Nemzeti Ujság, 1919. december (1. évfolyam, 56-80. szám)

1919-12-03 / 57. szám

1919. december 3. NEMZETI ÚJSÁG 1 — 1 - — ............ - ■ ,' kálták. A tanú ezután még hivatkozik két tettesre, akinek nevét, szerinte, Max tudja. Loki tagadja, hogy ő a hídon lett volna. Csutak Dávid ugyanígy mondja el a történteket. Komlós Zoltán tanú kihallgatása következik, Komlósékhoz Madarász állandóan feljárt. Másnap tudta meg Komlósné, hogy Madarászt letartóztat­ták. Fogházról-fogházra járt, mindenütt kereste s csak egy hét múlva tudta meg, hogy meggyilkol­ták. Elnök : Szegény fiú volt ? Komlós : Szülei Pécsen laktak s megtörtént, hogy néha nem jött meg rendesen a pénze. Somogyi János rendőrellenőr csak hallomásból tudja az esetet. Bevezetik Korvin-Kleini. Weisz Árpád terroristának Lőbl egy őrjárat közben elmondotta, hogy most küldtek haza egy ellenforradalmárt. Ő a helyszínére sietett és még látta a Dunába dobatást. Lőbl Dögei Imrének is dicsekedett a gyilkossággal. A közönség nagy izgalma közben vezetik most be Korvin-Klein Ottót. Korvin-Klein nagyon rosszul érzi magát az ellenséges érdeklődés köze­pette, semmit se akar tudni és jelentéktelennek iparkodik feltűnni. A vörös főhóhér nagyon ellen­szenves ebben a szerepében. A Madarász-ügyről az ellenforradalmat követő napon értesült, de hamisan. Azt jelentették neki, hogy a Mária Valéria-utcában megöltek egy ellen­forradalmárt. Azt állítja, nem utasította Löblt arra, hogy gyilkoljon. A szembesítéskor Löbl megmarad amellett, hogy Korvin is ott volt, amikor ő Lukácstól parancsot kapott, hogy menjen ki az Eskü-út 6. számú házba és ha fegyvert talál vala­kinél, azt nyomban szúrja le A Balaton halottja. Szünet után áttérnek Szigethy Gusztáv déghi kereskedő meggyilkolásának tárgyalására. A vád­irat szerint Szigethy a proletárdiktatúra kitörése után menedéket adott gróf Festetich Sándor volt hadügyminiszternek. Ezért halálra ítélték. Felvit­ték Balatonkenesére, a Balaton partján jöbejöttek, összeszurkálták és miután a zsebéből 15.000 koronáját elvették, őt a Balatonba dobták. Előző­leg füleit is orrát is levágták a Lenin-fiúk, hogy eredményes eljárásukat ezzel igazolhassák. Ebben az ügyben a vádlottak : Csömör Gábor, továbbá a szökésben lévő Lustig Arnold és Pervan­gel Mihály. Csömör Gábor terrorista a gyilkosságban bűnös­nek érzi magát, de a rablást nem vállalta magára. Lustig Arnold veszprémi politikai megbízott mellé volt beosztva szolgálattételre. Túszokat fogtak össze, ő fogta el többek között dr. Török rendőr­­kapitányt is. Szigethyt Siófokról hozták. A pénz­ről nem tud semmit. Elfogatása után folyton ver­ték Szigethyt. ő április végén utasítást kapott Pervangeltől, hogy Szigethyt vigye el Kenesére kocsin és ott végezze ki. Ő el is vitte és még útközben egy követ kötött a nyakába. A kocsisnak pedig megparancsolta, hogy kösse össze Szigethyt. Ezután bevitte a vízbe, kö­rülbelül harminc méternyire és a szerencsétlen kereskedőt könyörgései közben közvetlen közel­ről főbelőtte. Szigethy belezuhant a vízbe, ő pe­dig tizenhatszor egymásután belevágta a kését. Azután a holttest egyik fülét levágta, hogy ezzel bizonyítsa, hogy elvégezte feladatát. A fület át­adta Pervangelnek, mire