Nemzeti Ujság, 1920. január (2. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

1920. január 14. NEMZETI ÚJSÁG A XIV. választókerület szerdán délután 5 órakor a Katholikus Legényegylet helyiségében (VIII. ker., K­ottenbilter­ utca 20—22.) pártgyűlést tart, amelynek tárgya : fontos politikai események ismertetése és megbeszélése. A pá­rt­gy­űlésen felszólal Száva János képviselőjelölt is. A XVI-ik választókerület polgársága ma, kedden délután 4 órakor gyűlést tartott az ácsinasból lett mű­­szaki doktor kerületében az általános népszerűségnek örvendő dr. Lipták Pál képviselőjelölt érdekében. A felszólalások egész sora után dr. Lipták Pál rövid be­szédében bejelentette, hogy programmját a legköze­lebbi napokban fogja kifejteni. Ezután a közönség lelkes ünneplése közben Friedrich István hadügymi­niszter lépett az em­elvényre és hosszabb beszédet mondott, amelyben lelkes munkára szólította fel a választókat kiváló jelöltjük érdekében­ . B. vidéken. Rákospalotán­ vasárnap nagy népgyűlés volt. A Vi­gadó hatalmas termét zsúfolásig megtöltötték a sok­­ezer számban összegyűlt választó­polgárok. Leírha­tatlan lelkesedéssel hallgatták Budavári­ Lászlónak, a kerület hivatalos képviselőjelöltjének beszédét. Majd, a pestújhelyi küldöttség nevében Turner Antal, a dun­nakeszi galagi küldöttség nevében pedig Kocsner Ró­bert tolmácsolta a választópolgárok határtalan szere­teti­ és tántoríthatatlan kitartását Budavári­ László mellett. Délután a Szücs-féle vendéglőben a nők ré­szére külön nagygyűlés volt, melyen Budavári/ László képviselőjelöltön kívül Árki/ József és Petőinek József központi titkárok, valamint Csehi/ Elelka missziós­nővér mondottak beszédeket. Mindkét gyűlés azzal végződött, hogy a választók égre emelt kézzel esküd­tek fel arra, hogy a keresztény nemzeti eszme mellett szilárdan kitartanak és Budaváry László lobogóját győzelemre segítik. Itt kell megemlé­keznünk laptársunknak, az Új Nemzedék­nek való­színűleg téves információn alapuló értesítéséről, mely szerint Rákospalotán csak Urmánczy Nándornak volna esélye. Laptársunk téved, mert Budavári­ László mellett, akit, mint a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának jelöltjét az összes régen kiépített keresz­tény párt és szakszervezetek támogatnak, Urmánczy­­nak semmiesetre sincsenek esélyei. Fehérvári­ Ödö­n, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának háznagya ma indult Veszprémbe programm­­beszédének megtartására. A kerületben mintegy öt je­lölt küzd a mandátumért, akik közül Fehérváry Ödön a keresztény párt hivatalos jelöltje. Dr. Mérei Vajda Elemér, a tahi kerület keresztény nemzeti párt jelöltje Tabán és Korádon lelkes közön­ség előtt kifejtette programmját. A kerületben még két jelölt kísérletezik, kevés kilátással. Csánytelek község választói közvetlenül sokoropát­­kai Szabó István és Schan­dl Károly kisgazdapárti je­löltek itt időzése utáni napon gyűlést tartottak, ame­lyen túlnyomó többséggel foglaltak állást Huszár Ká­roly miniszterelnök személye és politikája mellett. A gyűlés tiltakozott ellene, hogy a latifundiumok volt vezetői kisgazdapárti vezetőknek tolják fel magukat, hogy majd annak idején ismét régi gazdáikat szolgál­ják. i svájci határon. Gyászmagyarok aknaminkája a külföldön. — Békedelegációnk Párisbban. — A „Nemzeti Újság" Parisba kiküldött tudósítójától. — Budis, jan. 6. (Négy nap­i késéssel érkezett.) Budisba háromkor délután ér a vonat. Az udvarias svájciak egy-két perc alatt ké­szen vannak a különben olyan körülményes útlevél-vizsgálattal. Addig vörös karsza­lagos, fehérkeresztes katonaság őrzi min­den vagyon ajtaját és azután, barátságos mosollyal mondják : «uszszigen». Mindenki a perronra tódul, a hosszú utazás után olyan jólesik egy kis levegő. Lejön Apponyu­­is és fekete télikabátban, kemény kalapo­san sétál feles alá. A postahivatalon fiatal, szimpatikus svájci tiszt kalauzol keresztül. Karra fektetett puskával svájci katonák kordont állnak, Svájc még most is fegyver­rel őrzi semlegességét és nyugalmát. A tiszt megkérdezte tőlem, aláírjuk-e a békét? Mit feleljek? »«Mert mi tudjuk —folytatta, be sem várva a választ — hogy itt brutali­tás történik. Mi svájciak