Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-20 / 15. szám
ért, hogy beszét álljanak a’közönségen , melly a’ „Peleskei nótáriust“ és „Szökött katonát“ 's „Két pisztolyt“ olly borzasztólag elnyúzta. Ne tisztelt urak ! önök ugyan ezéljokat tökéletesen elérték ! biztosíthatom önöket a’meglakolt közönség nevében, hogy „Sasuk“ és ,,rüpók“-jök nem lesznek elnyúzva.------Mondatik, hogy B. compromittálta, pelengérre vitte a’ nemzeti színházat, amiak erkölcsi hitelét lerontotta,— ’s ugyanaz, a’ ki ezt mondja, elismeri: mikép B. alatt a’ színház a’ legszebb haladásnak ’s virágzásnak indult. — Meg nem foghatom , hogyan lehessen egy embernek, ugyanazon dolgot virágzásba, haladásba hozni ’s egyszersmind compromittálni is ? — De tegyük fel, hogy a’ színházigazgató , valóságos hamis bukásba , vagy bármi bűnbe esnék is , úgy hiszem , hogy ez által is csak saját nevét ’s jellemét vinné pelengérre , de nem a’ színházat, mert ez magában, mint erkölcs iskolája és köznemzeti intézet, szent és egyes embereknek bármelly czégéres bűne által nem kompromittáltatható. Erkölcsi hitelét csak akkor vesztené a’ színház , ha megszűnnék erkölcs iskolája lenni, ha nemes czélját mellőzve, bacchansok gyülhelyévé vagy erkölcstelenség tanodájává válnék: ez pedig vele nem történt, ’s történhetni az országos felügyelés és a’ köz erkölcsiség őrszemei alatt valamint eddig úgy ezután sem fog. — Mi lehet hát ama mázsás szavak értelme? véges elmém be nem láthatja. — A’ mi végre a’ Krida féle bukást illeti: a’ színházi közönség, mellynek szemei előtt Krida uram szerepel, igen jól tudhatja, mikép itt azon bukás értetik, midőn az adós először néhány ezer forintot zsebre rak , ’s akkor húzza meg hitelezőinek a’ lárma-harangot. —Minden vállalkozásnak, melly bizonyos summa előlegeslefektetésével jár, természetében van , hogy nem rögtön, hanem bizonyos idő múlva, midőn gyümölcsöző állapotba jött, fordítsa viszsza a’beruházott öszveget. Ha tehát valamelly vállalkozó , ki e’ beruházási öszveget kölcsönpénzzel pótolta hitelező által, a’ vállalat haszonhajtó stádiumra jutása előtt, véletlenül és rögtöni fizetésre szorittatik : igen természetes, hogy tartozásainak egyszerre eleget nem tehet , ’s igy buknia kell. — Annál igazabb ez a’ színházi kezeléseknél, mellyek sokszor tetemes summákról rögtönös rendelkezhetést ivánnak, ’s mellyek szinte nem rögtön, de csak bizonyos idő elfolyása után (gyakran pedig sohasem) téritik viszsza a’beruházott öszveget. Sőt a’ tapasztalás azt mutatja , miszerint a’ színházak , ha czéljoknak megfelelőleg kezeltetnek, legkevésbbé nyújtanak mezőt nyereséges vállalkozásra. Nincs Európában egyetlenegy udvari vagy nemzeti színház is, mellyre a’rendes jövedelmeken túl, évenkint tetemes pénzöszveg ne fordittatnék. Bécsben , hol több mint 300 ezer , színházi élvezethez szokott, majd nem egy ajkú’s gazdag lakos van, csupán az operára 80 ezer pengőt áldoz évenkint az udvar , pedig ott más operaház nincs , Budapesten pedig három ; a’ mellett a’ bementi ár ott pengőben annyi , mint nálunk váltóban, továbbá Pesten, hol a’ vegyes ajkú közönség, érdekben, nyelvben, sympathiában különbözvén, csaknem pártokra szakad , ’s hol az országosan érzett pénzszükség az élvezetvágyra szinte nagy mértékben szoritólag hat, 12,000 p.ft évi segédjárulék mellett drámát és operát kellett tartani, ha nem is olly fényest, mint a’ párisi vagy bécsi, de minden esetre ollyat, melly mint az előttünk álló tények mutatják , becsülettel kiállotta a' versenyt a’ pesti és budai német színházak drámájával és operájával.— De színházunk , melly a’ közelebbi pár évben csak általakulási korát élte, illy versenyképes állapotra csak most jutott: hogyan lehetett volna hát neki e’ két év alatt olly nagy és világos tiszta jövedelmet hoznia , miszerint az igazgató (ha szinte Krida uram lelke laknék is benne) méltónak találhatná Krida példájakint épen most lépni viszsza a’ dús jövedelemmel, mellyre csak ezután lehetne kilátása ? Valóban e’pont felett difficile est satyram non scribere.