Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-06 / 19. szám

72 jött öszsze , hogy az uralkodó ház iránt bennök ragaszko­dást keresszen’s őket a’ német népiséghez simítsa. Hogy ezen eszközök nagy olvasztó erővel hatottak a’ magyar nemzeti­ségre , ’s a’ nagyoktól szélűben fölvétetni kezdett német miveltség, nyelv és viselet a’nemzeti bélyeget közönyösitet­­te, sőt egyesekben egészen is eltörlötte,igen természetes kö­vetkezés vala ; a’ vád azonban ezen eredmény miatt nem an­nyira a’jóakaró királynét, mint az illy gyönge jellemű ma­gyarokat terheli. A’ színművészeti jutalmak 1845ben. Ha azon mértékben ’s olly czélszerüleg ápolnék ’s fejlesztenék az írói hivatásra mutató zsenge tehetségeket, mint ösztönözzük ’s jutalmak által cselekvésre buzditni tö­rekszünk a’ már kifejlett erőket, nem sokára irodalmunk fölvirágzási terén a’legszebb haladásnak lehetnénk’s két­ségkívül lennénk is szemtanuji. Azonban csak rövidke szét­­tekintés nevelési rendszerünk fölött eléggé meggyőz a’ fe­lől , miszerint ha itt ott föltűnik is a’ magyar irodalom látkö­­­rén egy egy ragyogóbb csillag, ezt inkább a’géniuszt vagy önképezést-autodidaxist-serkentő Véletlen kedvezésének, mint akár közoktató intézetünk jelen állapotjának akár előrelátó munkálkodásunknak kell köszönni,és egy legkevésb alapos jog­gal kelhetünk panaszra akár tudománybani gyarlóságunk akár művészeti szegénységünk miatt. Nálunk eddigelé nem hogy minden elmebimbó jótékony gondos kertész okos és fáradhatlan munkássága mellett nyert volna folyvást nagyobb kifejtést, hanem inkább nemritkán—értetlenség következ­tében — gyomként nyomatott el nem egy csirában levő elme­­tehetség, melly kellő bánásmód mellett virágzásba indul­ván a’ haza ’s emberiség javára legszebb gyümölcsöket vala termendő. Ezen roppant hézag a’polgári ’s valódi (reális) élet követelései ’s iskoláink szerkezete között napról nap­ra érezhetőbbé kezd lenni el annyira, hogy nemcsak a’ pá­lyavégzett ifjú kénytelen — látván iskolákból kiléptekor a’ pótlandó hi­ányok szörnyű tömegét—úgyszólván alapjából újra kezdeni tanulmányit, ’s úgy intézni önművelésre irány­zott lépteit, a’mint az élet sajátszerű viszonyai javasolják ; hanem már maga is azon fiatal honpolgár, kinek szívvel lé­lekkel kellene csüggni a’ körébe vágó tanulmányokon, ’s csüggedetlen buzgalommal arra törekednie, hogy a’közélet tág mezején irányul ’s egyszersmind segédeszközökül szol­gálandó ismereteket minél nagyobb mértékben tegye sajáti­­vá — már az illyen szoros értelemben vett tanuló is kevés megfontolás után átlátja, miszerint mind annak , mire ő ide­jét ’s erejét fordítani köteles , a’ gyakorlati életben nyoma is alig látható. Ez észrevétel eleinte homályos sejtelemként szállja meg a’ fiatal kebelt , de idővel tisztábbra fejlődvén határzott tudatként áll a’ gondolkodó előtt, ’s a’ tanulási kedv , a’ munkálkodási vágy azon arányban csökken, a’ mi i­lyenben növekszik ’s értődik a’ fönebbi meggyőződés. Ki ezen nézeteket komoly figyelemre méltatja, más részt meg tapasztalásból tudja : minő készültséggel lépnek ki ifjaink az iskolák szűk falai közöl, az — hoszszas mu­togatás nélkül is átlátandja , mennyire nemes azok cselek­vése , kik a’ közhi­ányok pótlásában erejök ’s hatáskörük­höz képest munkás részt vesznek. Korunkban , midőn min­denütt tulnyomósággal bir az anyagi, olly nevelési rend­szer mellett, mint a’ fönebb érintett, valóban szerfölött nagy szükség van azon ösztönök ’s buzdító eszközökre,mel­­lyek a’ szellemműködés dijául anyagi javakat is nyújtanak az illetőknek; illyetén buzdítás ha nem is egyedüles indoka, de nagyrészben eszközlője sok olly nemes irányú cselekvés­nek , melly legörvendeztetőbb ered­ményekkel ajándékozza meg a’ hazai értelmiség kincsöszszegét, melly kincsösz­­szeg , mint azt igen jól tudjuk — még sokkal csekélyebb, hogy sem annak folyvásti gyarapításán munkálkodnunk nem kellene. — Illy szempontból kívánjuk tekintetni