Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)

1919-10-09 / 10. szám

79/9. október 9. NEMZETI UJSÁG A fenyegető tüzelőszerviség. Sausey amerikai ezredes tárgyalásai Budapesten.­ ­ — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 8. A főváros tüzelőanyagellátásának kérdésében hétfőn és kedden nagyfontosságú tárgyalások voltak Budapesten. A párisi legfőbb szénbizott­ság megbízásából Budapestre érkezett Causey amerikai ezredes, hogy a magyar bányák ter­meléséről tájékozódást szerezzen és megálla­pítsa, hogy Magyarországnak mennyi külföldi szénre van szüksége. Információnk szerint ezek a tárgyalások igen jelentős eredménnyel jártak. Noha Causey ezre­desnek az az álláspontja, hogy elsősorban hazai szénbányáink termelését kell fokozni, m­égis kijelentette, hogy Csehországból bizonyos meny­­nyiséget fogunk kapni, amivel a budapesti gáz­ellátás biztosítható lesz. Causey ezredes ezen ki­jelentéséhez járul azon nagyérdekű informá­ciónk, hogy Ripka vezérigazgató prágai tárgyalá­sai a legteljesebb eredménnyel kecsegtetnek. Az entente vasúti bizottságának elnöke, Carsey W. B. ezredes, aki egyben a szövetségesek dunai bizottságának amerikai tagja, Moore ezredes és Leach kapitány kíséretében hétfőn reggel kilcn­­vonaton Budapestre érkeztek. Az amerikai kikül­döttek legelsőbb is Bandholz tábornok, az a­tmerikai katonai misszió vezetőjénél tisztelegtek. Carsey ezredes még a délelőtt folyamán hossza­sebben ta­nácskozott Troybridge admirálissal a szénellátás dolgában, majd délután Bau Gottlobbal, az Orszá­gos Szénbizottság igazgatójával és ifjabb dr. Cherin Ferenccel és Vida Jenő vezérigazgatókkal behatóm megvitatta a hazai széntermelés fokozása érdeké­ben szükséges és azonnal foganatosítandó intézke­déseket. A további megbeszélés nyomán Causey ezredes közelebbről vázolta a szénellátás enyhítésére irány­nyuló akcióját és nagyérdekű kijelentéseket tett a vonatkozó munkálatok dolgában. A Causey ezredes társaságában érkezett Moore ezredes Budapesten marad és Bandholz tábornok missziójánál fog működni. Causey ezredes kedden este különvonaton visszautazott Bécsbe. Budapesthez hasonlóan igen­­ rossz az osztrák főváros szénellátása is, ahol erélyes intézkedéseket tettek, hogy a szénnel a lehetőség szerint takaré­koskodjanak. Október 12-től kezdve a villamos­­forgalmat hétköznapokon reggel hat órától este fél 9 óráig, vasárnapokon pedig reggel fél nyolc órá­tól este fél kilenc óráig korlátozzák. Az üzletek­nek az élelmiszerüzletek kivételével, délután 5 órakor zárniuk kell. Vendéglőkben fél 10 órakor, kávéházakban fél 11 órakor várt záróra. Este 8 órától kezdve csak acetylonvilágítást szabad használni. Színházaknak, hangversenytermeknek és mulatóhelyeknek este fél 11 órakor be kell fe­jezniük az előadást. Az előadások idejét 3 órára korlátozzák. A mozikban hétközi lapokon 5 órától, vasárnapokon 4 órától este fél 10 óráig szabad ját­szani. A gázkályhák használata tilos. Háztartások, ha kályhájuk nincsen, napi 3 köbméter, egyébként pedig napi 1 köbméter gázt fogyaszthatnak el A bécsi lapok különben Nutz ezredesnek, a kö­­zép-európai szénbizottség vezetőjének Maehrisch- Ostrauban egy újságíróval folytatott hosszabb be­szélgetését közük. Nut­ ezredes egyebek közt ki­jelentette, hogy a bizottság három legutolsó ülése majdnem kizárólag Ausztria szénellátásával fog­lalkozott. Azután kijelentette, hogy s az egyes álla­mok szénellátása tekintetében­ új beosztás készül. Ez pedig a következő: Az ostrav-karwini szén­vidék a cseh-tót köztársaságot, Ausztriát, Cseh­­tótországot és Németországot, a drombrovári szénvidék Ausztriát és Lengyelországot fogja el­látni. Ezekről a vidékekről sem Magyarország, sem Románia, sem Olaszország nem fog szenet kapni. Nutz ezredes nyilatkozatával szemben azt az információt szereztük, hogy a főváros és a cseh kormány között a tárgyalások a budapesti gáz­gyár szénellátására vonatkozólag igen előre­haladott stádiumban vannak. Elvileg megegye­zés jött létre napi 50—60 vagyon szállítására. A szén mázsája 15 cseh koronába fog kerülni. A szállítások megkezdésének azonban az a