Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)
1919-10-09 / 10. szám
ra oda fordultak, ahol a mának élhettek. De azt is tudjuk, hogy a zsidókérdésben megnyilatkozott örvendetes új orientációja annak az őszinte, tényekből és tapasztalatokból merített megállapításnak benső hitvallása, amely több egyszerű politikus megnyilatkozásánál. A magyar történetfilozófia Szentlelke szólalt meg benne — ha későn is, de nem egészen elkésetten. A keresztény pártok együttműködése. Andrássy a isidésisroll. — Frlicit Lovássy és a puccs. — A politikai helyzet. — Budapest, okt. 8. A politikai helyzet egy új jelentős fordulatától ad hírt egy hivatalos kommüniké, mely a kormánytámogató keresztény pártok együttműködésében történt teljes megállapodást adja köztudomásul. A nevezetes jelentés a következőképpen szól : A Magyar Távirati Iroda jelenti : A keresztény pártok vezetői szerdán délelőtt tíz órakor Friedrich István miniszterelnök elnöklésével értekezletet tartottak, hogy megállapítsák együttműködésük részleteit. Az értekezleten résztvettek : a keresztény nemzeti párt részéről gróf Teleki Pál, dr. Wein Dezső, továbbá dr. Csilléry András, Ereky Károly és Pekár Gyula, a keresztényszocialisták részéről Haller István és Huszár Károly, az egyesült földmíves- és kisgazdapárt képviseletében Rubinek Gyula, sokorópátkai Szabó István, Meskó Zoltán és Novák János. A tanácskozás után a pártok képviselői között az együttműködés minden részletére nézve teljes megegyezés jött létre és annak biztosítására kilenc tagról álló vezérlőbizottság alakítását határozták el. A vezérlőbizottság tagjait a pártok még ma megválasztják és holnaptól kezdve ez a bizottság intézi a három párt minden ügyét. Elhatározták végül azt is, hogy közös párthelyiséget tartanak. * Rágalmakkal vegyes szép muzsikaszóval igyekszik a liberalizmusért lelkendező sajtó valamelyes hangulatot teremteni a levitézlett liberális politikai jelszavak mellett. A szabadkőműves páholyok lapja uraságoktól levetett argumentumokkal hozakodik elő s mai számában id. Andrássy Gyulát idézi, aki a múlt század szabadelvű politikai iskolájának világnézetéhez híven még hitte, hogy a magyarságnak létkérdése a szabadelvűség, amit ha megtagad, nincs értelme többé izolált fajunknak Európában. Id. Andrássy még hitte ezt, még nem láttahogy az izolált magyar faj hová jut szabadelvűségével, de hogy ezzel lehessen argumentálni ma, ez már megtévesztésnek is több, semhogy szó nélkül el lehetne menni a Teleki-téri politizálás ilyen ódondász fogásai mellett. A hangulatkeltés nem kevésbbé merész fogásához folyamodik a liberalizmus egyik orgánuma, mely havonta egy milliárd állami kiadás jelszó mellett azzal akarja vádolni a kormányt, hogy e rengeteg pénz és a pártagitáció között valamilyen összefüggés van. Tisztában lehetne a rágalmakat cukrozott vízben adagoló lap azzal, hogy a Dunántúlon nem kellett pénzzel vásárolni azt a politikai állásfoglalást, mely szöges ellentétben van a lap zsidó, szabadkőműves internacionalista jellegével. Hála az égnek, a dunántúli nép nem pénzért keresztény és nem baksisért magyar, amiről egyébként lesz alkalma a lapnak i majd a megrágalmazott dunántúli újságolvasók részéről is meggyőződnie. Ilyen eszközök egyáltalán nem lesznek alkalmasak még egy valamirevaló ellenzéki pártcsoportosulás összehozására sem, pedig ha nem tévedünk, a liberális blokk meghiúsulásának egyik oka éppen az, hogy ezt a lejárt és elkoptatott jelszót végképp hitelvesztetté tették még a maguk körében is a körülötte mesterkedők minden politikai moráltól messze elrugaszkodó fogásai. * Minden olyan terv, mely a jelenleg hatalmon lévő keresztény pártok nélkül, ezek ellenére, vagy