—Ha B. tudta volna, hogy igazgatása csupán két évig tart, bizonyosan más gazdálkodási rendszert követett ’s vállalatát más számításra alapította volna. De miután ő megtörte az utat, mellyen a’ színház kitűzött czélja felé folytonos haladásnak indult; miután az intézet szellemi haladásának tanújeléül a’ színháznak az nemzet képviselőji előtt felléptetett öszves testülete által elő— mutatott próbatétet elégültséggel fogadtatva, ’s két évi munkássága sikerét elismerve, méltányoltatva látta , biztosan reméllhette, mikép további működésre ’s fáradalmának szellemi ’s anyagi gyümölcse élvezésére, több évi pályatér nyílik előtte , melly pályatéren , ha szinte a’ sors viszontagságai által, vagy bár saját emberi gyarlósága miatt akadály- kövekre bukkan is, nem kárörvendő gúnykaczajjal, de gyámolitó kezekkel, vagy legalább a’ részvét és sajnálkozó kímélet jeleivel találkozandik. Lám a’ pesti német színház igazgatójának régibb szerződési éveiből még kettő van hátra, ’s hogy terveit, számításait biztos alapra építhesse , már ismét újra hat évre szerződött, ’s igy öszvesen 8. esztendőre van kilátása. (Vége köv.) T á r c z a* (Valódi udvaroncz.) Erzsébet Angolország királynéja egykoron orvosolhatlan fogfájásban szenvedett,mind azáltal rettegés szállta meg egész valóját, ha fájós foga kihúzatására gondolt. Aylmer nevű püspök nála lévén, hogy ő felségébe bátorságot öntsön e’ szavakkal szólitá magához a’fogorvost: „Én ugyan öreg ember vagyok, ’s nincs több egyetlen fogamnál, — de ezt is kihúzatom.“ A’ fogorvos a’ parancsot teljesité, ’s a’ királynő látva milly kevés fájdalmat okozott ez az agg püspöknek — tüszint leült, ’s fájó fogát szerencsésen kihúzatá. Egy angol utazó a’ chinaiaknak egy egészen ismeretlen, ’s különös kereset- ágáról tesz említést — t. i. a’ nőkereskedésről. China belsejében a’túlnövekedő népesedés miatt igen sokáig kellene a’lyányoknak férjre várniok, ugyanazért mint más áruezikkeiket kelet felé szállítják. Minden tengerparti piaczra nevezetesen a’ legújabban angol birtokká vált Hongkong szigetre felezifrázott leányokkal terhelt sajkák dob- ’s trombita szó közt szoktak megérkezni, melylyekből gyakorta 56—60ra menő dúsan fölpiperézett lyánysereg száll ki, kik fel-alá sétálva, ’s a’tengerparton számukra készített theaasztalkák mellett helyet foglalva minden ügyességüket oda irányozzák, hogy egy derék házasulóra tehessenek szert. (Ildik Fridrik és a’ titkos rendőrség.) Egy német lapban következő jellemző adatot olvashatni Ildik Fridrik porosz királyról : ő t. i. sokszor hallá a’ franczia titkos rendőrséget magasztaltatni, hogy ez a’ legelrejtettebb titkokat ’s bűntetteket is felfedezé ’s a’ királynak tudtaul adja. A’ berlini rendőrség érdeme pedig egyedül abban állott, hogy bár mennyire segitteték is kutatásaiban a’ kormánytól , parancsnoka megsem tudott ’s nem tett többet, mint naponként a’ várost körüllovaglá , ’s bár néha ittas volt, a mi szinte naponként megszokott történni) lován még is egyenesen megé ,ült. Az öreg Fridrik őt egyszer magához hivató , ’s következő szavakkal fogadá : „Ön nagy szamár ’s rendőrsége ördögöt sem ér. Öntül semmit sem tudhatni meg, Párizsba kellene mennie az ottani rendőrségtől leczkéket kapni. Ez minden legkisebbet észrevesz — ön pedig bármi történik, legkisebb felvilágosítást sem képes adni.“ A’ parancsnok következőleg válaszolt: „Legyen kegyes Felséged engem meghallgatni — én a’ párisihoz hasonló rendőrséget állítok föl, de ez sokba fog kerülni.“ ,Mennyibe kerülhet?' kérdé a’ király türelmetlenül. ,,A’ nemzet becsületébe — felséges uram ! az atya fiát ’s a’ fiú atyját, a’ testvér testvérét ’s a' nő férjét fogja bűntettről vádolni.“ A’ király e’ néhány szó által megilletődve igy válaszolt: ,Inkább legyen ügyetlen rendőrség, ’s becsületes népem; százszor inkább butaság, mint gazság !! — Távozzék ön , de szót se többé a’ titkos rendőrségről !" —