Nemzeti Ujság, 1920. január (2. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

• Szerda, 1920. január 14. * II. évf. 12. szám. NEMZETI ÜLLAG itiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiuiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiHiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiutiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiimiiii iiiiHiiiiiiiimmiiiuiiiiiiruTiTftiinnitnnTieninniumiiiiiiiiiiiuuuiiuiiiiuuiHiiiumiiuuiHiiiiiiiii Szerkesztoseg: Budapest, VtIIM Szentkirályi­ utca 28. sz. E ff fl F QZTPWY DilTITIff AT VADÍT i n Előfizetési úr­ .Egész évre 220 kor., félévre 110 kor­, Telefon: József 05 és József 66. nUlítoilliri I rULllllVAl nArlijAr negyedévre 56 kor., egy hónapra 20 kor. Egyes szám Kiadóhivatal: IV., Gerlóczy­ utca 11. sz. Telefon: 107—37. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 80 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Illiilllllllllllllllllllilllll Íllllilíll!IIIIHI!ll!lillll|[||llllllillllllllllÍIIIIIIIIIIIIIIIII!lllllllllllilll!llllllllllll||||||||||||||||il|ll||||||||||||||||||||||||ill||||||||||||||||lillllllllllltlllllllltlllllllillllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllll||||||ltlllltlllllllllllllilllillllll!IUIÍifllllllll Nincs engedmény. Budapest, jan. 13. A képviselői programmbeszédek a tömeg­­hangulatok befolyásolására törekszenek s e céljuk elérésében az eszközökben nem igen válogatósak. A kiszinezés, az egyoldali­ beállítás, a logika szabályainak­ merész felforgatása már szinte nem nehezménye­zett, szabadalmazott eszközei a kortel­fogásoknak. Nincs ez így jól, de így van. A sajnálatos tényen nincs módunkban vál­toztatni mindaddig, míg a nagy tömegek erkölcsi és értelmi nívója jelentékeny mér­tékben nem emelkedik. Azt azonban joggal elvárhatjuk, hogy a közélet nagytekintélyű férfiai, presztízzsel rendelkező vezetőemberei ne vegyék igénybe a rabulista szólamok nagyon is kétes ér­tékű fegyvereit, hanem a színigazságok kiderítésére, megvilágításaira fordítsák ki­vételes elmebeli qualitásukat. Wekerle Sán­dor vasárnapi megnyilatkozása kapcsán kell e megjegyzéseket lerögzítenünk, mivel­hogy az exminiszterelnök hosszú beszédé­nek van egy passzusa, amely a hallgató közönség társadalmi és politikai törekvései­hez való simulékony alkalmazkodás köz­ben inkább a siker, mint az objektív igaz­ság érdekében hangzott el. Azt mondta ugyanis a magyar liberális politika bába­iskolájának főoktatómestere : «A magyar po­litikában a keresztény felfogás döntő súllyal bírt a legutóbbi szerencsétlen forradalomig és rémuralomig. Sőt a keresztény érde­kekben az erkölcsi szemponton túl a vallás, az egyház érdekében sem tör­tént talán soha annyi, mint a legutóbbi évtizedekben.» Hogy ezt a leszögezést a zsidó hitközség elnökének,­ Székely Ferenc bankigazgatónak a fővezérlete alatt felvonult belvárosi hitsorsosok élénk he­lyesléssel megtapsolták, az magától érte­tődő. Székely Ferenc «felekezetének» bizo­nyára t­dlon túl sok volt az az állami támo­gatás, amely a keresztény egyháznak a közel­múltban kijárt. A Belváros meghó­dítását m­­ár-már befejező zsidóság kétség­kívül a legalkalmasabb miliő volt a fenti elszólás elkövetésére. Szeretném azonban felkérni az exminiszterelnök urat, tegye meg ezt az enunciációt keresztény magyar hallgatóság előtt. Ha ez is éljenezve fogja tudomásul venni az utolsó évtizedek kor­mányainak szenzációt keltő meglepetéssel felfedezett keresztény politikáját, akkor ezentúl Székely Ferenc utasításai szerint haladunk a keresztény renesszánsz tövises útjain. Amíg azonban csak a hitközségileg fémjelzett tábor lelkesedik Wekerle keresz­tény