Szabad Nép, 1947. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1947-11-01 / 249. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ SZABAD N­Él­at szántunk tartalmából: Pfeiffer Zoltánt kikérték a országgyűléstől Lesz burgonya! A hároméves terv eddigi eredményei MAGYA­R KOMMUNISTA PÁ­­RT KÖZPONTI LAPJA SZOMBAT. 1947 NOVEMBER T­V. ÉVFOLYAM, 14­. SZÁM ÁRA 40 FIZ .TÉR Rákosi Mátyás: ELLENTÁMADÁS­­ AZ ÖSSZES DEMOKRATIKUS ERŐK ÉLÉN! A magyar demokrácia nagy,­­irányt mutató gyűlései sorába tarto, ázott a Váci úti Kossuth-mo­ziban ,pénteken délután rendezett «agy, budapesti aktív» gyűlés. Fél ötkor­­ már nincs egy talpalatnyi hely a hatalmas teremben. Forró szeretettel ,üdvözli az aktíva az MKP vezérét. Rákosi Mátyás­­elvtársat s vele a­­párt vezetőségének az emelvényre lépő tagjait. Kádár János elvtárs .mond rövid bevezetőt. ...A reakció én „ múlt alakjai esze­veszett düh­cel Vetették ,magukat is me­­n­denne. Tirádám, hogy megingassák a rendet,­­­hogy politikai és gazdasági zár.­dava­rt idézzenek elő. Azt akarják, hogy „ rémhírterjesztés költségeit, is a dolgozók fizessék meg. Felmoraj­­lik a terem. (Elég volt a fasiszta uszításból, békét akarunk! Dolgozni a­karun­k!“) Kádár János folytatja: Rákosi elvtárs előadd­ni hatalmas fegyvert ad a kommunisták kezébe, hogy újabb csapást mérhessenek a demokrácia ellenségeire. Percekig zúg a taps, mikor Rá­­kosi elvtárs áll a mikrofon elé. Az üdvözlés különös forrósá­g­a azt az­ örömet fejezi ki, amit mindenki érez, hogy ismét hallhatja a párt •Vezetőjét. S ez a lelkesedés végig-,­­kíséri az egész irányt mutató elő­­adást. Viharos helyeslés fogadja a­­dolgozók ellátására bejelentett in­­tézkedéseket. Percekig zúg és zeng­ét terem akkor is, amikor Rákosi elvtárs harcba hív minden dem­okra­­tát a r­émhírterjesztők és a háborús uszítók magyarországi ügynökei, a ..h­uhogó bagolycsapatok“ ellen. (..Ott leszünk! Vége a türelmünk, field“ — hallatszik mindenfelől. — ..Éljen a világ békéjének őre, a Szovjetunió!“­­ Felállva üdvözli a nagyaktíva hallgatósága a harminc,­éves szovjet­ államot és vezetőjét, Sztálin generalisszimusz­. Rákosi elvtárs beszédében a kö­vetkezőket mondta: Jobb az idei termés, mint a tavalyi . Két hónappal ezelőtt az MKP­­ jó munkája eredményeképpen győ­­zött a választáson. Szükségesnek tart­­juk, hogy most beszámoljunk eddigi munkánkról és arról, hogyan látjuk a további utat. Különösen szükséges ez most, mert az itthoni és nemzetközi reakció olyan általános idegháborúba, háborús uszításba kezdett, amely­­lyel szemben a magyar demo­krácia vezető pártjának teljes erővel ellentámadásba kell men­nie. A leg­különbözőbb rémhírek terjedtek el k­ö­ze­ll­á­t­ás­u­nk­ró­l.­­ Azt mindenki tudja, hogy az idei szárazság,, amelyhez fogható az­ el­­múlt b­ő esztendőben nem volt, ala­posan lerontotta a jó terméskilátá­sokat. Szerencsére az idén nagyobb volt a bevetett terület, ami pó­tolta a kiesést. Ennek eredményeképpen az idei g­a­­bonatermés a hivatalos jelentések alapján is valamivel meghaladta a tavalyit. Alá kell húznom, hogy a tavalyi termés elég volt ahhoz, hogy az idei aratásig lényegében minden­külföldi behozatal nélkül tartani tud­tuk a­­ kenyérfrontot. Ebből viszont következik az, hogy az idei termés­sel, minthogy mennyisége nem ki­­sebb, mint a tavalyi, biztosítani lehet kenyérellátá­sunkat a jövő aratásig. Pánikra tehát ezen a téren semmi ok nincs. A beszolgáltatás kissé vontatottabban megy, mint tava­y ilyenkor. Ebben kétségkívül szerepe volt a választásnak is és az utána következő kormányalakítási