Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)
1843-01-04 / 2. szám
2. szám. tarmincznyolczadik év. fest. boldog asszony havankén I. , „■ »■■■■ ■ ing«grgá5g£i 1843. NEMZETI ÚJSÁG. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Minitsáv István táblabiró, Utódja Özvegye. XARTAIiO ill. Hazai napló, Gyászkir. Korunk ügyei (Újévre új indítvány). Vidéki levelezések. Esztergomból (m. közgyűlés: nádor ó föns. és megyék levelei), Bácsból (m. közgyűlés vége: nádor ó föns. és megyék levelei, különös perfolyam és végrehajtás), Torontálból (az orsz. válasz arányokat illető indítvány, Zala levele a zágrábi püspök iránt, uj hivatalnokok, kir. alománylevél, országgy. választm. terve az egyházi javak iránt), Hevesből (előzmények az országgy. követek választására), Erdélyből (országgyűlés, dec. 3—6 jegyzőkönyv vége, fölirat az országgyűlés meghosszabbítása iránt. Hülföldi napló. Oláh-Szerb-Angol-Spanyol-Német-Bajorország. Rövid közlések Franczia-Angol-Spanyolország. Sajtó-Dr. Magyarok története. Lain izüga. Jelenkor, Ilirnok , Világ , Pesti Hírlap, Prot. egyh. és isk. lap. (Molnár Ágoston Herényi J-nak s a t. vége). Társalgási terem. Az egri török basa magyar levele. Sevillai anyatemplom. Hivatalos jelentés a vizgyógyintézettől. Javítások. Hirdető. _____ HAZAI NAPLÓ. Gyászuk. Esztergom. Nt. és tudós Végh István áldozópap és 33 évig várbeli beneficiatus, kora 63dik évét épen betöltvén, f. h. 22. tüdósorvadásban elhunyt. A buzgó pap csendes elvonultságban élt , s bárha az academia megfeledkezett róla, ő mégis honi tudósaink egyike volt, ki a sz írásnak több könyvét zsidóból magyarra fordította és kiadta, francziából derék egyházi beszédeket közlött, stb. Ezt rögtön, nem sokára több sort szentelendünk emlékének. Korunk ügyei. (Uj évre új indítvány.) Mi magyarok távol a cselekvéstől, még csak az indítványozás korszakát éljük. Mikor kezdendjük el nem mondom holmi ferde, üres s széllel bélelt, hanem általános méltánylást érdemlett érdekteljes inditvánainkat nem bolygótűzkint pillanatnyi mulékony, hanem szilárd, tartós életbe léptetni? gyarló ember divinatioja körén túl fekszik mert ha volna is itt ott egypár hű keblű s nyiltszivű emberbarát, ki nem annyira ez időpontot szorosan meghatározni, mint a moldatlanul szükséges föltételeket, mellyek nélkül indítványaink valódi életet soha sem nyerendhetnek, kijelölni képes volna: annak, nem fölsőbbségteli üldöztetés, hanem rosz akaratú, mindent ferdíteni, gyanusitni szerető tolhitéteink és számos magukat túlbecsült s imádtatni kívánó bölcseink mardosásai miatt vesznie kellene. De hiszen, nem is azért indítványozunk mi többnyire, hogy indítványaink életet nyerve, magunknak vagy legalább utódainknak használjanak, hanem inkább azért, hogy eredetiségs találékonyságunkat kitüntetve, gyűléseinken az egyszerű mindennapiságon unatkozó kk. és kiket valami újdonsággal meglephessük. Többnyire minden gyűlésen vagy egyik vagy másik csak vet nekik egy csontot, hogy álmaikból fölébredve alkalmuk legyen, min rágódni, vitatkozni, tanácskozni, időt vesztegetni s végre semmit végezni, v. végezni ollyasmit, mi eredményében a semmihez épen úgy hasonlít, mint egyik tojás a másikhoz. Avagy mutasson nekem valaki csak egyetlenegy testté vált indítványt, vagy megyei határozatot , mellynek eredményei gyakorlati életünkben húsz év óta hasznosoknak mutatkoznának?! Húsz év