Nemzeti Ujság, 1842. január-június (37. évfolyam, 2-52. szám)

1842-01-05 / 2. szám

érdekesebben édes anyai szivét, hogy a­­tyafiaihoz távolított édes gyermekei látha­tásától is megúsztatva rettenetes szivbeli fájdalmak közt szomoru napjait élni kény­tetett.­­ Eszék, dec. 17- Nemzeti Újságunk mult évi 96dik számában egy levelezőnek azon közleményét:,,Eszéken v­alamint más­kor is, úgy ez évben is, nov. ijén kezd­tük az iskolákat, s az ifjúság száma éven­­kint kisebbül, okát ugyan a magyar nyelv­nek tulajdonítjuk a olva­sók. Hogy mi nov. ijén kezdtük légyen az iskolákat, tapint­ható igaztalanság, mert mi is — valamint országszerte minden más tudományos in­tézetekben— minden évben od­­­én kezd­tük az iskolákat, de bizonyosan azt vélte a tudományos uj rendszerr­ől mitsem tudó vigyáztalan közlő,hogy még most is,mint mikor ő volt deák , nov ijén kezdődnek az iskolák, vagy mi hihetőbb, od­ első helyett nov.­lsőt itt.— Hogy a naponkint magasb fokra emelkedő magyar nyelv tö­kéletest­ tudásától függő fiuk jövendő na­gyobb boldogságát szomjazó nemeily atyák fiaikat édesmagy. nyelv linknek—mellyben, ámbár tanodánkban rendesen tanitatik is, az itteni német és dalmata nyelvet beszélő község közt előmenetel nem tehetnek — a szellem és kor kivonata következtében tökéletes!) megtanulása végett magyar vá­rosokba küldik, igaz, de azért még sem csökken minden évben ifjúink száma— mivel folyó iskolai év végével is tanuló ifjúságunk száma, melly az összeírás al­kalmával csak három egyeddel vala kevesli mint a múlt év végeztével — a tavalit fe­lülhaladja, de, ha csökkenne is, nem történik e ez más tanodákban is ? hogy egy évben több, másban kevesli a tanuló ifjú­ság száma. N. F. tanító. E lapok Didik számában a magyarok emléke szerkeztejére panaszoskodó M. Sz.J.úr ezen kérdvényére: „Van e példa a magyar irodalom mezején , hogy­ vala­­melly munka után ennyi ideig kellett vol­na várakozniok az előfizetőknek?“—fájda­lom! igen-el kénytelenitetem válaszolni, mert a tanodai tanítók — kiknek számában akkor én is valók— még 1834dik évben­­. Beimel József urnái előfizetés utján az akkori tanítványaik számára megrendelt deák-magyar, s magyar-deák szókönyvre máig is csak azért is türelmetlenebben,— mint M.Sz. J.ur a magyarok emlékére,— várakoznak, mivel M. Sz. J. urnák s elő­fizető sorsosinak ki sem teendhet szemre­hányást, de a tanítókról, kik annyi meg annyi példányra összeszedték az előfizetési díjt, — ha szembe nem is — azt fogják a már iskolai pályájukat is végző akkori tanítványaik mondani, hogy őket, mint Pilátust, behozták a credoba, sőt némel­­lyek tán gyanitandják is tanítóik általi megcsalatásukat, minthogy 8 év lefolyta után is a deák-magyar részből egy kötet­­két— d betűig — kaptak. Sőt M. Sz. J. úr, mivel önt 2 év elfolyta után a magyarok emléke­­ik kötetéhezi jutandás a szerkesz­tő nyilatkozata következtében táplálhatja, nyugodtabb lehet, mint azon sok előfize­tők, kiket Beimel J. ur reményre vagy legkisebb tudósításra még ennyi ideig sem méltatott, pedig ideje v­olna már, hogy a szókönyv világiai hoztával s kezünkhezi szolgáltatásával az illy hosszú várakozás­ból eredt türelmetlenségüket kibékítené. B.-ról karácsonyhava Iván 1841. K. S.-A.