Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-09 / 12. szám

46 elégíthetik. Bírunk mi az öszszes költészet külön ágaiból olly műveket ’s pedig aránylag nem kis számmal, mikre Európa legfejlettebb irodalma is büszke lehetne; tekintve pedig sajátszerü nemzeti állásunkat ’s a’ magyar költelmek elsőbbjein elomló ihlettséget, mint általjában azok irányát és szellemét, bízvást elmondhatjuk , miként a’szorosan vett versköltészetben olly ritka becsli műremekeink vannak, mellyeknél jelesbeket az élő nemzetek bármellyike is alig mutathat föl. Elsorolni ezeket egyenként, czélunk nem le­het, mert az avatottak előtt úgy is ismeretesek , másokra nézve meg illy névsor vagy czimidézés magában kívánt ha­tást alig eszközölhetne ; különben is, míg hazánkfljai közöl épen azok, kik magokat a’ honi értelmiség képviselőjihez szeretik számítani, vagy egészen ignorálják a’ nemzet első jelentékű költőjit, vagy költészetünk legkitűnőbb termékei­nek is csupán azért adnak némi helyecskét könyvgyűjtemé­nyeikben, hogy a’ véletlenül bevetődött idegen őket haza­­fitlanságrul ne vádolhassa , — addig ugyan irodalmunk óhajtott nemzeties irányú fejlése ’s haladásárul alig szól­hatunk. Szép sőt gyönyörű dolog , ha hazánk lelkes höl­gyei honleányi buzgalommal pártolják, segítik ’s ápolják a’ magyar költészetet;—e’ lelkes részvét azon fölül, hogy igen dicséretre méltó, szerfölött üdvös hatással is van nemzetiségünkre, mert gondolkodjék e’részben bárki más­képen, mi bátran kimondjuk, miként épen versköltészetünk az, melly az irodalom bármelly szakmáit tekintve edd­igelé tisz­tán maradt ’s magát leginkább megőrző attól, mi idegen­­szerű ’s külföldi ’s egyedüvé nagyobb kisebb mértékben be­­férközött. Kettős haszon éri ennélfogva nemzetiségünk ü­­gyét az által, ha a’ magyar nővilág irodalmunk ezen nemű kitünöbb termékeit hőnpártolja; egyik f. i. azon körülmény által idéztetik elé , m­ellyről imént — idegenszerűtöli men­tesség tekintetében említést tevénk , a’ másik üdvös ered­­mény pedig azon okból várható , miszerint az érintettük munkák természetüknél fogva inkább szívhez, mint észhez szólnak , ’s igy hölgyeinkre nagyobb hatást gyakorolhat­nak, mint egyéb bármi jeles de nem illy irányú elmeszü­lemények. Ehez járul még azon körülmény is, hogy a’ma­gyar versköltészet mindekkorig olly szerencsés volt er­kölcsi nemes irányát tekintve, miként e’ részben más nem­zetek hason-körű működése velünk alig állhatja ki a’ver­senyt; ha valahol, e’ téren—úgy mint az mostanig áll—nem kell attól tartanunk, hogy a’ honleányi ’s általjában nő­erények csorbulást szenvedjenek. Tehát még egyszer szép és üdvös dolog, ha nincs lelkes hölgy e’ hazában, ki az érdeklett költészet legbecsesb műveit hőn nem pártolná; ámde mindez még sem elég ’s ha nemzeti műveltségűnk e’ nemében hanyatlani’s viszszaesni nem akarunk , oda kell munkálnunk minden erővel, hogy egyrészt a’ legjelesb fér­fiúi erők — természetesen ebeli hivatással párosulva—igye­­kezzenek megszerezni költészetünknek a’folyvásti tökélyes­­bítlés ’s növekedő művészeti fejlettség valódi becsét; más­részt meg minden műveltebb, de azért magyarságából ki nem vetkezett hazafi viseltessék ez ügy iránt olly buzgalom ’s részvéttel, miilyent általjában a’ művészet benső értéke , különösen pedig azon szoros kapcsolat, melly viszonyaik­hoz képest , nemzetiség és irodalmunk közt létezik — min­den nemes gondolkodásától méltán igényel. Költészet- be­csülés nélkül vájjon létezhetik é­­s létezett­é vagy létezik e bárhol valódi classikai szónoklat ? Mi úgy tudjuk : nem,és igy mind hatósági mind országgyűlési mind egyházi és egyéb szónokinknak szükségük van ihlett költészeti és szépirodalmi művekre is , ha szárazok ’s hatálytalanok lenni nem akarnak. Tiszteljük mi mindazon kitűnő férfiakat, kik a’ honi értel­miséget bármi tekintetben képviselik, de ép e’ tiszteletünk­nél fogva,­­ kell jelentenünk, miként nem is mérünk köztük egyet is, kinek Berzsenyi, Vörösmarty, Garay, Bajza ’s több jelesink megbecsűilhetlen műveit a’ hasznos és s­z­é­p tekinteténél fogvást nem ajánlhatnék. Ezeket jónak láttuk megemlíteni akkor, midőn