Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)

1843-01-04 / 2. szám

NEMZETI ÚJSÁG. HAZAI ES KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Minit sáv István túhlahiró, Utódja Özvegye. llnrmiiicznyolezndik év. 2. szám. XARTAIiOilI. Hazai napló, Gyászliir. Korunk ügyei (Új­évre új indítvány). Vidéki levelezések. Esz­tergomból (m. közgyűlés: nádor ó föns, és megyék levelei), Rácsból (m. közgyűlés vége: nádor ó föns. és megyék levelei, különös pörfolyam és végrehajtás), Torontóiból (az orsz. válasz;arányokat illető indítvány, Zala levele a zágrábi püspök iránt, uj hivatalnokok, kir. a.lománylevél, országgy. választm. torve az egy­házi javak iránt), Hevesből (előzmények az országgy. követek válasz'ására); Erdélyből (országgyűlés:» dec. 3—6 jegyzőkönyv vége, fölirat az országgyűlés meg­hosszabbítása iránt. Hiilfóltli napló. Oláh-Szerb-Angol-Spa- nyol-Német-Bajorország. Rövid közlések Fran- czia-Angol-Spanyolország. $ajtÓ-Ör. Magyarok története. Lain izüga. Jelenkor, Ilirnok , Világ , Pesti Hírlap, Prot. egyh. és isk. lap. (Molnár Ágoston He­rényi J-nak s a t. vége). Társalgási terem. Az egri török basa magyar levele. Sevillai anyalemplom. Hivatalos jelentés a vizgyógy-intézettöl. Javítások. Hirdető. _____ HA ZAI AAPLÓ. Gyászllir. Esztergom. Nt. és tudós V é g h István áldozópap és 33 évig várbeli beneficiatus, kora 63dik évét épen botöltvén, f. h. 22. tüdósorvadásban elhunyt. A buzgó pap csendes elvonultságban élt , s bárha az academia megfeledkezett róla, #) ő még is honi tudósaink egyike volt, ki a sz. írásnak több köny­vét zsidóból magyarra fordította és kiadta, francziáböl derék egyházi beszédeket közlött, stb. Ezt rögtön, nem sokára több sort szcntelendünk emlékének. Korunk ügyei. (Uj-évre uj indítvány.) Mi magyarok távol a cselek­véstől, még csak az indítványozás korszakát éljük. Mikor kezdendjük el nem mondom holmi ferde, üres s széllel bélelt, hanem ál- talyános méltánylást érdemlett érdekteljes in- ditvánainkat nem bolygótüzkint pillanatnyi mulékony, hanem szilárd, tartós életbe lép­tetni? gyarló ember divinatioja körén túl fekszik mert ha volna is itt ott egypár hű keblű s nyiltszivű emberbarát, ki nem an­nyira ez időpontot szorosan meghatározni, mint a muihatlanul szükséges föltételeket, mellyek nélkül indítványaink valódi életet soha sem nyerendhetnek, kijelölni képes volna: annak, nem fölsőbbségtőli üldözte­tés, hanem rósz akaratú, mindent ferdíteni, gyanusitni szerető tolh itézeink és számos magukat túlbecsült s imádtatni kívánó böl­cseink mardosásai miatt vesznie kellene. I)e hiszen, nem is azért indítványozunk mi több­nyire, hogy indítványaink életet nyerve, magunknak vagy legalább utódainknak hasz­náljanak, hanem inkább azért, hogy erede­tiség- s találékonyságunkat kitüntetve, gyű­léseinken az egyszerű mindennapiságon unat­kozó kk. és rrket valami újdonsággal meg­lephessük. Többnyire minden gyűlésen vagy egyik vagy másik csak vet nekik egy cson­tot, hogy álmaikból fölébredve alkalmuk le­gyen, min rágódni, vitatkozni, tanácskozni, időt vesztegetni s a égre semmit végezni, v. vé­gezni ollyasmit, mi eredményében a semmihez épen úgy hasonlít, mint egyik tojás a másik­hoz. Avagy mutasson nekem valaki csak egyetlenegy testté vált indítványt, vagy me- g) ei határozatot , melly nek eredményei gya­korlati életünkben húsz év óta hasznosoknak *) R; szeretnénk egy kis jegyzetecskét tenni, de nem tcsz- eziik , nehogy észrevételünkért arról