Nemzeti Ujság, 1920. január (2. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

1920. január 16. NEMZETI ÚJSÁG -----------------------------------11­1 Negyed hat órakor az ülést újra megnyitották. Geyer, Dumál és Lenként képviselők, akiket az ülés­ről kizártak, a helyükön maradtak. Az ülés meg­nyitásakor az elnök kijelentette, hogy az előbb, amikor a sajnálatos eseményekről beszélt, csak annyit tudott, hogy emberek megsebesültek. (A kormány és a Ház tagjai felállónak.) Közben a za­vargást megszünették és az áldozatok számát is meg lehetett állapítani. Azzal az igen elszomorító ténnyel kell számolnunk, hogy az haláleset történt. Tekintettel arra, hogy a halottakat az utcáról a nemzetgyűlés épületébe hozták, az elnök nem hiszi, hogy a Ház nyugodtan folytathatná tanács­kozását és ezért azt ajánlja, hogy a mai ülést sza­kítsák félbe. Az elnök ezután az ülést berekeszti és a legköze­lebbi ülést holnap délelőtt 10 órára, a mai napi­renddel tűzi ki. (M. T. I.) Eiviteles állapot az egész birodalomban. Berlin, jan. 13. A birodalom elnöke máról kelt rendeletével az egész birodalomra kihirdette a kivételes állapotot. Ennek alapján Noske birodalmi hadügyminisz­ter Berlin és egész Brandenburg területére átvette a végrehajtó hatalmat. Polgári biztosul Ernst ber­lini rendőrfőnököt küldték ki. Felvonulásokat és szabad ég alatt gyűléseket nem szabad tartani. Ha a nemzetgy­űlés munkáját újólag meg akar­­nák zavarni, ezt a fegyverek könyörtelen alkalma­zásával megakadályozzák. (M. T.­­.) / U! vádak Szamuelly László ellen. Megkezdték a tanukihallgatásokat. ^ Budapest, jan. 13. Az ukrán tisztek meggyilkolása miatt Szamuelly Lászlót már az akasztófa fenyegeti, mikor kiderült, hogy ez a veszedelmes gonosztevő az utolsó napjai­ban is magával rántott szélhámosságával egy keres­kedő­ családot. Kelemen álnév alatt belopózott a család szeretetébe és rövidesen eljegyezte az egyetlen leányt. Letartóztatása kellemetlen meg­lepetést okozott menyasszonyának. Ma délelőtt­­10 órakor folytatta Szanuelly László ügyében a főtárgyalást dr. Szenyi Antal táblabiró tanácsa. Először Jablonszki Mas vádlottat hallgatta ki a biróság, egy lengyel tolmács hutrván. Elmondta, hogy magyar hadifogságba került és a proletár­diktatúra idején vöröskatonának állt be. Szamuelly halálvonalán teljesített szolgálatot. A leghatáro­zottabban tagadja, hogy egy akasztásnál "is részt vett volna. Becsületszavára fogadja, hogy igazat mond. Az ukrán tisztek meggyilkolásáról sem akar semmit tudni. Elmondja, hogy a Dunaparton a Hungária előtt teljesített őrszolgálatot, midőn látta, hogy 12 ember jön a­­Hungáriából és menn­e a Dunapartra. Puszta kiváncsiságból odament és látta, hogy két em­ber vetkőzik. Észrevette, hogy a vörösök­ nem jó szemmel nézik közeledését, mire otthagyta őket. Mikor visszajött a Hungáriába, azt mondták neki, ha ki meri nyitni a száját, őt is a Dunába dobják. Az elnök eléje tartja a rendőrség és a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, ahol beis­merte az ukrán tisztek meggyilkolásában való ré­szességét. A vádlott erre megjegyzi, hogy a rendőr­ségen nagyon megverték és úgy csikarták ki tőle a vallomást. A vizsgálóbíró előtt pedig azért ismerte el, hogy részt vett a gyilkosságban, mert attól félt, hogy itt is elverik. Másnap megkérdezte a terr­oris­­táktól, hogy miért dobták azt a két embert a vízbe, mire azok azt felelték, hogy Kun Béla parancsára. Elnök : Maga részt vett Szamuelly Tibor megszökö­­­tetésében. Ebből is látszik, hogy Szamuellynek egyik legbizalmasabb embere volt. Újabb vád Szamuelly László ellen. Az utolsó vádlott Sefcsik Gregor, akit lopással vádol az államügyészség. Azt mondja, hogy a 300 ezer koronát szétosztották egymás között, ő kapott 40 ezer koronát, utóbb azonban megijedt és vissza­dobta a pénzt. Ezután a bíróság szünetet rendelt. Szünet után dr. Szilassy Pál államügyész beje­lenti, hogy Szamuelly László ellen újabb feljelentés érkezett hozzá, amelyet átad a törvényszéknek ismertetés céljából. Dr. Szenyi elnök felolvassa a feljelentést, amelyet Szentgyörgyi Horváth Xavér Ferenc