Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)

1843-01-04 / 2. szám

10 hogy népünk akármellyik osztály a tisztelet­ben tartsa, puszta betűnek — nullának ne tekintse! Az én indítványom nem Hlyen, hanem el van látva minden szükséges s jó tulajdo­nokkal, ugyanazért az általános pártolásra méltó is, amint ezennel a t. közönségnek szi­ves pártfogásába ajánlom is. Halljuk! Én hazánk több megyéjében, sok királyi püspöki s mezővárosaiban megfordultam, ezekben sok mesteremberrel: szabóval , asz­talossal, vargával, csizmadiával, szíj- s nye­reggyártóval, különféle kelméket áruló bol­tosokkal megismerkedtem s mindeniknek szájából tulajdon füleimmel halottam, sőt jegyzőkönyveikben tulajdon szemeimmel ol­vastam: hogy a ,Herr‘ és ,Frau von4-ok, ttes, r.agyságos urak s asszonyok nekik foly vást iszonyú sok pénzzel tartoznak, és száz meg száz kérésre sem fizetnek. így a szegény jámbor mesterembert még inkább szegényi- tik, buktatják, tőnkre jutni kényszerítik, kenyerétől, becsületétől, hitelétől, gyerme­keinek neveltetésére szükséges eszközöktől megfosztják, a mesterségek virágzását aka­dályozzák, a kereskedést hátráltatják, a hi­telt csökkentik, az ipart, szorgalmat Ölik s igy az egész hazának végtelen kárára van­nak! Ugyan hogy lehet a szegény mester­embernek kedve , mesterségét nagyobb s több költséget kívánó tökélyre emelni, ha véres verejtékkel megszolgált dija mellett leg­nagyobb szükséget kénytelen szenvedni? Ho­gyan vegyen a szegény mesterember búzát, rozsot, húst, sertvést, baromfit s a t. a szegény falusi paraszttól, ha az urak éve­kig nem fizetnek nekik? és hogyan vegyen a szegény földmives egykissé csinosabb ru­hát, ha a városi polgár termékeit jól meg nem veheti, vág) szegény sége miatt vala­mi csinost még csinálni sem képes? Hogyan legyen kalmár- s boltosainknak, kik minden portékájukat külföldről járatják, hitelük, ha tiz szóiitás után csak egyet; fizethetnek meg és a fizetésben olly késedelmesek mint uraink? Hogyan legyen az ember szorgal­mas, iparkodó ,£-jia szorgalmának jutalmát nem látja, ^gyümölcsét nem élvezheti? A sze­gény , házbért fizető gyermekes vargának vagy szabónak folyvást három négy száz ftja hever kün az uraknál, s ennyi pénz mellett nem képes házbért fizetni, magának, fele­ségének, gyermekeinek kenyeret , fát venni, bői t s a t. szerezni, kénytelen éhezni, fáz­ni, mesterségét fölfüggeszteni s kétségbe esve a legnagyobb ny omorral küzdeni! Az urak folyvást csak varratnak, vesznek, csinál­tatnak, de nem fizetnek, nem fizetnek há­rom négy évig, inig a contó száz, két száz forintra nem nő, ekkor pedig, ha a sok nyakukra járást, kérést, sürgetést többé ki nem állhatják, vagy másnál kezdenek var­ratni, venni, csináltatni, az előbbi mester­embert ezerféle hazugság- ámitgatás- sőt Je- hurogatással bocsátván el, vagy adósságuk­nak egy részét nagy nehezen megfizetik, de nyomban rá épen annyit, vagy még töb­bet fizetés nélkül vesznek, varratnak, csi­náltatnak. Napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra bús szívvel várja gyakran a szegény mesterember adós urának városbai jövetelét — végre megpillantja őt a sokaság között , s ha el nem surranhat előle, teljes tisztelet­tel járul hozzá, fedetlen fővel, egész alá­zattal rimánkodik s kéri : fizessen! a ttes ur nem fizet, pedig a szegény embernek épen oil) szüksége volna pénzre, mint az éhezőnek a falat kenyérre , mert család­jának nem tud ken) eret venni, házbért nem tud fizetni, mesterségét nem tudja folytatni s a t. A ttes ur azt mondja: „bizony most nincs pénzem , hanem jövő héten okvetlen bejövök s fizetek.