Nemzeti Ujság, 1920. január (2. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
1920. január 14. NEMZETI ÚJSÁG A XIV. választókerület szerdán délután 5 órakor a Katholikus Legényegylet helyiségében (VIII. ker., Kottenbilter utca 20—22.) pártgyűlést tart, amelynek tárgya : fontos politikai események ismertetése és megbeszélése. A pártgyűlésen felszólal Száva János képviselőjelölt is. A XVI-ik választókerület polgársága ma, kedden délután 4 órakor gyűlést tartott az ácsinasból lett műszaki doktor kerületében az általános népszerűségnek örvendő dr. Lipták Pál képviselőjelölt érdekében. A felszólalások egész sora után dr. Lipták Pál rövid beszédében bejelentette, hogy programmját a legközelebbi napokban fogja kifejteni. Ezután a közönség lelkes ünneplése közben Friedrich István hadügyminiszter lépett az emelvényre és hosszabb beszédet mondott, amelyben lelkes munkára szólította fel a választókat kiváló jelöltjük érdekében . B. vidéken. Rákospalotán vasárnap nagy népgyűlés volt. A Vigadó hatalmas termét zsúfolásig megtöltötték a sokezer számban összegyűlt választópolgárok. Leírhatatlan lelkesedéssel hallgatták Budavári Lászlónak, a kerület hivatalos képviselőjelöltjének beszédét. Majd, a pestújhelyi küldöttség nevében Turner Antal, a dunnakeszi galagi küldöttség nevében pedig Kocsner Róbert tolmácsolta a választópolgárok határtalan szereteti és tántoríthatatlan kitartását Budavári László mellett. Délután a Szücs-féle vendéglőben a nők részére külön nagygyűlés volt, melyen Budavári/ László képviselőjelöltön kívül Árki/ József és Petőinek József központi titkárok, valamint Csehi/ Elelka missziósnővér mondottak beszédeket. Mindkét gyűlés azzal végződött, hogy a választók égre emelt kézzel esküdtek fel arra, hogy a keresztény nemzeti eszme mellett szilárdan kitartanak és Budaváry László lobogóját győzelemre segítik. Itt kell megemlékeznünk laptársunknak, az Új Nemzedéknek valószínűleg téves információn alapuló értesítéséről, mely szerint Rákospalotán csak Urmánczy Nándornak volna esélye. Laptársunk téved, mert Budavári László mellett, akit, mint a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának jelöltjét az összes régen kiépített keresztény párt és szakszervezetek támogatnak, Urmánczynak semmiesetre sincsenek esélyei. Fehérvári Ödön, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának háznagya ma indult Veszprémbe programmbeszédének megtartására. A kerületben mintegy öt jelölt küzd a mandátumért, akik közül Fehérváry Ödön a keresztény párt hivatalos jelöltje. Dr. Mérei Vajda Elemér, a tahi kerület keresztény nemzeti párt jelöltje Tabán és Korádon lelkes közönség előtt kifejtette programmját. A kerületben még két jelölt kísérletezik, kevés kilátással. Csánytelek község választói közvetlenül sokoropátkai Szabó István és Schandl Károly kisgazdapárti jelöltek itt időzése utáni napon gyűlést tartottak, amelyen túlnyomó többséggel foglaltak állást Huszár Károly miniszterelnök személye és politikája mellett. A gyűlés tiltakozott ellene, hogy a latifundiumok volt vezetői kisgazdapárti vezetőknek tolják fel magukat, hogy majd annak idején ismét régi gazdáikat szolgálják. i svájci határon. Gyászmagyarok aknaminkája a külföldön. — Békedelegációnk Párisbban. — A „Nemzeti Újság" Parisba kiküldött tudósítójától. — Budis, jan. 6. (Négy napi késéssel érkezett.) Budisba háromkor délután ér a vonat. Az udvarias svájciak egy-két perc alatt készen vannak a különben olyan körülményes útlevél-vizsgálattal. Addig vörös karszalagos, fehérkeresztes katonaság őrzi minden vagyon ajtaját és azután, barátságos mosollyal mondják : «uszszigen». Mindenki a perronra tódul, a hosszú utazás után olyan jólesik egy kis levegő. Lejön Apponyuis és fekete télikabátban, kemény kalaposan sétál feles alá. A postahivatalon fiatal, szimpatikus svájci tiszt kalauzol keresztül. Karra fektetett puskával svájci katonák kordont állnak, Svájc még most is fegyverrel őrzi semlegességét és nyugalmát. A tiszt megkérdezte tőlem, aláírjuk-e a békét? Mit feleljek? »«Mert mi tudjuk —folytatta, be sem várva a választ — hogy itt brutalitás történik. Mi svájciak