Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-02 / 1. szám

ség veszi át; mivel pedig a’ felsőség törvény szerint nem pedig törvény fölött okoskodik, annál fogvást itt a’ törvény­­hozásban kell keresni menedéket. . . Minden becs, mellyet érdem tesz , erkölcsi épséged­ben áll’s ezen becs szerint kell az emberi jellemet ítélni; ebből érthetni: mit tesz az embert becsülni? ’s mi a’ becsület? . . . Nem mehetsz a’ lépcsőn sem le sem föl úgy , hogy an­nak fokain át ne kelj; nem lehetsz százesztendőssé a’nél­­kül, hogy ide minden időszakon át ne menj; a’ roppant cserfa nem nő föl egyszerre ... a’ gaz , a’ kígyók ’s fene vadak nem egy pillanat alatt időinek nagyra , fokonként emelkedik és süllyed a’ világon minden , senki nem lesz egyszerre er­költsi épségben nagy emberré; valamint viszont azt sem kell hinni, mintha valaki egyszerre utolsó gonosz emberré lehet­ne. Ennek is vannak bizonyos f okozati ... ’s legelső fok a’ szemérmesség megbántása, melly rézst tör az erkölcsi ép­ségen ; így teszen az ember egy lépést, az elsőt (c’ est le premier pas) ’s ez már elég arra, hogy ne mondhasd épnek egésznek ... A’ legelső ,adja teremtette*­ fenékig rendíti meg gyerme­ked érzeményét, szégyenli, majd megég—utóbb , ha ezt megszokja, semmirevalózni kezded — mire ő , midőn először hallja, elszompolyodik ; de ha azt is megszokja,utálatos rész kölyöknek mondod , majd gonosz, ördögtől szakadt akasztó­­fára való ... istentelen czimekkel illeted , mit ő már moso­lyogva hallgat, megütögeted ? Ez rutul lepi meg, egészen felháborodik, szinte magán kívül van; de végre, ha majd máskor ütleghez nyúlsz , nevetve szalad meg ; puskával fe­nyegeted? Oda hagyja házadat és a’sátán könyvébe vérrel írja be nevét. Hát­ mit mondjak a’ leánykákról? Egy vigyázat­lan kézszoritás , egy két sületlen tréfa megteszi a’ magáét ’s meg van törve a’ zománcz, vagy idétlen szidalmak elűzik ar­czáról a’ szemérem rubiniját örökre ’s mi majd számot adunk ugyan, minden hiábavaló szóért fájdalom i de későn. — Úgyhogy szinte kérdéssé válik: mellyik lépés az, mi­től inkább félnünk kell, az első é ? vagy utólsó? . . • Úgy van ez pedig a’ köztársaságban is. A’ s­emérmes­­ség az , mit a’ felsőségnek (’s törvényhozásnak) leginkább kell féltenie vagy is divatosan a’becsület-ér­zés .. Ha az embert akárki meggyalázhatja, hírében nevében megkissebbitheti, gonosz gyanusitgatásokkal (ezen lassú mé­­reggel) hóhérolhatja a’ nélkül, hogy az ekként megbántott ember azonnal ’s rögtön kereshetné sérelmét, a’ nélkül, hogy a’ milly könnyűséggel bántották őt, olly könnyűséggel bánt­hassa viszont őket az is ; nemcsak , hanem még , úgy szól­ván, a’ sértegető abban is gyönyöréttelje , hogy a’megbán­tott­ ember jót-fut, költekezik, azonban pőrének végét alig éri valahára ,’s ha éri is , a’ büntetés súlyán a’sértegető jót kaczag, a’ megbántott ember pedig általa magát büntetve ta­lálja , az ollyan köztársaságban élni egy neme a’ pokolnak. Szent legyen minden ember becsülete. Feladni szabad legyen a’ hibást, Ítélje meg törvényes bírája­it; de más egy rágalmi kukkot se merjen róla mondani. ’S vájjon mit ér az élet ? ha a’ rágalmazó nyelvek jó hírét nevét elvesztegetik az embernek ? mit akkor, ha h ita­lét ’s vele mindenét feldúlják? mit ér élni, ha holmi két értelmű gyanusitgatásokkal (e’ lassan öldöklő méreggel) ve­szett hírét költik az embernek ? Hasonlók ezen utóbbiak való­ban a’ méregkeverőkhöz’s roppantul kellene őket büntetni, mert ezeknél veszélyesb ember igen kevés van az álladalom­­ban. . . . Nézzük csak édes hazánk törvényeit! a’ magyarnál mi­­szépen orvosolják ezek a’ becsület bántalmait? (Vége köv.) Moldvát Viezhang Hála teljes köszönettel párosulva­ 1844. év april 28kán a’ Jelenkorban megjelent. „Fel­szólítása kinek rejtse vallási, nemzeti ’s hazafi indulat- és szeretetteljes, tisztelt nevét. .. — és Baranyában“ aláírás , nálunk épen nem lehet tudva, kik annyira elszigetelt földré­szen