Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-20 / 15. szám
illy szorult állapotban tehát nehogy az intézetet is magával együtt zavarba hozza, az országos főigazgató grófhoz folyamodott tanácsért, pártfogásért, ’s addig mig hitelezőivel dolgait tisztába hozza , magát a’ színház- igazgatás gondjaitól ideiglen feloldoztatni, azon esetre pedig , ha netalán a’gróf az igazgatói hivatalt csőd utján látná jónak betölteni , vállalkozási ajánlkozását elfogadtatni kérte , a melly lemondást a’ gróf annak világos és írásbeli kijelentésével fogadott el, hogy hitelezőivel kiegyezkedési esetére , a’ színház körül szerzett 's közönségesen elismert érdemei tekintetéből az igazgatóságra vállalkoztatási igénye fenmarad. A’ színházi országos főkormányzó gróf e’ körülmények között azt cselekedte , mit saját belátása és igazság szerint tennie legezélszerűbb volt: házi közvetlen kezelés alá vette a’ színházat, bár ez tömérdek időt ’s gondot igényel, de a’ mellynél helyesbet már csak azért sem tehetett, mert igy alkalma van a’ színház belső viszonyaival közelről megismerkedni; a’ lelépett igazgató irányában pedig nem azt tartotta a’ teendők elsőjének, hogy őt, mint felelet alatt levőt, rögtön szoros számadásra vonja , hanem méltányos és kíméletes volt iránta, miszerint először saját házi zavaros körülményeinek ’s hitelezőivel viszonyainak tisztába hozására utasította. De hiszem , mikép a’ számoltatás nem marad el, ’s a’ gróf ezt a’ maga rendin végrehajtani fogja , mert mind a’ színháznak , mind az ország irányában felelős főkormányzó grófnak, mind végre B. ur becsületének ’s a’ közvélemény előtti eddigi reputatiójának érdekében áll világosságra hozni, mikép sáfárkodott az eddigi igazgató a’ kezelése alá bízott nemzeti tulajdonnal; — ám lakoljon , a’ törvény súlya és a’ közvélemény büntető ostora alatt ha bűnös, de viszont igazoltassék ha ártatlan. Nem történt hát még mindeddig semmi legkisebb számoltatás ; a’ pénztári számadások az utóbbi hónapokról az illető hivatalnál még el sem készültek,’s az évi öszves számadások a’ gróf elibe hivatalosan nem terjesztettek, a’ bennük netalán találandó nehézségek felvilágosítás végett, B. urnák ki nem adattak , ’s igy hitelesen és hivatalosan sem az évi jövedelmeket ’s kiadásokat sem a’ fenmaradt tiszta hasznot tudni nem lehet, annál kevésbbé jött világosságra az : vájjon mennyi lehetett B. ur világos nyeresége ? vájjon mennyiben károsodott meg általa az intézet? ’S ime, midőn a’ kérdés még meg sem oldatott, midőn a’ dolog érdemére tartozó körülmények még világosságra nem hozattak , felrivalnak a’ fentebb idézett hírlapoks mielőtt legkisebb hiteles adat léteznék, kávéházi ’s utczai hírek után indulva roppant vádakat emelnek ’s kürtőlnek ki országszerte az igazgató ellen, rögtön - ítélő törvényszéket gyakorolnak fölötte,— kimondják fejére a’ ,,bűnöst“, —meghatározzák a’ ,,bünt”, miszerint t. i. az igazgató roppant adósságokat csinált, a’színházat 16 ,majd 16 majd végre 8 ezer forintig megkárositotta , a’ nemzeti intézetet compromittálta , pelengérre vitte ( annak erkölcsi hitelét lerontotta, ’s hogy a’bűn törvény szerint is meglegyen keresztelve kimondják, hogy nagyszerű , Kundafeje bukásba esett. Sőt kimondják büntetésüket , hogy ő a’ nemzeti színház igazgatására érdemeiben, hogy őt azzá tenni bűn és szentségtörés volna; de még a’ főigazgató gróffal is indignálióotal éreztetik ’s feleletteher fenyegetésével tiltakoznak az ellen, hogy őt a’netalán nyitandó csődhöz járulásra bocsássa. Nem lépek fel rosz akarat és szándékos rágalmazás, vagy alacsony önzés szülte gyanúsítás vádjával a’kérdéses czikkek iróji ellen, mert szivük redőibe nem láthatok, ’s örömest hinni akarom , mikép tollakat a’ vádkép elsorolt tények valóságáról meggyőződés , (melly azonban alapos nem lehetett") és az ebből származott boszankodás vezérletté , de engedjék meg őszintén kijelentenem , mikép én illy kérdésnél , hol egy nemzeti intézet ügye, ’s egy a’közvélemény előtt ekkorig köztiszteletben állott férfiú becsülete , egy család anyagi ’s erkölcsi léte forog fen , csupán