Szabad Nép, 1945. március (3. évfolyam, 1-6. szám)

1945-03-25 / 1. szám

S?. évfa ?. szám Vasárnap, 7945 méretes 25 Ara 60­0 Rész sZABAD N­ÉP A IISYAR KOMMUNISTA PÄRT K 6 Z ? 3 II I I LAPJA HARCOS UTJARA újra elindul a „Szabad Nép". Néhány hónappal ezelőtt még a föld alatt nyomták. Szer­­kesztőit, szedőit, terjesztőit és olvasóit egyaránt a nyilas banditák és Gestapo kopók falkát üldözlik. Azóta, fordult egyet a történelem kereke. A rotációs gépek, melyekből most a Magyar Kommunista Párt központi lapja kikerül, néhány napja még dübörögve ontották a földesúri birtok parasztkésre adásáról szóló rendelet sokszázezres példányait. S mire ez az első szám elér a vidékre, Sövényházán Pasavicini őrgróf hitbizományának jó 50.000 holdját már birtokukba vették a jobbágy ivadékok, a Wenckheim grófok földjén csak úgy, mint a Kállayak szabolcsi birtokain serényen dolgoznak a földmérők. Mindenütt húzzák az új meggyeket s az új barázdák fekete rovásai egy sötét korszak letűntét, egy másik, szabadabb, biztatóbb születését hirdetik. Mikor a földalatti­­„Szabad Nép" utolsó száma napvilágot látott, még fasiszta hordák garázdálkodtak a fővárosban, német katona­­ság taposta Budapest utcáit. Ma országunk legnagyobb része felszabadul,­s az Oderától nyugatra, a Rajnától keletre 500 km. sem választja a dicső Vörös Hadsereget az angol* szász erőktől. Küszöbön a náci barbárság összeomlása , hamarosan elkezdődik a romba* dőlt magyar nemzet újjáépítésének nehéz, verejtékes, de hálás feladata. Ebben az újjáépítésben nagy szerep vár a „Szabad Nép"­*re és arra a pártra, melynek nevét büszkén viseli homlokán. A Magyar Kommunista Párt központi lapjának nemcsak hűen, pontosan, színesen kell beszámolnia az ország eseményeiről, a világ fölvásárol, hanem ezen túlmenően utat kell mutatnia, kezdeményeznie, serkentenie, vezetnie kell a magyarság minden kérdésében. Elsősorban kell harcolnia ott, ahol a nemzet legelesettebb része, a falusi szegénység a földet kapja. Vezetnie kell a fasizmus elleni küzdelmet, amíg gyökeréig ki nem irtjuk a mételyt, mely annyi szerencsétlenségünk kútforrása. Hadat kell üzennie az éhségnek, mely a német rablók, a háború pusztítása nyomán és most saját dermedtségünk miatt is orszá­­gunkat fenyegeti Fel kell haróink a legtöbbet szenvedett és legtöbbet szenvedő magyar nép­­réteg, az ipari munkásság minden kérdését. De ezen túlm­enőleg buzdító szóval kell fordulnia a nasado Interugepcióhoz, * kisiparosok «# ki*keres kedőU fösnegdhez. Lelkesedéssel cc sí.hc-­­ tettel segítse fiatal magyar hadseregünket, közvetítse hozzá az egész nemzet biztatását, vára­­kozását és támogassa mindenben, ami előmozdítja, hogy fegyverrel is lemossuk a gyalázat«^» amit a letűnt reakció népünkre kent. De legyen a­­Szabad Nép" ugyanakkor a Magyar Kommunista Párt lapja is. Minden sorában ott lüktessen az élettől duzzadó, erejében és céljaiban biztos országvezető párt fater« egészséges érvelése. Legyen a kommunista mozgalomnak az a kollektív szervezője, amit nagy tanítónk, Lenin követelt a jó pártlaptól. Buzdítsa, ösztökélje a pártját újabb nagy teljesítmé­­nyek­re, dicsérje, ápolja benne a jót, de lépjen fel kíméletlenül, kommu­nista őszinteséggé és kritikával ott, ahol erre szükség van. Érezze minden híve, minden olvasója, hogy olyan párt lapjával van dolga, melyre joggal büszke nemcsak a dolgozók osztálya, de a magyar­­ság színes­ java. Hirdesse a „Szabad Nép” a haladó nemzetek fasiszta ellenes nemzetközi szolidaritást Fűzze szorosabbra a kapcsolatokat, melyek a hazánkat felszabadító Szovjetnéphez s nagy vezéréhez­, Sztálin marsallhoz, az angol és amerikai demokráciákhoz, Tito