alhadnagy, felsőpéterfaplakos küldött be. A feljelentés így hang­zik : Haza utaztató Devecserbe, amikor ott kitört az ellenforradalom. Ugyanakkor egy terrorkülönít­­mény jött Devecserbe, hogy letörjék az ellenforra­dalmat. Ez a különítmény fegyveres vöröskato­nákkal behatolt sógorom, dr. Auguszt Zsigmond villájába és azt teljesen kifosztotta. Én a villa felügyeletével voltam megbízva, tehát panaszt tettem a vörösök parancsnokságánál.Ott Szamuelly László fogadott és dühösen rám kiabált :­­ — Te kutya burzsuj, hogy mersz a vörösök ellen vádaskodni ? Azonnal letartóztattak és a főszolgabiróság fog­dájába csuktak. Ott gyötörtek hosszú időn át s a családom által részemre beküldött ételekbe a vörö­sök beleköptek és úgy adták nekem. Emlékszem, hogy Szamuelly László akkor három embert akasz­tatott. Amikor Krasovszki tanítót akasztották, elővezettek engem is a fogdából, hogy nézzem végig a kivégzést. Könyörögtem a vörösöknek, mire Szamuelly összepofoztatott és megveretett. Kérem emiatt az eljárást megindítani és Szamuelly Lászlót szigorúan megbüntetni. Dr .Szenyi elnök ismertetése után Szamuelly László kijelenti, hogy most hall erről a feljelentésről elő­ször, egyetlen Szava sem felel meg a valóságnak. Ezután a tanuk kihallgatása következik. f ’ *­­ Dr. Karikás Sándor, Gáspár József és Hoffmann Elemér hajóstiszt ráismernek a három vádlottra, akik verték és szurkolták az ukrán tiszteket. Szemlén­y László is ott volt — vallja a hajóstiszt — Kohn-Kerekes dobta a Dunába az egyik tisztet. Holnap folytatják a tárgyalást. Mentőakció egy vessedeiturss Stentmunists ércekében. — A „Nemzeti Újság" tudósitójától. — Budapest, jan. 13. Megírta a Nemzeti Újság annak idején, hogy dr. Kertész Sámuelt, a Ferenc József kereskedelmi kór­ház és betegsegélyző pénztár igazgatóját a kommün alatti magatartásáért letartóztatták s átkisérték az ügyészség fogházába. Mint értesülünk, a kórház igazgatósága az ügy ilyetén s a jogrend szerint való elintézésébe nem hajlandó belenyugodni, mert köz­vetlenül Kertész letartóztatása után összeült s Bakács volt népbiztos atyjának, a Hitelbank volt vezérigaz­gatójának elnöklésével a letartóztatott kommunista kórházigazgató kiszabadításának módozatairól tár­gyalt. Az ülésnek ez volt egyetlen tárgya. Ennek folyamán többen jelentést tettek a haladéktalanul folyamatba tett mentési akció jelenlegi állapotáról. Az elnök biztosította az igazgatósági tago­kat, hogy Bárczi István igazságügyi és Peyer népjóléti miniszterek körül már történtek in­tézkedések, hogy őket Kertész ügyének ked­vező elintézése érdekében mozgósítsák. A népjóléti minisztert abban a formában k­érték meg, hogy befolyását Kertész kiszabadítása érdekében érvénye­sítse. Megkörnyékezték továbbá dr. Papp Géza mi­niszteri tanácsost is Kertész b­ancj­ainak növelése céljából. Szinte hallatlan az a merészség, amely ezt a 18 zsidóból és 2­3 keresztény tagból álló igazgató­ságot annak az indítványnak a megtételére bírta, hogy a vádemelők ellen egy vizsgálóbizottság küldessék ki. Ezt azonban végeredményben mégsem merték elfogadni. Az igazgatósági tagok abban a remény­ben oszlottak szét, hogy sikerülni fog Kertészt kiszabadítaniuk. Ugyancsak e célból a kórház egész személyzete, aligazgatója, gondnoka s a főbb zsidó tisztviselők vezetésével a napokban deputáció­­ban járt az ügyészségen, hogy Kertész szabadlábra­­helyezését kérje. Ez a megdöbbentő hír, bármily hihetetlennek látszik is, tökéletesen megfelel a valóságnak. De talán olvasóink nem is fognak annyira csodálkozni a fennebb vázoltakon, ha tudomására­ hozzuk, hogy a Ferenc József két­ kórház orvosi és tisztviselői kara csaknem kizárólag zsidókból áll. Ez az intézet, mely a kommunizmusnak 3­—4 népbiztost — töb­bek között Szántót, Vágót — és a kisebb bűnösök­nek egész légióját szállította, k­i zsidó orvosra 15 keresztényt számlál, tisztviselői közül pedig csak 2 százaléknyi keresztény elemet. Egy ilyen intézet­nek az igazgatósága merhet csak síkra szállni volt igazgatója érdekeiért, akinek múltjából,azt hisszük, éppen elegendő lesz az alábbiakat feltárnunk. Dr. Kertész Sámuel, aki, margón jegyezve, nem