Nemzeti Ujság, 1842. január-június (37. évfolyam, 2-52. szám)

1842-01-05 / 2. szám

G érdekesebben édes anyai szivét, hogy a- tyafiaihoz távolított édes gyermekei látha­tásától is megúsztatva rettenetes szivbeli fájdalmak közt szomoru napjait élni kény­tetett. t Eszék, dec. 17- Nemzeti Újságunk multévi 9Gdik számában egy levelezőnek azon közleményét:,,Eszeken v alamint más­kor is, úgy ez évben is, nov. Íjén kezd­tük az iskolákat, s az ifjúság száma éven- kint kisebbül, okát ugyan a magyar nyelv­nek tulajdonítjuk“ olva-sók. Hogy mi nov. Íjén kezdtük légyen az iskolákat, tapint­ható igaztalanság, mert mi is — valamint országszerte minden más tudományos in­tézetekben— minden évben oct lén kezd­tük az iskolákat, de bizonyosan azt vélte a tudományos uj rendszeri ül mitsem tudó vigyáztalan közlő,hogy még most is,mint mikor ő volt deák , nov Íjén kezdődnek az iskolák, vagy mi hihetőbb, oct első helyett nov. lsőt irt.— Hogy a naponkint magosb fokra emelkedő magyar nyelv tö­kéletest) tudásától függő fiuk jövendő na­gyobb boldogságát szomjazó nemeily atyák fiaikat édesmagy. nyelv linknek—mellyben, ámbár tanodánkban rendesen tanitatik is, az itteni németés dalmata nyelvet beszélő község közt előmenetel nem tehetnek — a szellem és korkivánata következtében tökéletes!) megtanulása végett magyar vá­rosokba küldik, igaz; de azért még sem csökken minden évben ifjúink száma— mivel folyó iskolai év végével is tanuló ifjúságunk száma, melly az összeírás al­kalmával csak három egyeddel vala kevesli mint a múlt év végeztével — a tavalit fe­lülhaladja, de, ha csökkenne is, nem történik e ez más tanodákban is ? hogy egy évben több, másban kevesb a tanuló ifjú­ság száma. N. F. tanító. E lapok Didik számában a magyarok emléke szerkeztőjére panaszolkodó M. Sz.J.ur ezen kérdvényére: „Yan e példa a magyar irodalom mezején , bog)- vala- melly munka után ennyi ideig kellett vol­na várakozniok az előfizetőknek?“—fájda­lom! igen-el kénytelenitetem válaszolni: mert a tanodái tanítók — kiknek számában akkor én is valók— még 1834dik évben t. Beimel József urnái előfizetés utján az akkori tanítványaik számára megrendelt deák-magyar, s magyar-deák szókönyvre máig is csak azért is türelmetlenebben,— mint M.Sz. J.ur a magyarok emlékére,— várakoznak, mivel M. Sz. J. urnák s elő­fizető sorsosinak ki sem tcendhet szemre­hányást, de a tanítókról, kik annyi meg annyi példányra összeszedték az előfizetési díjt, — ha szembe nem is — azt fogják a már iskolai pályájukat is végző akkori tanítványaik mondani, hogy őket, mint Pilátust, behozták a credoba, sőt némel- lyek tán gyanitandják is tanítóik általi megcsalatásukat, minthogy 8 év lefolyta után is a deák-magyar részből egy kötet- két— d betűig — kaptak. Sőt M. Sz. J. ur, mivel önt 2 év elíólyta után a magyarok emléke 2ik kötetéhezi jutandás a szerkesz­tő nyilatkozata következtében táplálhatja, nyugodtabb lehet, mint azon sok előfize­tők, kiket Beimel J. ur reményre vagy legkisebb tudósításra még ennyi ideig sem méltatott, pedig ideje v olna már, hogy a szókönyv világrai hoztával s kezünkhezi szolgaitatásával az illy hosszú várakozás­ból eredt türelmetlenségüket kibékítené. B.-ról karácsonyhava IGán 1841. K. S.-A.