fel­tétele, hogy Magyarország a szén szállítására szükséges va­gyonoka­t kölcsön­özze Csehországnak. Mivel vagyonjaink jelenleg nekünk sincsenek, dr. Bódy Tivadar polgármester ma sürgős fel­­terjesztést intézett az entente-missziókhoz, melyben az ententeot felkéri, hogy a szén szál­lításához szükséges vagyonokról gondoskodjék. Én — vagy még sem én? Szerkesztő elvtárs, egy szóra ! Pár nap óta, hogy áldott négermosdatónk, a félrevezetett nép szava, olyan bátrakat kurjogat, elő merek, én is bújni eddig félve őrzött odvaimból, s boldogan, biztosan nézek körül a hazában. Oly­­féleképp nézek, mint az erdő szegénylegénye, mi­kor galoppban látja távozni az eredménytelenül kutató csendőröket. Nincs baj ! Sőt annyira nincs, hogy jóformán megint mi vagyunk az urak a csár­dában, forgathatjuk a fütyköst a fejünk körül és olyakat szólhatunk, hogy nem ám nekünk, hanem annak a cudar szolgabirónak ludbőröz meg a háta tőle, aki még mindig a régi erkölcsöket védi. De be kell vallanom mégis, Szerkesztő elvtárs, hogy néha szinte belezavarodok ebbe a mai biz­tonságos helyzetembe. Például: én most már tisz­tára nem tudom, kommunista vagyok-e, vagy nem. Szocialista vagyok-e, vagy nem. Mert ide nézzenek : március elején megesketett bennünket a pártvezetőség, hogy holtunkiglan-holtokiglan­ hűséges szociáldemokraták leszünk, a kommunista maszlagból nem kérünk, Kun Béláékat a földbe tapossuk. Március 21 én kimondotta ugyanaz a pártvezetőség, hogy de bizony szociáldemokrata és kommunista)egy dolog, sőt hamarosan rádupláz­tak azzal, hogy csak a kommunista az igazi szocia­lista és a szociáldemokrata párt, mint ilyen. Magyar­­országon megszűnt, beleolvadt testestől-lelkestől, szőröstől-bőröstől, szakszervezetestől és népsza­vastul a bolseviki pártba és­ aki másképp gondolko­zik, az áruló és bitang és hogy nincs többé szociál­demokrácia és nem is lesz soha, örökké, hanem csakis egyesült, eggyé forrt, egy azonos kommu­nista-szocialista párt. Most meg, hogy ez az öszvér­­hajzat felborította a szekeret és belegurította a nem mondom meg mibe, egyszer csak nagy örömömre látom, hogy a végérvényesen eltemetett, beolvadt, örök időkre, másíthatatlanul és visszavonhatatla­nul megvörösödött és megbörzsidősödött szociál­demokrácia még­sem olvadt bele semmibe, vagy ha beolvadt, megint visszaolvadt és így, hála a Szem­füles pártvezetőségnek, más névvel bár, de megint kint vagyunk a sárból. Mint bolsik akasztottunk, loptunk, országot gyilkoltunk s most, mint régi szőrű, hithű szociáldemokraták ártatlanul forgatj­ák a tenyerünket a vizsgálóbíró előtt, hogy hiszen nem mi voltunk: a kommunisták a hibásak, tessék azokat keresni. A mi pártvezetőségünk, hiába, mindig feltalálja magát! Csak, mondom, belezavarodik az ember ebbe a nagy kényelembe. Már most például azt sem tu­dom. Szerkesztő elvtárs : én vagyok-e én, vagy már nem is én vagyok én? Én vagyok-e, aki be­olvadtam, vagy más olvadt vissza helyettem ? Az vagyok-e én, aki március elején voltam, vagy aki március 21-től augusztus 1-ig rikoltottam a burzsujra a gajdeszt? Vagy egyik se? Vagy mind a kettő? Vagy én csak üres szám vagyok, egy nulla,­­vagy két, vagy több nulla, amely elé a pártvezetőség írja a számot, hogy ma II-ik számú internacionalista forradalmár vagyok, holnap III-ik számú, holnapután esetleg IV-ik számú? Hát ki vagyok én, Szerkesztő elvtárs? Öntudatos mun­kás? avagy kerge birka, akit körbetáncoltat a Conti­ utcai cirkuszvállalat? Avagy jámbor barom, akit a vágóhidra visznek s hogy jobban vezettesse magát, zsákot húznak a szemére? Vagy birka is, barom is egyszerre? Attól tartok, hogy ez a leg­valószínűbb !... Szerkesztő elvtárs, maga ugyan burzsuj, mert reggeltől estig dolgozik, én meg szervezett munka­kerülő vagyok, de azért nem bánnám, ha egyszer megmagyarázná : én vagyok-e még én, vagy nem is én vagyok már én? Csak ezt szeretném tudni ebben a váratlan nagy felléleezésben ! Egy be- és kiolvadt vörös elvtárs.