nehéz­­ségeknek, amelyek­­az államgép­ezet bizonyos lazulását eredményezték és ennek hatása természetesen a be­­szolgáltatásnál is mutatkozott. Ok­­tóber végéig 4 hónap alatt a gabo­­naneműekből 32.000 vagon a gyűj­tés eredménye. Összehasonlításul közlöm, hogy a június 30-án befeje­ződött gazdasági év 12 hónapjában az állami gabonagyű­jtés eredmé­nye 53­ 000 vagon volt. A mostani gazdasági év hátra­levő nyolc hónapja alatt össze lehet gyűjteni azt a mennyisé­­get, amely a tavalyihoz képest hiányzik, de ehhez természete­sen kemén­­yen meg kell fogni azokat a helyeket, amelyek a beszolgáltatásnál feltűnően el­maradtak. Elsősorban a malmokat kell szigo­rúan ellenőrizni, mert kiderült, hogy bár az őrlési vám a tavalyi dézsmá­­nak 60 százaléka, a malmok által ténylegesen beszolgáltatott vámg­a­­bona, a tavalyinak csak 13 százaléka. Kétségkívül itt jelentékeny mennyi­ségű gabottp vár a feketepiacra s ezt vaskézzel vissza kell szerezni. Na­­gyon el van maradva a 15 holdon fe­lüli birtokosok beszolgáltatása is. Itt is erősebb kézzel kell beavatkozni. A falu szegénységének csak­úgy érdeke megakadályozni, hogy a zsírosgazdák mázsán­ként 400 forintos áron feketézzék el a közellátás elöl a búzát, mint a város ipari munkásainak. Még hozzáteh­etem, hogy tőlünk nyu­­gatra nincsen egyetlen­­állam, a búza­­termő Franciaországot beleszámítva,, amely saját terméséből januáron tűnig­ el tudná magát látni. Rendbejön a zsírellátás A másik legfontosabb népélelmezési cikk, a burgonya. Tudvalevőleg az idei termésünk a szárazság­ ellenére körülbelül 30 százalékkal nagyobb, mint a tavalyi. Ennek megfelelően az idén júliustól kezdve egyharmaddal több burgonya érkezett a csepeli nagyvásárcsarnokba és az üzemek­­hez, mint tavaly ilyenkor. Az elszállított burgonya mennyi­sége az idén hasonlíthatatlanul nagyobb, mint tavaly volt. Nagyobb a Budapestre történő fel­­szállítás a tavalyinál káposztában is Tavaly szeptember, októberben 150, az idén 737 vagon érkezett Pestre. Hagymából 217 helyett 420 vagon, zöldségféléből 805 helyett 2203­0 va­gon a felhozatal a múltévinek­ 2 és félszerese. Budapest és az ipa­r vidé­­kei,­ burgonya és zöldségellátása az idén, hasonlíthatatlanul j°bb, mint tavaly Colt. A zsírellátás is rendbejön: az októberi zsírjegyeket maradéktalanul beváltják. Forgalomba kerül az olaj és a tavalyinál 40 százalékkal jobb kukoricatermés több disznó hízlalá­­sát teszi lehetővé. Cukorrépatermé­sünk csaknem kétszerese a tavalyi­­nak s ez lehetővé tette, hogy a cu­korfejadagot 40 százalékkal emeljük. A nagy nyugtalanság egyik fő­­ oka inkább a megnövekedett spekuláció, a háborús uszítás okozta ijedelem, meg a demo­­kráciaellenes erők aknamunkája. — Az élelmezési frontról menjünk át az ipari termeléshez. Az ipar alapja a szén. Október második felé­ben a széntermelés felülmúlta a napi 5000 vagont. Ezt a jó kénét bizonyos fokig csökkenti az a körülmény, hogy az eredményt lényegesen megnöveke­dett munkáslétszám­ukkat érték el. A megnövekedett széntermelésnél is gyorsabban nő azonban az ipar szük­­séglete a télen. Amikor a­ szénszük­séglet megnövekszik, takarékossági rendszabályokat foganatosítunk. Sem­mi­ szükség nincs például arra a villany, éss energ­iapazarlásra, ami ma neonfényes pesti éjszakákat jellemzi. Bevezetik a textilutalványokat . Áttérek a ruházkodás szem­­pontjából két­ legfontosabb cikkre, a textilre és a bőrre. Termelésünk ez é­­v augusztusában például pamut, szövetből majdnem kétszer annyi, mint tavaly. A típusáruk­ termelésé­­i­den a jövő hónapra 15 százalékos­­ növekedést