Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-07-01 / 102. szám

Negyvenedik év. 102. szám 1845. Klőlizetósi díj fi'-lcvre postán cs hely­ben borítékkal (i forint, boríték nél­kül házhoz kiiklvo ő forint e. pénzben. 9 Kedd jnlius 1. Előfizethetni minden es. kir. postahi­vatalnál s heh ben a szerkesztőségnél. Zöldkeit nteza 488. szám alatt fold szint, a hivatalban. Megjelenik minden kedden , csütörtö­kön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményekét felvesznek. Alapit! RULTSÁR áltla!)iró, kiadja Özvegye. Tisztán Írott ezimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittalik. tartalom. Hagyaroraaó* éa Erdély. Kinevezések. — A politi­kai pártok életműszerzése XIV. — Három botrány.-— Tör- v é ii y li at ö s á g i t tt d ó s i t á s o k. Liptóból (remik. közgy. a mérsékleti egyesület ügyében tett intézkedések, 6 felsége ada­kozására hálás felírás intézhetik, Ínséggel küzdők közötti gabna kiosztás.)—Budape sti uj d ons ágok. liapHKenile. Jelenkor. H.iiir6id. Duvergier de Ilauranno egybevetési politikája. N. Britannia Hirdetések. MAGTAKORSKÁG és ERDELT. 6 cs. kir. fels. a körösi görögkatholikiis székes káptalan- . ban Holies eh Miklós újvidéki píebáimsl nagypréposttá, B a- dovínacz Márk fő esperest olvasó, Boics Gábor radatovi- (*si plébánust éneklő-kanonokká, Go 11 es eh János kaszti plebánust pedig őr-kanonokká, és Bti bano vies Vazul schy- di plebánust eszéki püspöki helyelnökké méltózjatott legkegyel- mqsehben kinevezni. í't Pest, június 30kán. politiRal pártok életimiszerzésc XIV. A jelen, mondhatlan fontosságit és egész átala­kulásunkra nézve, a szellemi gépezetet s erőt képvise­lő tárgynak további felvilágosításánál számithallan mennyiségben, és ellenlállhatlan kiilönféleségben so- kasulnak s tornyosulnak lelkünk elölt eszmék eszmék­re s combinatiók combinatiókra; — lesz is talán még alkalmunk más körülmények s viszonyok közt azok­ra nézve magunkat még egykor expectorálnunk: je­lenleg azonban , még terjedelmesebbekké lennünk, mint a hogy már a nélkül is voltunk, az időszaki sajtó lére nem engedvén, csak röppenő eszmefolyainkint jelen, s ezenkívül még egy pár czikkünkben néhány ultima differential mutatandunk fel, mostani politikai életünkre tekintve egészlen korszerűt s életgyakorla­tit. — Tudjuk: hogy ezen ultima differentiák körül, a nyilt beszéd, és a dolgoknak, eszméknek s az életnek gyakorlati mezitelenségébeni tántorithatlan, bátor s tartalékot nem ismerő férfias feltakarása , egy részről megütközést okozand ; másról a hivatások s köteles- ségek egy uj nemére mutatás végeit Ián bosszúságot szüleiül; harmadik oldalról végre „en embarat de ri- cliesse4* *) a hüledezésnek (Verlegenheit) bizonyos nemét fogja előidézni; de az alkotvány s az alkotvá- nyos élet miségének, és a constilutionalis súlyok pon­gyolára vetkeztetett egyszerű igazságainak végtére is szemébe kell egyszer már néznünk, s félre taszítva az elfogultságok, az előítélet és az eszméletlen kalan­dozások s álomképekbeni ringalkozások—férjfiallan, sőt gyermekies édeneit, nem szabad többé elvitatni mások s magunktól a súlyokat, mellyek irányában csak bátor szembetekintés utján szegezhetünk — ha szük­ség — alkalmas ellensúlyokat; — — s tehát: A melly osztály a politikai átalakulási mozgal­mak alkalmakor hátravonul, s akár mi oknál fogva a pártküzdelem cselekvéseiben részt nem vészén; az a pártok által el fog nyelelletni. Ez a társas élet álalános szabálya; de kiváltképeni szabálya az alkot­ványos politikai életnek. Azon párt, melly véleiné- iiyi színezetére nézve létezik ugyan, de életének cselekvő jeleit nem adja, már csak annyiba vétet­hetik , mintha épen nem is léteznék. Az illy párt­ról sem kormány, sem más kormányférfi a határozá­soknál, s átalánlogva a politikai működéseknél tudo­mást épen nem vehet, mert alkotványos éleiben az akarások és kívánások csak fellépés általi nyilvání­tás utján jöhetnek világosságra. Ezt azonban úgy kell érteni: hogy ha az iüy párt a maga elemeiben fen van, de elnyomatott; akkor azt ezen elnyomástól menteni kell, és pártfogolni, hogy alakulhasson. De ha