Nemzetközi Művészeti Szemle, 1893 (2. évfolyam, 1-23. szám)

1893-01-01 / 1. szám

országban az előkelő nők színe. A fun­­cion kezdetét a csengetyű­ hangja je­lezte. Az üres helyek megteltek, a zenészek hangszereiket veszik elő és csak most veszem észre, hogy a nagy­bőgőt egy fiatal leány kezeli. Egy leány nagybőgőt játszik ! És hozzá egy szép leány, egy igazi spanyol leány ,­virágokkal hímzett selyem mantil ke­csesen a vállaira vetve, a fényes feket­e haj simára le­fésülve a halántékára. Egyszerű kedves és elbájoló , és minő apró kezek, úgy hogy alig képes a húrokat fogni. Daczára ennek úgy dör­­mög a bőgő mintha egy óriás kéz ve­zetné. A zenészek tovább dohányoztak. Most fellebben a függöny és kezdő­dik az andalúziaikat annyira jellemző népszínmű. A színészek kitűnően ját­szottak és nagyon jól mulattunk volna, ha az átkozott apuntádor (súgó) nem oly hangon súgott volna, hogy a leg­felső erkélyen is egész jól meglehetett minden szavát érteni. Roppant nehezen tanulhatnak ezek a spanyol színész urak, különben nem csodálom, hisz az ő éghajlatuk inkább az álmodozás és ábrándozásra csábítja az embert. A jó apuntádor az egész darabot olyan mo­noton hangon darálta le, akár egy öreg asszony morzsolná le az olvasóját. Úgy látszik a közönség hozzá volt szokva, mert minden figyelme csak a színpadra irányult. Minden élet szívből meg lesz ka­­czagva, csókolództak a színpadon — a felső erkélyen mindenki versenyt csókolt, közbe tréfás megjegyzések tétettek, melyek úgy a közönség mint színészeknek tetszeni látszottak A színfalak között akadálytalanul áltak a színészek női és férfi hozzátartozói, a közönség szeme láttára nyugodtan­­ czigarettázva, úgyhogy kettős látomány­­ban gyönyörködtünk : a színpad elő ré­­szén a darabbal foglalkozó előadó szí­nészeket, a háttér és kulissák között a belépésre váró színészeket, kik jele­netüket várva az időt addig tréfákkal töltötték el. A darabnak egy rövid félóra alatt vége lett, közvetlen vég előtt azonban az accomodator székről-székre, padról­­padra ugrálva elkérte mindenkitől a jegyet, s a közönség legkevésbé sem türelmetlenkedik e nem épen kellemes megzavarás miatt. És oly türelmesen megvárta ez a vidám népség a legközelebbi f­u­n­c­i­o­n megkezdését. A nők csendesen ülve maradtak, míg a férfiak, kik háromne­gyed részét képezték a közönségnek, kifelé tódultak, hogy czigarettájukat a szabad levegőn szívják el. Szintoly vidám és kellemes hangulat közepett folyt le a következő kis bo­hózat. E közben egy előttünk ülő úr, a proscenium páholyban ülő férfiúban­­ egy barátját ismerte fel. Köszöntötték egymást és valami mondani­valót jelez­tek. Az először említett úri­ember erre­­ egy a zenekar közelében ülő urnak súgott valamit a fülébe — ez az­tán a Hatással közölte, a flotás a hegedűssel közölte, ez a cellistá­­nak adta tovább, ki­­s játékát abba­hagyva, hegedűjét a székhez támasztva a sorompón keresztül átadta a páholy­ban ü­lő últ embernek az üzenetet. Ugyanily után került vissza a válasz és mindenki meg volt elégedve. Ezután következett a „Gran baile National“ az a táncz, melylyel rend­szerint ez előadások bevégeztetnek és vaj­ói élvezet volt látni és hallani, minő tűzzel és odaadással játszott a zenekar. A színpad háttere egy vidéki korcsma­kertet ábrázolt. Az asztalok mellett, a spanyol öltö­zetben choristák ültek és a zene üte­mei szerint tapsoltak a tánczhoz, me­lyet két tánczos és hat tánczosnő ugyan­oly öltönyben kecsesen sejtet. És minő kecsesei tánczoltak. Ezek a fél spanyol, fél mór tánczok a mi szín­padainkon produkált táncznemekkel szemben valódi poetikus varázszsal be­vont táncz-költemények, telve varázs­­szerű­ nőiességgel és nem torna mutat­ványok a lábajhegyekkel. Az összehasonlítás a mi táncz nemeink­­kel, különösen a franczia modorúval nagy hátrányra válik, kivált az utóbbinál,mely­nél meglátszik az a tortúra, melyet a pró­batermekben szenvedtek, a­mig azo­kat a lehetetlen izomerőltetések, láb ujhegyeni tipegetéseket stb. megtanulták. Különösen a franczia