Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-02 / 18. szám

70 Szerkeszti: Helmeczy Mihály. — Nyomtatja: Tra­ttner­ K­árolyi, m­i­nt az a 453 fős esemény volt az iskolák ügyére ’s általában a’ tudomá­nyos nevelésre nézve az is, hogy Mária a’ jezuita rendet 1773ban eltörölte , ’s az ezen szerzettől birt mintegy há­rom millió forintra menő alapitványokat ezután is a’ neve­lésre áldozván , tanulmányi pénzalappá rendelte. 1777 ben végre azzal fejezte be az iskolák ’s nevelés körüli intéz­kedéseit , hogy Ürményi és Tersztyánszky által az egész ország számára új nevelési ’s tanulmányi rendszert dol­goztatott ki; az országot nyolcz iskolai kerületre osztotta, ’s mind­­a’ főbb mind az elemi iskolák felügyelésére kerü­leti igazgatókat rendelt; az egyetemet végre Nagyszom­batból az ország közepére , Budára tétette át ’s az uj kir. lakba telepítette le.Az egyetemnél és akadémiáknál a’ jezui­­ták eltörlése óta a’tanszékek legjobb módon csőd által töltettek be ; a’ gymnasiumokat pedig leginkább a’ sz. benedeki és kegyes szerzet papjai foglalták el. Lengyelország; felosztatása A­ 16. szepesi város és Flum­a Trezszakapcsoltatása az or­szághoz. A’ bajor öröködési háború. Islária Therézia halála jelleme. Míg Mária Therézia a’ közjóllétet országanyai gondjaival ekként ápoló, nevezetes, országunkat is közelebbről illető politikai események fordul­tak meg Európa piaczán. A’ porosz király kis országát az eu­rópai főhatalmak sorába emelni törekedvén , földét és népét szaporítani, Oroszország pedig dél felé igyekezett kiter­jeszkedni. E’ hatalmak czéljaikat csak Lengyelország ro­vására érhették el, melly különben is politikailag egyed­­uraság és köztársaság közt ingadozott, vallásilag pártok­ra szakadt, erkölcsileg egy ritka nemzeti büszkeséget lán­­goló szabadságszeretettel párosított, ’s mint illyen egy erő­teljes választott király alatt a’ szomszédokat veszélylyel látszott fenyegetni. A’ porosz és moszka ez okokból Len­gyelország feloszlatását már III. Auguszt halála után elha­tározták; de a’ kényes ügyben nagy óvatosság lévén szük­séges , a’ ravasz politikájú porosz egy ideig még titkon mun­kálkodott. Megkönnyité a’ terv kivitelét az , hogy III. Au­guszt halála után II. Katalin orosz czárné befolyása által az erélytelen Poniatovszky Szaniszló lett királ­lyá, ki aztán annál nagyobb ragaszkodással szított pártfogójához, mint­hogy I. Therézia egy szász herczeget akart fölemelni a’ lengyel trónra. Therézia terveiben Francziaország oszto­zott; Katalin politikáját a’ porosz Fridrik gyámolította. Az érdekek öszszeütközése már már közönséges háborúval lát­szott fenyegetni, midőn Fridik magát békehíréül közbeveté, ’s régi tervét, Lengyelország felosztatását, hozta szőnyeg­re olly szándékkal, hogy a’ felosztatásban maga is részesül­jön, a’ tény gyalázatát pedig a’ szomszédokra hárítsa. De M. Therézia sokáig késedezett megegyezni a’ tervben, melly ellen föllázadt M kiösmérete; megegyezni azonban végtére is kénytelen lön , hacsak ismét háborúba nem akarja magát bonyolítani. A’ felosztási szerződést tehát Ausztria, Orosz- és Poroszország Péterváron az 1772ki aug.­okén aláírtak , ’s osztályrészeik elfoglalására azonnal hadakat küldöttek. Máriának a’ régi magyar jogú Gácsországon ’s Lodomérián kivül a’ negyedfél századig lengyel zálogban volt 16 sze­pesi város jutott osztályrészül. E’ városokat Mária tüstént viszszakapcsolta az anyaországhoz; Gácsországba pedig Hadikot küldötte kormányzóul. Ezen uj szerzemény 1774- ben még Bukovinával szaporodott, mellyet az orosz utolsó háborújában a­ töröktől foglalt el, ’s hálául is a’ közbenjá­rásért , mi által Mária az orosz és török közt 1768 óta tartott háborúnak 1774 ben véget vetett, neki átengedte; a’ török azonban csak 1777 elején mondott le a’ tartományról, melly Gácsország birtokára nézve , hogy a’ kalandozó török ’s ta­tár csapatoktól