Nemzeti Ujság, 1936. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-31 / 25. szám

NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 193S január SÍ 14 A gazdatársadalom a lajstromozott zálogleveleket adósság visszafizetésre kívánja felhasználni A transzfermoratórium elrendelése óta a hosszúlejáratú jelzálogos kölcsönöket nem szabad záloglevelekkel visszafizetni. Ezt a tilalmat azért iktatták a transz­fermoratórium rendeletbe, hogy a kül­földi hitelezők ne kerüljenek a belföldi záloglevél tulajdonosokkal szemben hát­rányosabb helyzetbe. Amióta a külföldön elhelyezett zálog­levelek nagy mértékben áramlottak visz- sza, a gazdaközönség állandóan sürgette, hogy állítsák vissza az adósoknak azt a szerzett jogát, hogy a jelzálogos hosszú­lejáratú adósságokat záloglevelekkel fi­zethessék vissza. Ezt a kívánságot eddig nem lehetett teljesíteni, mert nem volt mód arra, hogy megegyezést kössenek a külföldi záloglevél tulajdonosokkal, mert ezeknek nem volt olyan szervezetük, amellyel meg lehetett volna egyezni. Ebben az irányiban, fordulatot jelent a zálogleveleknek most folyamatban lévő számbavétele és lebélyegzése. Ennek alapján most már pontosan meg lehet majd állapítaná, hogy mennyi záloglevél vám már idehaza és mennyi van még a külföldön. Pontos képet fog nyújtani a helyzetről a Pénzintézeti Központnak a számba vett értékpapírokról készített törzskönyve, amely a nyár végével fog elkészülni. Akkor már pontosan tudni fogjuk, hogy a zálogleveleknek milyen töredéke maradt még külföldön és ezen az alapon most már meglehet majd kez­deni a tárgyalást a külföldi záloglevél­tulaj d omosókikal. Miután azonban a lebélyegzéssel külön­választják a belföldi és a külföldi tulaj­donban levő zálogleveleket, a külföldi hi­telezők sérelme nélkül megengedhető lesz, a gazdák véleménye szerint, a lebélyeg­zett *zálogleveleknek adósságvisszafize­tésre való felhasználása. Ezzel kapcso­latban a gazdák azt is szükségesnek tartják, hogy kormányrendelet szabá­lyozza a záloglevelek áralakulását is, ne­hogy mértéktelen árfedhiajtássail a gazdá­kat, árletöréssel pedig a záloglevéltulaj­donosokat megkárosítsa a spekuláció. Illetékes körök már foglalkoznak a gaz­datársadalom eme kivámságávial és az érdekeltek abban bíznak, hogy a pontos statisztika elkészítése után a kormány az ősszel ki is adja az erre vonatkozó ren­deletéi A francfa jegybank az aranyalap fenntartása mellett Párisban ma délelőtt tartotta a Francia Bank évi közgyűlését, amelyen Tannery, a bank kormányzója terjesztette elő a főbizott­ság jelentését. A jélentés hangoztatja, hogy ez 1935. év folyamán a gazdasági válság még á rendkívüli nehézségek ellenére sem súlyos­bodott, sőt az év második felében határozott fellendülés volt észlelhető, az újjáépítés erői­nek szabad játékát azonban továbbra is kü­lönböző, főleg mesterséges akadályok zavar­ták. Az évközben bekövetkezett súlyos esemé­nyek is hozzájárultak ahhoz, hogy a gazda­sági válság légköre, továbbra, is fennmarad. A Francia Bank aranykészlete, miután 1931- ben 5 milliárd frankkal növekedett, 1935-ben ifi milliárd frankkal csökkent. Az aranykész­letnek ez az apadása főként annak a két rendkívül heves támadásnak tulajdonítható, amely a frankot május végén, majd november végén érte. Aranykészletünknek ez a nagy­arányú csökkenése — folytatta a beszámoló­ját Tannery bankkormányzó — természetesen nem mariult hatás nélkül a valutapiacra, mert a kiáramlott arany nagyrészét a valuta­piac vette fel. A bankjegyforgalom az év fo­lyamán csaknem 1200 millió frankkal csökkent és a bank látraszóló kötelezettségei összesen több, mint 9 milliárd frankkal apadtak. Mint­hogy a látra szóló kötelezettségek csökkentése még Így is alatta maradt az aranykiáramlás­nak, a bankjegyek fedezete, amely 1934 végén 81 százalék volt, 1935 végére 71 és félszázalékra szállott alá. Az elmúlt évben történt meg másodízben, hogy a Francia Bank o hivatalos kamatlábat tizenegyszer változtatta meg. A frank