mindezen pártfogó lás és alakulásrai alkalomadás mellett is még sem nyilvánul, ugy már csak a sö­tétben lappangó elégedetlenek, vagy rest egyked- vüek s közönyösek szerepét játsza; és az első esetben megrovást s inegtorolást érdemel, második­ban megvetést, és azt, hogy ignoráltassék. Egy fö­*) Gazdagság-szülte zavartság miatt. ispán vagy helyettes, ha megtett mindent, hogy a szigorúbb elvű mérsékleti elemek kifejljenek s párttá alakuljanak, csak kötelességét teljesítette; mert ha az illy erő magának gyülponlul s támaszul magát a főispánt vagy helyettest vette, akkor a loyalitáshoz tartozik, hogy ötét védje.—Itt az, hogy ezen pártia­lán azon meggyőződés szerint kíván fellépni s cse­lekedni, melly a főispáné; a dolognak elvi józan­ságát épen nem ronthatja el, nevezetesen: a főispán vagy helyettes sohasem kerülhet szemrehányás és gyanúsítás alá, hogy az illy pártnak megalakitha- tását, befolyásának paizsával ernyözte, hanem ha álalánfogva az illy minoritásnak alkalmat szolgálta­tott magát kifejleszteni és majoritásra emelkedni; csak hivatásának értelmében működött. Ezen eljárás keresztülkasul loyalis és okszerű; az teliát, ki e nézettel ellenkezően vélekedik , vagy cselekszik, megtagadja a dolgok természetes állását, és vagy oktalan vagy részrehajló. Az elnök azért, mi­vel elnök, meg nem szűnik rósz is lenni, mert van­nak saját meggyőződései is. 0 csak arra köteles , hogy a többség ellen ki ne mondja a határozatot, de öt arra kárhoztatni, hogy azon véleménynek, melly az övé is, — ha az elemek annak keresztülvitelére s foganatosítására jelen vannak — kifejlesztését meg­tagadja; annyit tesz: minta dolgok okos érdemét tagadni meg, és elvitatni önmagunk elöl az igazságot részrehajló párt-érdek miatt. Ez egy a dolgok ter­mészetébe ütköző zsarnokság, egy terhes alaptalansá- gu vád s gyanúsítás, mellynek már csak egy szikra józan, okszerű külszíne is teljessóggelnincs ; ez puszta álnok decreditatio s rósz akarat. — Annyiszor mon­dánk már, hogy teljességgel nyílt beszédet akarunk tartani, s hivatásunknak tűztük ki a haza alkotvá­nyos súlyait, ugy mint az életben léteznek s miiköd­nek, leplezetlenül takarni fel. Ezt tenni már csak azért is czélszerti, sőt szükséges, mert csak az illy nyilt értekezés és vitatkozás által jöhetnek világos nap­fényre, netalán az olly súlyok is, mellyeknekprae- pondiuma irányában, mint felül mondánk, ellensúlyról kell gondoskodni. M i tehát leplezetlenül kimondjuk: a főispán kormány­férfi. Az elv az: hogyha a kormány parancsa, indít­ványa, vagy intézkedése nem az ö meggyőződése, ak­kor ö lelép; mihelyt pedig le nem lép, akkor saját nézeteit identificálta a kormánynézettel. Tiltani teliát ötét, hogy saját s a kormány nézeteiben a pártnak, melly ezen nézeteket kifejezi, támaszul, s mint mondánk, gyiií- ponlul szolgáljon, egy nemleges alaptalan zsarnokság, melly a fenálló haza-erők kifejlesztése ellen van intézve, s igy egyenesen igazság, méltányosság s alkotvány elleni. Ez az alkotványos activ élet cselekvőségének elvitalhatlan szabálya, és mindig a szerepek kever- tetnek össze, ha az ellen kikelünk. Üdvözlöttük mi te«- hát a mi igen lisztéit barátunk az E. megyei kor- mányhelyettes urnák hevezettetése alkalmakor tartott erre vonatkozó mestermü beszédét, melly csak néhány erőteljes szavakban egyenesen az általunk itt felhoza- tott, s még felhozandó erre vonatkozó elveket fejezte ki s állította fel. Az im elöadaloH nézetek loyalilásának gyanúsí­tása azon parallelánál áll, mintha kétségbe vonni akar- nók, hogy a demokratikus kormány az ö tisztei ál­lal ne legyen a demokratái felekezet gyülpontja sál, Itt nem lehet álalános szabály gyanánt más elvet fel­állítani, mint azt; hogy alkotványos nemzeteknél a kormány mindig a fenálló rendszer érdekében tarto­zik működni, és minden alkotványosan szabados ru- gonyokat mozgásba tenni, mellyek által az önkor­mányzási elvek szerint a constitution csüggö, s azt fén­ytani akaró felekezet, ezen meggyőződését kijelent­hesse, és az alapszerkezetnek másitása csak akkor válik íoyalissá s elkerülhetlenül szükségessé, ha a fennállóért — habár csak elvben is nem találkozik annyi elem a nemzetben, hogy arra többséget lehessen kicsinálni. Ez az alkotványos élet; ős annak vona­lán a javításoknak elmélete is, gyakorlata is. — De ha már most elegendő igazságszereteltel s méltány- latlal nem vagyunk a dolgokat természetüknél fogva tekintve, megengedni sbevallani;.hogy a kormány­nak nem egyedül joga van, hanem az alkot­vány integritására letett esküjénél fogva egyenesen kötelessége is, a felebbvitelt a fenálló alkotványos elemek majoritásához intézve,az önkormányi elemeknek, azaz: a többségnek manifestatiojára minden alkot­ványosan szabados utakat megkísérteni, és azokat, kik a tűzzel s robajjal működő tul- zópárt által intim idá Itattak , vagy hallga­tásra letorkoltalak—nyilatkozni engedni— akkor ez annyit tesz, mint felforgatni a dolgok értelmét és eszméjét, és azt állitni: hogy poli- t i k a il ag m ü k ö cl n i c s a k a fenálló alkotv d nyo s alapelvek ellen szabad, mellettük pedig tel­jességgel nem. Világosítsuk a dolgot példa által. — Mi elözönölve vagyunk Hevesből jövő panaszok­kal, s pedig a kormányelleni panaszokkal — hogy az, olt, a szigorúbb elvű stabilitási pártot készakarva buk­tatta meg. Mi ugyan itt nem vagyunk a panaszlókkal egy értelemben arra nézve, mintha 1) Hevesben a szi­gorúbb elvű alkotványos stabilitási párt valóban meg­bukott volna, mert Heves pártjainak politikai elemeit ismerve, olt a győztes párt nagy részét nem tekint­jük másnak, mint azon szigorúbb elvű stabilitási fe­lekezelnek, mellynek kezeiben a stabilitás elve — a túlnyomó földbirtok — fekszik; azt teliát saját ér­dekében működésre keilend csak serkenteni, és állásá­ról felvilágosítani, s nem kútijük, Hevesben semmi vesztve nem leszen. De feltesszük, hogy a panasz igaz, miszerint ott a szigorubb elvű stabilitási párt valóban megbukott: ez akkor calamitás lenne ugyan, de olly ca- lamitás, mellynek mint okozatnak oka csak magának a megbukott pártnak tespedésében fekszik: — azu­tán pedig az ottani eljárás épen a kormány loyalitását mulatja ki, mert az ö hivatása s kötelessége; a res- tauratióknál a pluralitás szerint tenni a tiszteket — már aztán ha a pluralitás calamitás is. — De van a kor­mánynak még egy más hivatása is, ez pedig az , hogy ernyözze morális erejével és bátorításával a lenyoma­tott pártot, hogy magát constituálhassa; és ezt, nem kétljük, teljesíteni is fogja. Az iralik nekünk Hevesből, hogy ott a kormány a békének áldozta az igazságot. — Az elv, hogy a bé­két helyre kell állitni, azonnal veszedelmes elv, mi­helyt odáig megyen, hogy annak ára a jogállás meg­bontása legyen. Azért mi nem hihetjük, nem akarjuk hinni — hogy kormányunk ezen elvből indult volna ki Hevesben. — Ezen elv a magánjog terén igen alkal­maztatható , sőt egyetlen posliilaluma az egyezkedé­sek eszméjének, mert a szigorú jogtól mindkét rész- röli eltérés lehet csak az illy egyességnek alapja. — De itt nem politikai transactiorói van a szó, és az is nem a mindkét oldalról való jogbóii engedésről, hanem egyol­dalú elejtéséről egy párt meggyőződéseinek. — Fel­téve most: hogy ezen meggyőződés jogos alapon nyug­vók, akkor a kormány, mint pártbiró, az egyezkedés megkisérlete de nem sikeresitetéseután, a szigorú jo­got volt már azontúl köteles kimondani. — Azonban valljuk csak meg őszintén, hogy miután a párt, melly a kormány-helyettes által tartatott tisztujitásban működött, a kir. biztos előtt éltének jeleit nem ad­ván, a gyakorlatban, az életben, a cselekvőségben, mint igazságot szorgalmzö corporativus felekezet már többé nem létezett, és nem maradott egyéb hátra, mint az első tiszlujilás alkalmakor megválaszta­tott tisztikar; melly hivataláról lemondván; a pa­nasz jogilag is, tényleg is panasz lenni már teljes­séggel megszűnt. — Azon néhány alárendelt tiszt­viselő, melly még hivatalához ragaszkodott, a co- missariatikai tisztépitést már részletes tisztépitéssé nem tehette; párttal pedig nem bírván,újra megválasztat- nia már többé nem lehetett. — Nem használ itt többé a megbukott párt által kiválasztatott tisztikarnak felhoz-

Next

/
Thumbnails
Contents