gyűlölünk minden igazságtalanságot. Gyengék vagyunk, tenni nem tudunk ellene, de a műveit világ úgy sem fogja ennyiben hagyni a dolgot.» Megszorítom a kezét és érdeklődöm az itteni élet iránt. — Kedves, szép hely — mondja, — a szolgálat is érdekes, csak a zsidókkal van sok bajunk. Tehát nekik is. Lapokat veszünk. A Neue Zürcher Zeitung-ban Benedek Károly úr, a Világ svájci tudósítója felháborítóan aljas cikket ir Magyarországról, tele rágalommal, légből kapott hazugsággal és teljesen világos irányzatossággal. Az egész delegáció fel van háborodva. — Törvényt kell hozni az ilyen gazok ellen, mondja valaki. És ha ez az írás eljut haza, figyelmébe ajánlom az otthoniaknak Benedek urat Zürichben, Göndör urat Bécsben és társaikat, akinek a szava most messze hallhatóan rágalmaz, mocskol, kompromittál bennünket. Talán in eff'igre lehetne elítélni őket. Ha már megtagadták éselárulták a hazájukat, legalább soha többé vissza ne térhessenek oda. Valaki egy Journal de Génévé-t vesz. Benne ugyanazok a rágalmak.— Éppen most? Tehát magyar? Miért? — kérdezik össze-vissza. A válasz hamar megjön a kérdésekre. Berobog a keleti express : Páris—Prága— Varsó, az egyik hatalmas hálókocsi ajtajában cézári mosollyal áll Garami Ernő. Dolgavégezetten megy haza Svájcból Bécsbe, mondja egy újságírónak. Amikor a svájciak kissé behatóbban érdeklődtek a papírjai iránt, kiderül, hogy nem Bécsbe megy, hanem Prágába Károlyihoz és cseh barátjaihoz. Szóval Garami elvtárs készítette elő a talajt Svájcban a magyar békedelegáció számára is most tovább dolgozik majd azokkal a cseh politikusokkal, akiknek minden lélegzetvétele a gyűlölség páráját hajtja Magyarország felé. Kínos feltűnést keltett, hogy a delegáció tagjai közül Hegedűs Loránd hosszabb barátságos beszélgetésbe bocsátkozott Garamivel. Csak nem aziránt érdeklődött nála, hogy Magyarország népszerűsítése körül barátaival, mint a példák is mutatják, milyen eredményt ért el a külföld sajtójában? Az érdeklődés nagy a pályaudvaron a delegáció iránt. Az express utasai is leszállnak, hogy láthassák Magyarország képviselőit. Egy fiatal francia megkérdi tőlem : — Ou est le Comte Apponyi, je voudrais le voir. Apponyi akkor már a magyarországi nemzetiségek svájci képviselőivel beszélget. A delegáció elé utaztak ugyanis a határra székhelyükből, Zürichből dr. Christan, a tót nemzeti tanácsnak főtitkára, a nyugatmagyarországi németség delegátusa, dr. Pröhle Vilmos egyetemi tanár és itt üdvözölték Apponyit. Beszámoltak arról a szép propagandáról, amelyet a külföld felvilágosítása céljából itt nagy lelkesedéssel és jelentős sikerekkel folytatnak. Csak az a baj, teszik hozzá, hogy nem egyszer saját honfitársaink vetnek gáncsot nekünk. Honfitársaink? ! . . . Hát honfitársaink nekünk Benedek Károly, Göndör Ferenc és a többiek, akik a magyar nevet tisztán azért vették fel, hogy kalózlobogónak használhassák a zsidó internacionálé aknamunkájához? Sipjelzés. Beszállunk. _ A vonat egyre sötétedő tájon robog Zürich felé. ■ Saly Dezső. A magyar békeszerződés késik. Paris, jan. 13. A békedelegációk megbízó iratainak igazolására kiküldött bizottság hétfőn Jules Combon elnöklésével a külügyminisztérium palotájában ülést tartott. Megvizsgálta a magyar békemegbizottak felhatalmazásait és azokat rendben találta. A magyar békeszerződés átnyújtásának időpontját a legfelsőbb tanács valószínűleg mai ülésén fogja megállapítani. Nem hiszik, hogy a békeszerződés át-nyújtása e hét vége előtt megtörténnék, minthogy még több kisebb kérdés vár elintézésre, átvizsgálták delegátusaink meghatalmazásait. Paris, jan. 13. A magyar békemegbizottak meghatalmazásainak átvizsgálása kapcsán még ezt jelentik : A Carbon elnöklésével működő bizottság délelőtt átvizsgálta a magyar meghatalmazásokat, az entente képviselők meghatalmazásait, azonban nem adták át a magyar békedelegációnak. Ez valószínűleg csak mintegy három nap múlva történik meg. (M. T..) 3 Vérbefojtott Spartakus-mcs. Bolsevisták rohama a német birodalmi parlament ellen. — Tiz halott, igen sok sebesült. — Nagy izgalomban a német főváros. Berlin, jan. 13. A német főváros ismét izgalmas