Nemzeti Ujság, 1919. december (1. évfolyam, 56-80. szám)
1919-12-03 / 57. szám
4L FŐVÁROS A főváros és a katholikus autonómia. Budapest, dec. 2. A proletárdiktatúra nem respektálta az egyházakat sem, és a központi munkás- és katonatanács név alatt ismeretes kalandor-társaság egyszerűen megtagadta a főváros kegyúri kötelességeinek gyakorlását. A diktatúra lefoglalta a templomi vagyont, az egyházi vagyont elvonta eredeti rendeltetésétől s a plébánosoktól a fizetést megtagadta. Ilyen körülmények között az egyházi hatóság a diktatúra alatt hozzálátott a régen tervezett autonómia megvalósításához és megalakította az autonóm egyházközségeket. Az érseki helynök négy idősebb plébánost nyugdíjazott és több új plébániát alakított. A VI. kerületből hasították ki az angyalföldi plébánia területét, a VII. kerületből a Regnum Marianum, a Hermina-úti, a zuglói és a Thököly-úti plébánia területét, a VIII. kerületből a Tisztviselő-telepi, Kőbányából a rákosfalvai, Békásmegyerből a Rómaifürdői plébániák területét, és új plébániát alakítottak a kelenföldi hívők számára is. Az új plébániák vezetésével az érseki helynök adminisztrátorokat bízott meg. A diktatúra bukása után a hercegprímás értesítette a fővárost a történtekről. A főváros azonban kijelentette, hogy a kommunizmus alatti változtatásokat az ő kegyúri jogaiba ütközőknek találja és nem veszi tudomásul sem a régi plébánosok nyugdíjazását, sem az újak kinevezését, még kevésbbé az autonóm egyházközségek felállítását. A hercegprímás és a polgármester közötti megbeszélések alapján a főváros és az egyházi hatóság egy bizottság megalakítását határozták el, melyben részint a hercegprímás, részint a főváros tanácsának kiküldöttei vesznek részt és melynek kiváló egyházjogászok is tagjai lesznek. Értesülésünk szerint ez a bizottság, mely tárgyalásai során az egész kegyúri kérdést, illetőleg az autonómiát tárgyalás alá veszi, még ezen a héten összeül. Mi az autonómiát a fővárosban is követeljük és az autonóm hitközségek alakulását szükségesnek tartjuk s a bizottság ilyen értelmű megállapodását kívánjuk. Azok az idők, mikor Vázsonyi és hitsorsosai választották a fővárosi kerületek plébánosait, végre valahára elmúltak, és mi minden erőnkkel azon leszünk, hogy soha többé vissza netérjenek. — 0— — A fővárosi alkalmazottak nem politizálnak. A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége a következő nyilatkozat közlésére kérte fel lapunkat. A Pesti Napló vasárnapi számában „Politizáló tisztviselők. Kormánybiztost a főváros élére!“ cím alatt cikk jelent meg, amely a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségét különböző vádakkal illeti, így nevezetesen azzal, hogy magához ragadta a tanács fegyelmi jogkörét, valamint a közigazgatás legfőbb vezetését, továbbá, hogy politikával és felekezeti kérdésekkel foglalkozik. Alapítja pedig a cikk vádjait arra, hogy a Nemzeti Szövetség különböző bizottságokat alakított, többek között jelölő bizottságokat, amely a cikkíró szerint a tanácsnak, illetőleg a törvényhatósági bizottságnak tisztviselőjelölési jogát arrogálja magának. Ez az egy tény is, amelyen a cikk általánosságban tartott vádjait megalapozni akarja, hamis. Igaz ugyan, hogy a szövetség egyéb bizottságok mellett jelölő bizottságot is alakított, de ennek jogköre egyáltalában nem terjed ki a fővárosnak, mint törvényhatóságnak tisztviselőire, hanem egyedül és kizárólag a saját szövetségi tisztviselőinek és bizottságainak jelölésére szorítkozik, amihez talán még a Pesti Napló szerint is joga van. Amilyen hamis az egyetlen tényadat, épp olyan hamisak az arra alapított következtetések. Tény az, hogy a szövetség az alkalmazottak óhajait mindig alkotmányos formában, kérés alakjában juttatja a tanács elé, az igazoló választmányokat, amelyeknek csak véleményező hatáskörük van, a polgármester nevezte ki, politikával, különösen felekezeti politikával a szövetség egyáltalában nem foglalkozik. A szövetséget működésében egyetlen eszme: a magyar nemzeti és kérészényi világfelfogás vezeti és ez