irányoztak elő. Ha még­­is hiány van, ennek oka az, hogy a tex­ti­lkereskedők és áruházak száma a termelésnél is jobban megnövelte, delt és erősen működik a­z speku­­láció. Hogy ezeknek az állapotoknak véget vessünk, kimunkálás alatt áll az utal­vány­rendszer, amely a leg­köze­­lebbi hetekben életbe lép. Ennek alapján a dolgozó kisembe­rek kapják a­­ tipustextilt, kötött áron. Az idén ötször annyi tipus­­eipőt termelünk, mint a múl­t évben és a termelés most októberben 670.000 pár fölé emelkedett. A bor nagy részét külföldről kell­ behoz­­nunk. Ezért javaslatunkra a Gazda­­sági Főtanács elhatározta, hogy az eddig papírny­ersany­agbeli O­­zatalra engedélyezett 480.000 dollárt csökkenti 280.000-re és az így megmaradt összeg­ egy részét a bőripar nyersanyag­­készletének fedezésére fordítják. A termelési front adatai mutat­ják, hogy az idén ősszel több élelem, több ruha, több cipő került a ma­­gyar dolgozó elé. Amire most szük­ség va­n, az olyan rendszabályok sorozata, amelyek biztosítják, hogy e cikkek, elsősorban oda-k,­ mkp,ekabol a nemzet szempontjából a legfonto­sabb: az ipari munkásokhoz és a dolgozó parasztokhoz. Az új gazdasági évben, mely augusztus 1-től számítódik, az ál­­lamháztatás helyzete kedvező. Az első negyedév bevételei meghaladták a kiadásokat, "úgyhogy a magyar államháztartásnak nincsen hiánya. Tőlünk nyugatra nincsen egyetlen állam Európában, amelynek az ál­­­lamfiháztartása ne volna deficites.­­ Az államháztartásunk egyen­­lege azért bíztató, mert szorosan összefügg a­ pénz szilárdságával. Lehetővé vált, hogy októberben jelentékeny mennyiségű papír­pénzt vonjunk ki a forgalomból. Ezt a kedvező képet kissé lerontja az állami üzemek deficitje. Pártunk célul tűzte ki, hogy ezeknek az üzemeknek a deficitjét május 1.ig leépíti és ezen a téren is rendbehoz­­zuk a szénánkat. *—­iin magam is ismételten tárgya voltam a reakciós hírverésnek. A nyáron például gyakran megtörtént, hogy amikor gyűlésre mentem, a falvakban a parasztok megállították s, kocsimat és kérték, hogy Szálljak ki belőle, mert meg akarják nézni hogy egy darabban vagyok.., vagy nem, a­ helyettesem utazik... mert országszerte elterjedt, hogy merény­letet követtek el ellenem, vállba, mellbe, hasbalőttek, sőt azt is tudni vélték, hogy akkor lőttek le, amikor 25 kiló arannyal a zsebemben, el akartam hagyni szökve az országot. Most az utolsó hetekben, amikor a lábamat kezelik az orvosok, ugyan, csak híre kelt, hogy megszöktem vagy legalább is szobafogságban va­­gyok és mert a kezelés még néhány hétig­ tartani fog, előre látom, hogy velem kapcsolatban milyen dús ter­mése lesz az álhíreknek. M­i is néha nem győzök csodál­kozni azon, hogy az emberi hiszé­kenység és kritikátlanság milyen szí­vós és korlátlan. Amikor tavaly jú­­niusban Washingtonban, voltam, egy diplomáciai­­ estélyen egy amerikai egyetemi tanár közölte velem, hogy mire visszatérek Magyarországra, már zuhognak az atombombák. Ugyanazon az estélyen hallottam egy fogadást,­hogy három héten be­­lül kitör a világháború. A vásárlási láz, a háborús hírek miatt kezd általános jelenség lenni. A központi raktárakban 25­­ millió kiló só van. Ennek ellenére az egész országban dühöng a sóvásárlási láz! Megkértük a pénzügy­igazgatóságo­t, hogy annak, aki 1 kilót akar, ajánl­janak löget, hátha ez a módszer hasz­nál. Hatvan százalékkal emelkedett októberben a gyufafogyasztás és ha­­sonló roham van gyertyáért, peh­ó lett-mért. Még­hozzá sok kereskedő éppen most visszatartja az áruját és ez a tendencia egyes gyárosoknál is megnyilvánul. Ez a háborús