órákat élt át, újból hallotta a gépfegyverek kattogását és sebesültek nyöszörgését. A lezajlott véres események hátterében a bolsevizmus berlini hívei lappanganak, kik ma délutánra tüntető menetbe sorakoztatták a szélsőséges szocialista munkásokat. A tömeg már 3 óra előtt, mikorára a nemzetgyűlés ülése ki volt tűzve, felvonult a parlamentpalota elé. A bejáratnál erős rendőri készenlét helyezkedett el és az épületbe csak jeggyel bírókat bocsátott be. A parlamenti feljáróin géppuskákat állítottak fel, elkészülve minden eshetőségre. Negyed 3-kor jelentik, hogy a villamos vasúti alkalmazottak megszüntették a munkát s a közlekedés az egész városban megállóit. A parlament elé újabb erős rendőrcsapat vonul fel. Az ülésteremben napirend előtt Geyer független szocialista képviselő kifogást emel a ház megszállása miatt és kijelenti, hogy méltatlan a parlamenthez, hogy ilyen körülmények között tárgyaljon, mert az a katonai uralom visszaállítását jelenti. Fehrenbach elnök azt válaszolta, hogy sem joga, sem oka nincs arra, hogy útjába álljon azoknak a közbiztonsági intézkedéseknek, amelyeket a kormány szükségesnek tart. A Ház ezután áttér a napirendre. Mialatt Schneider képviselő megteszi az előadói jelentést, az óriási néptömeg, amely a birodalmi gyűlés épülete körül egybegyűlt, különösen a Königsplatzon és a Simsonstrasse felőli bejáratnál mindig közelebb nyomult az épületnek a rendőrség által elzárt bejárataihoz. A rendezők minden fáradozása, hogy a tömeget visszaszorítsák, hiábavalónak bizonyult. Mikor a rendőrség már mintegy negyedórája hiába igyekezett visszatartani az előnyomulókat, az embertömeg a feljáró mindkét oldalán átszakította az őrség láncát. Az ottlevő rendőröket, közrefogták, kiragadták kezükből és összetörték a fegyvereket és azokat a rendőröket, akik önként nem adták meg magukat, megverték. Rettenetes zajban tódult fel a tömeg a széles lépcsőzeten. A rendőrök második kordonját szintén közrefogták és ugyanúgy bántak velük, mint az előbbiekkel. A tömeg ezután kétfelé oszlott. Egy része a főbejáraton igyekszik behatolni a birodalmi gyűlés épületébe, a másik áradat pedig a Simsonstrasse felől segítségre érkező rendőrcsapat felé vonul. Ebben a válságos pillanatban a Simsonstrasse felől előbb egy-egy, később sok lövés dördül el. A főbejáratnál géppuskáin, hangzik el. A tömeg vad futásban igyekszik menekülni. Sok halott és súlyosan sebesült marad a helyszínen, a könnyen sebesülteket a menekülők magukkal hurcolják. A birodalmi gyűlés épülete előtti tér, főleg pedig a Simsonstrasse) bejáratnál levő füves parkrészlet tele van összetört fegyverekkel, vörös zászlókkal, meg ruhadarabokkal. A birodalmi gyűlés épületében elhelyezett vöröskeresztes osztag a sebesültekhez siet, akiket nemsokára mentőkocsikon szállítanak el. A halottak és sebesültek száma eddig ismeretlen. Amikor az ülésteremben meghallották a Ház előtti lefolyt lövöldözést, a független szocialisták és a karzatlátogatók zajos kiáltásokkal követelik az ülés berekesztését. Fehrenbach elnök, minthogy a lárma miatt lehetetlen a tanácskozást folytatni. 3 óra 50 perckor kimegy a teremből. Sok képviselő azonban benmarad a teremben. Élénken vitatkozva tárgyalják az eseményeket. 4 óra 10 perckor az elnök újból megnyitja az ülést és azt mondja, óvakodik attól, hogy ítéletet mondjon kellő információk hiányában arról, hogy kit terhel a felelősség az eseményekért, azt hiszi azonban, hogy az egész Ház érzelmeit fejezi ki, amidőn az áldozatokra való tekintettel a Ház mély részvétét és sajnálkozását juttatja kifejezésre. Egyébként úgy véli, hogy a birodalomra, mint a külföldre való tekintettel szükség van arra, hogy mindenki megőrizze nyugalmát. A legjobb hatást keltené bizonyára az, ha a Ház nyugodttan folytatná tanácskozását. Kéri tehát, teljesítsék felhívását és folytassák a tárgyalásokat. Kéri továbbá azokat, akik esetleges szavazás során kisebbségben maradnak, hogy vonják le abból a konzekvenciákat és ne bántsák meg a Ház tekintélyét. Henke független szocialista kijelenti, hogy félbe kell szakítani az ülést. Minthogy a zavargás egyre tart, az elnök felfüggeszti az ülést.