Nemzeti Társalkodó, 1846 (1-102. szám)

1846-01-04 / 1. szám

9 1 lső szám Pest január 4kén 1846. IVépneveléel vázlat. A’ népnevelés egyike teendőink legszebb ágainak, ne vitat­kozzunk soha a’ felett: miveljüké ki előbb a’jóval nem fog­lalkozó lelket, vagy biztosítsunk számára élelmi módokat. Az eldurvult nép természet szerint mohón kap a’ még nem élvezett jón, legyen az bármi modorban alakítva, lelke önként megkü­lönbözteti a’ jót a rosztól. Egész nemzet sorsára czéloz e’ váz- 1 at,nem egyes néposztályéra, mert nemcsak a’választottak, mint­egy színei az országnak, alkotják a’ nemzetet, hanem a’ népség; mint egy ember közvélemény nem lehet, hanem egy egész nép­tömeg, hol ármány nélkül a’ tiszta meggyőződés kiált. Nincs nemzet e’ föld kerekségén, hol az aristokratia ke­zet fogva a’ müveit néposztállyal tehetné valóöilag ’s képvisel­hetné a’ nemzetet—nem orsz.gyüléseni népképviseletet értve,— hanem szigorúan e’szóhoz „nemzet“ ragaszkodva, szándékáé’ vázlatnak megmutatni, hogy a’haza keblén létező minden ember ’s polgártársat öszszevéve képzelhetni csak egy egész nem­zetnek. — Ha mi magyarok tizenkét milliót sorozunk országunk la­kossága rovatába, mutassuk meg, hogy é’ sorozatba nem álla­tokat, mellyek eszközként használtatva ’s csak azért' mert kül­sőkép hasonlók hozzánk nevezzük embereknek, velők lakossá­gunk számát szaporitandólag— jegyzénk föl; hanem mutassuk meg hogy a’ lélek, melly működik e’ milliók keblében emberileg használva erejét, értelmiség akaratával foglalkodva —habár korlátok közzé szorittatvais, — kénye szerint cselekszik. Csak így lehet egy nemzet erős, csakigy a’ nép megelégülve ’s a’föl­des ur nyugodt lélekkel; ha tehát e’népet boldogítani akarjuk, ne kérdjük: mihez fogjunk—a’mi üdvöst képesint tálalunk elibe, nem félhetünk,hogy a’ jól nem lakott embertömeg megcsömör­lik,— nyugalommal fogja ő kiszemelni a’ könnyen megemészt- hetőt, és jót, mindaddig, mig megszokva e’szemelést, az egé­szet fölemésztendő Ez életből van merítve. Millió ember nem úgy gondolko­dik mint egy magányos, azért ne féljünk, ha józanul mivelvénki a’ népet fölnyitjuk hoszszas álmából szemeit, feltámad ellenünk, kik eddig sorsukat képviselve, nem adók meg számukra még a’ kívántatokat; ne higyük azt, a’lélek ha kisimul durvaságából, nyá­jas, jóakaró és szelíd leszen, mint azon ács gyaluja alól kikerült deszka, melly ez előtt karczoló szálkákkal lepve vala, sima’s ár­talmatlanná válik. Ingenuas didicisse fideliter artes emollit mores nec sinit esse feros. — Hanem mint már említve volt,ha eledelt tálalunk számukra, adjuk meg szükséges kellékeit, mert ha ezt nem teszszük, folyvást panasz és elégületlenség fog ülni a’ nép ajkain. — Nem kívánómén, hogy idő tűzessék ki, mellyben e’ nem­zetnek valóban nemzetnek kell lennie, nem mondom jelenben azt, hogy egy nyelv tanittassék ’s e’ nyelv-tanulásra kényszerittessék annyi millió; hanem szándékom az, hogy tanulja ismerni és szeretni embertársát ’s a’ földet, melly léte föntartására tápot nyújt; tanulja ismérni azéletet, mint kútforrást, mellyből jöven­dőjére üdvös’s elérhető terveket készíthet; tanulja az élelmes­ség eszközeit megkülönböztetni tudni a’ siker nélküli butaság al­jasságitól; ’s végre hogy értelmiségénél fogvást befolyva a’ hasznos ügyekbe, egységet formálhasson, — akkor leend a’ czél elérve, ’s az igy egyesült nemzet úgy fog tekintethetni, mint egy számtalan vékony szálacskából oszszefont kötél, melly hatalmas és erős leszen. Vegyünk föl egy nagy képcsarnokot, hol a’ müvek egy em­ber ízlése szerint rendeztetvék el, ha ezren fogják nézni, szint­annyi hiba leend majd a’fej’de symmetria ritka vagy halmozott öszszetételében, ’s ha már e’ sok néző Ízlésének figyelembe véte­le után újólag rendeztetnek el a’ müvek, az emberi gyöngeségnél fogva ésrevehetőbb megelégülés fog hangzani a’ részvevpOfr /• $ ,■ V/-A kiről,ez gyógyithatlan kórság kivált némelly nemzetbelieknél. — Ha oily ember találkoznék, ki számtalanok akaratával mege- gyezőíeg tehetne— vagy ha épennem is igy, legalább uralkodó hatalmánál fogvást akaratával megbarátkoztathatná az ellenke­ző véleményüeket, ekkor könnyen érhetnénk czélt, de illy embert csak egyet ismerünk, — legalább is ösmerénk’s példálózhatunk: „meghalt ő ’s oda az igazság,“—Mit azonban egy ember határ­talan hatalmú parancsával létesíthet, ugyanazt bizonyosan léte­sítheti olly egyesület is, mellynek egység ’s béke lobog szent zászlóján. Illy egyesületeknek alakulni kell, ha egy nemzetet, melly­nek jövendője van, süllyedni nem engedünk. De vájjon mikép munkálkodnának sikerrel illy országszer­te létesült egyesületek. Mindennek alappal kell bírni, ’s minél ha- talmasb ez alap, annál biztosabb lehet fenállása. A’ kertész jó földbe ülteti virágit, az építész mélyre fekteti a’ fölépítendő to­rony székpontját, igy egy társaság is ha munkálkodni akar a’ nép ügyében, állítson pénzalapot biztos tervéhez, mellyre re­ményit bátran építheti—ész,erő és szilárd akarat, fő kellékei illy egyesületnek, ezt ne feledjük. Üljön öszsze, tanácskozzék, hordja szivén társa sorsát’s mű­ködjék csüggedetlenül. Fő feladata leend illy egyesületnek szor­gosan megvizsgálni kerülete fekvését, ’s lakosinak jellemzetét e- hez íllesztendvén majd a’gyógyszert. Magyar,német, oláh, o- rosz vagy bármilly nyelvű legyen is e’ nép, az mind egy; mert mint egyetlen imádságát tanuíá meg nyelvén, miért ne tanulhat­na ugyanazon meg más üdvös dolgokat is? továbbá képeztes- senek tanítók, de nem gyermekek, hanem fölserdültek, sőt ag­gok, mint nők számára egyformán,’s ha ez lehetlenségek közé nem tartoznék, a’ már most létező, vagy ezután létezendő nép­tanítóknak anyagi hasznuk szaporításával, bízass ék lelkiösmére- tükre, nemcsak a’ gyermek, hanem az atya és anya tanítása egy­szersmind. És hogy tanításuk ne legyen ollyan, minőhöz tapasz­talt érett ész kivántassék, hanem életbe vágó, és természetes, például: szántás, vetés’s aratáshoz tartozó eszközök megis- mértetésc ’s legrendesb időben használata, a’ földnek mi mó­dom javítása, továbbá a’ széna legczélszerübbeni elkészítése, a’ selyemtenyésztés hasznai ’sa’t ’sa’t. szóval minden, mellyek egy élelmes gazda hasznára válhatnak. Végre e’ tanítók oktatásaikat nem lakszobákban, hanem nyilványosan minden vasárnap isteni tisztelet után tartsák, hol világos és érthető szavakba fűzve, ér­tesítsék a’népet a’teendőkrül, terjeszszék elő tanitásaikat, mint a’józan éz ’s valódi tapasztalás boldogkő parancsát, hogy azok egyenesen a’ nép javára lévén, kétszeresen hassanak — or­szággyűlések után különösen ismértessék meg a’néppel az ujan alkotott törvényeket ’s minthogy ezt elhanyagoltaim tapasztal­juk, bírják azon meggyőződésre a’ népet, hogy az ország népét alkotó milliók számába ők is bekapcsoltatvák. Józan felvilágo- sitás’s czélszerü oktatás mellett a’nép háladátlan nem lesz, — ál­dani fogja a’ nemzetet, melly őt kiragadá hoszszas éjéből, az é- letbe vezeté ’s tagjává emelé, hol számára ép annyi élvezet nyí­lik, mint keserv’s elégületlenségjuta ősei ’s elődeinek. Felvllágoetto válasz Schultz Auguszthoz. (múlt évi Társalkodó végszámaiban közlött bírálatára). Uram! önnek „Emberisméret elemei“ czímű munkám­ról irt bírálata ’s ismértetésében, néhány olly észrevétel ’s ál­lításra találtam, miketa’tudomán/ok’s igaz ismeretek terjesz­tése ügyében lehetlen szó nélkül hagynom. ’S mivel én lelkem mélyéből gyűlölök minden czerimoniát ’s előzvényeket, ezennel nyilványítom, hogy én Kantnak ön által fölhozott állításában egy- . általában nem osztakozom ’s valamint kárhozatos paradoxonnak jnjSíton ez említett észkirály érdeklett idézetét, miszerint: m i­. >* нД \ b •‘fii m

Next

/
Thumbnails
Contents