Jugoszláviájának és a környező népekhez kötik. Segítse meggyorsítani, hogy nemzetünk újra emelt fővel léphessen vissza a szabad, demokratikus népek körébe. S ezért küzdjön tántoríthatatlanu­l a magyar nemzeti erők összefogásáért, haladjon együtt elsősorban a Szociáldemokrata Párttal , egy pillanatra se veszítse szem elől, hogy minél tartósabbak, mélyebbek a kapcso­­latok a demokrácia erői között, annál gyorsabb less annyit szenvedett hazánk talpraállít­ása és felemelkedése. összefoglalva: legyen a „Szabad Nép” eleven, tettrekész, szókimondó, buzditó, irányt* mutató és harcos. Olyan, mint 7% a párt, melynek szócsöve volt a nyilas dúlás szörnyű nap* jaiban,­­ amelynek minden tagja joggal büszke arra, hogy 25 évi kíméletlen elnyomás és üldözés sem tudta kicsavarni kezéből az emberi haladás és szabadság lobogóját. Rákosi Mátyás ÚJ HONFO­GLALÁ­S­­ Irta: GERŐ ERNŐ Hazánk életében évtizedek óta kétségte­lenül a legfontosabb esemény az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelet® a nagybirtok­rendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhözjuttatásáról A rendelet végre­hajtása során körülbelül 500—600.000 csa­lád jut földhöz, többszázezer házhelyhez és hozzávetőleg ötmillió katasztrális holdnyi földterület kerül a mezőgazdasági mun­kások, cselédek, zsellérek, béresek és nagy­­családú kisgazdák kezére. Ezzel lényegileg letűnik a magyar történelem színpadáról az a nagybirtokos félfeudális osztály, mely egy emberöltő alatt kétszer sodorta bele hazánkat országrészt , bűnös háborúba, ka­tonai vereségbe, nemzeti összeomlásba. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front poli­tikai érettségét és szilárdságát bizonyítja, hogy a demokratikus pártok között létre­jöhetett a nép nagy tömegeit kielégítő meg­állapodás olyan sorsdöntő kérdésben, ami­lyen a földreform kérdése. Ez egyben az újból éledező reakció első nagy veresége. Az elmúlt évtizedek folyamán nem volt olyan kormány Magyarországon, mely ne ígért volna földet a parasztnak. Kis minél szorultabb helyzetbe került a magyar re­akció, annál arcátlanabbul ígérte a földet s annál arcátlanabbul szegte meg ígéretét. Mikor a háborús kormányok Ukrajnába, a Don vidékére hajszolták a magyar honvé­dek százezreit, hogy ott elpusztuljanak a német fasiszta rablóimperializmus ügyéért, azt hazudták, hogy ez az új magyar „hon­foglalás". Mikor a német cseléd Szálasi ma­gyar katonák hullahegyeivel kísérelte meg eltorlaszolni a felszabadító Vörös Hadsereg útját, földet ígért annak, aki elég galád vagy elég ostoba volt, hogy a német rablók érdekében a vásárra vigye a bőrét. Nincs mit­ csodálkozni azon, hogy a múlt reakciós kormányai nem váltották be ígé­retüket. Hiszen programjuk, melyet nyilvá­nosan hirdettek, csak arra szolgált, hogy elkendőzze a másikat, az igazit: a magyar nép kíméletlen elnyomását és rabságban­­tartását. Az országnak fel kellett szaba­dulnia, az egész reakciós rendszernek össze kellett omolnia, hogy olyan kormányzat jöhessen létre Magyarországon, mely nem­csak ígér földet a parasztnak, de oda is adja. A földreformról szóló rendelet megjele­nése az új magyar demokrácia hatalmas sikere. A földreform az összes demokra­tikus pártok közös műve. A sikerhez nem kis mértékben járult hozzá, a Magyar Kom­munista Párt, amely, mint az ország más nagy kérdéseiben, ebben is az élen haladt, fia aligha lehet véletlennek tekinteni, hogy a földreform éppen akkor valósul meg, amikor a mi pártunknak alkalma nyílt arra, hogy közvetlenül, a kormányzat leg­felsőbb szervén keresztül is kifejezésre juttassa megmásíthatatlan akaratát: Föl­det a magyar parasztok