az ötezer korona jutalmat adott neki. Később a vörös őrség őt és Pervangelt gyilkosság miatt letartóztatta és Korvin Ottó elé állíttatta, aki azonban szabadlábra helyezte őket. Ezután ő beállt a Cserny-csoportba terrorfiának. Az elnök ezután felolvassa a Veszprémi tanúk vallomását, többek között a kocsisét, aki Kenesére vitte a terroristát Szigethyvel. A kocsis elmondta vallomásában, hogy Csömör megfenyegette, hogy ha valamit elárul a látottakból, akkor a halál fia. Egy másik tanú vallomásából kitűnik, hogy gróf Festetich Sándort azért üldözték, mert miniszter korában tiszti századokat alakított és ezzel a tet­tével késleltette a proletárdiktatúra kitörését. Korvin-Klein Ottót végül elmondja, h­ogy Per­vangelt annak idején egy Lustig nevű politikai megbizott állította elő és hogy Vágó népbiztos Pervangelt visszarendelte. (3 semmiféle gyilkos­ságról nem hallott. Csömör szemébe mondja Korvinnak, hogy igenis ő bocsátotta őket szabadon, azt mondva, hogy ilyen szamárságokkal hagyják őt békében. Az elnök ekkor a Szigethy-ü­gy tárgyalását be­fejezettnek nyilvánította és a tárgyalás folytatását holnap reggel la­prára tűzte ki. Ferry csendőr­­altábornagy, Borhy és Menkina csendőralezredes meggyakoltatásának a tanúit fogják kihallgatni. A tárgyalás most már olyani gyors tempóban halad, hogy csütörtökön vagy pénteken már valószínűleg a párbeszédekre kerülhet a sor. H M­ali Piísk­i TÁVIRATOK UJ koalíció Csehországban. Prága, dec. 2. A polgári, az agrárius és nemzeti szoci­alista pártokból új koalíció alakul. Ez utób­biak kijelentették, hogy nem hajlandók tűrni a szociáldemokraták terrorját. A Tusor-kormány lemondása legközelebbre várható. Kommunista támadás egy bécsi keresztényszocialista gyűlés ellen. Bécs, dec. 2. A bécsi kommunisták ismét bebizonyították, hogy a mai kormány pártfogása és tehetetlensége mellett ők az urai az osztrák fővárosnak. Tegnap este kellett volna végbemennie a keresztényszo­­cialisták által a városházi népcsarnokba egybehí­vott nagygyűlésnek, melynek napirendjén ez a kérdés volt : «Meg lehet-e még menteni Bécset?», de a népőrség tagjai és a munkásság kommunista elemei megakadályozták a gyülekezést, a teremben levőket pedig verekedés közt kiszorították. A dula­kodásban több nő elájult. A rendőrség csak elkésve jelent meg a téren, honnét elkergette a népőröket és kommunistákat. A gyűlés résztvevői elmenekül­tek a Gumpendorfer­ utcai legényegyesületbe, hol a gyűlést megtartották. Francia szocialisták u£abb veresége. Paris, dec. 2. A tegnap végbement községi választások egész Franciaországban megerősítették a képviselő­­választások eredményét. A legtöbb városban a nemzeti köztársasági párt jelöltjei győztek a szo­cialista listák fölött. Felfedezett bolsevista összeesküvés fömeríkában. Bern, dec. 2. Washingtoni jelentés szerint a titkos rendőrség újabb bolsevista összeesküvésnek jött nyomára. Az összeesküvők terve az volt, hogy karácsonykor bombákat küldenek magasrangu közhivatalnokok­nak és szenátoroknak. - 0— — (Garami Ernő Svájcba utazott.) Bécsből jelentik : Mint a Neues Wiener Journal je­lenti, Garami Ernő m­a Budapestről feleségével együtt hajón Bécsbe érkezett. Az üdvözlésére megjelent párthiveinek azt mondta, hogy Svájcba utazik és nem szándékozik Magyar­­országra, visszatérni. r 5 1.1 ........................