Nemzeti Ujság, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

pír „ l y ná? n níwv Ara: 2 korona. '\-_ATVETTL,^/ " 1T121 február 23. Ili, evf 48. s». NEMZETI ÚJSÁG u:iii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiii(iiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiii!iifiiiiiiiii!iiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiimmmiiiiiiiiiii!m!iiiiiii: Szerkesztőség:Gerlóczy­ utcall.Telefon:Józs.65,Józs.66, ÍFDISZTÍ­ JY PiKi TTIUTAI VADÍT AD Előfizetési ár« Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., 5-67, 5-68, 5-69. Éjjeli telefon : 75-88 és 75-31. — Kiadó- Rmntoi 1­tfl 1 ruull 1RA1­­IftilLAr negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám hivatal: Gerlóczy­ utca 11. Telefon: 5-67, 5-68 és 5-69. Felelős szerkeszté: Túri Béla« 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Iflil IMI lllll iniiíimi mi mii ii ii in iiiimmiiiigiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii lim in iiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiMiiiiMiiiiiitiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiitiiiim it ittiiiiiiiiiiiiiiim mimiuii t minim iimiiiimmiiiilim.il II Iliit IIIMHM It IMIM Mi való szeretete és kötelességérzete tehát azt dik­tálta, hogy odaálljon erősíteni a keresztény tábort. Andrássy az egész magyar intelligenciát is felhívta, hogy ne habozzék eme kötelességtelje­­sítésben. Álljon a keresztény politika táborába. Ő a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjához csatlakozott, mert látja programjában az egész nemzetet átfogó koncepciót, a szociális haladást biztosítható irányt. Mentül inkább összefog ebben a politikában és törekvésben minden konstruktív erő, annál inkább képviselheti a keresztény és nemzeti eszme történelmiségét és teljesítheti történelmi hivatását. Mi reméljük, hogy Andrássy példaadása nemcsak nem fog rég eltemetett politikai ellentéteket felélesz­teni — bár erre is meg fog történni minden kísérlet a liberális részről, — hanem ellenkező­leg, ösztönzésül fog hatni minden konzer­vatív keresztény erő, mely eddig bárhol is bújt meg, vagy bármilyen politikai zászló alatt har­colt, hogy összefogjon a konstruktív, alkotó munkára a keresztény magyarságért, a magyar jövőért. Túri Béla. Andrássy. Andrássy Gyula gróf a nemzetgyűlésben ma K­­ik­ini ráállt at keresztény és nemzeti politika alapjára és bejelentette csatlakozását a Ke­resztény Nemzeti Egyesülés pártjához. Ezt az eseményt teljesen ki kell emelni a személyi vonatkozásból — ezt maj­d bőven megteszik a liberális lapok — mert ennek nagy elvi jelen­tősége van. Emellett még háttérbe szorul ama nagy pártpolitikai nyereség is, melyet Andrássy Gyulának frontbaállása a keresztény pártra jelent. Mi a nemzeti akarat impozáns megnyilatko­zása óta valljuk, hogy a keresztény nemzeti politika zászlajának kitűzése történelmi jelen­tőségű fordulat nemzetünk életében. És célul mindig is azt jelöltük meg, hogy a keresztény nemzeti­ programot az egész fejlődésünket és történelmünket irányító tényezővé kell tenni. Ha nem tudjuk, nem leszünk méltó képviselői a nagy eszmének, melynek realizálása, ránk bizatott. Andrássy Gyulának a keresztény nemzeti programhoz való csatlakozása megerősít min­ket e hitünkben és reményünkben, hogy sor­sunkat meghatározó történelmi faktorrá tud válni a keresztény nemzeti irányzat. Nem­ azért, mert Andrássy egyéni súlyánál fogva tény­leg nagy értéket fog jelenteni a keresztény politikában és mert annak stílusát is emelni fogja, hanem mert Andrássy elhatározásában kifejezésre jut maga a történelmi­ igazság és szükségszerűség, vagy mint Kossuth La­jos mon­daná: a törté­nelmi logika. Andrássy Gyula a legfényesebb, de a leg­hidegebb elmék egyike. Kristálytisztán szürem­lik áz analitikus agyán minden kor lelke, szel­leme. Andrássyt történetbölcseleti szemlélete hozzászoktatta, hogy nemcsak ha könyvet ír, de ha politikát csinál is,­­ csodálatosan: objektív régiókban maradjon. De ez nála nem doktriner­­ség, ellenkezőleg, a leggyakorlatibb államfér­fiú, mert megérezve a történelmet mozgató erő­ket, felismerve a haladás feltételeit, mindig is tudta alkalmazni, hogy gouverneur c’est prevoir, hogy kormányozni annyi, mint előrelátni. Andrássyt most is, mikor a keresztény poli­tika zászlaját nyíltan kezébe veszi, erre egy­részt világos történeti szemlélete, másrészt az előrelátni tudása sarkalták. Nemzeti életünk­nek a forradalmak alatt feltárolt, megdöbbentő belső struktúrája