bitanghiren forgó ’s be nem bizonyított bűnvádaknak mohón hitelt adni, azokra rögtön a’ bizonyosság bélyegét sütni, kissé férfiatlannak, — olly dologrul, melly még végfejleményre nem jutott , előre már határozott véleményt, még pedig nagy közönség előtt nyilván kimondani, önhitelünket koczkáztató elhamarkodásnak, — olly egyedet, ki mellett két évig közmegelégüléssel, sőt magasztalással viselt hivatal szól, egy ellene most támasztott, de még be nem bizonyított vád után , mielőtt magát igazolná , kárhoztatni, méltánytalanságnak, valakinek nevét, erkölcsi jellemét, mielőtt bűne teljes bizonyosság fokára volna emelve , a’ közgyalázat pelengérére tűzni szeretetlenségnek,igaztalanságnak’s tán némileg kárörömnek is tartom, hiszem és vallom.— Igen uraim ! legyünk szigorúak, hol kivált nemzeti közös vagyonról van szó; de legyünk egyszersmind igazságosak ! — Ha a’ dolgokat nem a’ szenvedély , de a’ részrehajlatlan fontolás szemüvegén nézzük : sikerülene talán devalválnunk a’ nagy szavakat. — Hány ezer forint tiszta haszna volt Bartay úrnak a’ színházból a’ közelebbi két év alatt? ’s hány ezerrel maradt az intézetnek adós? meg nem határozhatom, ’s még eddig meg nem határozhatja senki; annyit azonban az önökéinél talán biztosabb kútfőből mernék állíthatni, mikép az önök által kikiáltott öszvegek nagyitottan vannak előadva. — ’S önök azt mondják , hogy B. speculatis igazgató volt? speculálni szerintem annyit teszen , mint valamelly vállalatot úgy intézni, hogy az abba fektetett pénz minél dúsabb kamattal térjen viszsza ; —színháznál speculálni tehát nem egyéb, mint azt eszközleni, hogy az minél több nyereséget hozzon , minél jövedelmezőbb legyen ; — úgy de a’színház csak úgy jövedelmez gazdagon , ha minél népesebb közönség látogatja; és igy a’ színházi speculatio népes színházi közönséget föltételez. Kérdem már most: hát bűn az, hogy B. a’ színháznak népes közönséget szerzett? — így hát az volt a’ színház legszebb korszaka, midőn leggyérebb látogatásnak örvendett, mert akkor legkevesebb speculatio volt, de e’ korszakot nem hiszem, hogy önök is viszszaohajtsák. Van, igenis, a’ speculatiónak egy megrovandó neme , melly színházba nem illő , annak nemesebb czéljával , irányával ellenkező spectaculumokkal, elefántokkal, mozgó fabábokkal’stb. csőditi be a’közönséget. De illyeneket a’ n. színházban nem láttunk. — Vagy az volt tán speculatio , hogy B. a’ „szökött katonát“ , „két pisztolyt“ „tisztujitást“ ’stb. egy évben tán harminezszor is adatta?— Hiszen Bécs ’s más nagy városok színházaiban 60 — sőt sokszor is kell egy kedvenez darabot egymásután adni ’s jól emlékezem, hogy ezen színházak példáit a’ B. előtti speculatiótlan időkben olly eldoradószínnemény gyanánt állították fel hírlapjaink , mit nekünk csak kívánni lehet, de elérni tán soha sem fogunk. Hogy a’ „szökött katoná“nak, „két pisztoly“nak olly sokszori ismétlése szükséges volt, megtetszik azon körülményből, miszerint ezen darabok még most is mindig telt házat csinálnak,’s e’ miatt úgy hiszem nincs mit busúlnunk , sőt örülnünk kell, hogy még most is, valahányszor csak e’ darabok színpadra jönnek, sűrű néptömeget látunk tolongni a’ színház előcsarnokában. — De azt mondja X. ur, hogy e’ gyakori ismételtetésit a’kedvencznépszinmüveknek magok azon müvek irói sem köszönik meg, mivel igy müveik idő napelőtt elnyúzatnak. Furcsa okoskodás! illyet most hallok először. Én eddig mindig azt hittem , hogy a’ műszerző abban találja dicsőségét ’s jutalmát , ha művében a’ közönség minél gyakrabban keres élvezetet: most azt tanultam meg , hogy ebben nincs köszönet , mert igy elnyúzatnak a’ jó művek. — Nekem meg voltak a’ Jósika és Kúthy munkáji, de azokat az örökös vándorlás alatt úgy elnyúzták , hogy nincs könyvkötő , ki azokat becsülettel öszszeenyvezze. Kérem önöket, tisztelt Írók! rám ne nehezteljenek, hanem saját magukat okolják, — miért írtak olly munkákat, hogy azokat az emberek nem csak ünnepnapon, unalom-üzésre , de még hétköznap is olvassák ? — Most tudom már én miért írta Szigligeti a’ „Debreczeni rüpok“-öt és Gaal a’ „Vén Last“! —hátat-