megszabaduljon, igen fontos szerzemény volt. E’ közben József császár , Magyarországban tett több rendű utazásain fájdalommal tapasztalta , milly szegény , a’ kiállító erőben milly szűkölködő ezen, a’természet adomá­nyaival különben olly dúsan megáldott ország ; ’s agyában azon üdvös gondolat villant meg, hogy a’bő magyar termé­keknek az Adria vizein kivitelt ’s ezzel a’ magyar ipar emelésére hatályos rugonyt kell szerezni. Mária Therézia fiának tanácsát követve, Fiumét, mellyet az osztrák her­­czegek már rég idő óta mint különvált, semmi más tarto­­mánynyal kapcsolatban nem álló uradalmat bírtak, Magyar­­országnak adományozá ’s 1776 ban Mailáth József udvari kincstári tanácsost első kormányzójául rendelte. Ugyanekkor alkotta Mária az egykori vinodoli kerületből Szörény vár­megyét is , ’s annak szinte Mailáthot nevezte ki főispán­jává ; két évvel később pedig Buccarit ’s Portorét is több más helylyel együtt a’ fiumei kormányzó hatósága alá vetette. Azon körülmények ’s ellenkezés végre , melly Fiume körül ’s Szörény vármegye alapittatása miatt N­orvátország rendei­­nél kifejlett, 1779 ben arra bírták Theréziát, hogy Fiumét ’s kerületét, melly az előbbi intézkedés szerint némileg Horvátországhoz kapcsoltatott, újabb ünnepélyes okirattal közvetlen Magyarországhoz csatolja.­­) Egy évvel előbb végre a’ temesi bánságot is, melly mindeddig a’ bécsi ka­mara hatósága alatt állott,visszakapcsolta Magyarországhoz ’s három vármegyére osztotta fel M. Therézia. (Vége köv.) T­á­r r 7­­. Múlt sz. eml. adik esemény rövid leírása következő: Ra­­czinszky Eduárd gróf lengyel menekvő Posenben , vagyon­nal, hir­névvel, tudománynyal, népszerűséggel, ’s jóté­konyságát kísérő ezer hála-’s áldás- kívánattal tetézve, éle­tét — miként egyes nyilatkozatiból kivehető vala—meguná azért, mert már öreg, kialudt erejéből az ifjú tetterő , a’ feje fölött elröpült öt évtized mély barázdákat ásott az arcz gödreire , ’s megfejeltté fürtjeit az egykor hollófeketéket, ’s még sem érheté meg, hogy nemzetét csak látszólag is rabigájából kiemeltnek lássa. — Ez okból kiment egy szi­getre , melly tulajdona volt , ’s magához hivatá a’ helység lelkészét. Komoly beszélgetések közt ebédeltek ; ebéd után egy csomó­ papirt nyujtatt a’ lelkésznek kulcs mellett, ’s távozott. A’ tengerparton , hol angol pattantyúsok ideig­lenes l­akhelye volt, több álgyu és mozsár volt; egyet ez utolsók közül megtölt ; azután egy ott elmenő lánykát int magához , levélkét ad neki azon utasítással, hogy mihelyt lövést hall , adja át azt a’ lelkésznek, ezután letérdelve a’ mozsár csöve előtt azt magára sitté. Jobb keze és feje egészen szétszaggattatott. A’ lelkészhez küldött levélben bocsánatot kér ettől, hogy egyházi kerületében illy rész példáját mutatá a’ keresztyén vallásosságnak , ’s egyszer­smind kéri, hogy teste azon helyen tétessék sírba, mely­­lyen agyon lőve találtatik. Ugyanezt irta nőjéhez inté­zett búcsúzó-levelében is. (Alig. Zeit. 30 sz.) Egy magas fiatal ember figyelmesen olvasá a’ P. H. vasutakróli czikkét ’s egy hozzá érkező barátjának róla kö­vetkező megjegyzést tön : „Lám itt már az utakat is vas­ból akarnák csinálni, nálunk pedig az oláhok szekerén ara­nyért sem találhatni egyetlen vasszeget. Csak illyenkor lát­szik, mennyire van még hátra az oláhság a’civilisátiótól.“ Kétszáz német család a’Hamilton kerületből Ohióban, a’ Java Prairie Laportet megvette, ’s rája jelenleg egy várost alapított. — Ezen föld a’ Missisippi mellett fekszik Clayton kerületben. A’ tervezett város vidéke igen kies,’s mint mondják egész környék szőlőtermesztésre , mit a’ né­metek itt akarnak, igen alkalmatos. Moore kerületben a’ flancok legmagosb­ágában uj a­­ranyérre találtak , melly olly jövedelmező, hogy az érez vékája 20 dollárral fizettetik. *) *) Botka Tivadar: „Századunk“ folyóirat 1844diki 5edik szám Katona : 39, 879.

Next