alkalmilag a’ sön­kitüztük czim következtében hold. Kisfaludy Károlyunk ünnepérül kelle szólanunk ; szóltunk a’ meggyőződés sza­ván, mert illy felszólamlásnak—komolyabb irányú kriti­kai lap irodalmi mozgonyaink közt jelenleg nem létezvén — szükségét annyira érezzük, miként az ügy érdeme által menthetőknek hinnék magunkat még akkor is ha—mint csak­ugyan tettük is — polit, lap utján tennék nyilatkozásunkat. Vannak a’ nemzetélet ezerfelé ágró érdekei közt ollyanok is, mik,­épen azért mert a’napi kérdésekkel közvetlen kap­csolatban nincsenek, könnyen felejtetnek , noha felejtetniük soha nem kellene. A’ társaság ez évi­­számra nyolczadik­ közülése is Pestmegye nagyobb termében tartalék szép­számú mindkét nemi hallgatóság jelenlétében, a’melly ven­dég-sereg hihetőleg még számos, leendő , ha a' hivata­os meghívók—tudja isten mi okból — nem egyedül a’ B. P. Híradó , hanem többi lapjaink helyben kihordott példányi mellett is szétküldettek volna. Jósika Miklós b. mint a’ tár­saság elnöke rövid megnyitó-beszédében különösen kie­­­melé , mikép most, midőn a’ társaság kir. jóváhagyás követ­keztében hazai közintézetté emeltetett, kötelességünk há­lásan emlékezni azokról , kik a’ honi irodalom kopár terén olly korban kezdek mestai nyelv és nemzetiség fejlesztése, csinosítása és szilárdítására vezető terhes munkálkodást, midőn az illyetén törekvés valósággal jégtörésnek vala ne­vezhető, midőn egy részben nemzeti irodalmat teremteni, másfelől meg a­ zsenge kezdet iránt részvétet gerjeszteni volt a’kettős föladat,mellynek megoldását nemzetiségeink nem­­zeje a’ jobbak közrerarikálásától várta. Azon férfiú különö­sen, kinek nevét a’ társaság viseli ’s ünnepét ülti, sok tekintetben egyike volt azoknak , kik a’ magyar szépiroda­lomnak uj irányt adának ; illy férfiak emlékét ereklye gya­nánt tisztelni, a’ műveikben lerakott szellemkincseket hű gonddal gyarapitni kötelességünk ; a’ Kisfaludy- társaság illy czélból alakult, eddigi törekvéseiben élénken pártolta­­ték , elnök úrnak hő óhajtása, hogy a’ társaság további mű­ködési folytán mindenkor illy szives fogadtatásnak örvend­hessen. Derék Garaynk súlyos betegség után nyilványosan ma lépett újra föl ’s mint a’ társaság segéd titoknoka rövid de kimerítő tudósítást nyújtott a’társaság* munkálkodásiról; e’ tudósítás nyomán mondhatjuk, miként különösen a’ nép­dalgyűjtés körül kifejtett szempontok igen figyelemremél­tók, a’ társaság ebeli fáradozása pedig minden oldalról olly szives közremunkálással segittetik , m ként már eddig is az ország 19 vidékéről ezrekre szaporult dalpéldányok gyakran hangjegy kíséretében is küldettek be. A’ tagok munkálkodása olly czélszerű elágrást tanúsít, miszerint a’ legkülönbnemü tudományos irányokat képviseli; erről azonban a­ hivatalos közlés legjobban fölvilágositandja a’ közönséget. Maga a’ társaság mint testület többi közt az irói tulajdon ügyében sikeres lépéseket ten, mellyek nyomán reménylhető , hogy mit az utóbbi országgyűlésen e’ részben elérni nem­ lehete, az jövőre ’s pedig hova hamarább ki fog pótoltatni. —■ Ez­után a’ társaság ősz másodelnöke foglalá el a’ szószéket, ’s miután egyszerű de szivreható szavakban elmomlá, mi­ként a’ fölolvasandó búcsudalnak (Elegia Kis János sup.től, mellyben iró­ társaitól búcsút vészén) minden szava saját szive érzeményit tolmácsolja, ’s kéré a’ tiszt, közönséget , méltóztatnék előadását úgy fogadni, mint két aggastyán hattyúdalát, elérzékenyülten fogott az elegia-olvasáshoz ’s a’ hallgatók élénk figyelme közt folytatá majd végiglen, azon helyig t. i. , mellyben szerző áthatva fölfogott tár­gyától nemzetiségünk életültét elragadólag festi; itt az olvasó hangja lágyulni kezde ’s önkénytelen Ovid hattyújára em­lékezteté , melly elhaló hangokban énekli bánatát; e’ han­gok azonban örömérzet hangjai voltak , előidéztetve azon eszmék által, mellyekben szerző a’ fölötti magasztos örö­mét jelenti , hogy neki jutott talán osztályrészül nemzeti fölébredésünk hírét az ősöknek megvihetni. E’ pillanat az ünnep legszebb gyöngye volt. — Olvastatok ezután: ,,Az Ismérek“ magyar történeti novella Jósika Miklóstól, e’ név

Next