meggyőzte arról, hogy a túl­­nagy elzsidósodás következtében elsorvadtak a nemzet idegszálai, meggyengült faji szervezete, megtorpant nemzeti géniusza is. Már a forra­dalmak után írt történeti tanulmányaiban rög­tön megírta, hogy „nem vált be a liberális po­litika alapgondolata, hogy igazság és egyenlő jog szerint való elbánás a zsidóságot asszimi­lálni fogja és fokozatosan beolvasztja a ma­gyarságba“. Szakított tehát azzal az elvi, hang­zatos liberalizmussal, melynek veszedelmére már Széchenyi István figyelmeztette nemzetét. A nemzeti létünk garanciáit többé nem liberális frázisokban, hanem a keresztény magyarság intézményes megmentésében és megerősítésében látta. Ez pedig nem csupán társadalmi fel­adat. Ez nemzeti létünk kérdése lévén, állam­politikai hivatás is. A keresztény nemzeti poli­tikának kormányzati politikává tétele teh­át nemzeti fejlődésünk kategorikus imperativusz­­szá lön. Amire a történelmi tapasztalat és belátás rá­vezette Andrássyt, a történetbölcselőt, ugyan­arra ösztökéli a jövőbe tekintő gyakorlati poli­tikus érzéke. Andrássy látja, hogy a keresztény nemzeti politikát nem szabad lejáratni és bukni engedni, mert az inga törvényszerűségével újra szélsőséges kilengés következnék. Forradalmak hullámain dobódunk, még csak most kezdő­dik a konszolidáció, máris jelentkeznek a forradalmakat előkészítő destruktív erők. A liberális, radikális, sőt forradalmi megmozdu­lások már mutatkoznak. A faji létért vívott harc pszichózisa is az, hogy az erős az elbukott gyön­gébben keresztül gázol. Andrássy látja, hogy mekkora nemzetveszedelem rejlik abban, ha a keresztény nemzeti irányzat felett a zsidó liberális politika győzedelmeskedik. Hazája iránt (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzet­gyilkos sajtó, mely már elérkezettnek látta az időt arra, hogy nyíltan és minden álarc nélkül rohanja meg mérgező betűinek millióival a magyarságot, és amely felelős mindenért, ami történt, már nyeregben érezte magát, hangja tűrhetetlenül élessé és kíméletlenné vált. Újság­íróik a redukciókban keverték a mérget, vi­­géceik pedig az országban szanaszét terjesz­tették, ráerőszakolták a keresztény magyar­ságra, amelynek ingatagabb és kevésbbé fe­gyelmezett rétegei kezdték magukba szívni a hódítást, már Az Est és testvérorgánumainak szemszögéből kezdték nézni­­ a­­közjelenségeket s a magyar társadalom vajúdó problémáit. A zsidó nacionalista lapok vezérkara, élén Miklós Andorral, támadásba ment minden ellen, ami keresztény és ami magyar, hogy a kissé meg­ingott faji uralmat biztosítsa a magyarság lel­kén és a magyarság intézményein. Ezek a tő­lünk fajilag ideg­enek, fajiságuk minden mohó­ságával és minden türelmetlenségükkel liheg­tek az elvesztett pozíciók felé, aknákat robban­tottak minden ponton, ahol keresztény és ke­resztény között akár elvi, akár személyi ellen­tétet sejtettek. Már elég gyengének és elég meg­­ingottnak tartották a keresztény gondolatot és a mögéje csoportosult magyarságot arra, hogy egy utolsó rohammal a régi rabságba gázol­ják. Minden jelenség erre az erőlködésre val­lott, minden betű egy egységesen végiggondolt stratégia céljait szolgálta. A keresztény közszellem azonban résen volt és észrevette a stratégiai felvonulást. Felvonul­tatja a maga hatalmas erőtartalékait, hogy megsemmisítse a támadó szándékot. A tetemrehívás órája percről-percre közele­dik és ma az ország első vármegyéje, Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegye,­ továbbá a társadalmi egyesületek szövetségén­ek központi választmá­nya, amely szövetség mögé a keresztény gondo­lat zászlója alá szervezett több millió magyar­ság sorakozik, hozott tiltakozó határozatokat a destruktív sajtó működése ellen és követeli a felelősségrevonást mindazért, amit ezek az idegenek saját faji céljaik szolgálatára a ma­gyarság ellen vétettek. Ezek a határozatok ön­­maguk beszélnek magukért és amikor közönsé­günk elé bocsájtjuk őket, bizakodunk abban, hogy nincsen messze a felelősségrevonás, a számonkérés, a tetemrehívás ideje, amelynek órája meghozza a zsidósajtó rémuralma alól való teljes felszabadulásunkat. A két határozatról a következő tudósításban számolunk be: Pest vármegye mai közgyűlése. A közgyűlést a Magyar Hiszekegy elimádkozásá­­val nyitotta meg Preszly Elemér főispán. A folyó ügyek elintézése után Erdélyi Lóránt, dr. főjegyző fölolvassa Patay Tibor indítványát, amely tiltako­zik a vármegyei és községi reformtervezet ellen, és a vármegyék közös