­­ HÍREK*­­ Budapest, okt. á(; Roiitizáló uzsorások. — Levél a Szerkesztőhöz. —■ ¥ A mai külvárosi kiskereskedelem közönséges­ rabló-intézmény. Ezek a kereskedők abszolúte nélkülözik a becsülettudást és ezek egy célt is­mernek , mennél többet rabolni embertársaiktól.. E sorok írója már jó ideje figyeli, hogy és mint mű-’ ködnek a kültelki kereskedő urak és a sok közül néhány példát kiragadva, szeretné a keresztény közönséget felvilágosítani, hogy észbe kapjon végre, s igyekezzék kizsákmány­olóstől szabadulni. A kültelki uzsora, sajnos, épp a szegényebb, osztályt sújtja legjobban. Valahányszor a sze­­gény proletár­ anya vagy apa egy-egy pár haris­­nyát vesz gyermekének : «tudtára lesz adva, hogy azért lesz olyan drágán eladva a harisnya, mert aa a gaz Friedrich-kormány még mindig létezik.» El­hallgatják azonban, hogy a drágán eladott áruk hasznából milyen lukullusi lakomákat csapnak. De lássunk néhány jellemző esetet, hogyan ke­reskednek ezek az árak, mondjuk például a Gazav­­tér felé, ahol még közmondásosan olcsó az áru. Van bizonyos fajta karton fejkendő, mely leg­alább 4—5 lánckereskedő kezén megy keresztül, míg az eladóhoz kerül. Olasz áru és ott legfeljebb 40—60 centesimo az ára darabonként; mire a kül­telki kereskedőhöz jut, 26—28 korona az ára, ez aztán ha­jlandó nagy kegyesen 50 koronáért eladni, bár alkudni is lehet s esetleg 45 koronáért is meg­veheti a szegény áldozat. Oh te szegény munkás­anya, ha tudnád, hogy «két» percnyi rábeszélés fáradalmáért egész napi keresetedet adod oda ha­szonnak ! Van még rikítóbb példa is. A gyermekharisnya rendkívül fontos szükségleti cikk.Ára az egyes szám­­nak nagyban, természetesen galíciai lánckereske­­dők útján. 220 korona tucatonként s ez az ár szá­monként 25 koronával emelkedik. Tehát a legkisebb szám párjának ára nagyban 18 korona. A szegény proletár vevő ezt csak 36 koronáért szerelheti meg, s az ár számonként 4 koronával emelkedik, úgy, hogy egy 15 éves gyermek részére alkalmas ha­­risnya párja «csak» 76 koronába kerül. A haszon csupán 80—100%. Ima tehát, ha a gyerm­ekmeziű láb vagy rongyos harisnyában kénytelen járni, an­nak nem a Friedrich-kormány az oka, hanem, a ki­­uzsorázó kültelki kereskedelem, és a vásárló közönség jól tenné, ha ezeket a politizáló urakat elkerülné. Egy-egy ilyen kültelki kereskedő, mondjuk a­ Garay-téren s hetivásárkor, napi 10—*12 ezer koronát vesz b­e, melyből átlag 40% tiszta haszna van. Várjon melyik földmívesnek, ipari munkás­nak van keserves munkával ennyi jövedelme egy hónap, egy év alatt? Még elgondolni is sok: nyolc óra alatt 4000 korona tiszta haszon! Pedig ez így van és aki kiváncsi rá, könnyen meggyőződést szerezhet az illető kereskedő köny­veiből. Ily őrült jövedelem mellett is az alkalma­zott segédnek ritkán adnak havi ezer korona, fizetést. Jó türelmes magyar nép, meddig fogod még tétlenül nézni ezeket a fonák állapotokat! Éb­redjetek s legyetek olyan kereskedők, akik 10% haszonnal is megelégesztek embertársaitok ja­vára. Nézetem szerint a keresztény kiskereskedelem fellendítése a következő módon volna lehetséges. A keresztény háziurak a házukban lévő feles­leges vagy feleslegessé tehető üzlethelyiségeket csakis keresztényeknek adnák ki. A keresztény gyár­­rosok berendezés, portál stb. elkészítését vállal­nák részlet vagy későbbi egyszeri lefizetésre is. A vagyonosabb keresztények kölcsönöznének megfelelő összeget egy-egy ibren keresztény üzlet alakítására, bizonyos, hogy hamar és tisztességes haszonnal kaphatnák vissza. Hosszú napkor a fővárosban tartózkodó idege­nek csodálkozva állapíthatták meg, mily kevés, üzlet van a keresztények tulajdonában. Legyen ez a jövőben máskép! Egy keresztény-szocialista­­ kereskedelmi alkalmazott­­ (Az «Egyesült Keresztény Nemzeti Liga») lilaszinó plaktja előtt csoportosan áll a nép és olvas. Egy-egy elfojtott kitörés, egy-egy hangosabb vélemény, amit a többiek helyeselnek, elárulja, hogy szívükbe markol a kiáltvány, amely «a be­csület, a tisztesség és jellem alapján szólít fel m­in­­denkit, hogy legyenek a nemzet önzetlen napszá­mosai az újjáépítés munkájában». Nem hirdet poli­tikai harcot és felekezeti villongást, hanem erős társadalmi szervezkedésben akarja megvalósítani a keresztény és nemzeti gondolat uralmát minden

Next