Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-01-02 / 1. szám
ség veszi át; mivel pedig a’ felsőség törvény szerint nem pedig törvény fölött okoskodik, annál fogvást itt a’ törvényhozásban kell keresni menedéket. . . Minden becs, mellyet érdem tesz , erkölcsi épségedben áll’s ezen becs szerint kell az emberi jellemet ítélni; ebből érthetni: mit tesz az embert becsülni? ’s mi a’ becsület? . . . Nem mehetsz a’ lépcsőn sem le sem föl úgy , hogy annak fokain át ne kelj; nem lehetsz százesztendőssé a’nélkül, hogy ide minden időszakon át ne menj; a’ roppant cserfa nem nő föl egyszerre ... a’ gaz , a’ kígyók ’s fene vadak nem egy pillanat alatt időinek nagyra , fokonként emelkedik és süllyed a’ világon minden , senki nem lesz egyszerre erköltsi épségben nagy emberré; valamint viszont azt sem kell hinni, mintha valaki egyszerre utolsó gonosz emberré lehetne. Ennek is vannak bizonyos f okozati ... ’s legelső fok a’ szemérmesség megbántása, melly rézst tör az erkölcsi épségen ; így teszen az ember egy lépést, az elsőt (c’ est le premier pas) ’s ez már elég arra, hogy ne mondhasd épnek egésznek ... A’ legelső ,adja teremtette* fenékig rendíti meg gyermeked érzeményét, szégyenli, majd megég—utóbb , ha ezt megszokja, semmirevalózni kezded — mire ő , midőn először hallja, elszompolyodik ; de ha azt is megszokja,utálatos rész kölyöknek mondod , majd gonosz, ördögtől szakadt akasztófára való ... istentelen czimekkel illeted , mit ő már mosolyogva hallgat, megütögeted ? Ez rutul lepi meg, egészen felháborodik, szinte magán kívül van; de végre, ha majd máskor ütleghez nyúlsz , nevetve szalad meg ; puskával fenyegeted? Oda hagyja házadat és a’sátán könyvébe vérrel írja be nevét. Hát mit mondjak a’ leánykákról? Egy vigyázatlan kézszoritás , egy két sületlen tréfa megteszi a’ magáét ’s meg van törve a’ zománcz, vagy idétlen szidalmak elűzik arczáról a’ szemérem rubiniját örökre ’s mi majd számot adunk ugyan, minden hiábavaló szóért fájdalom i de későn. — Úgyhogy szinte kérdéssé válik: mellyik lépés az, mitől inkább félnünk kell, az első é ? vagy utólsó? . . • Úgy van ez pedig a’ köztársaságban is. A’ semérmesség az , mit a’ felsőségnek (’s törvényhozásnak) leginkább kell féltenie vagy is divatosan a’becsület-érzés .. Ha az embert akárki meggyalázhatja, hírében nevében megkissebbitheti, gonosz gyanusitgatásokkal (ezen lassú méreggel) hóhérolhatja a’ nélkül, hogy az ekként megbántott ember azonnal ’s rögtön kereshetné sérelmét, a’ nélkül, hogy a’ milly könnyűséggel bántották őt, olly könnyűséggel bánthassa viszont őket az is ; nemcsak , hanem még , úgy szólván, a’ sértegető abban is gyönyöréttelje , hogy a’megbántott ember jót-fut, költekezik, azonban pőrének végét alig éri valahára ,’s ha éri is , a’ büntetés súlyán a’sértegető jót kaczag, a’ megbántott ember pedig általa magát büntetve találja , az ollyan köztársaságban élni egy neme a’ pokolnak. Szent legyen minden ember becsülete. Feladni szabad legyen a’ hibást, Ítélje meg törvényes bírájait; de más egy rágalmi kukkot se merjen róla mondani. ’S vájjon mit ér az élet ? ha a’ rágalmazó nyelvek jó hírét nevét elvesztegetik az embernek ? mit akkor, ha h italét ’s vele mindenét feldúlják? mit ér élni, ha holmi két értelmű gyanusitgatásokkal (e’ lassan öldöklő méreggel) veszett hírét költik az embernek ? Hasonlók ezen utóbbiak valóban a’ méregkeverőkhöz’s roppantul kellene őket büntetni, mert ezeknél veszélyesb ember igen kevés van az álladalomban. . . . Nézzük csak édes hazánk törvényeit! a’ magyarnál miszépen orvosolják ezek a’ becsület bántalmait? (Vége köv.) Moldvát Viezhang Hála teljes köszönettel párosulva 1844. év april 28kán a’ Jelenkorban megjelent. „Felszólítása kinek rejtse vallási, nemzeti ’s hazafi indulat- és szeretetteljes, tisztelt nevét. .. — és Baranyában“ aláírás , nálunk épen nem lehet tudva, kik annyira elszigetelt földrészen