— —...................... i HIRER ■ . Budapest, dec. 2. „Csirnyf József és Társai.“ 'k Ezen a címen, hűvös előkelőséggel referál a gyilkos terroristák bünpöréről a Népszava. Kez­­tyüs kézzel, csak úgy félvállról kezeli a véreskezű bolsevistákat, mint akinek semmi köze sincs ehhez­­a bandához. Dögei, Englaender, Schön, Korvin- Klein, Löbl. . . piha, micsoda népség ! Minden öntudatos „kultur-elvtárs“ csak „szánalommal elegy megvetéssel“ tekinthet le rájuk. A „Cserny József és Társai“ cégre, amely 132 napra bérbe vette a magyar fővárost a saját külön szadista drámáinak az előadására. Ezért most mammog­­tatja őket a Markó­ utcai törvényszék és a tisztelt Népszava, természetesen, szintén kötelezőnek tartja a fölháborodást az alávaló orgyilkosságokon. Ám­bár ez a fölháborodás mintha nem lenne őszinte és mintha csak kendőzné a titkos együttérzést, meg az elfojtott dühöt, hogy miért is kellett en­­­nek így fordulnia ? Mivelhogy a „Cserny József és Társai“ cégnek sok olyan tagja és üzletfele volt, aki most kézzel-lábbal tiltakozik az efféle gyanú­sítás ellen. Mások ellenben már nem is tiltakoz­nak, teszem föl az a bizonyos Szamuelly Tibor, akiről viszont — a Népszavát helyettesítő „Szo­ciáldemokrata Röpiratok­“-ban — „Peyer elvtárs“ magasztaló szavakkal emlékezett meg, már a pro­letárdiktatúra után, amikor elparentálta. Hogy kö­vetkezetes, elvhű­, meggyőződéses szocialista volt, idealista propagálója a nagy eszmének, amelyért meg is tudott halni. Meg még más efféle szép dol­gokat is irt „Peyer elvtárs“ a boldogult Szam­uelly­­ről. Ugyanaz a „Peyer elvtárs ", aki a tisztelt Nép­szava szerint is a legkiválóbb szociáldemokraták egyike. De egyúttal miniszter is. Magyar miniszter, aki nem szívesen hallgatja a Himnuszt, ellenben dicsekszik azzal, hogy szociáldemokrata. Hogy van mégis, hogy­ magasztalni tudta a hiéna Szamuellyt? — (A pápa a nélkülöző gyermekekért.) Be­imből jelentik : A Germania írja, hogy a pápa enciklikát bocsátott ki az egész világ püspökei­hez azzal a felhívással, hogy december 28-án minden templomban nyilvános imát mondjanak és gyűjtést rendezzenek az ínségben szenvedő gyer­mekekért. A keresztény szeretettől sugall en­­ciklikában kifejti a pápa, hogy atyai szívét összeszorít­ja az a gond, hogy a szegény kicsi­nyek, akik ártatlanok a véres háborúban, a hiányos táplálkozás miatt az elsatnyulás vesze­delmének vannak kitéve. A gyermekek megmenté­sére indított akció svájci bizottságának a pápa százezer Urát küldött.­­ (Apponyi nem jön Budapestre.) Gróf Apponyi Albertről az a hír terjedt el politikai körökben, hogy még e hét folyamán eberhardi birtokáról Budapestre érkezik. Értesülésünk szerint gróf Apponyi Albert a karácsonyi ünnepek előtt nem távozik el eberhardi birtokáról és igy nem is jön Budapestre.