ezek félretaszításával akar új helyzetet teremteni, meddőkísérlet marad.Tárgyalásokat folytatott Friedrich miniszterelnök Heinrich Ferenccel, Varjassy Lajossal, Pálfi Dániellel s e tárgyalásokról vett értesülések szerint bizonyos közeledés a cél a keresztény politikai pártok és a történelmi alapon álló nemzeti pártok között. fincsrássy? assícSéscérslétrSI. Andrássy Gyula, ki most teljesen visszavonultan él a napi politikától, de aki most is éles szemmel vizsgálja a nemzeti lét problémáit, megnyilatkozott az Uj Nemzedék munkatársa előtt s nagyon érdekes kijelentést tett a helyzetről, a megoldandó kérdéskeről s nevezetesen a zsidókérdésről. Erről gy nyilatkozott: A megoldandó kérdések között elsősorban itt van a zsidókérdés, amely elöl nem lehet felzárkózni. Azért kétségtelen tény, hogy a nemzet nagy része teljesen elfordult a zsidóságtól, mióta látta, hogy a nemzetietlen, felforgató áramlatok milyen erőt merítettek a zsidóságból. Felháborították a nemzetet különösen, mert érezte, milyen jól bánt a zsidókkal, mennyi jogot adott nekik s hogy ezért méltán elvárhatta volna, hogy sokkal nagyobb hányada a zsidóságnak maradjon hű a nemzeti eszmékhez, mint ahogy megtörtént. Ezzel a kérdéssel foglalkozni azonban csak a nemzetgyűlésnek, lesz joga, amelynek majd módot kell találni arra, hogy a nemzeti, hazafias irány intézményekkel erősíttessék. A mai kormányhatalom érezze legfőbb kötelességének azt garantálni, hogy a zsidóellenes szellem ne vezessen pogromhoz, ártatlanok üldözéséhez. A politikai helyzetről elmondott véleménye során úgy nyilatkozott Andrássy, hogy örül a blokkok alakulásának s a pártküzdelneket ma különösen elhibázottnak tartja. Ma károsabb volna a harc a hatalomért, mint bármikor — mondta Andrássy—, majd : «A harc kénytelen vagy erőszakos lenni, vagy az ententehoz fordulni s azt folyton beavatni a magyar ügyekbe, amivel bizony nem növekszik tekintélyünk és önérzetünk. Alig marad más út a kormánybuktatáshoz, mint ez ententenál való vádaskodás. Hogy ez mennyire nem méltó a magyar néphez, azt talán kevéssé kell bizonyítanom.» A régi képviselőház összehívását helyteleníti. «Csak a nemzeti szuverenitás , minden jog forrása, teremthet új jogi alapot. Féljogfolytonosság, törvényesség szempontjából értéktelen gyakorlati szempontból sem hiszem, hogy a régi politikai irány feltámasztása a hozzá kapcsolt emlékekkel együtt hasznos lenne. Főleg veszedelmes előtérbe, állítani egy olyan szervet, amely ha egyszer aktiváltatik, sokkal többet pretentálhat magának, mint amit azok szántak nekik, akik életre hívták.» SÜPN Végül kijelentette, hogy hatalom után nem pályázik s nézete szerint főleg két irányban kell már — Quq le diable Pemport! Az ördög vigye el a dolgodat, barátom, hát te el akartál engem temetni? — kérdezte harsogó nevetéssel a csavargó a kocsistól. — Hiszen meghaltál, hát halottnak sírban a helye. A város fizikusa mondta, hogy meghaltál. Meg voltál dermedve . . . — A dermedtséget nem a halál, hanem csak az asphixia okozta. Immár másodszor voltam tetszhalott. Úgy látszik, hogy nemcsak a nők, de a halál is kacérkodik velem *— dünnyögte a világkóborló és még egy tányér levest kért. — És valóban kacérkodtak veled a nők? — faggatták a jövevényt a toronylegények. — Bizony kacérkodtak és én nem bújtam el előlük. Nagy betyár voltam én Párisban meg Varsóban . . . Bizony én nem lennék alkalmatos libapásztor a török császár háremében — dicsekedett a francia. Néhány hét múlva egészen meggyógyult. Ott is maradt a városban. Egészen jól ment a dolga, mert írástudó lévén, a nótáriusnak segített a protokollumok és diáriumok írásában. A nótárius azután annyira megszerette a francia