már maga elég arra, hogy a forradalmat előkészítő és magasztaló Pesti Napló előtt rokonszenves ne legyen. De mi erre a rokonszenvre nem is áhítozunk, mert bennünket egy destruktív célokat szolgált iránnyal egyetlen eszme vagy gondolat sem köthet össze. A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, mint a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének csoportja. NEMZETI ÚJSÁG 1919. december 3. A száműzött egyetem. A kemezevári egyetem Szegeden. -jj- A „Nemzeti Újság“ tudósítójától. —. Budapest, dec. 2. Nagy erdélyi vérzésünknek egyik legfájóbb sebnyilása: a kolozsvári egyetem elrablása. Május 17-én román katonaság vonult be a központi egyetem épületébe, feltüzött szuronyokkal. A rektori hivatalban dr. Schneller István, a galambősz szakállú rektor, a nagynevű szociálpedagógiai tudós állott elébük. A román parancsnok felszólította, hogy rögtön adják át az egyetemet s a magyar tanárok, tanulók és hivatalnokok rögtön hagyják el az egyetemet. «Ferdinand király nevében» — szólott a parancs. S mikor a rektor tiltakozása után a román parancsnok erőszakot alkalmazott, Schneller e szavakkal hagyta el helyét: «Fegyvereik hatalmával hatalmukba keríthetik ezeket afalakat, de a mi tudományunkon fegyvereiknek nincsen hatalma, az minálunk marad. E férfias magyar önérzet válaszául a románok megkettőzték durva kegyetlenségeiket, otthonuktól megfosztották az egyetemi tanárokat, elvették az egyetemet mindenestől, még a kórházakat is megfosztották magyar orvosaiktól, bár a betegek nagy része éppen román volt. A magyar betegek erre felkerekedtek s még aki járni sem tudott, az is elvitette magát; inkább pusztuljunk el — mondották — minthogy az oláh kuruzslók keze alá kerüljünk, hiszen azt se hihetjük, hogy gyógyulásunkat akarnák-e ?» Sőt elvitették magukat a román betegek is, nem bízván a gyorsforrásán képzett román orvosokban . (Mondják, hogy az orvosi intézetek átvételekor egy segédorvos megkérdezte a román főtiszt parancsnokot, hogy a Bakteriológiát átvették-e már ? A román főtiszt dölyfösen felelt : — Mit gondol, hiszen azt bizonyára már a vasút átvételekor átvettük az összes bakterekkel. — A baktériumokat ? — Igen és mindet felesketjük Románia Maréra, majd megmutatjuk mi!) Rövidesen kilakoltatták s Erdélyből kiűzve expatriálták az egyetemi tanárokat is. Schnelleren kívül most már Budapestre kerültek Szandtner Pál és Menyhárt Gáspár jogtanárok is, Davián Leó, Lechner Károly, Pogány Béla, Riesz Frigyes, Haár Alfréd, Riegler Gusztáv (nyolc gyerekével egy marhaszállító kocsiban napokon át) orvostanárok, Szádeczky Lajos filozófiai kari tanár. (Boér Elek már régebben Hollandiában volt, Apáthy internáltságban.) A Kolozsvárról menekült egyetemi tanárok, vagyis személyükben a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanácskozást tartott most itt arról a kérdésről, hogy amíg Kolozsvár átmenetileg román kézben van, míg az egyetem székhelyére visszatérhet, amely városban nyerhetne legcélszerűbben ideiglenes elhelyezést. Tekintetbe jött Buda, Szeged és Pécs s e városok közül Szeged mellett döntöttek a legnyomósabb érvek, köztük az az indok is, hogy az eddigi egyetemek elhelyezésénél Szegedet érte legaránytalanabb mellőzés. Memorandumba foglalták tehát a kolozsvári egyetem függő kérdéseit s ebben Szegedet jelölték ki legindokoltabb s ma egyébként is legcélszerűbb ideiglenes székhelynek. Szeged igy, bárha csak ideiglenesen jutna is most egyetemhez, de ezzel döntő indokot is szerezne magának, hogy a legközelebb felállítandó magyar főiskola végleges székhelye legyen. A memorandumot öttagú bizottság nyújtotta át Haller István vallás- és közoktatásügyi és gróf Somssich külügyminiszternek, hol az ily értelemben való megoldáshoz való jóindulat határozott kifejezéseit nyerték, így a kolozsvári egyetem, megtartva e nevét, előreláthatóan Szegeden fogja életműködését megkezdeni. Amig majd visszatér Kincses Kolozsvárra . A Balaton terroristái. A Lenin-fiúk perének nyolcadik napja. Szigeti Gusztáv gyilkosa a bíróság előtt. — Saját