Nemzetközi Művészeti Szemle, 1893 (2. évfolyam, 1-23. szám)

1893-01-01 / 1. szám

S'. — °2 — Hát biz ezt Szatlimáry Árpád meg­érdemelte, úgy mint színész ; úgy mint ember ; úgy mint jó barát. Hűségesen rászolgált. Kevesen vannak ilyenek, becsüljük meg tehát ezeket, s ezek között első sorban „Szatyi ur“-at! F. Hegyi Aranka teljesen fel­épült betegségéből és megkezdte újból működését. Veszprémi Jenő színtársulatának Nyitrán nagyon jól folyik dolga. A bérlet oly nagy, a minő még soha sem volt. A közönség megszerette a társu­latot oly annyira, hogy mindennap telt házak előtt folynak az előadások. Szatlimáron Kömley társulatának rosszul megy. Nap-nap után üres házak, pedig igen sok jeles erő van társulatá­nál : Kaczér Nina, K. Árpássy Katiczay, Dajka Balázs, Zajongh Elemér, Benedek Gyula, Krémer Sándor. Lúgoson Füredi Károly színtársu­lata működik a közönség tetszése között. A szinpártoló egyesület élén Jakabfy Imre főispán és dr. Dengi János kir. tanfelügyelővel mintegy 1300 frt bér­letet és 300 frt segélyt biztosított a társulatnak. Az egyesület vezetői most azon fára­doznak, hogy megalakítsák a délvidéki színi szövetkezetét, melyre a kellő lé­péseket meg is tették. Miskolcz Henrik lemondott a szin- igazgatásról. Szabadkán legközelebb nagy ha­tással került színre Madách „Az ember tragédiája“,- melynek előadását ottani levelezőnk nagyban kiemeli. Különösen kiemeli Lévai Gyulát, ki Luczifer szerepében nagyon sikerült és tanulmányozás nyomát valló alakítást mutatott be. Szatlimáry Lajos (Ádám) és Cs. Al- mássy Julia (Éva) dicséretre méltóan működtek közre. A temesvári színházban szép siker­rel adták Gyöngyi Izsó, a budai színkörből jól ismert komikus, „Irma öröksége“ czimü színmüvét, ügy a szer­zőt, kinek a première egyúttal jutalom­játéka volt, mint négy éves Jolánka leányát, Komjáthyt, Balogh Etelt, Ko­vács Mihály. Barcs Arankát és Kassait sokszor kitapsolták. Szászvárosból Írják lapunknak: A mindinkább hosszabbodó téli esték alatt Egri Kálmán jól szervezett színtársu­lata nyújt szórakozást közönségnek. Eddig az „Ingzen élők“, „Kis mada­ram“, „Bolondok háza“, „Fedora“ és „Bánk-bán“ kerültek színre jól táto­gatott nézőtér előtt. Ezeken a többé- kevésbbé sikerült előadásokon az igaz­gatón kiviil Rónay Karola, Hevessy Lajos, Bihari Béla és a Ferenczy-pár nyerték meg leginkább a közönségünk tetszését. Spitzer Régit eddig nagy hatás­sal adta elő Aradi Géza, Polgár Károly, who played the true born hungarian agriculturist, Mr. Vidor representating the hussar, Mr. Kassai the reputated comic actor, who makes one laugh by all his movements and finally Messrs. Német and Újvári. Among the actresses it was deci­dedly Mrs. Blalia who deserves the most praise and after her, we mention Lukács Juliska and Mrs. Partényi who were playing most correctly. A. Fr. The whereabout of arenas travelling circuset. Budapest. Orpheum Somossy. The operette entitled „A Batallion of Women“ has proved to be a piece of great attraction and it is rather a hard job to get a place in the establishment since the beginning of this theaterpiece. But we must own, that this operette deserves to be numbered among the most prosperous, we ever had the op­portunity of witnessing. The piece is representing a campaign during the siege of Bosnia and is abun­dant of charming little episodes. The scenery is most splendid and is excelling all those which are generally to be seen on the stage of orpheums. The representation was excellent and particularly Miss Carola, who is dis­guised in a premier lieutenant, made herself admire as she appeared on horseback. Besides Miss Carola we have to mention the following ladies, who de­serve to be praised : Forster, Baróty and Szederkényi, who looked very char­ming in their lieutenant regimentals. Among the gentlemen we have to mention Mr. Treu and