-lJjhely, dec. 13 Zemplén vme- gy e részéről végbement főisp. helytartói beiktatás. Ezen nemzeti ünnepen, első­ben is a főispáni helytartó péchujfalusi gr. Péchy Emánuel ő méltósága asz. lélek malasztja segedelme hívását számosabb kísérői állal üdvözöltetve, a r. kath. egy ­házban különös ajtalossaggal végezvén ő mltga elölülői székébe egy küldöttség ál­tal m. báró Barkóczylmre tbiró vezérlete alatt, tiszt. Vitéz Vincze tbiró s helybe- ni plébános szónoklata mellett meghiva­tott, ki is nem sokára a köztanácskozá­si terembe érkezvén, ismételt éljen-harsá- nyok között fogadtat va díszes főkormány­zói s elnöki székét, melly bői a megye ren­déihez intézett mély tudományt, buzgó s igaz hazafiságot bőven kifejtő fontos be­szédje közben , magos állása igazolását, általadta a főjegyzőnek felolvasás végett ő cs. s ap. kir. felsége legkegyelmesebb aláírása alatt f. e. sept. 23ik napján Bécs városában kelt, s a múlt hó 29dik napján tartott közgyűlésben már kihirdettetett és hódoló tisztelettel fogadott kegyelmes le­írását, mellynek is felolvasása után, az eb­ben leküldötts a főjegyző által előmondott eskü tartalma szerint ő mlga a hitet letet­te és ekkor a megye ünnepélyes régi szo­kása szerint négy főszbiró által főkor- mányzói székével , sűrű éljen hangzatok és mindenfelől nyilványított örvendezések és mozsarak durrogásai között felemeltet­vén, mint e megye főispáni bel) tartója kö­zönségesen kikiáltatott s kihirdettetett; ezután a tisztelt gróf főispáni helytartó ő mlga folytatta előbbi ékes es a többszöri éljen hangzatokkal tetézett s ezek áltál gyakran félbeszakasztott fontos magyar be­szédét, ebben ő cs. kir. íelsegenek reá a- rasztott kegyelméért, háladatos érzéseit is kijelentvén, érinté egyszersmind azon vo­nalokat, mellyek a hivatalos állás terhes feladatai, különösen pedig a tisztviselői kar szoros kötelességeit érdeklé, és mind azoknak, kik részint a szomszéd megyék küldöttjei, részint pedig kik önszemélyök- ben ezen ünnep nemzeti részvételére meg­jelentek, hálás köszönetét kijelentvén, e- zen szivreható nyomos beszéde berekesz­tését ismét egybeolvadó éljenzés követte, mell) re a megye rendei nevükben a főjegy­ző tette legszívesebb készséggel buzgó fe­leletét. Mindezek illy módoni küzbenjötte, közjegyzőkönyvbe iktattatni, s a gróf fő­ispáni helytartó ő méltóságának főkor­mányzói székébe ekképen lett bevezetése a késő utódnak is kedves tudósításokra a- datni, ő mlga mélyenható lelkes beszéde pedig elkéretni és sajtó által közrebocsá­thatni s egyszersmind ezen bevezetés alkal­mával tartott többi beszédek is a nemesi pénztárból kinyomatni, s ezen nemzeti ün­nep emléke ezáltal is örökítetni rendelte­tett. A többek közt ezután a Pesti Hír­lap 33-dik számában méltatlanul rágal­mazott Dobos János szbirónak és iíj.Ivürt- velyessy István eskütt kérelmükre kiren­delt küldütlségi nyomozási jelentés vétet­vén tanácskozás alá, főkép azon tekintetből, hogy a Pesti Hírlap különösen megyénket sújtó rágalmazásai oily gyakoriak len­ni mar egyszer valahara megszűnjenek s minden közlemény, a mi benne megjele­nik a nagy közönség áltál arany és ezüst pengő pénznek ne vétessék, az e tárgyban keletkezett határozást ime szóról szóra i- de iktatjuk:,,A beadott hivatalos jelentés­ből végbevitt nyomozásból sa jelentéshez csatolt bizonyítványokból hitelesen hitetsz, vén s világosodván, hogy a Pesti Hírlap 33ik számában Vályi Lajos által Pap La­jos álnév alatt ns Dobos János szb. és iíj. Körtvélyessy István esküttet bántolag ér­deklő előadás merő koholmány s ennélfog­va fenérintett megyei tisztviselők hivata­los eljárása törvényes és hibátlan lett lé­gyen; ahhozképest a Pap Lajos álnév alatt rágalmazó Vályi Lajos a törvény szigorú fe­nyítéke alá lenne veendő mint rágalma­zó; ebbeli hibás tettét azonban Vályi La­jos a közgyűlés színe előtt; elismervén, sőt a már nevezett hirrapban általa meg- sértettektől azonnal bocsánatot is kérvén, ifjúsága s mutatott törődése különös tekin­tetbe vétele mellett a mlgos elnök gróf s főisp. htó nsága általi megfeddése s dor­gálása s tette hibás volta nyilványitásaje­lenlegelégnek találtatott, önmagok a meg­sértettek is ezzel megelégedvén.