tánczosnőknél a felső testrész merev tartása, mert hisz náluk csak a lábak mozognak; igaz ugyan hogy ezen mozgékonyság művésziesen ki van fejlesztve, mely azonban soha­sem szép. — Ugyanaz a merevség tapasztalható az arezon; a mosoly mintegy gombostűkkel látszik az arezra tűzve. — A mi balletkarainkban na­gyon kevés tánczosnő van, kinek táncza nemcsak mozgékony, hanem bájoló is. Ennek ellenében Andalúziában nin­csenek ballet tánczosnők, hanem tán­­czoló leányok és ez semmiesetre sem ugyanaz. _________ _____ Tánczuknak varázsa, nem a lábak lehetetlen pirouetteiben áll, sőt ellen­kezőleg, látszólag nem is mozdu­lak el a helyről és ha táncz közben elő­fordult, hogy valamely tánczosnőnek a felső szoknyája véletlenül térden felülcsúszott, az egész közönség bizo­nyos „oh“ és „ah“ fajta megbotrán­koztató kifejezést hallatott. Mindezek a leányok, kicsi kellemes termet­űek, rendkívül piczi lábak és picans arczczal és a­mikor tánczolnak nemcsak a lábak, hanem a kéz, fej, egyszóval az egész test tánczol. Hozzá az a különös ütemű rendkívül varázserejű zene, a cas­tagnettek csö­römpölése, a guitarrok elm­ozogása, a kezek tapsolása, a nézők hangos bizta­tása és végül az a lelkesedés a közön­­­­ség részéről a­mit tanúsít a táncz­­ befejezésekor; igazán önkénytelen lel­kesedésre ragadja az embert az andalú­­ziai táncz látása és be kell ismer­nünk Lope de Vega azon mondásának igazságát : „nem született még az a spanyol nő, ki nem tánczva született.“ Előadás után a nőket haza kisértük mi azonban sétálva élveztük a hold­világos éj kellemeit s véletlen vagy nem, egyszerre a színpad kijáratánál találtuk magunkat. És akkor távoztak a tánczosnők az előadásról, mindegyik szülei vagy hozzá­tartozói által kisérve, szerényen, szem­lesütve, úgy hogy collegáim reményei egy kis kellemes kaland eltöltésére meghiúsultak. Később azonban magyarázatot nyer­tünk. Azok az apró, kedves Andalú­ziák egy cseppet sem különbek közép európai collegáinál, csakhogy ők mint 3 Halmai Imre, Balogh Árpád, Egry pál­mái), Simándy Zsigmond. Előadására készül a kolozsvári, sza­badkai, kecskeméti és szegedi színház. Szultán c­z­­­m­ű­ operett előadására készül a kolozsvári, kassai, zombori szegedi, aradi és szabadkai színház. Makó Lajos a győr-soproni szín­házak igazgatója, hír szerint lemond az igazgatásról, miután nem kapott téli­­színházat. A színészetre nézve ez minden esetre veszteség, mert Makóban egy tevékeny, úgy buzgó és pontos igazgatót veszít, a­kit csak sajnálni lehet ; hisszük azonban hogy nem örökre mond le, s mielőbb üdvözölhetjük őt egy derék társulat élén. Az aradi színházban folyton zsúfolt házak vannak, különösen megszerette újabb időben a közönség Kézdy Juliskát, kinek minden egyes felléptét tüntető elismeréssel fogadja a közönség. A bécsi operaházban nagyban készülnek Mascagni „Rantzauk“ czímű operájára, mely 1893. év elején kerül először színre, Jászai Mari Berlinben. Nagy tra­­gikánkat, a­kit Bécs már ismer, a jövő évben a berliniek is hallani fog­ják. A Residenz-Theatertől kapott meg­hívást több estére terjedő vendégszerep­lésre. A művésznő alkalmasint a nyár elején megy Berlinbe s ott legjobb sze­repeit fogja eljátszani. Apja lányát mely oly nagy ha­tást aratott a népszínházban következő igazgatók rendelték meg : Ditrói Mór, Dobó Sándor, Pesti Lajos, Somogyi Károly, Rakodczay Pál és Tiszay Dezső. A párisi de la Porte Saint-Martin színházban nagy tetszés között került színre „A dahomeyk“ („Au Dahomey“) czímű kiállításos darab. A képek változatosak és nagy hatásúak. Harczjáték is van a darabban. A kö­zönség el volt ragadtatva a darab felett. A párisi Palais de Royal színház­ban színre került Feydeau és Hennequin három felvonásos vígjáték a „Système Ribadier.