óta sebesen haladunk, jobban neveltetünk, többet tudunk, minden régit izgalom nélkül összezúzunk, szünet nélkül ezerféléket indítványozunk —•s valljon hol vannak a boldogító következmények? hol szedhetni s élvezhetni indítványaink gyümölcseit?! Istenem! nem indítványainknak, hanem indítványainkból támadt derék törvényeinknek sem vagyunk képesek igazi általános életet adni, mert lám a legújabbak épen úgy mint a régiek holt betűként hevernek törvénykönyvünkben minden jobb érzésű emberbarát szívfájdalmára, a sokaság legnagyobb botrányára. —* és mégis, egyszerű indítványainkat akarjuk életbe léptetni ? ! Ki azon bizakodással indítványoz valamit, hogy indítványa a jelen, vagy utókornak valamit használatid , az még igen járatlan a mostani kor belviszonyaiban, mert minden erősödéseink mellett legfölebb oda vihetjük a dolgot, hogy indítványaink törvény méltóságra emeltetnek, ezek pedig ismét üres, holt betűre alacsony itat adnak le. Törvényeink élete az alkalmazásban többnyire mindig tíz egyén között csak nyolczra terjesztetik ki, kettőt közölök a tönényi súlya soha sem érhetvén el; a nyolcz egyén közöl legalább négyre többnyire úgy alkalmaztatnak a törvények, hogy minden mélságukat veszítve, a többiek szemében is csak gúny s nemzetség tárgyává válnak úgy, hogy ezek is aztán nem szívből s önkény, hanem csak szemre s kénytelenségből teljesitik azokat , tudván, hogy ők mégis egy kissé szigorúbb feleletre vonatandnak miattuk mint mások. S itt rejlik a törvény tiszteletlenségének oka, itt a haza veszteglésének szögletköve. Mig a törvény ezereket lopott némelly tolvajnak hajszálát sem érinti, ha az eltolvajlott pénzt nyomban visszaállíthatja, a kóczos harmincz forintot érő dögnek ellopóját pedig még akkor is, ha az tulajdonosának teljes épségében visszaadattathatott, legalább egy évi börtönnel sújtja; még az egyik félgyilkost oliy egy hónapi fogsággal bünteti, hogy nappal szabadon járhat, kelhet, mulathat és csak éjen át van bezárva mikor alszik, mikor más emberek is magukat bezárni szokják, a másik félgyilkost pedig tánczra fűzi s érdeme szerint fenyiti: addig uraim a törvény nem tiszteltethetik , nem szabadság, hanem rabság, addig az indítvány , melly még senkit sem kötelez, valódi tartós életre nem vergődhetik. Igaz, megszoktuk néha, kivált a jobb indítványokat hevesen tagadni, s teszünk körülöttük lépéseket is; de már első lépésünk homlokára többnyire rá írjuk: „ez az indítvány bukik, haldolik, s valóban, alig jött létre, alig kereszteltetek meg, azonnal el is halt — legnagyobb fájdalmunkra s természetelleniesen , mindenik magával a idén a másik világra 5—1—10—20—30 ezer pengő forint, mellyekkel valami hasznost talán még is csak lehetett volna tenni! Ha tehát én mindezek ellenére mégis új indítvánnyal lépek föl, bizonyosan nem azért teszem, mintha bíznám, hogy aztnagamnak vagy más embertársaimnak mundatlanul hasznot hozand, hanem teszem azért, mert inditabilyozás korszakában élünk s már régóta megszoktuk valami csonton ha haszontalanul is rágódni. *) Mielőtt azonban inditványomat kitűzném , előre megjegyzendőnek vélem, miszerint minden inditványnak bizonyos jó tulajdonokkal bírnia kell , mellyek nélkül derék „indítvány“ nevezet helyett, talán inkább rész „in ózdi- Arányilak“ volna nevezendő. A tulajdonok ezek: 1) legyen könnyen kivihető, mert ha kivitele majdnem legyőzhettem nehézségekkel