Augusztot, hogy minden délben és este vendégül látta asztalánál és mikor meghalt az öreg iskolamester, a docens scolarum , őtet, Augusztot ajánlotta a szenátoroknak iskolamester gyanánt. — Az Isten is Schulmeisternek teremtette ezt a franciát, mert jeleskedik a deáki tudományokban — mondta a nótárius. — Nohát az Isten tartsa békével kigyelmedet Auguszt uram és viselje egészséggel az iskolamesteri tisztséget érdemes városunkban — felelte a biró és a tanácsbeliekkel lementek a városház pincéjébe az áldomást meginni. Auguszt mester valóban jeleskedett is a szakmájában. Reggel négy órától estve kilencig gyertya világnál mivelte a deáki tudományt a nebulókkal az iskolában. És mégis ebben a hivatalában esett vétek a dolgába. Abban az időben az volt a szokás, hogy az iskolamester naponként más és más polgárnál ebédelt. A fiatal polgárnők természetesen hízelegtek neki az ételekkel, hogy gyermekeiket két kézzel vezesse be a tudományok csarnokába. Egyik finomabb ételt főzött, mint a másik. Hanem olyan kürtösfánkot senki nem tudott sütni, mint aminőt a Nonnert Máthisz szöszke felesége Sütött, a szép Kata. A kürtösfánk-e, vagy talán egyéb körülmények is járultak hozzája, de annyi bizonyos, hogy Ágoston mester minden szabad percét Nonnert Máthiszéknál töltötte. A régi írások nem árulják el, hogy mi történt később a tudós mesterrel és a szép Katával, csak annyit örökítenek meg a fakult betűk, hogy Ágoston mestert megvesszőzték a piacon , a szép Katának pedig a bűnös asszonyok ruhájában és a kakasharangos főkötővel kellett világos nappal háromszor körüljárni a templomot. Ettől a perctől kezdve aztán csak Katafulónak csúfolta mindenki az iskolamestert. Az sincsen benne a krónikában, hogy idők múltával Kata megunta-e az iskolamester bókjait, annyi azonban bizonyos, hogy elhidegültek egymástól és a szerelmes iskolamester sok helyen kopogtatott a szívek kamráján. De rajta is beteljesedett a nők bolondjának végzete. Az történt vele, hogy Szilveszter éjjelén a gombverők céhének atyamestere éppen akkor ért haza a céhlakozásból, mikor felesége Ágoston mester részére sült kacsát rakott a virágos tálra. — Ahá, betyárlelkü, most végre hurokra estél! Már is sok huncutság van a kontóskönyvedben — kiáltotta a céhmester és torkon akarta markolni Ágoston mestert. Ágoston úr már-már veszettnek látta a dolgát, mikor észrevette, hogy a menyecske hirtelen felnyitotta az ablakot. A szerelmes lovag ház kiugrott az ablakon és eltűnt a sötét éjszakában. A céhmester a városházára sietett. A biró és a tanács éppen ájtatoskodtak a pincében a hordók árnyékában, mikor a céhmester rajtuk ütött a panaszával és igéről-igére elmondta a baját. — Az egész város egy szájjal és egy nyelvvel vallja, hogy ifjú nőknek békességük nincsen tőle, az iskolamestertől — hadarta reszkető szájjal a céhmester. A biró erre megparancsolta az alabárdos éjjeli őröknek, hogy tüstént fogják el Ágoston mestert. Az őrök hát elmentek a városba, hogy elcsípjék a bűnöst. Alig egy óra múlva lihegve jelentette a bírónak az egyik toronylegény: — Most ment ki nagyuram, biró uram az magyiszter az Menhárd-kapun és délkeletre futott. A biró még jóformán tudomásul se vehette a jelentést, mikor a másik toronylegény meg azt jelenti, hogy a Zárda-kapun éppen most ment ki a magiszter és nyűgöt felé futott. — A kránfóter dugjon a zsákjába benneteket, már hogyan futott volna ki egyszerre és egy időben két kapun az magyiszter? ! — mérgelődött a biró és éppen fel akarta pofozni a háborodott toronylegényeket, mikor az alabárdos darabontok beléptek a pincébe. — Az magyiszter a templom tornyának rácsos erkélyén sétál és egy könyvből ördög. ’ NEMZETI ÚJSÁG 1919. október 9.