ellen irányuló rendkívül heves tá­madások arra késztették a bank vezetőségét, hogy a bank technikai beavatkozásának te­rületét kiszélesítse. Ugyanekkor azonban a bank vezetősége igyekezett még szorosabbra vonni a külföldi piacokkal való összekötte­téseit. Tannery bankkormányzó ezután rátért a gazdasági helyzet általános ismertetésére. Franciaországban a pénzügyi hatóságok — ngymond — igen üdvös munkát végeztek, de munkájuk eredményét az év folyamán felme­rült valutaválságok nagyban veszélyeztették. A gazdasági tevékenység megelevenedése, amely Franciaországban még igen bizony­talan volt. a világ nagy részében éreztetni kezdte hatását az elmúlt év folyamán. Ezzel a javulással függ össze a főbb pénznemeit fokozottabb szilárdsága is. Szerintünk azon­ban minden valutaügyi politikának legfőbb oélja továbbra is csak a főbb pénznemeit végleges megszilárdítása lehet. Ettől függ a nemzetközi árucsere újjáéledése is, amely nélkül tartós jólét elképzelhetetlen. Az ame rikai kormány egyes nyilatkozataiból az lát­szik, hogy az amerikai pénzügyi kormányzat szintén ennek az egész világ szempontjából életbevágó kérdésnek a gyors megoldásául óhajtja. Biztosak vagyunk benne, hogy mi­helyt a körülmények megengedik, Nagybri- tannia is hajtandó lesz az aranyalapra váló visszatérés lehetőségeit keresni. Tannery bankkormányzó jelentését azzal fejezte bo, hogy a Francia Bank állhatatosan kitart eddigi politikája mellett és a pénzügyi ható­ságokkal egyetemben továbbra is minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik gon­doskodni a, frank szilárdságáról. Az újjászervezett Jugoszláv—Magyar Gaz­dasági Kamara megkezdte működését. A Jugoszláv—Magyar Gazdasági Kamarát a múlt év végén a vezető pénzintézetek é« iparválla­latok, továbbá a Magyar Gyáriparosok Orszá­gos Szövetsége megértő támogatásával újra szervezték és az intézmény a Szövetség helyi­ségéiben (V, AhaUémiiia-utoa 1.) már meg is kezdte működését és készséggel áll rendelke­zésre a magyar-jugoszláv gazdasági kapcso­latokban érdekelteknek. Az újjászervezett Kamara tegnap tartotta közgyűlését Kállay Tibor ny. pénzügyminiszter elnöklete alatt Megnyitó-beszédében az elnök kiemelté a két szomszédállam gazdasági kacsolatainak fon­tosságát, amelyek a Kamara inteuziv műkö­dését indokolják. Kiemelte, hogy a Gyáripa­rosok Szövetségével való együttműködés a legcsekélyebb mértékben sem lesz akadálya annak, hogy a Kamarán belül a földmivclés- ügyi érdekek teljes mértékben ne respektál­hassanak. A Kamarán belül a mezőgazdaság és ipar karöltve igyekszik célkitűzéseihez közelebb jutni és kívánságait megvalósítani. Ismerteti ezután az újjászervezés részleteit 6s köszönetét mondott mindazo-kmak az intézmé­nyeknek, amelyek annyi megértéssel tették lehetővé, hogy a munka újra meginduljon. A! megnyitó után a közgyűlés dr. Chorin Ferenc felsőházi tag indítványára egyhangú lelkese­déssel Kállay Tibort választotta meg újra • Kamara elnökévé. Lengyet Géza tett ezótán jelentésit a Kamara adminisztratív ügyeiről, majd Nagy Géza, a Hitelbank h. igazgatója adta elő a számvizsgáló bizottság jelentését. A közgyűlés elfogadta a jelentéseket és kö­szönetét szavazott a funkcionáriusoknak, akik teljes önzetlenséggel végezték az újjászerve­zés munkáját. A számadások alapján meg­adta a vezetőségnek a fedmentvényt A vá­lasztások megejté6e után a közgyűlés véget ért. Az elmnlt héten is barátságos hangulat uralkodott az értéktőzsdéken. A világ legje­lentősebb értéktőzsdéin az alaphangulat az el­múlt héten is általában barátságos maradt, noha bizonyos körülmények, igy az angol király halála, az uj francia belpolitikai vál­ság, valamint a dollár körül a legutóbbi ese­mények következtében Amerikában jelentke­zett nyugtalanság bizonyos tartózkodásra szol­gáltatott okot. Londonban. Newyorkban, Zü­richben, Brüsszelben, Bécsben, Milánóban ég Prágában az elmnlt héten majdnem minden értékcsoportban árjavulások jelentkeztek. Berlinben, Párásban. Amsterdamban és