gyűlölünk min­den igazságtalanságot. Gyengék vagyunk, tenni nem tudunk ellene, de a műveit világ úgy sem fogja ennyiben hagyni a dolgot.» Megszorítom a kezét és érdeklő­döm az itteni élet iránt. — Kedves, szép hely —­ mondja, — a szolgálat is érdekes, csak a zsidókkal van sok bajunk. Tehát nekik is. Lapokat veszünk. A Neue Zürcher Zei­­tung-ban Benedek Károly úr, a Világ svájci tudósítója felháborítóan aljas cikket ir Magyarországról, tele rágalommal, légből kapott hazugsággal és teljesen világos irányzatossággal. Az egész delegáció fel van háborodva. — Törvényt kell hozni az ilyen gazok ellen, mondja valaki. És ha ez az írás el­jut haza, figyelmébe ajánlom az otthoniak­nak Benedek urat Zürichben, Göndör urat Bécsben és társaikat, akinek a szava most messze hallhatóan rágalmaz, mocskol, kom­promittál bennünket. Talán in eff'igre le­hetne elítélni őket. Ha már megtagadták és­­elárulták a hazájukat, legalább soha többé vissza ne térhessenek oda. Valaki egy Journal de Génévé-t vesz. Benne ugyanazok a rágalmak.­— Éppen most? Tehát magyar? Miért? — kérdezik össze-vissza. A válasz hamar megjön a kérdésekre. Berobog a keleti express : Páris—­Prága— Varsó, az egyik hatalmas hálókocsi ajtajá­ban cézári mosollyal áll Garami Ernő. Dolgavégezetten megy haza Svájcból Bécsbe, mondja egy újságírónak. Amikor a sváj­ciak kissé behatóbban érdeklődtek a papír­jai iránt, kiderül, hogy nem Bécsbe megy, hanem Prágába Károlyihoz és cseh barátjai­­hoz. Szóval Garami elvtárs készítette elő a talajt Svájcban a magyar békedelegáció szá­mára is most tovább dolgozik majd azok­kal a cseh politikusokkal, akiknek minden lélegzetvétele a gyű­lölség páráját hajtja Magyarország felé. Kínos feltűnést keltett, hogy a delegáció tagjai közül Hegedűs Loránd hosszabb barátságos beszélgetésbe bocsátkozott Ga­ramivel. Csak nem aziránt érdeklődött nála, hogy Magyarország népszerűsítése körül barátaival, mint a példák is mutatják, milyen eredményt ért el a külföld sajtójá­ban? Az érdeklődés nagy a pályaudvaron a delegáció iránt. Az express utasai is leszáll­­nak, hogy láthassák Magyarország kép­viselőit. Egy fiatal francia megkérdi tőlem : — Ou est le Comte Apponyi, je voudrais le voir. Apponyi akkor már a magyarországi nemzetiségek svájci képviselőivel beszélget. A delegáció elé utaztak ugyanis a határra székhelyükből, Zürichből dr. Christan, a tót nemzeti tanácsnak főtitk­ára, a nyugat­­magyarországi németség delegátusa, dr. Pröhle Vilmos egyetemi tanár és itt üdvö­zölték Apponyit. Beszámoltak arról a szép propagandáról, amelyet a külföld felvilá­gosítása céljából itt nagy lelkesedéssel és jelentős sikerekkel folytatnak. Csak az a baj, teszik hozzá, hogy nem egyszer saját honfitársaink vetnek gáncsot nekünk. Hon­fitársaink? ! . . . Hát honfitársaink nekünk Benedek Ká­roly, Göndör Ferenc és a többiek, akik a magyar nevet tisztán azért vették fel, hogy kalózlobogónak használhassák a zsidó internacionálé aknamunkájához? Sipjelzés. Beszállunk. _ A vonat egyre sötétedő tájon robog Zürich felé. ■ Saly Dezső. A magyar békeszerződés késik. Paris, jan. 13. A béke­delegációk megbízó iratainak igazolására kiküldött bizottság hétfőn Jules Combon elnöklé­sével a külügyminisztérium palotájában ülést tar­tott. Megvizsgálta a magyar békem­egbizottak fel­hatalmazásait és azokat rendben találta. A magyar­­ békeszerződés átnyújtásának időpontját a legfel­­­­sőbb tanács valószínűleg mai ülésén fogja meg­­­­állapítani. Nem hiszik, hogy a békeszerződés át-­­­nyújtása e hét vége előtt megtörténnék, minthogy­­ még több kisebb kérdés vár elintézésre, átvizsgálták delegátusaink meg­­hatalmazásait. Paris, jan. 13. A magyar békem­egbizottak meghatalmazásai­nak átvizsgálása kapcsán még ezt jelentik : A Car­bon elnöklésével működő bizottság délelőtt átvizsgálta a magyar meghatalmazásokat, az en­­tente képviselők meghatalmazásait, azonban nem adták át a magyar békedelegációnak. Ez való­színűleg csak mintegy három nap múlva történik meg. (M. T.­­.) 