Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-20 / 15. szám

ért, hogy beszét álljanak a’közönségen , melly a’ „Peles­­kei nótáriust“ és „Szökött katonát“ 's „Két pisztolyt“ olly borzasztólag elnyúzta. Ne tisztelt urak ! önök ugyan ezél­­jokat tökéletesen elérték ! biztosíthatom önöket a’meglakolt közönség nevében, hogy „Sasuk“ és ,,rüpók“-jök nem lesznek elnyúzva.------­Mondatik, hogy B. compromittálta, pelengérre vitte a’ nemzeti színházat, amiak erkölcsi hitelét lerontotta,— ’s ugyanaz, a’ ki ezt mondja, elismeri: mikép B. alatt a’ színház a’ legszebb haladásnak ’s virágzásnak indult. — Meg nem foghatom , hogyan lehessen egy embernek, ugyan­azon dolgot virágzásba, haladásba hozni ’s egyszersmind comp­romittálni is ? — De tegyük fel, hogy a’ színház­igazgató , valóságos hamis bukásba , vagy bármi bűnbe es­nék is , úgy hiszem , hogy ez által is csak saját nevét ’s jellemét vinné pelengérre , de nem a’ színházat, mert ez magában, mint erkölcs iskolája és köznemzeti intézet, szent és egyes embereknek bármelly czégéres bűne által nem kom­­promittáltatható. Erkölcsi hitelét csak akkor vesztené a’ szín­ház , ha megszűnnék erkölcs iskolája lenni, ha nemes czél­­ját mellőzve, bacchansok gyülhelyévé vagy erkölcstelenség tanodájává válnék: ez pedig vele nem történt, ’s történ­hetni az országos felügyelés és a’ köz erkölcsiség őrsze­mei alatt valamint eddig úgy ezután sem fog. — Mi lehet hát ama mázsás szavak értelme? véges elmém be nem lát­hatja. — A’ mi végre a’ Krida féle bukást illeti: a’ színházi közönség, mellynek szemei előtt Krida uram szerepel, igen jól tudhatja, mikép itt azon bukás értetik, midőn az adós először néhány ezer forintot zsebre rak , ’s akkor húzza meg hitelezőinek a’ lárma-harangot. —Minden vállalkozásnak, melly bizonyos summa előleges­­lefektetésével jár, termé­szetében van , hogy nem rögtön, hanem bizonyos idő múlva, midőn gyümölcsöző állapotba jött, fordítsa viszsza a’be­ruházott öszveget. Ha tehát valamelly vállalkozó , ki e’ be­ruházási öszveget kölcsönpénzzel pótolta hitelező által, a’ vállalat haszonhajtó stádiumra jutása előtt, véletlenül és rög­töni fizetésre szorittatik : igen természetes, hogy tartozá­sainak egyszerre eleget nem tehet , ’s igy buknia kell. — Annál igazabb ez a’ színházi kezeléseknél, mellyek sokszor tetemes summákról­ rögtönös rendelkezhetést ivánnak, ’s mellyek szinte nem rögtön, de csak bizonyos idő elfolyása után (gyakran pedig sohasem) téritik viszsza a’beruházott öszveget. Sőt a’ tapasztalás azt mutatja , miszerint a’ szín­házak , ha czéljoknak megfelelőleg kezeltetnek, legkevésb­­bé nyújtanak mezőt nyereséges vállalkozásra. Nincs Eu­rópában egyetlenegy udvari vagy nemzeti színház is, melly­­re a’rendes jövedelmeken túl, évenkint tetemes pénzöszveg ne fordittatnék. Bécsben , hol több mint 300 ezer , színházi élvezethez szokott, majd nem egy ajkú’s gazdag lakos van, csupán az operára 80 ezer pengőt áldoz évenkint az udvar , pe­dig ott más operaház nincs , Budapesten pedig három ; a’ mellett a’ bementi ár ott pengőben annyi , mint nálunk váltóban, továbbá Pesten, hol a’ vegyes ajkú közönség, érdekben, nyelvben, sympathiában különbözvén, csaknem pártokra szakad , ’s hol az országosan érzett pénzszükség az élvezetvágyra szinte nagy mértékben szoritólag hat, 12,000 p.ft évi segédjárulék mellett drámát és operát kel­lett tartani, ha nem is olly fényest, mint a’ párisi vagy bé­csi, de minden esetre ollyat, melly mint az előttünk álló tények mutatják , becsülettel kiállotta a' versenyt a’ pesti és budai német színházak drámájával és operájával.— De szín­házunk , melly a’ közelebbi pár évben csak általakulási ko­rát élte, illy versenyképes állapotra csak most jutott: hogyan lehetett volna hát neki e’ két év alatt olly nagy és világos tiszta jövedelmet hoznia , miszerint az igazgató (ha szinte Krida uram lelke laknék is benne) méltónak találhatná Kri­da példájakint épen most lépni viszsza a’ dús jövedelemmel, mellyre csak ezután lehetne kilátása ? Valóban e’pont felett difficile est satyram non scribere.