“ A darab leszámítva egy ne­hány jelenést, hidegen hagyta a kö­zönséget. A darab főszerepe M­a­g­n­i­e­r M­a­­r­i­á­nak van írva s úgyszólván végig játsza a darabot. Milanóban a Calcano színházban előadták Ferroni „Rudello“ czímű egy felvonásos operáját , mely nagy tetszést aratott, úgy hogy háromszor ismételték egymásután. Bécsben a wiedeni színházban nagy tettszés között került színre „A bajazzó“ 3 felvonásos operette Czibulka Alfonstól. A darab cirkuszban játszik és bohózatos alakjai és szép zenéje nagy tetszést arattak. A czímszerepben Girardi remekelt, továbbá kitűntek még Biedermanné, Lejó kisasszony, Lindau és Kopp. A bécsi „M­ari“ színházban élő- Piogramme : Lotto. Lilo & Otto, Bi­cyclists. Frances Coventry, Serio-Comic and Dancer. Barreta & Artelli, Eccentric Bar Act. Versailles, a Grand Ballet Divertissement, in Three Tableaux, By Madame Katti Lanner. Music specially composed by Monsieur Leopold Wenzel. R. G. Knowles. The very peculiar American Comedian. Ida Bailey, in her graceful Serpentine Dance. MdlleSeebold, Vocalist. Charles Coborn, Comedian, Mons. & Mdme. Belloni, Equilibrists. Marie Lloyd, Serio. Brothers Webb. Round Tlie Town. A Characteristic Ballet, in Five Tableaux. By Madame Kati Lanner and Mr. George Edwardes. Music by Monsieur Leopold Wenzel. Scenery by Telbin and Bruce Smith. Lomberg & Leitner, Strong Men. Fer­dinand Semmel’s Hungarian Sextette. The Mirza Troupe, Acrobats. London. Circus Wulff. Programme : Little Jansley as the Hungarian Post, riding and driving 11 Ponies. Mdlle. Ciotti, in her graceful evolutions on Horseback. Clown Huxter. Belling the Clown will take a Riding Lesson. The beautiful horse „Emperor“, trai­ned to an entirely new performance by Herr Edward Wulff. Comic Entree. Little Friskey. Jumping Horse „Fleche,“ an Irish Gelding, ridden by Mdlle. Martha. Pas de deux on Horseback by Sisters Janssen, Herr Edward Wulff will introduce his Eight Arab Tho­roughbred Greys, at Liberty, in an entirely new c-ass of performance. The audience are requested to notice the Horses finding their proper positions, in their respective numbers. The Four Original Moser Family, Acrobats. Mirth­ful Moments with the Merry Clowns- Sixteen in number. 50 Horses, all performing in the arena at one time. This wonderful revelation in Horse Training ist the sole creation and idea of Herr E. Wulff, who, at every perfor­mance, will introduce tliis great and unpa­­ralled Horse Show. Note. Herr Wulff is the only man in the World wo ever intro­duced such a number of Horses toge­ther at one time. Kennedy & Lorenz, in an entirely new style of Mysterious Experiments, viz. : the art of transmit­ting silent thoughts. Miss Kennedy while being Blindfolded on a platform, will mention every article and such Songs, Operas, and Operettas, that Have an International Charac'er. She also will do any action that is requi­red by the audience without Mr. Lorenz Speaking one Word. Mdlle Florence, the Dashing Continental Bare-back Rider. Entree Comic. Whimsical Wal­ker. „Hera'd.“ Thoroughbred Trackene Horse, trained and introduced by Herr Edward Wulff. Herr Peirre Becker in his celebrated Jockey Art. Comic Inter­lude. Yorick The Fool. „Ali Baba,“ Polish Horse, trained to a novelper les couplets parfois épicés de piquan­­teries bien à propos nous ont enchanté. Sa voix douce et agréable ainsi que la manière de sa déclamation ont s beaucoup contribué au succès général, qu’elle a bien mérité. Non moins attractif était le jen de la famille d’artistes Krembser. Antonio et Olympia ont dansé avec perfection sans pareille. Mlle Mathilde Presti est une chanso­nette de première force et le reste du personnel contribue de son mieux pour faire honneur à l’établissemment et augmenter sa réputation. Paris. Ambigu. Les Cadets de la Reine, drame en cinq actes de M. Ju­les Donay. C’est une pièce dont l’ac­tion se passe à l’époque du règne de Louis XIII et dans laquelle l’auteur a fait huit tableaux où l’on voit défiler tous les personnages de la cour. Les costumes sont superbes et les décors magnifiques. L’interprétation est bonne. On a beaucoup applaudi Desjar­dins en Louis XIII. Monti en Richelieu, Garez en Mazarin. Bouffe s-Par i si e n s. Sainte-Fieya, le nouvel opéra-comique de MM. Bou­cheron