“ Jegyzet­té. Jantó Sándor aljegyző. Barsból.Annak ki a barsmegyci 1823, 6 országgyűlés alatti, vagy az ezt követő e- vekbeni, és ismét az 1 839/40-ki ország­gyűlés körüli, és azótai forrongások-, part- szakadások- s belviszál) okkal csak kevés­sé is ismeretes; annak, ki latta vagy hal­lotta, e megyei gyülésterem mennyire va­la a magány életbe is átható pártszenve­delmek küzdhelye, érdekes leend most hallani, miként lön ugyanaz a béketemplo­mává , érdekes leend egy szivemelő ese­ményt hallani, a történetekben—ha a spa­nyol cortesit— 1839 februárban, kivesz- szük , — talán példátlan, vajha egyéb me­gyeinkben is, különösen Biharban, hol pár­tok élesen állnak egymásnak ellenében, utánzásra példányul szolgálandó!! —Dec. 13. s küvetk. napjain Barsmegye rendei, főispán helyet, b. Majthényi László ur el­nöklete alatt évnegyedes gyűléseiket tár­ták kölcsönös méltánylattal és feltűnő il- ledemmel. Negyedik napon, azaz dec. lbán 11 óra tájban, a főispán helyettes ur, a gyűlést elhagyandó, illy beszédet tarta a KK és Bithez:„Fogadják búcsúzó szavaim­ban a t. rendek buzgó küszönetemet pél­dás béketürésökérl,mellyet halmozott szö­vevényes dolgaink elintézésében nyilvání­tottak ; hálámat kitűnő mérsékletességök- ért s ezzel együtt járt igazságszeretetökért, mellyel több érdekeket sértő tárgyakat rész- rehajlatlanul méltóztattak elintézni, forró küszönetemet végtére szives fogadtatásom, folytonos gyöngéd bánásuk- de főképen nagybecsű bizodalmukért. Mellyeketőszin­tén viszonzó,ünnepélyesen kijelentem,hogy minden keserű múltakat felejtv e a körünk­be varázslóit olajágat hű keblemhez szo­rítom és minden meghasonlás tökéletes elenyésztése jeléül e szent helyen, min­denkinek a legtisztább indulattal kezet nyújtok, forrón óhajtván, hogy a kölcsö­nös barátság, szeretet és bizodalomszive­inkben napról napra erősb gyökeret ver­jen. Es ez állásban, tisztv iselő társaimatse- rény küzremunkálásra, hivatalaikban tisz­ta , minden személyes tekintetektől ment eljárásra , — a tek. rendeket pedig nemes versenyre szólítom fel alkotmányunk szel­lemében , habár különböző utakon is, de tiszta meggyőződés szerint szeretett kirá­lyunk,hazánk és megyénk boldogságát esz­közölni.“ — Az érzékenyültség hangján mondott e beszéd után , elnök ur szűnni nem akaró éljen kiáltások köztelhagyáa gyüléstermet. — R. F. tb. ur, viszonyos méltánylat tekintetéből, tüstént küldött­ség által indítványozó a ItR nevében bú­csút venni főispán helyettes ur ő ingától. De a RR egy lélek által meghatvák: „mind­nyájan“ ! „mindnyájan“ ! egyszersmind: „Balogh“ ! „Balogh“! kiálták; tb. Balogh János ur a közkívánatnak és még lelke jó sugallatának engedve, az utána tolult RR nevében főispán helyettes úrhoz illy érte­lemben szóla: „A milly váratlan, oily meg­lepő vala reánk nézve méltóságod békére hivó szózata. — Igen! mi azt örömmel fo­gadjuk, s közöttünk mind végig megtar­tani (igyekszünk.-—Fájdalommal kelle már azt evek óta nélkülöznünk, most kettős örömmel fogadjuk méltóságod kezeiből a nyújtott olajágat.— Mi is viszont köszö­netét mondunk, s igen lekötelezetteknek érezzük magunkat méltóságod iránt, szi­ves résztvéteért, bölcs tanácsiért, mellyek- kel ügyeinket vezérelni méltóztatott. — Most pedig nem a RR nevében , hanem mint Balogh János, ifjúságának barátja

Next

/
Thumbnails
Contents