kurzusáért, addig bizalmunk inkább azok felé fordul, akik a keresztény megújho­dást keresztény emberekkel*óhajtják tel­jesedésbe vinni. •"­­ Nem utalunk Wekerle­­ egész politikai pályafutásának liberális zamatár aktust sem kutatjuk most tüzetesen, mennyi része volt az ő első és második miniszterelnöksége idején megindult liberális lavinának a ke­resztény életfelfogás, és erkölcsök­­pusztítá­sában s a judaizmus hatalomra segítésében. Azt is készséggel elismerjük, hogy a min­den vonalon teljhatalomra­­ törő „ zsidóság " a háború folyamán már Wekerlét sem tar­totta elég­ liberális politikusnak s­őt, aki iránt örök hálára volt kötelezve, cinikusan megrugdalta. Ez azonban csupán a zsidó­ság mohó, ki nem elégíthető telhetetlensége és hálátlansága, nem pedig Wekerle keresz­tény velleitásai mellett bizonyít. Ha azon­ban a keresztény politika keresetül elfogad­juk Lánczy Leót és Ullmanm Adolfot, Wekerle kabinetjében pedig azt a Szterényi Józsefet, aki a kereskedelmi minisztérium­ban, az államvasutaknál minden pozíciót jelentő megbízást zsidó kezekre juttatott, továbbá Vázsonyi Vilmost, aki rövid igaz­­ságügyminisztersége alatt szabadkőműves falsrokonait alig győzte emelgetni a ranglét­rán, akkor, de csakis ekkor­ elismerjük We­­kerle hervadhatatlan érdemeit egy keresz­tény politika inaugurálása tekintetében. A radikális-szocialista zsidó vezérkar, J­ászi—Szende—K­un­fi—Somogyi szemében Budapest, jan. 13. A választási küzdelem az egész vonalon a leg­teljesebb harci felkészültséggel folyik. A szó min­den hatalma, a kapacitálás, meggyőzés minden fegyvere működésben van. A pártvezérek járják az országot. A főváros falain hemzsegnek a plakátok. Az összes választókerületekben naponta gyűlése­ket tartanak, ahol két-három politikai szónoklat hangzik el.­­ Ezt a küzdelmet nem mérséklik még a pártközi megállapodások sem. Azok a tárgyalások, melyeket a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Kisgazda­­párt közt megindultak, csendesen abbamaradtak anélkül, hogy végleges megállapodásra jutottak volna. Sőt az eddig létrejött megállapodásoknak sem tudtak érvényt szerezni, éppen ezért nem is folytatták tovább ezeket az alapjában meddő vitá­kat, mert ma, mikor már a választások ily közel vannak, annyira előrehaladott stádiumba jutottak az események, hogy a központban létrejött meg­állapodásoknak nem sok a foganatjuk. A helyi jelölteket, akik ott maguknak pártot szereztek már esetleg hetek óta tartó nehéz munka után, vissza­léptetni nem lehet, így tehát a pártoknak szabad kezük lesz, ez azonban nem jelenti a keresztény blokk bomlását, mert emellett az egység a keresz­­­tény blokkban tömörült pártok közt változatlanul­­ fenmaradt.­­­­ A szociáldemokraták választási atrocitásokról,­­ panaszkodnak. Az atrocitásokat mi is elítéljük , és küzdünk ellenük. Ezeket az atrocitásokat­­ azonban megakadályozni szinte lehetetlenség. Mert az atrocitás azonban annyit jelent való­jában, hogy a szociáldemokrácia, amely annak idején gerinctelenül­­ szegődött a kommunista zsarnokok szolgálatába, elvesztette minden hitelét. A magyar nép, a józan munkásság kiábrándult a cionista agitátorokból és igazán nem csoda, ha erőszakkal is megakadályozza, hogy a proletár­diktatúra csúfos csődje után továbbra is a marxista maszlaggal mételyezzék a lelkét. A Népszava ál­landóan azt írja, hogy a szociáldemokrata jelöltek­­­­nek óriási többségük van s emellett a jelöltek nem mernek lemenni a kerületükbe. A nép annyira felbőszült már azok ellen, akik még ma is kommunista elvekkel akarnak maguk mellett hangulatot csinálni, hogy alig lehet fékezni elemi erővel megnyilatkozó haragját. Somogyi (Schlesinger) Bélát