­­ (A magyar irók a fővezérnél.) A Magyar Írók Szövetségének küldöttsége tisztelgett ma délelőtt Horthy Miklós fővezérnél, akit a kül­döttség nevében Szabó Dezső elnök üdvözölt, mint a keresztény Magyarország reményét s a fővezér támogatását kérte a Szövetség szá­mára, amely háromszáz magyar fajú írót szám­lál s a maga munkájával szintén a keresztény renaissance előkészítésén dolgozott. Horthy Miklós hálás köszönettel fogadta az üdvözletét s nyomatékosan utalt arra, mekkora súlyt és jelentőséget tulajdonít a magyar írók és hírlap­írók közreműködésének Magyarország erkölcsi és politikai visszahódításában. Azután a fő­vezér még sokáig elbeszélgetett a küldöttség tagjaival.­­ (Új alpolgármester, uj tanácsnokok.) A he­lyettes főpolgármester a Harrer Ferenc nyugdíja­zása folytán megüresedett alpolgármesteri állásra Piperkovics Bátor tanácsnokot, az ilyképpen meg­üresedett tanácsnoki állásra Édes Endre főjegy­zőt, a megürült tanácsjegyzői állásra pedig Sztan­­kovits Mihály tanácsi fogalmazót helyettesítette be. A polgármester Bukovszky Viktor tanácsnokot a közjótékonysági ügyosztály, Stankovits Szilárd tanácsnokot a pénzügyi ügyosztály, Erdes Endre h. tanácsnokot pedig a közjogi és anyakönyvi ügy­osztály vezetésével bízta meg. Egyidejűen Liber Endre főjegyzőt a IX. ügyosztályból a szociálpoliti­kai ügyosztályba áthelyezte és őt Wildner Ödön tanácsnok állandó helyettesítésével, illetve szabad­sága tartamára az ügyosztály vezetésével meg­bízta. Édes Endrével és Liber Endrével kipróbált szorgalma, tehetséges és nagytudásu tisztviselők­kel bővül a főváros tanácsa. Mindketten élénk részt vettek a tisztviselői mozgalmakban is. A vál­tozások, melyeket különben igen vegyes érzelmek­kel fogadtak a városházán — már a mai napon életbe léptek.­­ (A bajor király magyarországi birtokára jön.) Bécsből jelentik : a Neues Wiener Journal Sárvár­ról — Lajos, volt bajor király, birtokáról — azt az értesítést kapta, hogy báró Leonhardt, a volt király, egykori főudvarmestere, odaérkezett, hogy előkészületeket tegyen a király ottani tartózkodá­sára. — (Tizenegymilliós honorárium az író Windisch­­graetznek.) A Magyar Kurír jelenti : Herceg Win­­disgraetz svájci tartózkodása alatt tudvalévően könyvet írt, melynek valószínűen a küzdelemé lesz a címe. A könyvet a Times kötötte le, úgy, hogy amikor­ az magyar nyelven megjelenik, az angol új­ság 24 folytatásban fogja a könyv tartalmát közölni. Hogy milyen érdekes lesz ez a köyyv, bizonyítja az, hogy a Times 24.000 font Sterlinget, tehát egy cikkért 1000 font sterlinget fizet a szerzőnek, ami a m­ai pénzviszonyok között cikkenként 465.000, 24 cikk után pedig 11.160.000 koronának felel meg. A szerző könyvében önvallomásszerűen írja le politikai működését és tapasztalatait. A könyv szenzációsan őszinte, mert leírja azt a nagy küz­delmet, amely az udvarban Károly király körül dúlt, akire Ferenc József súlyos örökségeként egy retrográd és reakciós udvar maradt, amellyel szemben a könyv szerzője igyekezett a modern eszmék iránt fogékony uralkodót befolyásolni. A herceg leírja, hogyan akarta a Károlyi-forradal­mat megakadályozni, m­ely terve sikerrel járt volna, ha nem hívják meg Bécsbe külügyi osztályfőnök­nek. Feltárja, a szerző Tisza és szekerle szereplését és a főúri klikk káros befolyását a király béke­politikájára. A könyv legnagyobb szenzációja­ a Sixtus pármai herceghez intézett levél története lesz, amelyet eddig teljes homály takar, de amely európai szenzációnak t­erhetik.

Next