Nemzeti Ujság, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-26 / 74. szám

meltji im. merc­iu* SO. NEMZETI UJSÁG Hídpénz. Egy nagy vendéglőnk aszfaltáza! közt álul igyekez­­vén, magához intett egy halálom, ki nemrég jött meg francia hadifogságból. Egy szürke, józanság-szagú emberke ült mellette, aki vele jött Magyarországra, üzleti ügyben. Bemutatkozás. Szürke neve volt az il­letőnek, messziszakadt német, akinek nagy gyárai vannak Barcelonában. Mit beszéljek ennek a vadide­gennek Magyarországról ? Már éppen provokálni akartam a szabványos vállveregető nyilatkozatát a lo­­vagias magyar nemzetről, mikor mondta, hogy a vil­lamoson vállon rugták s elemelték az óráját, azóta ko­csin s autón jár s renget­eg káromlást szenved el bő­kezűsége dacára. No, gondoltam, legalább kicsikarom telé azt, hogy Budapest szép város, mikor közbeszólt, hogy nem lát ki földszintes szobája ablakán, oly ma­gas szeméthegy van elébe hordva. A végső szalmaszálba kapaszkodtam. Hogy ízlik önnek a gulyás ? — Eh, legyintett, jó gomashot csak Barcelonában tudnak most csinálni, kivált, mióta nem szállíthatjuk Szegednek a spanyol paprikát, amit Önök szegedi pap­rikának hívnak. — Tatán Ön is paprikában utazik ? — Nem, halpénzt akarok vásárolni, tetszik tudni, halpikkelyeket. Megüt­ve néztem rá, aztán barátomra, hogy vár­jon azzal a bizonyos heveny kedélybetegségű spanyol­lal van-e dolgom . — Ugy­an kérem, hát Barcelonánál a tengerben nin­­csenek-e halak ? Avagy az Ebro és Kvadalkum­ir an­dalító hullámaiban ? — Nem, én a gyáramban csakis magyar halak pik­kelyeit használhatom. Most már aggódva húztam tőle távolabb a széke­met , figyeltem a pupillája működését. — Szabad kérdenem, csak a demarkációs vonalon Inneni halak pikkelyét, vagy a faliakét is? — Csak a demarkácionális vonalakon belüli hal­pénzt. A balatonit, fertőit, a velencei tóit. — Hogyne, hogyne, hagytam rá, egészen helyes és világos. Hirtelen benyúlt a zsebébe, mire én fölugrottam. Tíz-tizenkét drágagyöngyöt vetít ki a spanyol és elém­­tartotta a tenyerén. Nézze és ítélje meg, melyik ezek közül az igazgyöngy ? Nézegettem s igazán nem láttam különbséget köz­tük. — Apa látja, mondta, ezek közül három igazgyöngy, a többi a m én­gyáramban készült. A magyar halak a pikkelyük zománcfényét ugyanoly anyagokból vonják­­:­ és termelik, mint a gyöngytermő kagylók a gyöngy­­fényt. Én a halpikkelyt üveggyöngyük belső falára sajtolom. Sőt van eljárásom, hogy az üvegre fölül saj­tolom s bizonyos titkos kollodiummal bevonom. De csak a magyar hal ily szép és tartós, az önök édes­vízi halai. — És azt hiszi, kérdeztem én kissé szédülve, hogy akad-e Önöknek józan magyar ember, aki halakat kapirgáljon ? — Hogyan ? Hiszen a Balaton partján már évek óta elég kiterjedett halpikkely-kereskedelmet sikerült fejlesztenem. Most három és félmillióért vásárolok halsiénzt. Ezer munkással dolgoztatom föl. Ezeket beszélte a spanyol. Azután találkoztam már a halpikkely-kereskedőkkel is. Tán már halpikkely­­lánckereskedésem is van. Én magam, szomorúan titkolt okokból, nem foglalkozom gazdasági tudományokkal, se postapénzzel se kékpénzzel, se halpénzzel. Szeret­ném megkérdeni, hány közgazdászunk van, aki tud a Balaton ezen új gazdasági kincséről ? Akadnak-e legalább ezután magyarok, akik meglássák és fölemel­jék az ilyen lábunk alatt heverő kincseket ? Mit fog tenni, ha tudomást szerez róla, a pénzügyminiszter ? Várjon a halpénzt nemzeti pénzügyi szempontból fe­dezet-alapnak tekinti-e , avagy kibocsátványnak ? A spanyol három és félmillióra tekintettel: része-e a halpénz a valutánknak? Nem kell-e diszázsiójától tartani ? Nem szándékozik-e a pénzügyminiszter — 50 százalékot kényszerkölcsönül visszatartva — a hal­pénzeket lebélyegeztetni ? Ez interpellációmra sür­gős választ várok. 