vádoltassunk, hogy azért tétetik, mert néni vagyunk az academia tagjainak sorában , pedig árva lelkünkre mondjuk , c viszketeg még nem alkalmatlankodott, és nem is fog alkalmat­lankodni , meggyőződve lévén , hogy az academián belől szintúgy lehet dolgozni mint kivüle s ellenkezőleg, mint míad a kettőt számos példa tanúsítja, Sserk. fest, boldog asszony hava 4kén mutatkoznának'?! Húsz év óta sebesen ha­ladunk, jobban neveltetünk, többet tudunk, minden régit irgalom nélkül összezúzunk, szünet nélkül ezerféléket indítványozunk —• s valljon hol vannak a boldogító következ­mények? hol szedhetni s élvezhetni indítvá­nyaink gyümölcseit?! Istenem! nem indít­ványainknak, hanem indítványainkból tá­madt derék törvényeinknek sem vagyunk ké­pesek igazi általános életet adni; mert lám a legújabbak épen úgy mint a régiek holt betű- kint bevernek törvénykönyvünkben minden jobb érzésű emberbarát szívfájdalmára, a sokaság legnagyobb botrányára; —* és mégis, egyszerű indítványainkat akarjuk életbe lép­tetni ? ! Ki azon bizakodással indítványoz va­lamit, hogy indítványa a jelen, vagy utó­kornak valamit használatid : az még igen já­ratlan a mostani kor belviszonyaiban, mert minden erőködéseink mellett legfölebb oda vihetjük a dolgot, hogy indítványaink tör- a ény méltóságra emeltetnek, ezek pedig is­mét üres, holt betűre alacsony itat andnak le. Törvényeink élete az alkalmazásban több­nyire mindig tíz egy én között csak nyolezra terjesztetik ki, kettőt közölök a tön ényr súly a soha sem érhetvén el; a nyolez egy én közöl legalább négy re többnyire úgy alkal­maztatnak a törvények, hogyr minden mél- ságukat veszítve, a többiek szemében is csak gúny s neAretség tárgy ává válnak úgy, hogyr ezek is aztán nem szívből s önkény t, hanem csak szemre s kény telenségből tel jesitik azo­kat , tudván, hogy ők mégis egy kissé szi­gorúbb feleletre vonatandnak miattuk mint mások. S itt rejlik a törvény tiszteletlensé­gének oka, itt a haza veszteglésének szög- letköve. Mig a törvény ezereket lopott né- melly tolvajnak hajszálát sem érinti, ha az eltolvajlott pénzt nyomban visszaállíthatja, a kóczos harmincz forintot érő dögnek ello- póját pedig még akkor is, ha az tulajdono­sának teljes épségében visszaadattathatott, legalább egy évi börtönnel sújtja; még az egy ik félgyilkost olly egy hónapi fogsággal bünteti, hogy nappal szabadon járhat, kel­het, mulathat és csak éjen át van bezárv a mikor alszik, mikor más emberek is magu­kat bezárni szokják, a másik félgyilkost pe­dig Iánczra fűzi s érdeme szerint fenyiti: ad­dig uraim a törvény nem tiszteltethetik , nem szabadság, hanem rabság, addig az in­dítvány , melly még senkit sem kötelez, va­lódi tartós életre nem Acrgődhetik. Igaz, megszoktuk néha, kivált a jobb indítványo­kat hevesen ragadni, s teszünk körülöttük lépéseket is; de már első lépésünk homlo­kára többnyire rá írjuk: „ez az indítvány bukik, haldolik“ s valóban, alig jött létre, alig kereszteltetek meg, azonnal el is halt — legnagyobb fájdalmunkra s természetel- leniesen , mindenik magúval a iVén a másik világra 5—(i—10—20—30 ezer pengő fo­rint, mellyekkel valami hasznost talán még is csak lehetett volna tenni! Ha tehát én mindezek ellenére még is uj indítvánnyal lépek föl, bizony osan nem azért teszem, mintha bíznám, hogyr az ína­gamnak vágy más embertársaimnak muihat­lanul hasznot hozand, hanem teszem azért, mert ind it a áily ozás korszakában élünk smár régóta megszoktuk valami csonton ha haszon­talanul is rágódni. *) Mielőtt azonban indit­#) Kérjük K—u ural — meg ne feledkezzék arról, hogy vannak sokan, kik tálalás előtt szeretnének falni. 