orvos, a diktatúra alatt, a fürdőügyek helyettes nép­biztosa volt. Mint értesülünk, Kertész védelmét arra építi, hogy ezt az állást közérdekből vállalta. Ez annál kevésbbé állhat meg, mert amikor állítólag a betegsegélyzőpénztár érdekeit védte, ugyanakkor a személyes szabadság megsértésével a balatoni fürdőző polgári közönség érdekeit a legsúlyosabban megtámadta és veszélyeztette, ő egyébként a szerzője a fürdők szocializálási rendeleteinek. Ennek végrehajtásáról a legszigorúbban gondoskodott. Ha­talmas zöld automobilján gyakorta száguldott le a Balaton mellékére többnyire Guth közoktatás­­ügyi népbiztos és dr. Berndl Margit kommunista agitátornő társaságában. A siófoki fürdőigazgatót, Weitzel Jenőt egy ízben öt polgári nyomozóval éjjel tizenkét órától reggel ötig vallattatta annak kinyomo­zására, hogy kik vannak még polgári osztálybeliek a fürdőtelepen. A vallatás után általános razzia követ­kezett, melynek eredményeként a fürdő polgári lakosságának huszonnégy órán belül távoznia kellett. A diktatúra alatt a kórházi személyzetet az ő tudtával és beleegyezésével fefegyverezték s éles töltényekkel látták el. A kórház udvarán való gya­korlatozások alatt ezek az ott sétáló «burzsujokat» vették célpontul, ami osztályellenes izgatásnak ugyancsak beillik. Kertész Kunfinak legjobb ba­rátai közé tartozott. Viselkedésében azonban annyi óvatosságot tanúsított, hogy például fizetést nem vett fel s a siófoki kiránd­ulások költségeit is a tanácsköztársaságnak adományozta. Hogy aztán e szemfényvesztő önzetlenség mellett a kulisszák mögött mivel dotáltatta szolgálatait, annak ki­találását az olvasóra bízzuk. Kertész nem mu­lasztotta el a kommunista eszmék terjesztését sem a kórházi személyzet között. A kórház be­járatánál egész könyvtárat rendezett be a kommunista irodalom termékeiből­, mely a közönségnek is ren­delkezésére állott. A diktatúra bukása után az egyik szolgának azt a reményét fejezte ki, hogy : — Most rosszul megy ugyan nekünk, de ne fajön, eljön még a mi időnk is ! Jellemző még Kertészre, hogy amikor a rémura­lom megdőlte után a minisztériumból egy­­akta érkezett a kórházba, annak megállapítására, hogy kik viseltek exponált állást a kommün alatt, az­­igazgató úr erre soha nem küldött választ felettes hatóságának. Ez hát az a nagyérdemű férfiú, akinek kiszabadí­tásáért az igazgatóság minden követ megmozdít. Ha ez megtörténnék, mi súlyos vétséget látnánk a köz­érdek ellen, nem is említve, hogy igazságérzetünk a leghatározottabban tiltakoznék az ilyen bűnös ember meg nem fenyítése ellen. De bízunk az ügyészség erejében és igazságossá­gában, mely a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján méltóképpen le fog sújtani a kommunizmus e szilárd oszlopára. TÁVIRATOK Bulgária ratifikálta a békeszer« 'w­­x edest«, Szófia, jan. 13. A szobranye rövid vita után elfogadta a kor­mány által aláírt békeszerződést és kifejezte remé­­nyét, hogy az mielőbbijeibe lép. / ©sztrák*cseh megegyezés, Prága, jan. 13. Tusar miniszterelnök az osztrákokkal folytatott tanácskozásról úgy nyilatkozott, hogy a politikai kérdésben teljes eredménnyel tárgyaltak, a gazda­sági kérdésekben azonban nem­ lehet Ausztria összes kívánságait kielégíteni. Béc­s, jan. 13. A nemzetgyűlés holnap tartja első ülését a kará­csonyi­­szünet után. Renner valószínűleg pénteken nyilatkozik prágai tárgyalásainak­ eredményéről. Hír szerint újból Párisn­a fog menni, s csak az­után utazik Belgádba. A Poincarét szenátornak választották. , Páris, jan. 13. Poincarét,­ ámbár nem is volt jelölt, beválasztot­ták a szenátusba. A lapok szerint ez újabb bizo­nyítéka annak, hogy az ország rendet és egységet akar. Renner visszatért Prágából. Prága, jan. 13. Dr. Renner birodalmi kancellár valamennyi ál­lamtitkár és szakreferensek kíséretében este 9 óra 38 perckor Bécsbe utazott. Prágában csak a köz­lekedésügyi államtitkár, továbbá a szénügyi és vasúti szakreferensek maradtak. (M. T. I.) iiiiiiiiiiiiii!ii)ií!iiiiiiiiimHiiiiiiiiniiiiiiiiiii!ii)iiiiiiiiniiiiiiiitiiuiiiiiiiniiiiiiiiii készülődjünk a választásokra ! Csak keresztényi válasszatok!

Next