1.­­ (A távozó belügyminiszter köszönőlevele a főkapitányhoz.) Beniczky Ödön volt belügyminisz­ter távozása alkalmával meleghangú levelet inté­zett dr. Mattyasen­szky György főkapitányhoz, amelyben a magyar államrendőrségnek a jogrend és közbiztonság helyreállítására irányuló eredmé­nyes munkájáért elismerését és köszönetét fejezi ki, kérve a főkapitányt, hogy ezt az egé­sz sze­mélyzettel közölje.­­ (A kormányzó elismerése a szegedi helyőrségnek.) Szegedről jelentik: A katonai körletparancsnokság Horthy­ kormányzó szegedi látogatásával kapcsolatban napiparancsban fejezte ki elismerését a szegedi helyőr­ségnek. A kormányzó úr ő­gyméltósága — mondja a parancs — meghagyta, hogy Szeged helyőrsége összes tisztjei, altisztjei és legénységének fegyelmezett katonai magatartásáért a legteljesebb megelégedését és dicsé­retet, tudtul adjam. Külön elismeréssel kell e helyen adóznom — mondja a napiparancs — a nagyközönség­nek, amely fegyelmezett, példás viselkedésével a rend fentartásét megkönnyit­ette.­­ (A bécsi katholikus nagygyűlés előkészítése.) A bécsi katholikus nagygyűlés tegnap tartotta ala­kuló ülését a Katholikus Legényegyesület he­lyiségében. Elnökké Walterstoirchen Ferenc Xavért választották meg, aki megnyitó beszédében a többi közt ezt mondta : *— A zsidók által vezetett hatalmas párt éveken át büntetlenül folytatott lazításával aláaknázta népünk legszélesebb rétegeit és kiölte belőlük a kötelességérzést, amelynek pusztulása után orgiákat ölt a kapzsiság és a paráznaság, a korrupció pedig kivirágzott. Szabad-e most, a trón összeomlása után,"az oltárnak is összeom­­lani ? Nem, nem, soha! Mi megváltjuk a keresztet, mi ismét keresztények akarunk lenni. Dr. Piffl bíboros-hercegérsek ezt mondta : •— Az utóbbi hónapok radikális felforgató mozgalmai nem ingathatták meg a katholikusok sorait. Mi a szabad osztrák államban is követeljük, mint katholikusok jo­gainkat és szabadságunkat. Ettől a követeléstől semmi­féle fenyegetés és semmiféle megfélemlítés nem térít­het el bennünket. A hercegérsek után a pápai ügyvivő, Mafaja képviselő és mások szólaltak föl. ^^t Nyíregyháza üdvözli a kormányzót.) Nyír­egyházáról jelentik . A város tanácsa, Benes polgár­­mester indítványára elhatározta, hogy a kormányzó személye iránt érzett forró szeretetének és ragasz­kodásának kifejezésére hódoló feliratot intéz a kormányzóhoz. A hódoló feliratot legközelebb kül­döttség útján juttatják el a fővárosba. (Aporodon illatok) szállongnak egyik Psli­lan hasábjáról a nyájas olvasó felé. Levítézlett és nya­kig kompromittált nevek sorakoznak egymás mellé s a közleményben, s e neveket állítólagos tiszántúli jelöltek úgy­ viselik, mint a sárga foltot a zsidók az egykori glici­tokban. Kár a friss tavaszi levegőt sötét kripták ajtaján át kiáradó bomlási termékek­kel rontani, mert ezektől a nevektől csak beteg lesz a magyar. Közjogi frazeológián rágódó nagy­mesterek, zsidóliberalizmuson felhízott szabadság hősök, nagyhajó köztársasági legények­, Kossuth Lajos lángeszének hagyatékából élősködők, Káro­lyi párti forradalom előkészítők nevei zápultak bele abba a politikai illatos árokba, ahonnan most egy balkezű íródeák kihalászta őket, hogy legyen a kirabolt és végig botozott Tiszántúlnak mitől megriadnia. Alig hisszük, hogy 1920-ban mandá­tum járjon az 1918-iki viselt dolgokért. Gabona, zsír, háj van még a Tiszántúl elég, de* a hájfejet nem a választók viselik.