lakunk a’ Magyarhon ’s főleg Baranyárul, hogy csak több hónap elmúltával, de még is értesülhetni vala szerencsénk , az említett ’s legalább mitőlünk igen igen nagyra becsült, értekező felszólításnak a’magyar lapokban közöltetésérül ! !! Tiszteletteljes köszönet nyilványittatik előleg is ezennel a' magyar nemzet előtt részünkről,irántunk ’s ügyeink iránt nagylelkű buzgalommal páros felszólításért, minek várjon lett legyen é több pártolója, mint, a’ pusztában kiáltó szavának viszhangja, teljességgel nem tudhatjuk ! üdvös é ? czélszerűé? helyesé? korszerű é r.kath., üdvözítő hitünknek nemzeti magyar nyelvünknek, nem épen csekély nemzetiségünknek századok ótai siralmas körülmények közt (történetünket aligha egy két buzgó hazafi hoszszas béketűrésseli kutatása után némileg ábrázolhatja) még mai napig fentartását továbbra is védeni, avagy biztosítói? eléggé pártolatlan ügyünkhöz értők bölcs ítéletére bizatik ! — . Igaz ugyan hogy e’ felszólítás ,alig jött egykettőnek egész nemzeti magyar közönségünkből tudomására; minthogy itteni (moldvai) véreink közül igen kevesen tudnak csak olvasni is, a’ Jelenkor lapjait pedig tudtunkra épen egynek sincs olvashatni szerencséje Moldva magyarjai közül , — — ennek értését is , az ügyünk iránti meleg részvét nagy becsű hajlamának tulajdonítjuk méltó köszönettel, mit azonban, ha egyenként érthették volna magyaraink , nincs semmi kétség, hogy egy szive egy akarat ’s egy szájjal , mindnyájan , a’ lehetőségig köszönve örömszavakra ne fakadoztak volna.— Moldvának, e’ hajdan Hunok ’s Kunok által lakott földnek mostani véreinket tápláló , nemzeti és szellemileg miveletlen sivatagairal , a’ Kárpátok szirtein tán soha le nem győzhető nehézségek ’s akadályok közt sietnek édes véreinkhez e’ néhány szavaink , némi figyelmet gerjesztendök ! — Helyzetünk viszonyaiul mitsem akarunk szólani , erősen bízván , hogy eddigi tudósitásokbul a’ nagylelkűmagyar nemzetnek arról némi fogalma van, ’s ha nem volna, az ezutániakbul reményijük kielégítő ismérete leend. A’ segedelmezési módok ’s eszközökrül semmi gondunk szólani: fogják fel minden oldalról ezt azok , kiknek lelkében e’ nagy fontosságú felszólítás nemzeti nemes részvétre talált, ’s folytassák az Isten szent békességével ügyünket sz. nevének dicséretére űrök’s ideig tartó boldogságunk minél czélszerűbb elérésére , mit ha mi megköszönendők nem volnánk is tehetetlenségünk miatt, illy fáradalmi jutalmat, minden együttmunkálónak, bőségesen fog osztani a’ leghatalmasabb isteni felség, kiben van helyezve teljes reményünk’s egyetlen bizodalmunk — Honfiainknak Pesten vagy másutt leendő neveltetése , mi felüdülésünkre teljességgel nélkülözhetlen , a’ távolság ’s több rendű más viszonyok miatt alig megfejthető nagy kérdés. — Ennyi számú népnél, a’ felszólító neveslelkü hazafinak indítványozása után itt is hasznosan közremunkálhatna egy főiskola pár gymnasiális és több falusi triviális iskolával, miknek létrehozatala csakugyan minden tekintetben nagyobb részvétet, és befolyást feltételez az eddigieknél; ezeknek azonban hol és mikép felállíttatását az itteni körülmények szerint szükség meghatározni. Ezúttal szavainkat azon szent óhajtással zárjuk be, bár csak —os ajánlata mindezeknek ’s a’belőlök eredő , ki sem számítható vallási, lelkig szellemi, nemzeti üdvös haszonnal, rövid idő alatt bő gyümölcsöt termő intézetnek minden jóra kifejlő alapját örök időkre biztosítva megvetné ! !! Ezen óhajtásaink, jövendő nemzedékünk boldogittatását sok tekintetből a’ nemzettestétül nem épen helytelen okfokból gyanítható ’s némileg jósolható elszakadásába’ miénknél sokkal jobban szemeink előtt tárták, miért is ezeket közre bocsátani a’ legszorosabb hazafi kötelességének tartá a’ pártolandók nevében — ás Moldvábul. T. ez. Felszólító úr két kérdése, hason tekintetbül, hiteles kútfőkből merített pár kérdés feltevésére ada alulirtnak alkalmat... —