Nemzeti Ujság, 1919. december (1. évfolyam, 56-80. szám)

1919-12-03 / 57. szám

19­19. december 3. NEMZETI ÚJSÁG Friedrich István vallomást tett a Tisza-ügy­ fben. A hadügyminiszter szembesítése Hüttner századossal. — Saját tudósítónktól. — Budapest, dec. 2. Napok óta burkolt támadások látnak nap­világot a Tisza-üggyel kapcsolatban bizonyos lapok hasábjain egy titokzatos, magasállásu politikus ellen, akiben lehetetlenség volt fel nem ismerni Friedrich István volt kormány­elnököt, a jelenlegi hadügyminisztert. Ugyan­ezek a lapok azzal vádolták továbbá a nyo­mozó hatóságokat, hogy e miatt a «magasállásu politikus» miatt nem vezetik kellő eréllyel a vizsgá­latot s hogy helytelen mederbe is terelték volna azt. Mindezt pedig annak a beismerő vallomásnak a kapcsán, amelyet Hüttner Sándor százados, a Tisza­­gyilkosság egyik bűnrészese tett a napokban. Hogy a valódi tényállás igazságának felderítéséhez hozzá­járuljon, Friedrich István hadügyminiszter önkén­tes vallomástételre jelentkezett az illetékes hatósá­gok előtt. Ma délelőtt ügyvédje, dr. Polónyi Dezső kísére­tében meg is jelent a Markó­ utcai büntető törvény­széken dr. Kovács Miklós vizsgálóbírónál, ahol ki­hallgatását s Hüttnerrel való újbóli szembesítését kérte. Ezeknek lefolyásáról alább részletesen szá­molunk be. Friedrich Istvánnak ez elhatározása alkalmából nem mulaszthatjuk el, hogy erélyesen fel ne emel­jük szavunkat azok ellen, akik a legalábbvaló fegy­verekkel politikai célokra akarják ennek a bűn­­petnek a dolgát kihasználni. A teljes és tiszta igaz­ság kiderítését, akárkit is kompromittál ez, mi is követeljük, de tiltakozunk az ellen, hogy célzatos szavak mögé bújva, titkolódzó, homályoskodó, de mindig gyanút keltő kommünikékben­­politikai hadjáratot indítsanak itt egyes körök, amelyeknek nem a Tisza-gyilkosság, hanem a keresztény kurzus fáj, amelyet Friedrich Istvánban mindenáron kom­promittálni akarnak. Nem, ez hiú törekvés. S az igen tisztelt liberális sajtó legyen annyi bizalom­mal a magyar bíróságok iránt, hogy megvárja a vizsgálat befejezését, amelyet a legnyomatékosab­ban sürget az egész magyar közvélemény. Ez nem is fog elmaradni, de annál inkább magán­viseli a bélyeget minden olyan törekvés, mely politikai tőkét akar kovácsolni a vizsgálati anyagból. " * Friedrich István ma délelőtt féltizenegy óra táj­ban megjelent dr. Kovács Lajos vizsgálóbírónál, hogy maga szorgalmazza a Tisza-féle bűnügyben kihallgatását és Hüttnerrel való szembesítését. A vizs­gálóbíró ezt el is rendelte. Részt vett ezen a kihall­gatáson és szembesítésnél az államügyészség kép­viseletében dr. Soóky János államügyész, ott voltak továbbá dr. Zsacskó Béla és dr. Kovács Miklós vizsgálóbírák is. Úgy a kihallgatás, mint a szembe­sítés a perrendtartás értelmében zárt ajtók mögött e­le. Délben, egy óra után megjelent a vizsgáló­­k előszobájában dr. Ulain Ferenc ügyvéd és lapszerkesztő, mint a Tisza-család képviselője és jelentkezett a vizsgálóbírónál azzal, hogy részt kíván venni úgy a kihallgatáson, mint a szembesí­tésen. A vizsgálóbíró ennek a kérésnek eleget tett és ettől fogva dr. Ulain is részt vett a kihallgatáson. A kihallgatás és a szembesítés délután fél négy óráig tartott. Friedziefe szembesítése Hüttnerrel. A