg divathoz tartozott — lassan lassan lejárnak, ’s ha nem is vagyunk képesek a’ nagy történet-búvárt kellőleg méltányolni , azt mégis csak át kezdjük látni, miként minden sor, melly közvetve vagy közvetlenül hazánk történeteire vonatkozólag az ő tollából származik , ollyatén alaptőke járuléka gyanánt tekinthető, melly még most legnagyobb részben használatlanul hever, de majd idővel — ha t. i. lesznek kik az örökségül hagyott roppant kincsösszeget forgásba hozni ’s kamatozóvá tenni tudandják; — ’s ha a’ magyarnak még szabad jövőre hivatkoznia — legalább is azon szolgálatot teendi nemzetünknek, mit egykor a’ hét termékeny évben megtakarított fölösleg ten Pharao népének éhség idején. — Nyelvünk folytonos fejlése ’s terjedése mellett mind többen ’s többen leendnek, kik a’ nemzet történeteit eredeti nyelven írt munkákból kívánják megismerni; s e’ tekintetben nem lehet szívből nem üdvözölni az ollyan tüneményeket is, mint legközelebb Horváth Mihály Magyarok története czimű valóban jeles munkájának 3dik kötete *) De mindenek fölött örvendetes, hogy a’ történettan fensőbb tanmszetinkben, különösen egyetemünkben is ezentúl magyarul taníttatik ; ha valahol, bizonyára a’ hazai történetek tanulásánál szerfölött sok függ attól, miilyen a’ nyelv , mellyen azok eléadatnak. Nem tartozunk azok sorába, kik mindent elérve hisznek az által, hogy a’ holt latin nyelv helyébe édes magyar nyelvünk emeltetett — igen jól tudjuk, miszerint hanyagság, türelem- ’s kitartáshiány, ifjainknak a’ fensőbb tanulmányokra idő előtt lett alkalmaztatása mint eddig, ezentúl is akadályul lehet a’ kívánt előmenetelre nézve, annyit azonban bizton állíthatunk — ’s ez állításunkat maga az elfogultság is alig vonandja kétségbe, hogy t. i. azon szorgalom mellett, mellyet a’munkaszerető ifjueddigelé idegen nyelven irt tanulmányira fordított — nem kétszeres de tízszeres sikert fog arathatni, ha azt ezentúl olly nyelven hallja magyaráztatni, mellyet már anyatejjel szívott be, mellynek ennélfogva minden egyes rezzenése rokonságra talál keblében. Ha már a’ tudományokat általjában tekintve ennyit tulajdonítunk a’ nyelvnek, mennyivel nagyobb figyelemre méltó ezen körülmény akkor, midőnk hazánk történeteiről van szó. Ki hazáját nem ismeri, valódilag azt nem is szeretheti , ki idegen nyelven, idegen befolyás alatt idegen érzelmek közt kénytelen hona ’s nemzete viszontagságival megismerkedni , nem fog az soha olly melegen érezhetni, mint az, kinek ihlett hangon hirdeték az apák tetteit, kinek szive nem maradhatott érintetlenül akkor, midőn emléktábláia véste a’ múlt kor tetteit. Hogy a’történettanulásra szebb időszak készül fölviradni, mutatja ezeken kivűl a’ legközelebb keletkezett ’s már már megerősittetett kir. magy. történeti társulat, mellynek bizonyára egyik czélja leend : a’ hazai történeteket mint tudományt pártolni, művelni ’s fejleszteni. Láthatni ezekből, hogy a’ haladás első kelléke , a’ határzott szilárd akarat már most is vehető itt ott észre , későbben pedig még sokkal nagyobb mértékben fog mutatkozni ; továbbá törvényhozásunk gondoskodása kieszközlé, hogy ismeretszomjas ifjúságunk tanulási nyelve magyar legyen, nincs tehát most sürgetőbb teendőnk mint az, hogy egyrészben a’ tanulásra szánt hazai erőket minél élénkebb’s kitartóbb munkásságra buzdítsuk serkentsük; más részben meg gondoskodjunk arról, hogy a’fölébredt tanulási vágy ’s a’tettre kész buzgalom kellő eszközök hiánya miatt ismét le ne lohadjon,’s az előbbi pangásba viszsza ne essék. E téren tömérdek teendő várakozik reánk, idő és szorgalom a’ szükségeseket előbb utóbb létesitendi; ugyanazért főleg azon tért kell minél előbb szükségesekkel ellátnunk, mellyen legélénkebb részvét ’s cselekvőség tapasztalható,’s mellynek kellékeit kiállítni leginkább birjuk Mind két tekintetben első helyre állítjuk a’ történettudományt, ’s őszinte örömmel üdvözlünk mindenkit, ha ezen téren munkálkodni vagy a’ munkásokat szerzett ismereteivel segítni gyámolítni látjuk , szives örömünk pedig azon arányban növekszik, a’ mint a’ nyutott segédeszköz hasznosnak ’s egyszersmind előállíttatása terhesnek mutatkozik. Illy nagy jelentőségű segédeszköz gyanánt mutatjuk be barkóczi Rosti/ Zsiff mond uz terepet, mellynek czimét czikkünk elején olvashatni; általányos becsén kivül—minélfogva biztos kalauz az Antoninok idejebeli 's más classicusok megérthetésére szerfölött nagy fontossággal bir Pannónia egész történeti kifejlésére nézve is. Pannónia a’ 3dik században romai tartomány volt, ’s magában foglalta Ausztria keletre nyúló csücskét, Stiriát, ’s a dunántúli Magyarországot, melly ez okból mint legnagyobb alkatrész nem ritkán egyedül is értetik Pannónia név alatt; továbbá Karinthia egy részét, Horvátországot, Slavóniát ’s Bosznia egy részét. A Dunánál fekvő részek Pannonia inferior — a’ másik fél Pannonia superiornak nevezteték ; az egész kiterjedt az éjszaki sz. 42° — 49“ ’s a’ k. h. 32° — 39°ig. Minden római név alá oda van téve a’ későbbi elnevezés is p. o. Sabaria = Szombathely Transacincum = Pest, Acincum = Óbuda, Limosa = Szigetvár, Remona = Laibach , Ad Praetorium= Dubicza. Hegyek , folyamok, tavak , ország- ’s benső határok mind igen élénken, tisztán ’s észrevehetőig vannak egymástól megkülönböztetve ; meglepő áttekintést nyujtnak ’s Roma politikáját nem kevéssé tanúsítják azon jelek, mikkel coloniák, minicipiumok, mansiók jegyeztetvék ; ugyanis ezek segítségével egy pillanatra szemei előtt áll az olvasónak azon rendszer, mellyel Roma ezen távol eső szilaj népeket hatalma alatt tartani bírta. Használtatott kútfők: Ptolemaeus, Strabo , Nagy An •) Kívánatos lett volna, az Életképekben irodalmunk jelen állapotjáról közlött czikk azon állítását, mintha H. M. érintett munkájának 3dik kötete még csak most volna sajtó alatt — oda módosítni, hogy az már néhány hónap előtt megjelent, ’s mindenki által megszerezhető. E csekély figyelmet a’ derék munkás iró csakugyan megérdemli, 's ha a’ mondott czikk közlője a’ kérdésesedik kötet megjelentéről mitsem tudott, nem sokba került volna csillag alatt (mint ezt az érd. szerk. az egyéb helyekre nézve tette is) eziránt igazító észrevételt tenni.