bizottságába Pest megye nevében Palóc , Horváth István és Teleki Tibor kiküldését javasolja. Patay Tibor dr. indítványa megokolásában kár­hoztatja a jól bevált vármegyei rendszer megboly­­gatását. . Weichardt Miklós törökbálinti plébános azt fejte­geti, mily simulékonysággal tud alkalmazkodni az ősi megyei szervezet az új követelményekhez. A bel­ügyminisztériumban beállt személyi változás eltolta a tiltakozás aktualitását, de s­ü­kség van az állás­foglalásra a jövő támadások megelőzésére. Koncz János csepeli jegyző szerint a történelmi osztályt és a vármegyét csak megerősítenék a tervbevett, reformok. Kovács István rákospalotai evangélikus lelkész erélyes szavakkal kel ezután a vármegyei rendszer védelmére. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta Patay indít­ványát. Ugyancsak Patay Tibor indítványára til­takozik az ellen, hogy a szabadkőművespáholyokat visszaállítsák és követeli azok destruktív munkájá­nak leleplezését. A Védőligák kérésére fölkr március 15. nemzeti ünneppé avatásáért, de elveti Győr megye óhajtását, hogy a béke ratifikálása gyásznap tegyen, mert Pest megye nem hisz ennek a békének a tartós­ságában. Végül az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga át­iratát tárgyalták. A Liga követeli a forradalmak­ban bűnös destruktív sajtó felelősségrevonását és pártatlan sajtóbiróság­­fölállítását.» Pálóczi Horváth István elmondja, hogy Wolff Károly annak idején­ leleplezte a bécsi bolsevista cso­port­ terveit. Először a Tiszántúl kálvinistáit, aztán a duna—tiszaközi magyar földnépet akarták föluszí­­tani, — s a terv eredményeit tapasztaljuk. A debre­ceni mesterséges heccek után a mi népünket is buj­­togatják már és teljes energiával terjesztik köztük a destruktív sajtó termékeit. Az árusítók Az Est-et, Pesti Napló-t, Népszavá­ t forszíroznak mindenfelé, és ez a sajtó egyre hangosabb, már ott tart hang­ban, mint 1918-ban. Pálóczi Horváth István: Nem hagyhatjuk újra tönkretenni a népünket. A destruktív sajtó letörésére megint itt az utolsó óra. Nemcsak hogy támogatni kell ezt az átiratot, de az Ébredő Magyarok Egyesü­letének havi gyűjtését is megyeszerte előmozdítani. Ez az egyesület vállalta ugyanígy magára a des­truktív sajtó elleni harcot és ezért egy havi gyűj­tésre kapott engedélyt, plakátokkal, nyomtatványok­kal fog küzdeni. A közgyűlés melegen támogatja az akciót és ma­gáévá teszi az átiratot. Végül a közgyűlés kimondta, hogy Fazekas Ágos­ton, Pest megye ny. alispánjának érdekében, akit a vörös uralom alatt kilakoltattak s azóta még mindig nem tudott lakáshoz jutni, felirattal fordul az igaz­ságügyminiszterhez. Weichert Miklós indítványára, aki rendkívül éles szavakkal mutatott rá erre a szégyenteljes esetre, a közgyűlés a főispánt kérte föl a felirat átadására. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének memoranduma. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének Köz­ponti Választmánya Bethlen István gr. elnöklésével ülést tartott, amelyben a sajtó ügyének halasztha­tatlan rendezésére irányuló mozgalommal foglal­kozott és azt az egyhangú határozatot hozta, hogy a folyamatban levő társadalmi mozgalmat teljes erejével támogatja. A társadalmi egyesületek szö­vetsége kebelébe­­tömörült egyesültek: az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga, Magyar Nemzeti Szövet­ség, Magyarország Területi Épségének Védelmi Li­gája, Magyar Országos Véderőegyesület, Védőli­gák­­Szövetsége, Ébredő Magyarok Egyesülete, Fel- ■ vidéki Liga, Délvidéki Liga,­ Nyugatmagyarországi Liga, Bocskai­ Szövetség, Erdélyi Magyar S Székely Szövetség, Honszeretet, Turul-Szövetség, Közalkal­mazottak Nemzeti Szövetsége, Országos Magyar Gazdasági Egyesület, Magyar Gazdaszövetség, Faj­védő Egyesület, Magyar Társaság, Magyar Jogász, Sportegylet, Országos Közművelődési Tanács, Meg­szállott Törvényhatóságok képviselete, Magyar Ki­rályság Pártja, Országos Színészegyesület "elhatá­rozták, hogy a sajtókérdésben elfoglalt álláspont­jukat memorandumba foglalva terjesztik a kor­mányzó, a miniszterelnök és a nemzetgyűlés elé. A memorandum egyhangú elfogadása után el­határozták, hogy a legközelebbi időben a sajtókér­désnek a közvélemény előtt való feltárása érdeke­ Megmozdul az ország a destruktiv sajtó ellen. Pest vármegye közgyűlése elfogadta a Keresztény Nemzeti Liga átiratát.­­ — Tiltakozott a vármegye reformja ellen. — A Társadalmi Egyesületek Szövetsége országos mozgalmat indít a nemzetrontó lapok ellen."

Next