-sírhely, dec. 13 Zemplén vme­­gy­e részéről végbement főisp. helytartói beiktatás. Ezen nemzeti ünnepen, első­ben is a főispáni helytartó péchujfalusi gr. Péchy Emánuel ő méltósága a sz. lélek malasztja segedelme hívását számosabb kísérői által üdvözöltetve, a r. kath. egy­­házban különös ajtalossággal végezvén ő mirga elölülői székébe egy küldöttség ál­tal m. báró Barkóczy Imre tbiró vezérlete alatt, tiszt. Vitéz Vincze tbiró s helybe­­ni plébános szónoklata mellett meghiva­tott, ki is nem sokára a köztanácskozá­si terembe érkezvén, ismételt éljen­ harsá­­nyok között fogadtat­va díszes főkormány­zói s elnöki székét, melly­ből a megye ren­deihez intézett mély tudományt, buzgó s igaz hazafiságot bőven kifejtő fontos be­szédje közben , magos állása igazolását, általadta a főjegyzőnek felolvasás végett ő cs. s ap. kir. felsége legkegyelmesebb aláírása alatt i. e. sept. 23 ik napján Bécs városában kelt, s a múlt hó 29dik napján tartott közgyűlésben már kihirdettetett és hódoló tisztelettel fogadott kegyelmes le­írását, mellynek is felolvasása után, az eb­ben leküldött s a főjegyző által előmondott eskü tartalma szerint ő maga a hitet letet­te és ekkor a megye ünnepélyes régi szo­kása szerint négy főszbi­ó által főkor­­mányzói székével , sűrű élyen hangzatok és mindenfelől nyilványított örvendezések és mozsarak durrogásai között felemeltet­vén, mint e megye főispáni hely­tartója kö­zönségesen kikiáltatott s kihirdettetett; ezután a tisztelt gróf főispáni helytartó ő maga folytatta előbbi ékes és a többszöri éljen hangzatokkal tetézett s ezek által gyakran félbeszakasztott fontos magyar be­szédét, ebben ő cs. kir. felségének reá a­­rasztott kegyelméért, háladatos érzéseit is kijelentvén, érinté egyszersmind azon vo­nalakat, mellyek a hivatalos állás terhes feladatai, különösen pedig a tisztviselői kar szoros kötelességeit érdeklé, és mind azoknak, kik részint a szomszéd megyék küldöttjei, részint pedig kik önszemélyek­­ben ezen ünnep nemzeti részvételére meg­jelentek, hálás köszönetét kijelentvén, e­­zen szivreható nyomos beszéde berekesz­tését ismét egybeolvadó éljenzés követte, melly­re a megye rendes nevükben a főjegy­ző tette legszívesebb készséggel buzgó fe­leletét. Mindezek illy módon­ küzbenjötte, közjegyzőkönyvbe iktattatni, s a gróf fő­ispáni helytartó ő méltóságának főkor­mányzói székébe ekképen lett bevezetése a késő utódnak is kedves tudósításokra a­­datni, ő maga mélyenható lelkes beszéde pedig elkövetni és sajtó által közrebocsá­thatni s egyszersmind ezen bevezetés alkal­mával tartott többi beszédek is a nemesi pénztárból kinyomatni, s ezen nemzeti ün­nep emléke ezáltal is örökítetni rendelte­tett. A többek közt ezután a Pesti Hír­lap 33-dik számában méltatlanul rágal­mazott Dobos János szbb­ónak és ifj.Svárt­­velyessy István eskütt kérelmükre kiren­delt küldöttségi nyomozási jelentés vétet­vén tanácskozás alá, főkép azon tekintetből, hogy a Pesti Hírlap különösen megyénket sújtó rágalmazásai olly gyakoriak len­ni már egyszer valahára megszűnjenek s minden közlemény, a mi benne megjele­nik a nagy közönség által arany és ezüst pengő pénznek ne vetessék, az e tárgyban keletkezett határozást ime szóról szóra i­­de iktatjuk:,,A beadott hivatalos jelentés­ből végbevitt nyomozásból s a jelentéshez csatolt bizonyítványokból hitelesen hitetsz,­vén s világosodván, hogy a Pesti Hírlap 33ik számában Vályi Lajos által Pap La­jos álnév alatt is Dobos János stb. és ifj. Körtvélyessy István esküt tet bántólag ér­deklő előadás merő koholmány s ennélfog­va felérintett megyei tisztviselők hivata­los eljárása törvényes és hibátlan lett lé­gyen; ahhoz képest a Pap Lajos álnév alatt rágalmazó Vályi Lajos a törvény szigorú fe­nyítéke alá lenne veendő mint rágalma­zó; ebbeli hibás tettét azonban Vályi La­jos a közgyűlés színe előtt, elismervén, sőt a már nevezett hírlapban általa meg­­sértettektől azonnal bocsánatot is kérvén, ifjúsága s mutatott törődése különös tekin­tetbe vétele mellett a magos elnök gróf s főispá htó­nsága általi megfeddése s­zor­gálása s tette hibás volta nyilványitása je­lenleg elégnek találtatott, önmagok a meg­sértettek is ezzel megelégedvén.