lakunk a’ Magyarhon­ ’s főleg Baranyárul, hogy csak több hónap elmúltával, de még is értesülhetni vala szeren­csénk , az említett ’s legalább mitőlünk igen igen nagyra becsült, értekező felszólításnak a’magyar lapokban közölte­­tésérül ! !! Tiszteletteljes köszönet nyilványittatik előleg is ezennel a' magyar nemzet előtt részünkről,irántunk ’s ügyeink iránt nagylelkű buzgalommal páros felszólításért, minek várjon lett legyen é több pártolója, mint, a’ pusztában kiáltó szavának viszhangja, teljességgel nem tudhatjuk ! üd­vös é ? czélszerűé? helyesé? korszerű é r.kath., üdvözítő hitünknek nemzeti magyar nyelvünknek, nem épen csekély nemzetiségünknek századok ótai siralmas körülmények közt (történetünket aligha egy két buzgó hazafi hoszszas béke­­tűrésseli kutatása után némileg ábrázolhatja) még mai napig fentartását továbbra is védeni, avagy biztosítói? eléggé pártolatlan ügyünkhöz értők bölcs ítéletére bizatik ! — . Igaz ugyan hogy e’ felszólítás ,­alig jött egykettőnek egész nem­zeti magyar közönségünkből tudomására; minthogy itteni (moldvai) véreink közül igen kevesen tudnak csak olvasni is, a’ Jelenkor lapjait pedig tudtunkra épen egynek sincs olvas­hatni szerencséje Moldva magyarjai közül , — — en­nek értését is , az ügyünk iránti meleg részvét nagy becsű hajlamának tulajdonítjuk méltó köszönettel, mit azonban, ha egyenként érthették volna magyaraink , nincs semmi kétség, hogy egy szive egy akarat­ ’s egy szájjal , mindnyájan , a’ lehetőségig köszönve örömszavakra ne fakadoztak volna.— Moldvának, e’ hajdan Hunok ’s Kunok által lakott földnek mostani véreinket tápláló , nemzeti és szellemileg miveletlen sivatagairal , a’ Kárpátok szirtein tán soha le nem győzhető nehézségek ’s akadályok közt sietnek édes véreinkhez e’ né­hány szavaink , némi figyelmet gerjesztendök ! — Helyze­tünk viszonyaiul mitsem akarunk szólani , erősen bízván , hogy eddigi tudósitásokbul a’ nagylelkű­­magyar nemzetnek arról némi fogalma van, ’s ha nem volna, az ezutániakbul reményijük kielégítő ismérete leend. A’ segedelmezési mó­dok­ ’s eszközökrül sem­mi gondunk szólani: fogják fel min­den oldalról ezt azok , kiknek lelkében e’ nagy fontosságú felszólítás nemzeti nemes részvétre talált, ’s folytassák az Isten szent békességével ügyünket sz. nevének dicséretére űrök’s ideig tartó boldogságunk minél czélszerűbb elérésé­re , mit ha mi megköszönendők nem volnánk is tehetetlensé­günk miatt, illy fáradalmi jutalmat, minden együttmunkálónak, bőségesen fog osztani a’ leghatalmasabb isteni felség, kiben van helyezve teljes reményünk’s egyetlen bizodalmunk — Honfiainknak Pesten vagy másutt leendő neveltetése , mi fel­üdülésünkre teljességgel nélkülözhetlen , a’ távolság ’s több rendű más viszonyok miatt alig megfejthető nagy kérdés. — Ennyi számú népnél, a’ felszólító nev­eslelkü hazafinak indítványozása után itt is hasznosan közremunkálhatna egy főiskola pár gymnasiális és több falusi triviális iskolával, miknek létrehozatala csakugyan minden tekintetben nagyobb részvétet, és befolyást feltételez az eddigieknél; ezeknek azonban hol és mikép felállíttatását az itteni körülmények sze­rint szükség meghatározni. Ezúttal szavainkat azon szent óhajtással zárjuk be, bár csak —­os ajánlata mindezeknek ’s a’belőlök eredő , ki sem számítható vallási, lelkig szellemi, nemzeti üdvös haszonnal, rövid idő alatt bő gyümölcsöt ter­mő intézetnek minden jóra kifejlő alapját örök időkre bizto­sítva megvetné ! !! Ezen óhajtásaink, jövendő nemzedékünk boldogitta­­tását sok tekintetből a’ nemzettestétül nem épen helytelen ok­­fokból gyanítható ’s némileg jósolható elszakadásába’ miénk­nél sokkal jobban szemeink előtt tárták­­, miért is ezeket köz­re bocsátani a’ legszorosabb hazafi kötelességének tartá a’ pártolandók nevében — ás Moldvábul. T. ez. Felszólító úr két kérdése, hason tekintetbül, hi­teles kútfőkből merített pár kérdés feltevésére ada alulirtnak alkalmat... —

Next