­­ — (Angol orvosok érdeklődése a menekültek helyzetéről.) Lieber Endre, a menekültek kormány­biztosa a napokban fogadta hivatali helyiségében dr. R. C. Macfie előkelő londoni orvost, aki a meg­szállott területek menekültjei felől kért tüzetes in­formációkat. A kormánybiztos készséggel teljesí­tette kérését és angol nyelvű hosszabb írásbeli tájékoztatást nyújtott át a menekültek siralmas helyzetéről. Dr. Macfie a legnagyobb érdeklődés­sel vette a kapott felvilágosításokat és tegnap dél­előtt dr. Armstrong Smith londoni orvossal együtte­sen megtekintette a vagyonlakókat, a menekül­tek egyik tömegszállását és egy pár egészségtelen ma­gánlakást. Az angol vendégeket mélyen megha­totta a menekültek és közalkalmazottak szomorú helyzete. Kijelentették, hogy Angliába visszatérve, minden erejükkel azon lesznek, hogy Magyarország helyzetéről a valóságnak megfelelő képet tárjanak az angolok elé.­­ (Herceg Lichtenstein Alajos meghalt.) Bécsből jelentik: Herceg Lichtenstein Alajos, a keresztény­szocialisták egykori vezére, meghalt. A mély tu­dásáról s kemény, okos politikai magatartásáról ismert következetes jellemű four hetvennégy éves kort ért meg. Tartalékos huszárkapitány, ausztriai tartományi marsall, az osztrák képviselőház és az urak háza tagja volt. Az ausztriai keresztényszo­cialista párt megszervezése, annak évek során át való emvedetlen ápolása s amikor a párt politikai hatalomra jutott, annak eszmei továbbfejlesztése körül alig dolgozott valaki is többet nálánál Hogy az osztrák keresztény-szocialista part ma egy szi­lárd jegesedési pgpl- s IS Német-Ausztria egyetlen igazi politikai törzse, abban herceg Lichtenstein érdeme elsőrendű. A magyar keresztényszocializ­mus érdekeit is állandó figyelemmel idsérte s a ma­gyar nemzettel a legmélyebben együttérzett. Egyik leányát is magyar emberhez, Ürményi Ferenchez adta nőül Halála Luegeréhez hasonló veszteség az ausztriai keresztényszocialistákra. Bécs keresztény népe a legfájdalmasabb érzésekkel gyászol.­­ (A Dunántúli Blokk) tagjai szombaton este fél 8 órakor VIII., Szestovszky-tér 2.,­ I. em. helyiségében összejövetelt tartanak. Minden tag megjelenését kéri a főtitkárság.­­e*é (A cseh ün­nepr­öntók.) Hírt adott már tz Nemzeti Újság arról a barbár cseh vandalizmus­­ról, amellyel Pozsonyban a Petőfi-szobor lábánál a magyarok márciusi ünnepét megzavarták. Egy­ pozsonyi levél részletesen feírja most a csehek vérlázító erőszakosságát. A levélből az alábbiakat közöljük: " A déli órákban a Petőfi-szobor körül csopor­tosult közönség nagy tetszésnyilvánítása mellett a diákság feldíszítette a szobrot koszorúkkal, csokrokkal, nemzetiszinü szalagokkal oly gaz­dagon, s oly ízlésesen, hogy minden magyarnak’ öröme telt benne. A kora d. u. órákban azután egy hivatalosan kirendelt cseh tengerész osz­tag barbár kézzel mindent letépett a szoborról és az egész díszítést — sokak állítása szerint egy kocsira valót — a Dunába dobta, a szobrot pedig őrszemekkel vette körül. Úgy d. u. 5 óra tájban, amikor egy nagyobb leány­csoport örömtől sugárzó arccal friss ko­szorúval jelent meg — s kijelentvén az őrt átlő katonáknak, hogy engedélyük van a fehér vi­rágokból álló koszorút elhelyezni, s letették azt Petőfi lábaihoz. Hatalmas éljen volt reá a válasz a közönség részéről. Ettől kezdve majd minden 5 percben újabb és újabb koszorúk és csokrok jelentek meg és elhalmozták Petőfit is­mét virágokkal. 