szembesítés, mely Kovács vizsgálóbíró szo­bájában történt, a következőképpen folyt le: Amikor behozták Hü­ttnert a vizsgálóbíró szo­bájába, kijelentette, hogy nem ismeri Friedrich Istvánt. Elmondotta, hogy a detektívek biztatták, legyen bátor, változtassa meg az eddigi hazug val­lomását, mondja meg az igazat. Kijelentette Hütt­ner, hogy neki nagyon rossz az emlékezőtehetsége. Sokáig volt elmegyógyintézetben, a háborúban idegsokkot kapott és a legjobb akarat mellett sem tud visszaemlékezni az eseményekre. Friedrich felszólította a vizsgálóbíró és a többi urak jelen­létében Hüttnert, hogy mondjon meg egész bátran mindent, habozás és kímélet nélkül, amit vele kapcsolatban a Tisza-féle ügyben tud. Erre Hütt­ner így felelt: — Sohasem állítottam azt, hogy Fried­rich Istvánnak tudomása volt a Tisza féle gyilkosságról, csak annyit mon­dottam, hogy Friedrich István is ott volt a pártban, amikor Kéri kijelen­téseket tett. Illésről, vagy gyilkossági­­ról sohasem hallottam a pártban be­szélni. Ezután Friedrich háromszor, négyszer is az ablak elé hívta Hüttnert, mert ott világosabb volt és felszólította, nézze meg jól, Hüttner állha­tatosan azt mondotta : — Nem ismerem ? Erre azután Friedrich rárivallt : — Hát a múltkor ismert! Hüttner összerázkódott és rövid szünet után így szólt : •­ Tényleg ismerem, most már megint isme­rem és ez az igazság ! Ezen jelenet után az államügyész indítványt tett a vizsgálóbíró előtt, hogy szerezze be Hütt­ner elmeállapotára vonatkozó kórházi okmányokat. Ekkor érkezett a vizsgálóbíróhoz dr. Ulain Ferenc, a Tisza-család képviselője. Friedrich kérésére a vizsgálóbíró elrendelte, hogy ismételjék meg az eddig történt egész eljárást. Újból faggatni kezdték Hü­ttnert, hogy mondjon el mindent. Hüttner meg­ismételte korábbi nyilatkozatait, amelynek során erősen hangsúlyozta, hogy azt a kijelentést, sehol senki előtt sem tette és jegyzőkönyvre sem adta, hogy Friedrich István tudott volna a Tisza­fáré gyilkosságról. Azt sem állította, hogy a katonatanács ülésein és meg­beszélésein részt vett volna. Egyszer látta egy dohányzó szobában a Károlyi­­pártkör helyiségeiben és ebben a szobában, úgy rémlik előtte, hogy valamikor­ a katonatanács tagjai is megfordultak. Végül Hüttner erélyesen tiltakozni kezdett az ellen, hogy Friedrich személyét be akarják vonni ennek az áldatlan ügynek a kere­tébe. Kijelentette, hogy párszor látta a pártkör­ben, így keletkezett az a hiedelme, hogy tudomása lehet arról, hogy a katonatanácsban elhatározták a gyilkosságot. Megbeszéléseken, vagy tanácskozásokon, a Royal szállóban, vagy a Lovas-féle vívóteremben Fried­rich — vallotta Hüttner —sohasem volt jelen. Fried­rich jegyzőkönyvre adta azt is, hogy egyszer járt nála ez a Hüttner főhadnagy. Azt kérte tőle, hogy az édesapját, aki nyugalmazott ezredes reaktiválja. Friedrich nyilatkozata. A ma délelőtti kihallgatásról és szembesítésről Friedrich hadügyminiszter a következő nyilatko­zatot tette :" — Hüttnern­ek a vallomása négy főpontból áll. Az első pont szerint Hüttner azt vallotta, hogy ok­tóber 25-én a Károlyi-párt helyiségében­ látott en­gem és velem együtt ott voltak Hock János, Kéri Bál, Fényes László és még több párttag. Ezen al­kalommal Kéri Pál az én jelenlétem­ben