“ A szegény ember vár 4— 5 fi hétig folyvást keresvén adós urát majd szállásán, majd a piaczon, de hasztalan, nem jő. Végre hosszú várakozás s sok hazug ígéretek után a szükségtől kén) szel hetve elmegy három négy órányi messzeségre adós urának falusi lakára gyalog , pénzét ottan megkérendő s bizonyosan meg is kapandó; de vagy hon nem találja a ttes urat, vagy ez jókor észrevéve megérkeztét, elbú elő­le — s nincs otthon, vagy csak szóba sem ereszkedvén vele, kiüzen neki: „most nem nem érkezik rá, majd a jövő héten bemegy s fizet.“ S a szegény fáradt, étien mester­ember boszonkodva, káromkodva kullog is­mét vissza hazája felé átkozván minden go­nosz urat, ki a világon van, s búsulván előre, hogy családját oda haza nem vigasztalhatja meg. Ez uraim ! ill)" ártatlan s magáé után fáradozó embernek sokkal nehezebben esik, mint esett hajdan a bűnös parasztnak, midőn két érdemlett ütleg helyett a divatozó vis­szaélés mellett tizenkettőt kapott, — ki ezt be nem látja, annak minden bölcsessége mel­lett nincs esze, minden jobb nevelése mel­lett nincs szive, emberi érzése. — Végre, miután a szegény ember többszöri fogadása s Ígérete daczára sem képes a tímárnál vág) más­nál, kitől az anyagot, mellyből dolgozott, vá- sárlotta, tett adósságát lefizetni: megjelennek nála a város elöljárói s holmi jobb ingó va­gyonát elexequálják, őt becsületétől, hite­létől, mesterségétől, kenyerétől megfoszt­ják, végképen tönkre teszik, ő pedig pén­zére várakozni mindaddig kénytelenitetik, mig a kegy etlen ttes urnák fizetni tetszik! S ez uraim! készség a szegénységen segitni ? ez rend, igazság, jobb nevelés eredménye?! S uraim, ezt ti cselekszitek, kik folyvást köz tanácskozásokba , határozásokba , ren­delkezésekbe, igazság ki szolgáltotásába, má­soknak leczkéztetésébe, mások kormány oz- tatásába, mások fölötti őrködésbe s a t., be- folyni szerettek, magatok pedig a legszentebb természeti igazságot, kötelességet, mint igaz­ság s kötelességen fölül álló lény ek szentség- telen lábaitokkal vakmerőén lapodjátokü És ti, azt akarjátok, hogy a szegény mester­ember nektek pénz nélkül dolgozzék, két há­rom évig várakozzék, megszolgált pénzét százszor kérje, utánna fáradjon s fárad­sága által felényire ismét megszolgálja ?! Ha illy urban jó szív, igazságszeretet, becsületérzés van, akkor az erdei tuskók- ban is van. Az én indítványom tehát az: hogy mind­azok, kik a parasztság, városi polgárok s mesteremberek által ,Hcrr von4, ,Fran von4, ttes ur, ttes asszony, nagyságos ur, nagy­ságos asszony czimmel szoktak üdvözöltetni, kik nemes létükre nyolez iskolát végeztek s gyűlés, törvényszék, restauratio installatio s más ünnepély ek alkalmával kardot szoktak kötni, vagy ha nem is oda tar tozandók tör­vényesen arra köteleztessenek, hogy mind­azt a mit vesznek, varratnak, csináltatnak, huszonnégy óra alatt inomisse kifizessék, ha pedig ki nem fizetik , nyomban s imme­diate alterum tantumban exequáltassanak; valamint a mesterember vagy egyéb dolgozó hitelező is pénzét veszítse , ha huszonnégy óra alatt az alterum tantumbani executiót nem követeli. Tudom, azt felelendik erre sokan: „ez nemcsak kegyetlen, hanem bolond törvény is lenne.“ De kérdem: kik mondanák ezt? A parasztság nem, mert az a mit vesz, varrat, csináltat, meg is szokta fizetni s így mit sem törődnék vele; a köznemesség nem, mert ez is jobbára mindig fizetni szokott ; a domina- I isták nem, mert ezek is fizetni szoktak; a papság nem, mert csak ritkán szokott itt ott egy adós maradni; a nemesebb nemes nem, mert ezek most is minden kényszerítő törvény nélkül fizetni szoknak: tehát csak azok neve- zendnék a törvényt bolondnak, kegyetlennek, kik általa érdek éltetnének., azok, kik más tol­láivá! kevélykedni de fizetni nem szeretnek, kik másoknak törvényeket alkotni kívánnak, maguk pedig törvény nélkül élni óhajtanak — szóval: kik lelkiismeret, igazság, rend, kö­telesség s törvény nélkül mint