Stock­holmban a részvénypiacokon az áralakulás egyenetlen volt, A párisi tőzsde kivételével azonban, ahol az árcsökkenések voltak túl­súlyban, ezeken a tőzsdéken is áremelkedések voltak észlelhetők. A tizenegy legjelentéke­nyebb értéktőzsde reszvényindexszámaihól ki­számított nemzetközi tőzsdeindex (1927. év vé­gével 100 százalékot véve alapuil) az elmúlt héten 54.4 százalékról 55.2 százalékra emel­kedett. A Pesti Tőzsde uj számában dr. Beményi- Sohneller Lajos. dr. Mutsehenbaoher Emil, Gergely Tódor, dr. Miklós László (London) éfi mások nyilatkoznak. Az értéktőzsdei helyzet­ről, a nosztriíikálásról, az ingatlan- és telek­hosszról, az árupiacokról, nélkülözhetetlen én aktuális információkat közöl a lap, amelynek textil, biztosítási, vegyészeti vas- é« gép­ipari, vidéki hitelélet rovata i* érdekes. Manapság megint sokait Írnak, sokat beszélnek és tanácskoznak a nép- gaz­dasági neveléséről. Időnként felmerül ez a fontos kérdés, tervek születnek, de azért marad, miniden a kísérletezés, a tapogatódzás keretében és a nép gazdasági kioktatása nem megy előre egy tapodtat sem. Lássuk azonban, hogyan állunk ma a gazda­sági népoktatással. Nem vesztegetem a szót arra, hogy bizonyítgassam ennek hasznos és szükséges voltát, mindenki tudja, hogy a földhöz vagyunk kötve, a föld, a helyes gazdák 'ás adja meg. népünk megélhetésének legszükségesebb feltételeit. A népet ki kell emelni ama- radiság állapotából, hogy modern esz­közökkel kivegye a földiből mindazt, amire anyagi boldogulásánál szükség« van- Ezért hangsúlyozzák, hogy a gaz­dasági nevelést már az elemiben kell megkezdeni. ‘ A rendelletek özöne szolgálja e kér­dést Különösen rávetették magukat az ismétlő iskolákra, ahol 12—15 éves korig terjedő időben részesülnek oktatásban, a még iskolaköteles korban levő gyer­mekek. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter elrendelte, hogy az ismétlő isko­lák mindenhol, ahol elegendő számú gyermek van, át alakítandók gazdasági irányú akku, kötelezte a községeket hogy a gazdasági tárgyak előadóit illő tiszteletűijban részesítsék, adjanak az iskola részére kísérleti teliket felszere­lést Ez rendjén volna, csakhogy elfeled­MAGÓG FIAI REGÉNYES KRÓNIKA irta: KÁLLAY MIKLÓS 22 1 A kis Rajmond Roger élvezte a magárahagyott- aágot. Zsenge évei nem értek még meg a lovagság elöisk olajár a s ezért az óriás Saissac nem kezdte még igába törni. Vén dajkája, az Omolac mély völ­gyeiből került Rosalie, nappal szabadjára hagyta. Hetenként egyszer elvitte a Malapére lábánál álló várkastélyba, hogy anyja, a szép Adelaide láthassa. A kis Rajmond homályosan emlékezett ezekre a látogatásokra. Inkább félt ettől a sudártermetű szép asszonytól, akinek szeme, hideg kékbe csillant, közömbös, szinte kényszerű csókjának furcsa pézsma- és sáfrány illata sokáig megmaradt. Csak világos csillámu aranyhajának volt valami riasztó varázsa. Úgy lebbent elébe mindig, mint a mesék gonosz tündérei s a kis fiú szepegve várta, mikor változtatja őt torz manóvá vagy földalatti üregek börtönére kárhoztatott, apró vakondokká. Valóság­gal megkönnyebbült, mikor este minden baj nélkül visszavitték az apai kastélyba. Itt jól érezte magát. A hatalmas kastély óriási birodalom volt neki, amelyben kedvére kalandozott a hatalmas termekben. A kastély első, tágas dísz­udvara közepén a százados, terebélyes koronáju szilfával mindig a nagyság szivdobogtató benyomá­sát tette rá. Köröskörül egész erdeje sereglett a bástyacsipkéknek, tornyocskáknak, csillogó csú­csoknak. Gyermekképzelete ezerfényü, zsibongó káprázatban varázsolta ide az ostromot fenn a mellvédek mögött a vasba, vértbe öltözött vitézek­kel, lenn az árkokban fuldokló sebesültekkel, a te­hetetlenül feszülő létrákkal s a rájuk zuhogó tüzes záporokkal, a szörnytestü ostromgépekkel, amelyek mint falánk sárkányok nyújtogatják szálfainas nyakukat a falak felé. Titokzatos bujóedit játszott magaformálta árnyakkal a zegzugos lépcsőkön, a tornyok emeletein. És ezek a