24 koszorút és csokrot szám­láltam meg d. ti. 6 óráig, amiknek árát a foly­ton növekvő közönség körében a lelkes tanulói ifjúság gyűjtötte össze egy-két perc alatt. A má­sodik díszítés minden nemzeti szín alkalmazása nélkül történt, nehogy újból vandalizmusnak essék áldozatul. Mégis úgy egynegyed 7 tájékán egyszerre 8—10 magas kulturérzékkel biró cseh­ katona mintegy vezényszóra megrohanta a szobrot, s pár pillanat alatt ledobálta és sárba tiporta a 24 koszorút. A Petőfi-szobor előtti nagyi teret megtöltő magyar közönség feljajdult ez ocsmány művelet láttára, s ha minden egyes magyar lelket akkora keserűség, fájdalom, un­dor és szégyen fogott el, mint engem, akkor a fájdalomnak és szégyennek olyan tengere volt ott, melynek hulláimat kell, hogy önökhöz is el­jussanak . ' ' Leírhatatlan az a kétségbeesés, amelyben nemcsak a pozsonyi, hanem az összes itt élő magyarság sínylődik. Nem tudunk az új hely­zetbe beleszokni és nem látjuk a kivezető utat. Feljajdulva várjuk a szabadulást. Ez a demo­krata csehszlovák állam kisebbségeinek tör­vénybe iktatott híres szabadsága. . . Egy pozsonyi magyar sok­, sok ezer magyar nevében. — (NÖM kell Petár Újvidéken.) Amikor még divatban volt a Jászi-Jakobovics-féle kurzus, amely teleordította a világot a Magyarországon elnyomott nemzetiségek sérelmeivel, a kedves Újvidéken úgy várták Petár királyt, mint a Messiást. Titkos kon­ven­tikulum­okon, zsíros disznótorok meghitt bizalmasságában nagyokat ittak a fölszabadulás örömére — amikor még «magyar járom»-ban nyögtek — és lázadozó türelmetlenséggel várták a «Szveti Száva» or­szágának eljövetelét. És aztán megjöttek a lakk-csizmás szerbek, de nem úgy, mint föl­szabadítók, hanem mint diadalmas hódítók és a kemény csizmasarok belegázolt a bunyevác­­vesékbe. Belegázolt pedig olyan alaposan, hogy rác testvéreink igazában kezdték megismerni azt az elnyomást, amelyről eddig csak kényel­mes jólétben olvastak hajmeresztő rémmeséket a Scotus Viatorok meg a Buxton-testvérek írá­saiból. És megint megkezdődtek — de most már a valóban szenvedett sérelem elkeseredésé­vel — a konspirációk a «fölszabadító szerb test­vérek» ellen, aminek az lett a következése, hogy a szerb hatóság mindenekelőtt föloszlatta az újvidéki horvát olvasókört. Hogy miért — arra megfelel az a monstre-per, melyet a bel­grádi kormány felségsértés címén indíttatott az olvasókkör számos tagja ellen. Ezt a felség­sértést pedig azzal követték el bunyevác test­véreink, hogy «Petár király fölháborító gyalá­­zása közben» vetették el azt a lojális indítványt, hogy festessék meg a Kör számára Petár király arcképét, így mondja el az esetet egy belgrádi távirat, amely bizonyára igazat mond — nem úgy, mint a «magyar elnyomás» idején Jászi­ Jakobovics, meg Scotus Viator és a Boxtop­­t­estvérek.­­ — (Sajtágy­űlések a Üdéken.) Vasárnap,­­ hó 28-án ismét tüntető gyűlések lesznek a keresztény sajtó lapjainak érdekében. .Nagykőrösön dr. Am­­brózy Béla, az Új Nemzedék munkatársa, Tápió­­györgyén pedig dr. Légmák Leó a, Központi Sajtó­vállalat titkára fogna­k lpecés let m­ondani. Abony­ ,­ban a múlt vasonwrff'tirtott sajtógyűlés hatása" alatt indítványt terjesztettek a képviselőtestület elé, melyben a destruktív szellemű lapok kitiltását követelték. 5 WMaMHMM Mian­ MMill V

Next