madarak a lég­ben mindent szabadon tenni szeretnek. De nem is kellene e törvény szigorusá- gaol oil) nagyon tartani, mert ha a tapasz­talásból mindenki meggyőződnék , hogy a tör­vény mindenkin mulhatlanul végrehajtatik és annak szigorúságát a világon senki ki nem ke­rülheti : bizony az illy cxecutiok százszorta ritkábbak lennének mint most, mert jelenleg csakugy an történnek hébekorba majd itt, majd ott, de akkor csakugy an senki sem lehetne olly bolond, hogy önkényt rohanna a veszedelembe, olly lépéseket tenne, mellyek nyomban mul­hatlanul karara leendnének s ollyas mit vásá­rolna , mit immediate kétszeresen kellene megfizetni, sőt c törvény minden könyelmíí pa­zarlót , vagy csak pazarlásra hajlandó embert olly tökéletes gazdává tenne, minőre őt hihe­tőleg egyetlenegy egyetem sem volna képes tenni. A kinek pénze nem, de szüksége volna, szorítkoznék addig mig pénze lenne; akinek szüksége nem, de pénze volna, az előremeg- vásárlaná azt, mit tudna, hogy rá legelőbb szüksége leend. A törvény mostani állapotun­kon semmit sem változtatna, hanem csak azt idézné elő, a mi természetesen igen üdvös len­ne , hogy valamint most vásárokra mindnyá­jan csak kész pénzzel szokunk járni, úgy ak­kor mindent, mindenütt s mindenkor csak kész pénzen vásárolnánk. E szerint megszűn­nének minden adósságok, ennek következté­ben minden perlekedések, ingerültség, ha­rag, neheztelés, rendetlenség, erőszakosko­dás stb. és helyükbe lépnének a béke, csend, nyugalom, szeretet stb. Az én indítványom tehát senkinek sem ártana, ellene józanul senki kifogást nem te­hetne ; ellenben használna I) az egész hazá­nak, mert az ipart, szorgalmat előmozdítaná, a kereskedést elősegitné, a hitelt szilárdítaná, a porokét megszűntetné, csend s nyugalmat szülendne; 2) használna a szegény mesterem­bereknek, kik kész pénzért éjjel nappal ké­szek volnának dolgozni és nekünk jobb mun­kával, portékával szolgálni ; 3) használna vég­re azon pazarlóknak is, kik most elég eszte­len s meggondolatlanul mindent, mire távol­ról sincs szükségük, összevásárlanak, magu­kat nyakig adósságba vetik, azután pedig szem- telenkednek, csalnak stb. mert akkor adós­sága nem, ellenben becsülete, tekintete lenne, s adóssága miatt emberek elől bírni nem kény- telenitetnék , cxecutiotól, szükségtől nem fél­ne, búbánat szivét nem epesztené stb. Ha azonban ez indítványom mégis igen kegyetlennek és csak azért is inpracticabilis- nak találtatnék, mivel széles e világon egyet­lenegy országban sem divatozik: kész vagyok azt egy mással, melly egy igen civilizált or­szágban divatban van, fölcserélni. Angliának minden bolondságait helyeseljük , dicsérjük , mindent attól tanulunk, minden institution , akár jók, akár rosszak, magunkévá akarjuk tenni: tehát vállaljuk el azt is, hogy itt is szabad legyen azt, ki adós s fizetni nem akar, bezáratni, zárva tartani addig, mig adóssá­gát lefizette. Ugy-éurakez nem tetszik?! Azt elhiszem, s gondolom, hogy előbb fölforgat­nák a hazát sarkaiból, bog)" sem illy törvényt alkotni engednének— pedig ez Anglia institu- tioinak gyöngye, és hazánkba átplántálva, szi­gorúan megtartatva, hazánknak százszor töb­bet használna, mint a majorátus - s senior»- tusok eltörlése, ezerszer többet mint egyhá­zunknak a rómaitóli függetlenitése, milliom- szor többet mint hónapaink neveinek télelő-tel- u tóira átváltoztatása — és mégis amarról sen­ki, ezekről pedig az egész haza komolyan ta­nácskozott! Tehát legyen szabad azt is, ki tiz forintnál valakinek többel tartozik és a megintés után kétszer 24 óra alatt fizetni nem akar, elfogatni, bebörtönöztetni addig mig fizet. Nem örömem, hanem kis mulatságom volna abban, ha gy űléseink, törvényszéke­ink, installatio- s restauratióink alkalmával

Next

/
Thumbnails
Contents