tudósítónktól. — Budapest, dec. 2. — Vadállatok ! Gazemberek ! — hördült föl a terrorista-per közönsége, amikor a mai tárgyaláson végighallgatta a balatonkenesei rémtett körülményeit. A nép, az már meghozta a verdiktet, meghozza napról-napra, önként kitör az összeszoruló fogak közül, az elakadó szívekből. Nincs kegyelem, ahogy nem volt ezeknél az emberi fenevadaknál, akik a Balatonban hátrakötötték az áldozatot, hogy kényelmesebben lőhessek agyon, akik hússzor döftek egy haldoklóba a rohamkésükkel és akik fülét, orrát levágták a halottaknak, hogy elvihessék Korvin-Klein Ottónak, Vermangelnek, meg Csernynek beszámolóul. Az ítélet napja gyorsan közeledik. A hivatalos, törvényes igazságszolgáltatás pár napon belül megmértnek jelenti ki a Lenin-fiúk véres borzalmait és szabad utat enged a törvényes, igazságos megtorlásnak. Elrettentő lesz az ítélet, hiszen bűnhődés nélkül nem állhat vissza a cafatokra tépett jogrend, a kereszt társadalmának védekeznie kell nemcsak a múlt vörös iszonyatossága, hanem a jövőé ellen is. Már nem elég a csúszó-mászó alázatosság a terrorfiuknak és szemita cinkosaiknak, már őrültséget tettetnek, beszámíthatatlanságukat akarják pajzsnak használni az igazság fegyvere ellen. Hiábavaló minden próbálkozás. A pallos lesújt és rettenetes éle átvág ezeken a külső cinkosoktól sugalmazott, hozzájuk csempészett védőpajzsokon, bűnökön, minden jövendő fölforgató terv agyidegzetén. * Kráttér őrültséget szimulál. Bánki László vörösőr és detektív a mai tárgyalás első tanúja. Nagyon részletesen mondja el, miképpen szúrta le Lőbl Madarász orvostanhallgatót. A halottól Küvér vette el az értékeket. A szembesítéskor óriás meglepetésre Küvér nem meri, tagadni egykori jóbarátja állítását, csak ezt dadogja : — Bolond vagyok ! Nem emlékszem. Illavacsek Nándor, az E°kü-út 16. számú ház házmestere szerint több katona dörömbölt a Klotild-palota kapuján azzal, hogy a negyedik emeleten fényjeleket adnak. Ő is felnézett a házra, de egyetlen kivilágított ablakot sem látott. A vörösőrök felmentek a negyedik emeltre. Elzavarták az összes lakókat. Kitudódott, hogy az egész házban rövidzárlat van, a villanylámpák tehát nem is éghettek. A nagy kutatásban Madarász orvostanhallgató lakásába jutottak. Küvért amint berontott, nekitámadt Madarásznak, legazemberezte és kezdte kötözni és verni. Küvér még ő neki is, aki védelmére kelt a fiatalembernek, azt mondta, hogy ha nem hallgat, megrövidíti egiy fejjel. Az orvostanhallgatót kétszer le is akarta szúratni, de a vörösörök nem engedelmeskedtek. Elmondta azután, hogy milyen gyalázatos hazugíágokkal csalta el a revolvert Kövér Madarásztól. Azután Madarászt bedobták a liftbe és levitték az autcára, ahol végeztek vele. A kapu alól azt is látta, amint feldobták a szemeteskocsira és elvitették. A tanút szembesítik Küvérrel. Küvér határozottan állítja, hogy ép elmével ezt nem csinálhatta, mert ez nagy gazság volt. A közönség nagy derültséggel fogadta ezt az egyre ismételt kijelentést. Vali Gyula is rávall Küvérre. Ez a vörösekre kétszer ráparancsolt, hogy Madarászt szúrják le, azonban ezek nem engedelmeskedtek. Megkötözve vitték le és azután végeztek vele. Másnap délelőtt ,, jött egy vörös katona és Madarász tárgyai közötti egy bádogdobozban pénzt, ezrest, százast és húsz-, koronásokat talált, amiket el is vitt. Élve dobták a Dunába ! Kosén felül Armin hazafelé igyekezett a véres éjszakán. A Klotild-palota felől segítségért kiabált valaki. Látta, amint egy fiatalembert leszúrnak és elszállítják, ő kiabált, ne dobják a Dunába, hiszen még él a szerencsétlen. Erre Loki rákiáltott: — Téged is lelőlek, ha még megmukkansz ! A kocsi mellett futott. Látta, hogy Madarász szemei nyitva vannak és valamit mondani akar. Ő könyörgött, hogy adják át neki a fiatalembert, hogy elvitesse a kórházba, de ezek már dobták is a vízbe. Ezután szaladgált a vörösőrséghez, hogy elfogassa a gyilkosokat, de sehol semmi segítséget nem kapott. Később a gyilkosok őt felkeresték a lakásán és a feleségével együtt súlyosan, összeszúr-