Mr. Rück, who played most correctly. The director of the orchestra Mr. Rosenzweig was excelling in the exe­cution of his art and we dare say he is an artist of no common talent and taste. A. Fr. Budapest. — Orpheum Herzmauu. We had the opportunity of witnessing the play of the unequalled french ex centrique Miss Laurence Bruneau, whose couplets were really delightful. Her soft and agreable voice as well as her declamation, have contributed much to the well deserved success. Not less attractif was the play of the artists family Krembser. Antonio and Olympia have been dan­cing with much perfection. Miss Mathilde Presti is a first class songstress and also the rest have con­tributed to the general success and to aug­ment the reputation of the establishment. London. Empire Theatre. Orchestra Under the direction of Leopold Wenzel. Maitresse de Ballet Madame Katti J Lanner. Manager, Mr. H. J. Hitchins. [ Nehéz János le pére est un culti­vateur encore à la fleur de l’âge qui à trouvé de son goût Panni la jeure femme de Pista son valet de charrue, tandis- que Zsuzsi a pris fantaisie pour Miklós ancien Hussar, írére de Pista. La pièce est pleine d’épisodes trés amusantes, propres à exciter une allé­gresse général parmi les spectateurs et de leur extorquer des rires frénétiques. Nous faisons mention honorable de M. M. Kiss comme valet de charrue, un hongrois de pur sang, Vidor, (pii a fait honneur à son rôle de Hussar amoureux, Kassai à représenté dans sa manière extrêmement comique le cultivateur querelleur, puis Német et Újvári qui ont aussi contribué de leur mieux à la réussite de la pièce. Parmi les Dames c’est décidément Mme Blaha, qui a remporté la part du lion du succès général. Après Mme Blaha, c’est incontesta- blemen Lukács Juliska, qui mérite le plus d’éloge et enfin nous exprimons toute notre satisfaction concernant le jeu trés correct de mme Pártényi. A. Fr. Arènes, theatres ambulants cirques. Budapest. Orphéon de Somossy. Une attraction sans pareille a exercé l’upérette intitulée „Une Bataillon de Dames“ de manière, que dès la première représentation de la même on a toute la peine du monde de se procurer une place dans l’établissement. Mais il faut aussi avouer, que cette opérette mérite d’être —.nombrée parmi les plus réussies, qu’ on ait jamais assistée. La pièce représente une campagne pendant l’occupation de Bosnie et four­mille de petites épisodes très piquantes. La scénerie est magnifique et dépasse de beaucoup celles, qu’ on voit ordi­nairement sur les scènes des orphéons. La représentation était tout-à-fait irréprochable et c’est surtout Mlle. Carola, qui se fait admirer travestie en premier lieutenant des dragons, faisant son entrée montée sur un cheval. Ensuite nous faisons mention hono­rable des dames suivantes : Förster, Bárót}' et Szederkényi, qui formaient J des figures trés chique et plein de charme dans leurs uniformes de lieutenant. Parmi les Messieurs ce sont Mr. Treu et Mr. Rück qui se sont trés bien ac­quittés de leur tâche. Le chef d’orchestre Mr. Rosenzweig s’est excellé dans la parfaite exécution de son art et nous pouvons dès main­tenant lui prédire un avenir brillant, I A. Fr. Budapest Orphéon Herzmann. Nous eûmes l’occasion d’assister aux produc- | tions de l’incomparable excentrique fran- j çaise Mlle. Laurence Bruneau, dont Die Oper wurde dreimal wiederhollt. Theater an der Wien. „Der Ba­j a z z o“ operette von V. Leon und H. V. Waldburg, Musik von Alfons Czi- bulka wurde mit grossen Beifall auf­geführt. Das Sujet ist voll Humor- die Musik wunderschön. Herr Girardi hat in der Titelrolle einen seiner besten Abenden. Ausserdem glänzten noch Frau Biedermann, Fri. Lejo, dieHerren Lunzer, Wallneru. Kopp. Im Hof-Operntheater haben die Vorbereitungen für Mascagni’s Oper „Die Rantzau“ bereits begonnen ; man probirt