tornyok éppen olyan mélyen fúródtak le a földbe, mint amilyen szédítő magasságba szöktek. De a pincékbe nem merészke­dett volna, még ha nem zárták volna is nehéz vas- pántos ajtók a lejáratot. Riasztotta a sötét és a bi­zonytalanság. Akadt elég látnivaló a kastély teres, díszes ter­meiben, a fogadó csarnokokban, ahová széles lépcső vezetett fel, a lovagteremben és a főtornyok ke­rek termeiben, ahová óvatlan pillanatokban besur­rant. Káprázó szemmel ámult a szépségeken, drága­ságokon. Értékükről sejtelme sem volt, de gyerme­kes együgyü boldogsággal örült tarkaságuknak, színeik fényének. A rajzok ismeretlen világok cso­dái közé ragadták. Mit tudta ő, hogy a . padozat itáliai mozaik s az oszlopokba és pillérekbe bizánci csállámok vaunak beágyazva, hogy a súlyos és mo­gorva román ivek alatt egyszerre mór divat szerint kecses csipkévé törik a kő. Szinte odatapad a falak sikján furcsa nyüzsgésben sokasodó vitézekhez, akiknek arany és ezüst fegyverzete kivillogott a rőt párázatu harci gomolygásból. Olyan mesebeli igézet volt, hogy a szőnyegek puha bársonymezőinek -kusza szálai soha nem lá­tott alakokká formálódtak, szárnyas oroszlánokká, emberarcú és sátáni karmu griffekké, tüskés ge­rincű kígyókká, amelyeknek farka mint tarkán fodrozódó szalag futotta körül a szőnyegek pere­mét. Mit tudta ő, hogy a falakat, messze Indiákról hozott zoanáncfa burkolja, hogy érte volna fel ész­szel, milyen kincset érnek a kecses mivű elefánt- csont faragványok, a velencei kristályok s a kárpi­tok dagadó brokátja, a sok lenge csipke és habos selyem. De az ablakok ónkarikái közt benyilazó fény szivárványzáporrá porlott a kristályok élein, s a színek zuhatagában kigyult és tündöklőit a sok szépség s az egész úgy örvénylette körül kisded lé­nyét, mint valami óriási tündérkastély szivszoron- gató varázsa. De legjobban szerette a hátsó kisudvart, ame­lyet mint a spanyol pációkat erkélye® árkádok fu­tottak körül. Közepén gyöngyöző ivü ezüstösen csörgő szökőkút muzsikál az édes, méntás illatú, tarka szirompillangókkal lepett kerti ágyak közt. Délnyugatnak pedig a magas bástyacsipkék közt kilátás nyílt a titokzatos tenger felé. Két roppant végtelenség olvadt itt egymásba, a kék égboltozat és a még kékebb víztükör, amelyet a nagy messze­ségben is inkább csak sejtett a szem. De a kis Raj­mond tudta, hogy ott van, a titokzatos távolban ólálkodik ugrásra készen, váratlanul tarajosra tor­nyosodó, bősz hullámaival, irdatlan mélységekben vagy bömbölő szirtoduk homályában rejtőzködő szörnyeivel, vad erejű orkánjaival, amelyek olykor nekiszabadultak a határtalan vizsikokról és mint láthatatlan lovasok száguldó hada szálltak éjféli rohamra a levegőben, hogy beleremegtek a behemot tornyok, csörgött, csattogott minden, csikorogtak a megkergült szélkakasok, dohogtak, kísértetiesen huhukoltak a kürtők, a lobogók ropogtak, mint a szikrák közt lángra kapó gyönge vesszők. Félelme­tes szép volt, mikor a szilaj misztrál nekizúdult a kastélynak. Hanem az égboltnak is voltak káprázatos és vér- fagyasztó játékai. Olykor mint valami mérhetetlen lovagterem, olyan volt ez az égbolt, amelyet a leg­drágább brokátokkal kárpitoztak és ablakrózsáin lángoló aranybibor és lilászöld fények szivárvány- lottak. Máskor szelíden merengő ezüstös és fehér pihevánkosokon, aranybodros angyalfejecskék kö­nyököltek. De volt úgy is, hogy lomha, fekete hidrák' puffadt tömlő teste dagadozott benne. Sárkányok gyűrűztek ólomszin pikkelyektől tarjagosan és meghasadt torkuk villámlángokat okádott. De még riasztóbbak voltak azok az idomtalan alakzatok, azok az Ormótlan felhőóriások, amelyek­ről senki sem tudta, miféle szörnyű szerzetek. Sá- fánfajzatok-e, vagy a haragvó egek bosszúálló fúriád. Nem tudta senki, csak az öreg Rosalie, aki előtt nem volt titka sem a csillagok seregének, sem a szurkos éjszakának, sőt talán még a poklok föld­alatti pitvarának sem. (Folytatása kővetfcexit) Az alsófoku gazdasági népoktatás

Next

/
Thumbnails
Contents