a’ legközelebb ki­hirdetett jutalomtételeket nemzeti színházunk részirül, mint egyikét azon ritka magyar vállalkozásoknak, hol okvetlen siker koszorúzza a’ kezdetet. Mi a’ jutalomhirdetési tervet illeti, megváltjuk , ez igen kor- és czélszerű , ’s mig egy­­részben irodalmunk érezhetőbb hilányinak pótlására irányoz­­tatik , más felöl épen nem teszen ollyas követeléseket, mel­­lyek akár a’ hazai irók irányában betölthetők nem volnának, akár tekintve az illető jutalmakat, túlságosaknak mondat­hatnának. Ezen terv következtében különbség tétetik a n­é­p­színmű és nemesb irányú társalgási darab között, valamint e’ kettősül meg van különböztetve a’ tulaj­­donképeni komoly dráma; fokozatosan tüzelvék ki a’ju­talmak a’ szerint, a’ mint művészeti tekintetben a’ különnemű munkák külön fokot foglalnak el. — Hogy a’ látványosság színházunkban még most egészen nem nél­külözhető , már azon körülményből is kitetszik, miszerint fővárosunkban csak egy magyar színházzal bírunk; innen várják a’ műélvezetet mind a’ fensőbb körök nemesb ízlése mind az alantabb osztály kevésbbé tiszta műfogalma: e’ szín­háznak tehát egyesitni kell azt, mi közvetlen hatással bir az értékekre, azzal, mi magasb szellemi élvet nyújtani ké­pes. Azonban hogy e’ tekintetben is semmi el ne mulasz­­tassék, különösen kiemeltetik az érdeklett tervben , misze­rint a’ látványos műnek aljasságoktól mentnek kell lennie ; mi már magában megnyugtatóig hat bárkire is ol­lyas demonstratiók ellenében, mineket legközelebb a’ köllni újság dicsekedve hirdetett, hogy tudniillik a’ pesti német színház minden segedelem nélkül, sőt tetemes évi haszon­bér mellett fönáll , sőt tán még virágzik is. Hogy a’ mondott színház még mindeddig nyitva áll, tagadhatlanul igaz , ’s igy e’ részben csakugyan annyira mennyire igazok van azoknak, kik hasonló híreket bocsátgat­­nak közre a’ külföld előtt; ámde nem tudjuk , mint állhat­nának meg ezen urak pirulás nélkül ugyanazon nagyszámú közönség előtt, ha mind azon silány és aljas darabok névsorát föl kellene mutatniok, miknek segítségivel azon hiresztelt eredmények elérettek. Köszönet azért a’ju­­talom­hirdető országos főigazgató úrnak, hogy nyíltan ki­­mondá rosszalását az aljas népszínművekre nézve ; ez va­lódi áldozat a’ művészet érdekében olly körülmények kö­zött , miilyenek közé a’ legújabb fejlemények következté­ben színházunk némileg hanyatlani szerencsétlen vala; vaj­ha ezen lelkesítő példát az erköltsiség és valódi műveltség ügyében követnék azon urak is , kik eddig nemcsak a’ ne­mesb ízlés ellenére de ollykor a’ jobb érzésn­ek botrányára nem átalják aljasságok maszlagával csábitni a’ közönséget azon helyre, mellynek neve ’s rendeltetésénél fogva művé­szeti csarnoknak kellene lennie valódilag. Teljes figyelemre méltó továbbá azon tapintat, melly szerint egy nemesebb körben forgó társalgási vígjátékra 60 darab arany jutalom tüzelik ki. Ha valahol, e’ körben ne­héz leend íróinknak mozogniok, annál nehezebb remekelniök már azon sajátságos helyzetnél fogva is , mellyben a’ ma­gyar iró jelenleg szemlélhető ; e’nehézség még súlyosabbá válik nem kevésbbé sajátságos társadalmi viszonyunk által; e’ kettős körülmény olly nagy nyomatékkal bir napjainkban, miszerint bajos lenne még azt is előre meghatározni: hol keresendő azon nemesebb kör, mellyben a’ jutalmazandó darabnak mozognia kell? A’ fensőbb társalgási körökben? alig hiszszük, részint ezen körök kikiáltott külföldies szel­leménél fogva, részint pedig azon okból, mivel a’ magyar irók közűl csak igen kevésnek jut alkalom e’ körökkel kö­zelebbről ’s mélyebben megismerkedhetni; mit egyébiránt minden legkisebb czélzás nélkül kívánunk értetni, a’ nélkül t. i., hogy e’ körülmény okait tulnyomólag ez vagy amaz oldalon akarnék keresni vagy épen föllelni. Vagy talán a’ falusi közép rend tisztes körében ? Meglehet, azonban itt aligha sok eredetit találandnak; az örökös vágyakodás föl­

Next