in allen verfügbaren Zimmern und Sälen, um sofort zu Beginn des Jahres 1893 mit der Oper zu erscheinen. Aus Ravenna wird uns vom 8. d. M. geschrieben : Unser Mariani-Theater war gestern Abends der Schauplatz eines Theaterskandals, wie er in sol­chem brutalen Umgestiim selbst in den süditalienischen Volkstheatern nur sel­ten vorzukommen pflegt. Ein sehr zahl­reiches Publikum, das namentlich die Galerien dicht besetzt hielt, war dem Rufe der „excentrischen Fantoche- und chinesischen Schattenspiel-Ges( llschaft“ gefolgt, war aber auf das Aeusserste enttäuscht, als statt der versprochenen Wunderdinge kleine Marionetten erschi- nen und ihr primitives Spiel begannen. Das Publikum wurde immer ungedul­diger und bald begann ein ohrbetäu­bender Lärm und Zischen, so dass das Orchi ster, um die Stimmung zu beru­higen, die königlizhe Fanfare exeku- tirte. Hierauf erschien der Direktor und kündigte das chinesische Schattenspiel an ; dasselbe war aber von so primiti­ver Art, dass das Publikum ausser Rand und Band gerieth und die gröb­sten Exzesse beging. Unter einem Sturme ohrbetäubender Schimfworte, Schmä­hungen und Pfiffen fielen Kartoffeln, Fisolen und Aepfel auf die Bühne und ins Parterre; hierauf wurden die Si z- plätze zerbrochen und Holzstücke, Stuhl­lehnen und Bänke flogen mit grosser Gefahr für die anderen Zuschauer, welche panikartig flohen, in das Thea­ter. Zwanzig inzwischen herbeigeeilte Carabinieri versuchten die Ordnung wie­der herzustellen — allein der wüthende Janhagel drang ins Parterre und in die Logen ein, zerbrach die Einrichtungs­stücke, zerschnitt die Stoffe und zer- triimmerte die Krystallampen. Mit gros­ser Mühe gelang es den verstärkten Sicherheitsorganen nach halbständigem Kampfe, das Theater zu räumen. Vor dem Gebäude tobte jedoch der Tumult weiter und es bedurfte grossen Macht­aufgebotes seitens der Polizei, den Platz um Mitternacht zu räumen. Der Scha­den, den das Theater erleidet, dürfte mehrere tausend Lire betragen. Verdi’s neue komische Oper „Fal­TÁRCZA. Egy színházi előadás Andalúziában. Irta: Hessc-Wnrtegg Ernő. Az andaluziai színházzal Gadixban kötöttem először ismeretséget. Madrid­nak is megvannak színházai, melyben andaluziai színészek és tánczosnők mű­ködnek — de ott hiányzik az úgyneve­zett localis inger — mert hiszen Mad­rid franczia város, melynek kapui fölé — a közép-európai nagy városok né­mely kereskedő czégek czimiratai sze­rint — „Aqui se habi a espanol“ - volna irható. Itt azonban spanyolul beszélnek. Az andaluziai nagyvárosok­ban a népélet — és nagyobbrészt a színházak is távol tartották magukat az idegen befolyástól — ügy hogy az andaluziai izinpadokou spanyol dara­bokat adnak elő, és spanyol táuczokat lejtenek. A nagy opera zárva volt, mint minden évben a tél első hónapjaiban, — de a „Balon“ nyitva volt - a város második színháza, és mi elhatároztuk, hogy első esténket ott fogjuk eltölteni. A hotel portását megkérdezem, mikor kezdődik a színház ? „Mehet uraságod a mikor akar, félnyolcz, félkilencz, féltiz, féltizenegy órakor.“ Bizonyosan félreértett. „Mit ad­nak elő?“ — kérdém újból. „Színmü­vet, operettet, táuczot, balletet, a mit óhajt.“ Még nagyobb meglepetés ré­szemről. „Hát több színház is tart elő­adásokat? „Nem, csak egy, El Balon.“ „És ezen egy színházban lesz egy este dráma, operette, ballet előadva? Hát több színpad van benne?“ „Nem, csu pán egy. Ön azonban mindent meglát- ! hat egy este.“ Nem okosodtam ki beszédéből.“ „Nincs szinlap?“ „0 igen. Itt log egy Sennor Cavallero“ — ezzel letépett a falról egy vörös czédulát és átadta nekem. Most már meg volt fejtve a talány. Teatro El Balon. „Orden de las fun- ciones para hoy.