3 Vérbefojtott Spartakus-mcs. Bolsevisták rohama a német birodalmi par­­lament ellen. — Tiz halott, igen sok sebe­sült. — Nagy izgalomban a német főváros. Berlin, jan. 13. A német főváros ismét izgalmas órákat élt át, újból hallotta a gépfegyverek kattogását és sebe­sültek nyöszörgését. A lezajlott véres események hátterében a bolsevizmus berlini hívei lappanga­nak, kik ma délutánra tüntető menetbe sorakoz­tatták a szélsőséges szocialista munkásokat. A tö­meg már 3 óra előtt, mikorára a nemzetgyűlés ülése ki volt tűzve, felvonult a parlamentpalota elé. A bejáratnál erős rendőri készenlét helyezke­­­dett el és az épületbe csak jeggyel bírókat bocsá­tott be. A parlamenti feljáróin géppuskákat állí­tottak fel, elkészülve minden eshetőségre. Negyed 3-kor jelentik, hogy a villamos vasúti alkalmazottak megszüntették a munkát s a közle­kedés az egész városban megállóit. A parlament elé újabb erős rendőrcsapat vonul fel. Az ülésteremben napirend előtt Geyer független szocialista képviselő kifogást emel a ház megszál­lása miatt és kijelenti, hogy méltatlan a parlament­hez, hogy ilyen körülmények között tárgyaljon, mert az a katonai uralom visszaállítását jelenti. Fehrenbach elnök azt válaszolta, hogy sem joga, sem oka nincs arra, hogy útjába álljon azoknak a közbiztonsági intézkedéseknek, amelyeket a kor­mány szükségesnek tart. A Ház ezután áttér a napi­rendre. Mialatt Schneider képviselő megteszi az előadói jelentést, az óriási néptömeg, amely a birodalmi gyűlés épülete körül egybegyűlt, különösen a Königsplatzon és a Simsonstrasse felőli bejáratnál mindig közelebb nyomult az épületnek a rendőrség által elzárt bejárataihoz. A rendezők minden fá­radozása, hogy a tömeget visszaszorítsák, hiába­valónak bizonyult. Mikor a rendőrség már mintegy negyedórája hiába igyekezett visszatartani az elő­­nyomulókat, az embertömeg a feljáró mindkét oldalán átszakította az őrség láncát. Az ottlevő rendőröket, közrefogták, kiragadták kezükből és összetörték a fegyvereket és azokat a rendőröket, akik önként nem adták meg magukat, megverték. Rettenetes zajban tódult fel a tömeg a széles lépcsőzeten. A rendőrök második kordonját szin­tén közrefogták és ugyanúgy bántak velük, mint az előbbiekkel. A tömeg ezután kétfelé oszlott. Egy része a főbejáraton igyekszik behatolni a bi­rodalmi gyűlés épületéb­e, a másik áradat pedig a Simsonstrasse felől segítségre érkező rendőrcsapat felé vonul. Ebben a válságos pillanatban a Simsonstrasse felől előbb egy-egy, később sok lövés dördül el. A főbejáratnál géppuskáin­, hangzik el. A tömeg vad futásban igyekszik menekülni. Sok halott és sú­lyosan sebesült marad a helyszínen, a könnyen se­besülteket a menekülők magukkal hurcolják. A birodalmi gyűlés épülete előtti tér, főleg pedig a Simsonstrasse) bejáratnál levő füves parkrészlet tele van összetört fegyverekkel, vörös zászlókkal, meg ruhadarabokkal. A birodalmi gyűlés épületében elhelyezett vörös­­keresztes osztag a sebesültekhez siet, akiket nem­sokára mentőkocsikon szállítanak el. A halottak és sebesültek száma eddig ismeretlen. Amikor az ülésteremben meghallották a Ház előtti lefolyt lövöldözést, a független szocialisták és a karzatlátogatók zajos kiáltásokkal követelik az ülés berekesztését. Fehrenbach elnök, minthogy a lárma miatt lehe­tetlen a tanácskozást folytatni. 3 óra 50 perckor kimegy a teremből. Sok képviselő azonban ben­­marad a teremben. Élénken vitatkozva tárgyalják az eseményeket. 4 óra 10 perckor az elnök újból megnyitja az ülést és azt mondja, óvakodik attól, hogy ítéletet mondjon kellő információk hiányában arról, hogy kit terhel a felelősség az eseményekért, azt hiszi azonban, hogy az egész Ház érzelmeit fejezi ki, amidőn az áldozatokra való tekintettel a Ház mély részvétét és sajnálkozását juttatja kifejezésre. Egyébként úgy véli, hogy a birodalomra, mint a külföldre való tekintettel szükség van arra, hogy mindenki megőrizze nyugalmát. A legjobb hatást keltené bizonyára az, ha a Ház nyugodttan foly­tatná tanácskozását. Kéri tehát, teljesítsék fel­hívását és folytassák a tárgyalásokat. Kéri to­vábbá azokat, akik esetleges szavazás során ki­sebbségben maradnak, hogy vonják le abból a konzekvenciákat és ne bántsák meg a Ház tekin­télyét. Henke független szocialista kijelenti, hogy félbe kell szakítani az ülést. Minthogy a zavargás egyre tart, az elnök felfüggeszti az ülést.

Next