et Audran, obtient un grand succès. Mlle Biana Duhamel est ex­quise dans cette nouvelle pièce qui ne fait que confirmer le talent qu’elle a montré dans Miss Helyett. Nouveautés. Champignol malgré lui, pièce en trois actes de MM. G. Feydeau, F. M. Desvallières. Voilà donc enfin un succès et un gros succès à l'actif des Nouveautés, pour cette sai­­sou. Champignol malgré lui est un long éclat de rire. Les artistes MM. Ger­main, Guy, Tari de, Polin, enlèvent la pièce avec entrain, et Mmes Jane Pierry, Netty, sont d’excellentes artistes. Casino de Paris. Au programme, débuts de Miss Abbot qui exécute des exercices de force vraiment surprenants. Mlle Bianca débute également, c’est une ravissante équilibriste sur trapèze, et i à laquelle on ne ménage pas les ap- I plaudissements. Comme ballet de la salle des Fêtes, c’est toujours l’Heu- I reuse rencontre qui tient l’affiche. Nouveau T h é â t re. Rabelais, l’a­musante pièce de MM. Mèténier, Dubut de la Forest et L. Gamme, obtient toujours un grand succès. Folies-Bergère. Le clou des Folies-Bergère est sans contredit Miss Loie Fuller, la danseuse serpentine. Pour ce nouveau genre de danse, la salle et la scène sont plongées dans une obscurité complète. Miss Fuller parait en scène enveloppée d’étoffes légères et soyeuses sur lesquelles quatre jets de lumières différentes viennent frapper, et en dansant elle fait onduler ces étoffes. Leffet est merveilleux. Elle apparait tantôt en papillon, en fleur, en nuage et cela -va sans dire staff“ wird im Monat Februar in Mailand zur Aufführung gelangen. In der Oper kommen zehn Hauptpartien vor : zwei Soprane, zwei Mezzo-Soprane, ein Kontrealt, drei Tenore, zwei Bary­tone und ein Bass. Die Sänger sind alle von Verdi selbst ausgewählt; für die weiblichen Rollen sind die Damen Zilli, Stehle, Guerrini und Pasquar, für die männlichen Rollen die Herren Gör­­ bin, Maurel, Pinicorsi, Pardi, Pelegalli und Arimondi bestimmt. Verdi wird am 1. Jänner eintreffen und persönlich alle Studien uud Proben leiten, aber nicht gestatten, dass etwas von der Inscenirung bekannt werde ; die Presse wird von allen Proben ausgeschlossen. Die Kostüme sind von dem Maler Ro­benstein gezeichnet, der zu diesem Zweck London und Windsor besucht hat. Orchesterdirektor ist Herr M a s­­cheroni, ein Künstler von grossen Ruf. Ru dolfsheimer Volks the ater. Die Direktion Loewe hat das Reper­toire der freudlichen Rudolfsheimer Bühne mit einem Volksstücke „E i n glücklicher Kerl“ von Rudolf Netscli bereichert, das bei seiner ersten Aufführung einen wirklich verdienten, durchschlagenden Erfolg hatte, den es seiner durchaus vernünftigen Handlung, seinen ergreifenden Scenen und der in den Hauptrollen guten Darstellung ver­dankt. Besonder zu loben ist Herr Gharlé, der stets eine gerunder Figur auf die Bühne stellt. Auch die Herren V. Barth und Martens, sowie Fräulein Felden führten ihre Rollen mit Geschick und Verständniss durch. Rédaction. Budapest: VII. Erzsébet-körut 15. Expedition. Programme aus Circus u. Yariéte­­bühnen. Budapest. Somossy s Orpheum. Als eine Zugskraft ersten Ranges eutpuppte sich die Operette : „Ein Frauenbataillon,“ so dass man seit der ersten Aufführung derselben kaum Platz i in dem Etablissement bekommen kann. Sie ist aber auch eine gelungene Ope­rette. Das Stück spielt in Bosnien zur Zeit des Okkupations-Feldzuges und ist sehr reich an heiteren Episoden und drolligen Wendungen. Die Ausstattung ist eine grossartige, das Maass einer Orpheumbiihne um vieles überschreitende. Die Darstellung war eine ausgezeich­net. Besonders zu erwähnen ist Fri. Carola, die als Dragoner-Oberlieutenant zu Pferde auf der Bühne erscheint. Weiters die Damen : Forster, Baróty und Szederkényi, die in den schmucken Lieutenants - Uniformen überaus fesche Gestalten boten. Unter den Herren entledigte sich seiner Rolle mit künstlerischem Geschick Herr Treu, so wie auch Herr Rück. Die Musik rühmt ihren Meister. Herr Capellmeister Rosenzweig hat da wieder

Next