Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-06 / 11. szám

tozást hajtson be évenkint. Ez ám a’ nagy munka , ez ve­leje vállalatunknak, ’s az a’ legjobb rendszer ránk nézve, melly ezt leginkább elősegíti. A’ lakosok ház taksát , szőlő- és szántóföldi dézmát váltván meg, a’ kik illyen javakat bírnak, azok kevés ki­vétellel mind adósak, ’s rájok a’ váltság évenkint kivette­tik. Ilyenek a’ tisztviselők, választott községi tagok, illye­­nek a’ lakosok is. Már most mikép teszen a’ választott kö­zönség változhatlan szigorú rendelést sajátmaga ellen?mikép­p igyekszik az illyen rendelés eszközlésében az adósak által kijelölt, és adósak által választott, és pedig évenkint vá­lasztott tisztviselő ? Ez a’ kérdések kérdése. Hazafiéi lel­kesedés, a’ közjó szerelme , önmegtagadás ezen akadá­lyokon túl emelkedhetnék,de bezzeg hol találni ezekre ? vagy mondhatná valaki : hisz ott a’ felelősség és kártérítés mind a’ választottságra , mind a’ tisztviselőkre ? az igaz, hogy ott van , ámde a’ nép maga ellenében soha sem fogja ezen fe­lelősséget sürgetni , mert az más szókkal executio­­ kérés saját maga ellen. Szóval mondjunk igazat, és ha kell va­lakinek , adjunk jó tanácsot. A’ leírtam szerkezet, adósság­nélküli körben igen szép, igen megnyugtató; de ott, hol a’ kormányzatnak egyedüli és főfeladata az adósság- behaj­tás , ott független — azaz a’ néptől független—kormányra dictatorra van szükség, mert akadhatnának az igaz erős kormányfér­fiak, kik szigorúságukkal i­lyen szép szabad szerkezet mellett is sokat tehetnének, de valljuk meg, még eddig nem akadván kötelességünk gondoskodni a­ rendszer­megváltoztatásról. Mit gondolandunk majd , szinte közlen­­dem, de szerfölött szívesen venném, ha i­lyen felszabadí­­tási vállalatban fáradozó közönségek igazgatása módjáról mások is gondolkozván , javaslataikat közlenék. Végre leírtam szabad választásunknak 1. évi ered­­ménye­ken , hogy választott közönségi elnökül Balogh József táblabíró úr választatott, miután volt elnök Zsiday Dániel úr határzottan lelépett. Jegyzőségben Szakácsy Dá­niel , ügyviselőségben Tóth Pápay Zsigmond és Balogh Li­­pót, pénztárnokságban Szombathy János , határügyelőség­­ben Elek János megerősittettek, gazdatisztségre válasz­tatott Plánicz Károly. II. pataki adózó közönség bírája lett második évre Pan­dák Gábor h. u. kis-pataki: Kereszté­ly Ján.Rendőrségi kapit. zalkodi Bajusz Mihály t. b.; árvák gyámatyja Boros Lász­ló ; adószedő Sebeczky András; jeg­yző Nagy Patakon , Kar­dos József, k. Patakon m. Szabó Bernát; tanácsbeliek : Pén­zes Lajos , Czira Péter, Baksay József, Both Mihály , Elek János, Serfőző Ferencz , Szabó József, Szombathy Gábor, Ardey Sámuel, Keresztényi Ist­ván, Sebeczky András, Gé­­czi János, Sebő Mihály, Doboz­i László, Galgóczy Imre , Fridrik János, Nyíri Mihály, Balogh Márton, Tatár Mi­hály, Kis Tóth András (egyszersmind adózó községi gaz­da). Szombathy Imre , Sehmiedt Ferencz, Fickel Mihály, és Nagy András. — Város hadnagya: Bodnár Imre ; szál­lásmester : Butkai Imre. Múlt évi utolsó közlésem nyomtatási hibáji közt egy megyei határozatra hivatkozásban 1837dik év helyett 1827- dik évi különösen szembetűnő lévén, az ezennel megiga­­zittatik. Sz. D. Nemzeti színházunk ügye. (Beküldetett) A’ nemzeti színház ügye , mell­yről már azt hitték so­kan , hogy kerékvágásba van téve és ezentúl önként fog mozogni, ismét bizonytalan helyzetbe jött. Az igazgató, vagy haszonbé­rlő , vagy minek nevezhessük, megbukott, ’s nemcsak egy sereg hitelezőt károsita,hanem tán magát az in­tézetet is, és e’ nemzetileg pártolt színházat rész akaratunk rágalmának és gúnyainak tette ki. ’S ime itt van gyümöl­cse ismét ama jog­­tudósi kezelésnek , miszerint az orszá­­gyülés többnyire alispánok, szolgabirák és megyei főjegy­zőkből álló országos választmányra bízta a’ művészet kor­mányzását , kik magok körében és hivatalaikban capitalis férfiak lehetnek ugyan s miattam nagyobb terv,tudók és pub­licisták mint maga Verbőc­z­y, vagy Deák Ferenc­z, de még azért szükségkép nem következik, hogy a­ művé­szethez értsenek. És ez így fog menni mind­örökké, míg az emberekre erőnek erejével rá fogjuk, hogy valamihez értenek, ámbár soha még csak nem is gondolkodtak róla. Egy jogtudósokból álló választmány adta ki a’ színházat az ed­dig volt igazgatónak, ámbár ahoz, ha t. i. ez igény lehet, mást nem gondolhatunk, mint azt , hogy a’ ki egy tudós, de senki által sem élvezhető operát, és egy más szerencsé­sen megbukottat ir , az mindjárt ért az igazgatáshoz is , az tiszta lelkű ember és takarékos gazda. Ezen országos választmánynak kell tudni, minő kezességek és biztosíté­kok mellett adta ki a’ színházat,’s most feleljen érte , ha t. i. kára történt az intézetnek ,’s reményiem , (és erkölcsi kö­telesség is), hogy a’ t.hatóságok belé fognak szólni ’s orsz.­­gyülésen majd kérdőre vonatnak azok , kik e’ honi intézetet ölly könnyednűleg oda bocsátották. A’ magyar színészetet Budán és Pesten mindig jog­tudósok igazgatták, mert ha közvetlen igazgatók hozzá értő emberek voltak is néha (mint Fáy, Döbrentei, Bajza) ezek mindnyájan a’ jogtudósok befolyása alatt állottak; illy kö­rülmények közt pedig a’világ legnagyobb bölcse sem fog életbe ható dolgot tehetni. A’ megszűnt igazgató volt egyet­lenegy teljes hatalmú igazgató , és mind a’ mellett, hogy nem tartozik a’ valódi értők közé, általa mégis bebizonyodott, hogy a’ teljes hatalmúság mit szül, mert B. a­ színház iránti részvétet (ezt az igazság rovására nem tagadhatni) még­ eddig nem tapasztalt fokra emelte. Most képzelhetni, mit csinálhatott volna ő , ha teljes hatalma mellett igazán do­loghoz értő , pénzzel bánni tudó és takarékos lett volna ! De ezen fölül sem rend-sem fenyíték-tartó nem volt szer. Bármi érdemeket tulajdonítsanak is tehát neki , valódi ér­dem volt e az , vagy csak képzelt ügyesség, azt minden elfogulatlan ügyértő átlátja.Az ő egész ereje a’ teljes­­ hatalmúságban állott , mivel még eddig egy igazgató sem birt , és, mi ebből következett, abban, hogy szabad kezei voltak saját érdekébe a’­ színészeket is bevonhatni, ’s nem tekintette őket , a mi­ák­n­a­k , mint a’ jogtudósok. Hogyan és mikor fog végre ezen színház- igazgatás gordiusi csomója feloldatni ? Én azt hiszem, addig nem, mig ember nem választatik a’ gátra. De miilyen legyen ezen ember? Művészethez értő , szigorú becsületességü , szi­lárd , önállólag gondolkodó, nevelt ember , jó gazda, nem pazarló , nem fényűző és lakomázó, magyar lelkű , jó ha­zafi , kinek az ügy mint hazafinak is szivén feküdjék, i­­gazságszerető , ki ne pártodon és üldözzön kormánya alatt levő személyt, hanem mindenkinek adja meg a’ magáét ; illyen embernek adassék aztán az igazgatásban teljes hatalom,, pénzügyekben pedig tegyétek magatokat ellenében okos el­­lenőrködés által kellő állásba ; igen, de hol van illyen em­ber? Kérditek. Mire az válaszom, hogy Fáy, Bajza illyen emberek voltak, de a’ bölcs jogtudósok nem tudták őket megbecsülni, sőt még csak úgy igazán megérteni sem voltak képesek vagy hajlók, ’s azért azok csak megmutatták magokat kis időre, ’s megmutatták azt hogy mégis van i­­g­azggatónak való ember, és igy lehet. Illyen csakt sok tekin­tetben Döbrentei is. Ha ezen férfiak valamellyike, ki­vált a’ két első, csak 10 évig folyvást igazgathatott vol­na , az egész színművészet más lábon állana. De ezektől megfoszta bennünket a’ sors. Fáy korosabb , hogy többé illyn terhes dolgot elvállalna , Döbrenteit hivatalbeli ügyek foglalják el, Bajzát pedig, ki még teljes erejében van, és még most is annyit bírna tenni már csak bámulandó szor­galma és szigorú becsületessége által is, mennyit kevés. 43

Next