is megszalasztották tegnap az óbudaiak. Óriási embertömeg gyülekezett össze s a szociáldemokrata jelöltet az a veszedelem fe­nyegette, hogy élve nem hagyhatja el a kerületet. A karhatalmi készültség alig tudta számára az el­vonulást biztosítani s mikor a karhatalmi parancs­­nok­ nagynehezen a villamosig kísérte a remegő jelöl­lehetett Wekerle politikai rendszere is ke­resztény, de a keresztény közvélemény előtt sohasem. Azt is elhisszük, hogy a hitközségi­­leg vezényelt Budapest most már faute de mieux megelégednék a Wekerle gyako­rolta keresztény politikával is és nem óhaj­tanak — legalább egyelőre — diktátori hatalmú zsidó rezsimet. Nagyon megható ez az engedmény Kun Béla és Szamuelly Tibor furor judaicus­ának tombolásai után, de az öntudatra ébredt, az irányító kormányt kezében tartó magyar­ság ennél többet, sokkal többet akar : a ke­reszténység feltétlen teljes diadalát. B. K. tet s felszállította a kocsira, óriási kőzápor indult a rohanó villamos után, amelyben a vitéz jelölt végigfeküdt és addig elő nem bujit a fedezékéből, mig csak szerető választói hét mértföldre nem vol­tak tőle. Óriási elkeseredéssel tüntettek Wekerle ellen is a pro­grammbeszéd után a Belváros választópolgárai, akiket bánt az, hogy magyar politikus meghazud­tolva nemrég tett kijelentéseit, álkeresztény jel­szavakkal szegődött a destrukció szolgálatába­. A belvárosi keresztény nemzeti egyesülés pártja különben most felhívást intéz a választókhoz, amelyben rámutat, hogy a belváros most nem a Friedrich és a Wekerle személye közt dönt, hanem arra vonatkozóan, hogy akarja-e a keresztény Ma­­gyaroszágot, vagy sem. A Belvárosnak kell­­kibékí­tenie az országot a bűnös Budapesttel, meg kell menteniük a keresztény Magyarországnak az újjá­születő Budapestet. Elhalasztott miniszteri tanácskozás. A ma délutánra kitűzött miniszteri tanácsko­zást elhalasztották, mert a kormány tagjai párt­ügyekkel voltak­­elfoglalva. A miniszterelnök a főváros választási harcában.­­ Huszár Károly miniszterelnök ma délután a fő­­város három kerületében tartott beszédet a keresz­tény nemzeti egyesülés párt­ja jelöltjeinek támoga­tására. Az I. kerületben a Fehérváry-úti elemi iskolában, volt a gyűlés, amelyen Huszár Károly miniszter­elnök Benard­­ Ágost államtitkárnak, a kerület képviselőjelöltjének támogatására hívta fel a vá­lasztókat. Beszédében részletesen foglalkozott a züllésnek ama folyamatával, amely a nemzetet mostani helyzetébe juttatta. Rámutatott, hogy a munkásságot vissza kell vezetni a nemzeti és a ke­resztény erkölcsi alapra. Az egész magyar társada­lomnak erre az alapra kell helyezkednie, úgy hogy a társadalom különböző rétegei teljesen összhangza­­tosan, mintegy egészséges nagy szervezet részei igyekezzenek az újjáépítés munkáját elvégezni. Hangoztatta, hogy a választási harcot keresz­tényekhez illő eszközökkel kell megvívni. Nem sza­bad" azonban — mondotta — megalkudnunk sem­­mivel, ami nem keresztény. Ha a kereszténységet­­az ellenség taktikájával és módszerével akarnék megvédelmezni, akkor végeredményben,ugyanoda jutnánk, hogy az emberek nem fogják vallani a keresztény erkölcsi elveket és meghamisítódik a lobogónkra írt jelszó. Meleg szavakkal ajánlotta végül a választók tá­mogatásába Benard Ágostont, aki régi harcosa a keresztény tábornak. A­ beszédet a gyűlés közönsége élénk tetszéssel fogadta. , A miniszterelnök ezután a Dohány­ utca 32. szám alatti polgári leányiskolába ment automobilon, ahol báró Barkóczy Sándor, a kerület jelöltje, tar­totta meg nagyszámú közönség jelenlétében pro­­grammbeszédét. Teljes fegyverzettel a választási parcban. Nincs megegyezés a Kisgazd­a-párttal.

Next