olyan nyi­latkozatot­ tett, hogy Tisza az akadálya annak, hogy Károlyi Mihály miniszterelnök lehessen, az első tehát az, hogy Tiszát lehetetlenn­é kell tenni. Hüttner ezzel kapcsolatban kijelentette még, hogy azt nem tudja, várjon én Kérinek ezt a nyilatko­zatát hallottam-e vagy, hallhattam-e. — E tekintetben az én vallomásom az, hogy a szóbanforgó emelnél egyáltalán jelen sem voltam, tehát nem is hallhattam ezt a Kéri-féle nyilatkozatot. — A Hüttner-féle vallomásnak második pontja az, hogy ugyancsak október 25-én éjszaka talál­kozott velem a Károlyi-palotában akkor, amikor a Nemzeti Tanács megalakulását kikiáltották. Ebből azt következteti, hogy én a Nemzeti Tanács megalakulásáról és kikiáltásáról is tudok. — Ereszben kijelentettem, hogy igaz, én ott voltam a Károlyi-palotában sokáig, hosszú időn keresztül várakoztam, de a történteket nem tudtam bevárni, jóval korábban eltávoztam, még pedig azért, mert nagyon éhes voltam. Hazamentem vacsorázni és többé nem tértem vissza. — A harmadik része Slüttner vallomásának ez . Október 29-én a Károlyi-féle párthelyiségben Kéri Pál azt mondotta nekem :«Kérlek, Friedrich, én ezt a Dobót nem tudom meggyőzni annak az ügynek az igazságáról.» Azt vallja Hüttner, hogy Kérinek ezt a nyilatkozatát nem tudja hogy mire vonatkozott, de mivel Kéri is és Dobó is bele vannak keverve a Tisza-féle gyilkossági ügybe, azt következteti, hogy hátha erről volt akkor is szó. Ugyanezen alkalommal Hüttner vallomása szerint én azt vála­szoltam volna Kérinek : Miért nem adtok neki pénzt!?!. Megkérdezték Hüttnert ennek a dolognak a részleteiről is, mire azt válaszolta, hogy nem tudja, kire és mire vonatkozott ez az én megjegy­zésem. — A Hüttner ezen vallomására kijelentettem, hogy ez már azért is valótlan, mert hiszen a szó­banforgó napon, október 29-én egyáltalán nem vol­tam Budapesten. — A negyedik pontja Hüttner zavaros vallomásá­nak az, hogy én a Károlyi-pártban azt mondtam volna Kérinek, hogy Hüttner megbízható ember, rá lehet bízni az ügyet. Kéri Pál később elküld­ötte őt —Hüttnert —valami dr. Ernst nevű ügyvédhez, a Tisza-gyilkosság ügyére vonatkozó kérdésben. A vallomás további során kijelenti aztán Hüttner, hogy nem tudja, vájjon én sejthettem-e azt, hogy Kéri milyen ügyben küldötte őt el. — Én a Károlyi-pártban október hó folyamán talán három ízben jártam. Én csak kültagja vol­tam a pártnak és igy ott tulajdonképpen sok ke­resnivalóm nem is volt. A lánchidi kavarodás után október 28-án este hazamentem Mátyásföldre és csak a forradalom utáni napon késő délután, már az esti órákban jöttem be Pestre két barátommal együtt. A párthelyiségben afféle beszélgetéseket nem is folytattam, amikről Hüttner beszél ezt az állandóan mellettem levő barátaim igazolhatják. Pesten voltam október 25-én, 26-án, 27-én és 28-án, d­ycor elutaztam és csak 31-én délután tértem vissza, mert telefonáltak nekem Mátyásföldre, hogy jöj­jek be Pestre és vállaljam el a hadügyminiszteri tárcát. Bejöttem és a minisztériumban Szurmay fogadott, aki szörnyen aggódott Lukachkich sor­sáért. Arra kért engem, hogy mentsem meg Lukca­­chichot. Én felkértem Fúró Géza bácskai földbirto­kos barátomat, hogy szerezzen valahonnan civil­ruhát és ennek segélyével szöktesse meg