8 z e r k. 1843. I. , „■ »■■■■ ■ i-n-g«grgá5g£i vány ómat kitűzném , előre megjegyzendő­nek a élem, miszerint minden inditAÚnynak bizonyos jó tulajdonokkal bírnia kell , mel­lyek nélkül derék „indítvány“ neA'c- zet helyett, talán inkább rósz „in ózdi t- Arányilak“ Aolna nevezendő. A tulajdo­nok ezek: l) legyen könnyen kivihető, mert ha kivitele majdnem legyőzhettem nehézségekkel jár, az indítvány bohó; 2) közhasznossága legyen világos, mert ha csak nehány bölcseink látják be an­nak hasznosságát; az indítvány a többség által nem pártoltathatik s így buknia kell; 3) ha nem közvetlen, legalább közvetve használjon mindenkinek, mert a statusban olly intézmény pártolása, melly csak egy esek- nek lehet hasznára, csak rósz vért s ingerült­séget okoz ; 1) ne legy en egy cs testületek, társulatok, felekezetek sértésére, boszan- tására, károsítására irány ózva, mert külön­ben csak irigység, boszúvágy szülemény é­nek tartatnék s így minden esetre több kárt mint hasznot idézendne elő. A ki megtudná mondani: harmadfél é*A óta összes hírlapjainkban hány indítvány jelent meg, hány történt összes megyei gyűléseinken? az derék íi a olna. Mejlőzvén a hírlapi in­dítvány okát, csak egy éA i két száz ny olez megy ei gy üléseinken —• egyre négy indít­ványt számítva —• évenkint legalább 832 in- ditA ány történik, harmadfél év óla tehát leg­alább 2000 bizony osan történt. Ennyi indit- a ány ok után A alanii újat indítvány ózhatni , nem legkisebb föladat. A hírlapi indít Ará­nyokból csak hébekorba fogadtatilc el .egy kettő a közönségtől, természetesen íhÉdu egyszerű oknál fogva, mivÄfez^oL^lsök p- szágszerte elszórvák, egy teremmíöí fölöt­tük nem tanácskozhatnak, egyik a másikai®' az indítvány elfogadására nem vesztegetheti meg, pártolására nem beszélheti rá; a köz­gyűlési indítványok közöl azonban sok , majd egy , négy, majd tiz s több megy étől elfogadtatik, de nagy obb részük mégis szü­letésük után mindjárt, még keresztségetsem érve, Aragy a keresztség után nyomban el­hal—-és vajmi gyérek azon indítványok, mellyeket hazánk minden megyéi pártol­nak! Azt kérded: miért? Azért, mert csak ritka indítvány bír a fönebb elősorolt jó tu­lajdonokkal, azok nélkül pedig az indít­vány hiányos lévén, általános pártolásra számat nem tarthat. Az egyik egészen üres, a másik józan ésszel, a harmadik az igaz­sággal ellenkezik, a negyedik csak egy kis töredék hasznára van irányozva, az ötödik hasznosságát még az angy alok sem láthatják át, a hatodik merő irigység s boszuA'ágyból született s igy tovább. Ha az indítvány nem sérteni, fosztani, lealacsonitni, hanem mások sértése, kára nél­kül legalább egyes osztálynak használni aka­ró tiszta szándokból eredeti: bizonyosan czélszerű , \ ilúgos előter jesztése után annak hasznosságát, nemcsak a mi ve It KK. s RR. hanem a kortestömeg is átlátandja s közlel­kesedéssel pártolandja; ha pedig az indit- Aiíiiynak nemcsak az egész hazára, hanem még egyes osztály okra nézvesti hasznosságát sem láthatja át senki, a-agy többekre A7 észt lehelő szándoka igen is érezhető, és csak az elcsábított, megvesztegetett nyerstömeg physikai erejének dnlongásai közt tolathatik a közönség ny akára: akkor ill) indítvány, ha utóbb szinte országos törvénnyé emel- tetendnék is, arra számot soha nem tarthat,

Next

/
Thumbnails
Contents