“ — „A mai előadá­sok sorozata,“ mindjárt észrevettem, hogy a spanyoloknál minden előadás, legyen az hangverseny, ballet, tragodia vagy bikaviadal „funcion“-nak (funktio) neveztetik. Első funcion este félnyolcz órakor: „Las dos Cabezas“ gyönyörű, roppant hatásos dráma, irta Sennor Diaz. Má­sodik funcion félkilencz órakor: La zarzuela admirable „La Perla.“ („A gyöngy — “ bámulatos színmű két fel­vonásban. Harmadik funcion féltiz órakor : „La Cigarera“ („A szivaros leány“, melodia teljes operette.) Negyedik funcion féltizenegy órakor : „Gran baile nációnál“ („Nagy nemzeti ballet.“) Nos tehát ez épen az volt — a mit óhajtottunk — egy változatos műsor. El is indultunk a „Balon“-hoz. Egy szűk utczában fekvő igénytelen kiné­zésű színház előtt egy csoport férfiú állott, szivarjaikat szíva kényelmesen. A mint a nőket megpillantották, udvarias meghajlással helyet engedtek ; hiába, — a spanyol lovagiasság még nem halt ki, a francziák példát vehetnének tőlük. A nézőtér az utczától csupán egy nehéz lüggönnyel volt elválasztva, úgy hogy az ajtónál állva minden szót meghallhattunk volna. Az ajtónálló ki­nek sapkájáii „Accomodador“ (páholy- nyitogató) felirat díszelgett, a „boletas“ (belépti jegy) után kérdezősködött. „Még csak ezután fogjuk megvenni.“ „Kérem a túlsó oldalon, a sarkon levő kivilágított első bolt a színházi pénztár. “ Ez volt az első színház, a mit játtam melyben nem lehet jegyet venni. Átmen­tem a jelzett boltba és négy jegyet kértem. „Melyik funcion ra? Az első funcion- nak mindjárt vége s igy arra nem érdemes venni jegyet. Óhajtja a máso­dik funcion-t látni?“ Igen azt, meg a harmadik és negyediket is. Mi az ára a jegynek?“ „Egy Peseta, funcion-ként, összesen három peseta. Pompás berendezés, milyen kár, hogy nálunk nincsenek ilyen színházak, nálunk az egész estére be kell fizetni, akár végig nézi az ember az előadást, akár csak egy félóráig marad ott. Itt négy előadás van esténként, jön megy az ember a mikor akar — s úgyszól­ván mérték szerint fizet. Nem csoda, hogy az andaluziai színházak mindig tömve vannak. Nem eléggé ajánlhatom ezen újítást színházainknak, ngy a pénztár mint a közönség érdekében is. Mindegyikünk részére három jegyet kaptam. Az accomodator megmutatta helyeinket. Az első funcionnak épen vége volt s időnk maradt a színház meg- szemlelésére. A mi először is feltűnt, a sötét vörös sima falakra raggatott nagy plakátok : „Prohibido fumar“ — i Rédaction. Budapest: VII. Erzsébet-körut 15. Expedition. a (dohányzás tilos) felirattal. Egy előttem ülő tiszt dohányzik. A velünk levő höl­gyeknek a tűst kellemetlen volt, már megakartam szólítani, mikor észreve- szem, hogy a szomszédom is szivarozik, annak a szomszédja is és igy tovább. Az egész közönség doháuyzik. A zene­karban a zenészek czigarettáznak, a karmester a dirigáló helyen pipázik, fenn a zsutolt karzaton a katonák és fiatal emberekkel versenyt dohányoz­nak a leányok. Tehát egész nyugodtan maradtam és élveztük tovább a nem épen kellemetlen füstöt, mert a spa­nyolok a legjobb havanna dohányt szív­ják, úgyhogy még a csapszékben elter­jedt dohány füst sem oly kellemetlen mint mi nálunk. Páholyok nincsenek. A földszinten férfiak és nők vegyesen ülnek egymás között. Sokan eltávoztak az első fun­cion után. A nők legtöbbnyire feketébe voltak öltözve, hajporozótt fejük az el­ragadó csipke kendővel festőileg be­kötve. Szándékosan mondom hajporozott főnek, mert a legtöbbnek nemcsak az arcza, nyaka, hanem a haja is be van porozva. Legtöbbének gyönyörű fekete szemei mintegy villámot szórtak felénk idegenekre, kik reájuk nézve ép oly érdekesek voltunk mint ők mi reánk. Az első emeleti erkélyen a közönség már nem volt oly tartózkodó és csön­des, és mentöl magasabra nézünk an­nál élénkebb és hangosabb társalgást hallunk és festőibb — tarkább öltözé­kekben látjuk a nőket. Egész fenn az utolsó erkélyen már csak veres, sárga, világos kék és fehér kendőket láttunk a fejeken és tarka kattun ruhákat. A fekete szin Spanyol-

Next

/
Thumbnails
Contents