jár, az indítvány bohó; 2) közhasznossága legyen világos, mert ha csak néhány bölcseink látják be annak hasznosságát, az indítvány a többség által nem pártoltathatik s így buknia kell; 3) ha nem közvetlen, legalább közvetve használjon mindenkinek, mert a statusban olly intézmény pártolása, melly csak egyeseknek lehet hasznára, csak részvért s ingerültséget okoz ; 1) ne legyen egyes testületek, társulatok, felekezetek sértésére, boszantására, károsítására irányozva, mert különben csak irigység, boszúvágy szüleményének tartatnék s így minden esetre több kárt mint hasznot idézendne elő. A ki megtudná mondani: harmadfél éve óta összes hírlapjainkban hány indítvány jelent meg, hány történt összes megyei gyűléseinken? az derék is volna. Mellőzvén a hírlapi indítványokát, csak egy év kétszáz nyolcz megyei gyűléseinken —• egyre négy indítványt számítva —• évenkint legalább 832 inditvány történik, harmadfél év óta tehát legalább 2000 bizonyosan történt. Ennyi inditványok után valami újat indítványozhatni , nem legkisebb föladat. A hírlapi indítványokból csak hébekorba fogadtatik el ,egy kettő a közönségtől, természetesen íhidu egyszerű oknál fogva, mivel ezt a k elsők oszágszerte elszórvák, egy teremmöl fölöttük nem tanácskozhatnak, egyik a másikai® az indítvány elfogadására nem vesztegetheti meg, pártolására nem beszélheti rá; a közgyűlési indítványok közöl azonban sok , majd egy , négy, majd tiz s több megyétől elfogadtatik, de nagyobb részük mégis születésük után mindjárt, még keresztséget sem érve. Avagy a keresztség után nyomban elhalt-és vajmi gyerek azon indítványok, mellyeket hazánk minden megyéi pártolnak! Azt kérded: miért? Azért, mert csak ritka indítvány bír a fenebb elősorolt jó tulajdonokkal, azok nélkül pedig az indítvány hiányos lévén, általános pártolásra számot nem tarthat. Az egyik egészen üres, a másik józan ésszel, a harmadik az igazsággal ellenkezik, a negyedik csak egy kis töredék hasznára van irányozva, az ötödik hasznosságát még az angyalok sem láthatják át, a hatodik merő irigység s boszurágyból született s igy tovább. Ha az indítvány nem sérteni, fosztani, lealacsonitni, hanem mások sértése, kára nélkül legalább egyes osztálynak használni akaró tiszta szándékból eredeti, bizonyosan czélszerű , világos előterjesztése után annak hasznosságát, nemcsak a mivelt KK. s RB, hanem a kortestömeg is átlátandja s közlelkesedéssel pártolandja; ha pedig az indit- Arínynak nemcsak az egész hazára, hanem még egyes osztályokra nézvesti hasznosságát sem láthatja át senki, vagy többekre Az észt lehelő szándéka igen is érezhető, és csak az elcsábított, megvesztegetett nyerstömeg physikai erejének dalongásai közt tolathatik a közönség nyakára, akkor ill) indítvány, ha utóbb szinte országos törvénnyé emeltetendnék is, arra számot soha nem tarthat. *) R. szeretnénk egy kis jegyzetecskét tenni, de nem teszezük , nehogy észrevételünkért arról vádoltassunk, hogy azért létezik, mert nem vagyunk az academia tagjainak sorában , pedig árva lelkünkre mondjuk , e viszketeg még nem alkalmatlankodott, és nem is fog alkalmatlankodni , meggyőződve lévén , hogy az academián belől szintúgy lehet dolgozni mint kivüle s ellenkezőleg, mint mind a kettőt számos példa tanúsítja. Szerk. #) Kérjük K—u urat — meg ne feledkezzék arról, hogy vannak sokan, kik tálalás előtt szeretnének falni. s z e rk.