százezreinek! Bizonyára vannak, akik azt gondolják, hogy a földreformról szóló rendelet meg­jelenésével végleg eldőlt az ezeréves per. Eldőlt, de még nem dőlt el végleg. Ahh­oz, hogy végleg eldőljön, biztosítani kell­­, földreform gyors és maradéktalan végre­hajtását. S ez nem kisebb feladat, mint A reform, tető alá hozása volt. A reakció nem alszik. Nem nyugszik bele egykönnyen a vereségbe, melyet szen­vedett. Meg fogja kísérelni a legfurfansa­gosabb eszközök felhasználásával megy fúrni, vagy legalább is szabotálni a föld­reform végrehajtását. Ezért szükség van a demokratikus pártok éberségére. Résen kell lenni Még szorosabbra kell zárni a sorokat! A demokratikus pártoknak, me­lyek együtt fogadták el a földreformot, együtt kell felvonultatni erőiket, hogy pin­tosítsák végrehajtását is. A Magyar Kom­munista Párt központi vezetősége hatá­rozatot hozott, hogy az elkövetkező hóna­pokban a párt főerejét a földreform végrehajtására mozgósítja. A­ magyar nép tudja, hogy amit a mi pártunk elhatároz, azt­ keresztül is viszi. Mert komolyan ve­szi saját határozatait és mert csak olyan határozatokat hoz, melyek meg is való­síthatók. Most félre kell tenni a szőkébb értelemben vett pártérdekeket és minden­kinek ki kell állnia a gátra a köz érdeké­ben. Ezért a Magyar Kommunista Párt felszólította a többi demokratikus párto­kat, hogy példáját követve, ők is mozgó­sítsák legjobb erőiket a földreform-ren­delet megvalósítására, az új Honfogla­lásra. Meg vagyunk győződv­e arról, hogy e® meg is fog történni , hogy a demokra­tikus erők egységfrontja, mely nélkül nem lehet felépíteni az új Magyarországot, megszilárdulva, megerősödve fog kikerülni abból a­­harcból, melyet a földreform megv­e­őti­t­ásá­ért vív a reakció és a hábo­rús összeomlás okozta nehézségek ellen. Veszprémet, Székesfehérvárt és Zircet elfoglalták a szovjet csapatok Általános angolszász támadás a Ruhrvidék ellen (Moszkva, március 24.) A Szovjet Tu­dósító Iroda szombat este külön jelentés­ben közölte Sztálin tábornagy napi paran­csát, melyet a harmadik ukrán hadsereg parancsnokához, Tolbuchin tábornagyhoz, valamint vezérkari főnökéhez, Ivanov al­­tábornagyhoz intézett. Sztálin marsall napiparancsában közli, hogy a harmadik ukrán arcvonal csapatai Budapesttől délnyugatra 11 német páncé­los hadosztály támadásainak visszaverése közb­en védelmi harcban felmorzsolták eze­ket a páncélosokat, majd maguk átmentek támadásba és szétverték a német páncélos erőket. A megindított­ offenzíva ered­ményeképp a Vörös Hadsereg csapatai százhetven kilométeres arc­vonalszakaszon hetven kilométeres mélységben vonultak előre és elfoglalták Veszprém, Székesfehér­vár, Mór, Zirc és Enying városokat, vala­mint­ 350 további helységet. Tolbuchin tá­bornagy seregei a támadás során hatezer német tisztet és katonát ejtettek foglyul 745 harckocsit és roham­löveget semmisí­tettek meg, illetve zsákmányoltak. Ezen­kívül több mint 300 löveg és rengeteg más hadianyag került kezükbe. A harmadik arcvonal csapatainak fényes győzelmét Moszkva szombat este kettő­­százhaszonn­égy ágyú húsz serifi­ével ün­nepelte.­­ A magyarországi győzelemről­ szóló napi­­parancs után Sztálin tábornagy egy má­sodik napiparancsot intézett az 1. ukrán hadsereg parancsnokához, Konyev mar­­salihoz és ennek vezérkari főnökéhez, Szo­­kolovszky tábornm­hoz. A napiparancs szerint az 1. ukrán arc­­vonal csapatai tovább folytatták offenzí­­vájukat és március 24-én az Odera folyó­tól nyugatra elfoglalták Neisse és Reeh­­schu­tz városokat, az ellenség erősen ki­épített védelmi támaszpontjait. Ezt a győ­zelmet Moszkva 124 ágyú tiz­enkét­szeres bőrtüzével ünnepli

Next