Lukacsachot. Egy órával későbben rohannak hozzám a hadügy­minisztériumba azzal a szörnyű hírrel, hogy Tisza Istvánt meggyilkolták. Emlékszem pontosan, hogy a hír hallatára így fakadtam ki: — Jaj, szegény ember ! Ha én ezt sejtettem volna, megmenthettem volna őt is Kár, hogy nem hallot­tam erről az ügyről! ... Ezt a kijelentésemet Bökény Zoltán miniszteri tanácsos és a még jelenlevő számos úr hallotta. Busa Bari­a vallomástételre jelentkezik. Búza Barna, a Károlyi-kormány volt földmivelés­­ügyi minisztere a napokban hosszabb távollét után visszatért a fővárosba és hazaérkeztét azonnal tudatta levélben az államrendőrséggel, közölvén, hogy meny­nyiben kihallgatni kívánják, bármikor kész mindarról, amiről tudomása van, vallomást tenni. ” Budapest, december 2„ Friedrich István a Belváros képviselőjelöltje, a A Keresztény Nemzeti Párt belvárosi csoportjá­nak alakuló gyűlése volt tegnap a­­Saskör emeleti helyiségeiben. A gyűlést meleghangú szavakkal K­ram­mer-Kászonyi Károly, a Saskör alelnöke, nyitotta meg, akinek javaslatára egyhangú lelke­sedéssel dr. Förster Aurélt pártelnökké választot­ták meg. Az elnök vázolván a politikai helyzetet, indítványozta, hogy a jelölt személye mellett már ma foglaljanak állást és jelöljék Friedrich István hadügyminisztert. Indítványozta továbbá, hogy f. hó 7-én, vasárnap d. e. 11 órakor a Saskor díszter­mében nagygyűlést tartsanak, ahol a hadügymi­niszter jelölését a választópolgárok zömének elfo­gadásra ajánlják. A gyűlés az elnök indítványait óriási lelkesedéssel tette magáévá. Úgy halljuk, hogy Friedrichhel szemben a Nem­zeti Demokrata­ Párt Bárczy Istvánt akarja fellép­­tetni, azt hisszük — kevés reménnyel. A miniszterelnök és a sajtó, Huszár Károly miniszterelnök ma délután megjelent az Otthon Kört választmányi ülésén. Felszólalásában a mi­niszterelnök kérte az újságírókat, hassanak mun­kásságukkal oda, hogy a meglazult munkafegyelem helyreállítása, a jogrend tiszteletben tartása és az államhatalom lehanyatlott tekintélyének felemelése érdekében minden megtörténjék s hogy a közhatalom tekintélyét minél magasabb piedesztálra emeljék. A jászapáti kerületben a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja dr. Lakatos Géza fővárosi ügyvédet, a keresztényszociális mozgalom egyik vezetőjét léptette fel. Támogatására a kerületbe utazott hétfőn Haller István kultuszminiszter, aki délelőtt Jászalsószentgyörgyön másfélórás beszédben ismertette a kormány népmentő programmját. Dr. Lakatos Géza programm­­beszédet mondott. Beszélt még dr. Somogyi Gyula és Varga Sándor esperes, aki vendégül látta ebédre a minisztert. Innen Jászladányba mentek át, ahol az állomáson a város küldött­sége fogadta, a vendégeket. A népgyűlés a város főterén folyt le, amelyen megjelentek Jászapáti város, Jászkisér, Jászszentandrás, Besenyszög, Kőtelek, Nagykörű és Tiszasüly községek küldöttségei, élükön Horváth József főszolgabíróval, a jászapáti katholikus fő­gimnázium küldöttsége Szimon Ignác igaz­gatóval. Haller miniszter Mannó János ad­minisztrátor megnyitó beszéde után kétórás hatalmas beszédet mondott, melyre itt is egyhangúlag kikiáltották dr. Lakatos Gézát képviselőjelöltnek. A városházán 50 teríté­kes díszvacsora fejezte be a körutat

Next