“ Jegyzet­té. Jantó Sándor aljegyző, Barsból.Annak ki a barsmegyei 1823. 6 országgyűlés alatti, vagy az ezt követő é­­vekbeni, és ismét az 1­839/40-ki ország­gyűlés körüli, és azótai forrongások-, part­­szakadások- s belviszály­okkal csak kevés­sé is ismeretes; annak, ki látta vagy hal­lotta, e megyei gyűlésterem mennyire va­la a magány életbe is átható pártszenve­delmek küzdhelye, érdekes leend most hallani, miként jön ugyanaz a béketemplo­mává , érdekes leend egy szivemelő ese­ményt hallani, a történetekben—ha a spa­nyol cortesit— 1839 februárban, kivesz­­szük , — talán példátlan, vajha egyéb me­gyéinkben is, különösen Biharban, hol pár­tok élesen állnak egymásnak ellenében, utánzásra példányul szolgálandó!! —Dec. 13. s­züvetk. napjain Barsmegye rendes, főispán helyet, b. Majthényi László ur el­nöklete alatt évnegyedes gyűléseiket tár­ták kölcsönös méltánylattal és feltűnő il­­ledlemmel. Negyedik napon, azaz dec.­lbán 11 óra tájban, a főispán helyettes úr, a gyűlést elhagyandó, illy beszédet tarta a KK és Bithez:„Fogadják búcsúzó szavaim­ban a t­­rendek buzgó küszönetemet pél­dás béketűrésökért,mellyet halmozott szö­vevényes dolgaink elintézésében nyilvání­tottak ; hálámat kitűnő mérsékletességek­­ért s ezzel együtt járt igazságszeretetekért, mellyel több érdekeket sértő tárgyakat rész­­rehajlatlanul méltóztattak elintézni, forró küszönetemet végtére szives fogadtatásom, folytonos gyöngéd bánásuk- de főképen nagybecsű bizodalmukért. Mellyeket őszin­tén viszonzó,ünnepélyesen kijelentem,hogy minden keserű múltakat felejtv­e a körünk­be varázslott olajágat hű keblemhez szo­rítom és minden meghasonlás tökéletes elenyésztése jeléül e szent helyen, min­denkinek a legtisztább indulattal kezet nyújtok, forrón óhajtván, hogy a kölcsö­nös barátság, szeretet és bizodalom szíve­inkben napról napra erősb gyökeret ver­jen. És ez állásban, tisztv­iselő­társaimat se­­rény közremunkálásra, hivatalaikban tisz­ta , minden személyes tekintetektől ment eljárásra , — a tek. rendeket pedig nemes versenyre szólítom fel alkotmányunk szel­lemében , habár különböző utakon is, de tiszta meggyőződés szerint szeretett kirá­lyunk,hazánk és megyénk boldogságát esz­közölni.“ — Az érzékenyültség hangján mondott e beszéd után , elnök ur szűnni nem akaró éljen kiáltások közt elhagyáa gyüléstermet. — R. F. tb. ur, viszonyos méltánylat tekintetéből, tüstént küldött­ség által indítványozó a Iz. nevében bú­csút venni főispán helyettes ur ő ingától. De a RR egy lélek által meghatvált: „mind­nyájan“ ! „mindnyájan“ ! egyszersmind: „Balogh“ ! „Balogh“! kiálták; tb. Balogh János ur a közkívánatnak és még lelke jó sugallatának engedve, az utána talált RR nevében főispán helyettes úrhoz illy érte­lemben szóla: „A milly váratlan, olly meg­lepő vala reánk nézve méltóságod békére hivó szózata. — Igen! mi azt örömmel fo­gadjuk, s közöttünk mind­végig megtar­tani­­igyekszünk.­—Fájdalommal kelle már azt évek óta nélkülöznünk, most kettős örömmel fogadjuk méltóságod kezeiből a nyújtott olajágat.— Mi is viszont köszö­netet mondunk, s igen lekötelezetteknek érezzük magunkat méltóságod iránt, szi­ves résztvéteért, bölcs tanácsiért, mellyek­­kel ügyeinket vezérelni méltóztatott. — Most pedig nem a BB nevében , hanem mint Balogh János, ifjúságának barátja .

Next