—Ha B. tudta volna, hogy igazgatása csupán két évig tart, bizonyosan más gazdál­kodási rendszert követett ’s vállalatát más számításra ala­pította volna. De miután ő megtörte az utat, mellyen a’ szín­ház kitűzött czélja felé folytonos haladásnak indult; miután az intézet szellemi haladásának tanújeléül a’ színháznak az nemzet képviselőji előtt felléptetett öszves testülete által elő— mutatott próbatétet elégültséggel fogadtatva, ’s két évi munkássága sikerét elismerve, méltányoltatva látta , biztosan reméllhette, mikép további működésre ’s fáradalmának szel­lemi ’s anyagi gyümölcse élvezésére, több évi pályatér nyí­lik előtte , melly pályatéren , ha szinte a’ sors viszontag­ságai által, vagy bár saját emberi gyarlósága miatt aka­dály- kövekre bukkan is, nem kárörvendő gúnykaczajjal, de gyámolitó kezekkel, vagy legalább a’ részvét és sajnálkozó kímélet jeleivel találkozandik. Lám a’ pesti német színház igazgatójának régibb szerződési éveiből még kettő van hát­ra, ’s hogy terveit, számításait biztos alapra építhesse , már ismét újra hat évre szerződött, ’s igy öszvesen 8. esz­tendőre van kilátása. (Vége köv.) T á r c z a* (Valódi udvaronc­z.) Erzsébet Angolország ki­rálynéja egykoron orvosolhatlan fogfájásban szenvedett,mind azáltal rettegés szállta meg egész valóját, ha fájós foga kihúzatására gondolt. Aylmer nevű püspök nála lévén, hogy ő felségébe bátorságot öntsön e’ szavakkal szólitá magához a’fogorvost: „Én ugyan öreg ember vagyok, ’s nincs több egyetlen fogamnál, — de ezt is kihúzatom.“ A’ fogorvos a’ parancsot teljesité, ’s a’ királynő látva milly kevés fáj­dalmat okozott ez az agg püspöknek — tüszint leült, ’s fájó fogát szerencsésen kihúzatá. Egy angol utazó a’ chinaiaknak egy egészen ismeret­­len, ’s különös kereset- ágáról tesz említést — t. i. a’ nőke­reskedésről. China belsejében a’túlnövekedő népesedés mi­att igen sokáig kellene a’lyányoknak férjre várniok, ugyan­azért mint más áruezikkeiket kelet felé szállítják. Minden tengerparti piaczra nevezetesen a’ legújabban angol birtokká vált Hongkong szigetre felezifrázott leányokkal terhelt saj­kák dob- ’s trombita­ szó közt szoktak megérkezni, mely­­lyekből gyakorta 56—60ra menő dúsan fölpiperézett lyány­sereg száll ki, kik fel-alá sétálva, ’s a’tengerparton szá­mukra készített theaasztalkák mellett helyet foglalva min­den ügyességüket oda irányozzák, hogy egy derék háza­­sulóra tehessenek szert. (Ildik Fridrik és a’ titkos rendőrség.) Egy német lap­ban következő jellemző adatot olvashatni Ildik Fridrik porosz királyról : ő t. i. sokszor hallá a’ franczia titkos ren­dőrséget magasztaltatni, hogy ez a’ legelrejtettebb titkokat ’s bűntetteket is felfedezé ’s a’ királynak tudtaul adja. A’ berlini rendőrség érdeme pedig egyedül abban állott, hogy bár mennyire segitteték is kutatásaiban a’ kormánytól , parancsnoka megsem tudott ’s nem tett többet, mint naponként a’ várost körüllovaglá , ’s bár néha ittas volt, a mi szinte na­ponként megszokott történni) lován még is egyenesen megé ,­ült. Az öreg Fridrik őt egyszer magához hivató , ’s követ­kező szavakkal fogadá : „Ön nagy szamár ’s rendőrsége ör­dögöt sem ér. Öntül semmit sem tudhatni meg, Párizsba kellene mennie az ottani rendőrségtől leczkéket kapni. Ez minden legkisebbet észrevesz — ön pedig bármi történik, legkisebb felvilágosítást sem képes adni.“ A’ parancsnok következőleg válaszolt: „Legyen kegyes Felséged engem meghallgatni — én a’ párisihoz hasonló rendőrséget állí­tok föl, de ez sokba fog kerülni.“ ,Mennyibe kerülhet?' kérdé a’ király türelmetlenül. ,,A’ nemzet becsületébe — felséges uram ! az atya fiát ’s a’ fiú atyját, a’ testvér testvérét ’s a' nő férjét fogja bűntettről vádolni.“ A’ király e’ néhány szó által megil­lető­d­ve igy válaszolt: ,Inkább legyen ügyetlen rendőrség, ’s becsületes népem; százszor inkább butaság, mint gaz­ság !! — Távozzék ön , de szót se többé a’ titkos rend­őrségről !" —

Next