pszichózis okozta vásárlási láz fokozza a nehézsé­geket, felveri az árakat, a spe­­kulánsok kezére jár és egyik fő okozója az általános drágulás­nak. Ez viszont épp a demokrácia legjobb híveiben, a munkásokban és a dol­­gozó parasztságban, meg a tisztvise­lőkben kelt elkeseredést, t épp ez kell a reakciónak. Letartóztatni a rémhírterjesztőket . A gazdasági nehézségek foko­­z­í­s­a mellett a háborús uszítók poli­­tikai célja ez, hogy megingassa a demokráciába vetett hitét. Ez a módszerük nem­ új. Két és fél évvel ezelőtt, a földosztás idején, ezer és ezer igényjogosultat visszaijesztet­­tek a föld­igényléstől azzal, hogy őszre már itt lesznek az angolok é­s az amerikaiak és akkor mindenki lógni fog,­­ aki a nagybirtokosok földjéből­­kapott. Az­ ijedősök később belátták, hogy milyen hiba volt hí­­telt adni, a­ háborús hírverésnek. — Szerencsére mi nem vagyunk szívbajosak és nem ijedünk r­eg a háborús pro­­pagandától. H éppen ezért minden kommunistának kíméletlenül, mit kell lépni ellene. A rémhírterjesztést a törvény szigorúan bünteti. A rémhírtérjesztőket, akik­nek olyan pontos értesülésük van Pápa vagy Budapest bombázásáról, kíméletlenül át kell adni az állam,­védelmi rendőrségnek! De az­­ ellen­­támadást, amelyet most a magyar nép ellenségeinek, rémhírterjesztő hadjárata ellen megindítunk, ne te­kintsük csak rendészeti­ kérdésnek. Szét kell szedni a suttogó propa­­ganda rágalmait, ki kell mutatni alaptalanságukat és­­ fasiszta tenden­ciájukat. Le kell leplezni azokat, akik a régi úriren­d hely­reállítása céljából újra égő, elpusztított magyar városokról, vérpatakokról és népünk szenvedésének felfoko­­zásáról álmodoznak. Mozgósítani kell velük szemben a békét és nyugalmat áhítozó­­nép ha­ragját és elkeseredését. Minden kom­­munista" tekintse ezt a harcot nagy, az egész nemzet érdekében folyó fel­adatnak és vesse magát bele ennek megfelelő erővel és elszántsággal. Ha megvertük a reakciót a nyílt híre frontján, meg fogjuk verni őket a sötétben bujkáló rémhír­­terjesztés frontján is. Itt az ideje, hogy támadásba men­jünk át és szétüssünk a reakció hu­hogó baglyai között! — A háborús hírverés, növelte a magyar­ demokrácia minden elle­n­­ségének szarvát. Észrevettük, hogy ott is felüti a fejét a reakció, ahol ezelőtt még óvatosabban dolgozott. Beszivárogtak már a gyárakba és a bányákba is. A gazdasági nehéz­,­ségek, a drágaság­ és a spekuláció okozta elégedetlenség felhasználásával igyekeznek zavarni a termelkést) Csökkenteni a munkatempót, a fe­gyelmet. Egyre többször halljuk, hogy sztrájkra veszik az irányt. Ott, ahol, mint Csepelen ilyesmi előfor­dult, utánanéztünk a­ dolognak és f­i­­derült, hogy több nagyüzemben tucatjával, sőt­ néhol százával vannak m­int munkások és nap,­számosok Nyugatról visszatért lisztek, Hunyadi-páncélosok, B. listás nyilasok és hasonlók, akik a nyugtalanságot és elége­detlenséget szítják. Hogy ez­­, gyakorlatban hogy tör­­téntik, arra nézve saját tapasztala­­tomból tudok példát. Az e°-yik táb­labírót, aki az engem elítélő Sza­­mák.tanácsnak volt a tagja, el­távo­lí­tolták a bíróságról. Az illető, el­­végzett egy néhány hetes átképző tanfolyamot, tetőfedőmunkás lett és hat hónappal később mint munkás bizalmi férfinak gyűlt meg a baja a demokráciával. Veszedelmes fényűzés a két munkáspárt és vetélkedése­ k Az ilyen jelenségek, amelyeknek sajnos nagyon kedvez az a versen­gés, amely a két munkáspárt között az ütemekben fennáll és amely mu­tatja, hogy milyen veszedelmes fényűzés nálunk a két párt és vetélkedése­k■ éberségre kell, hogy buzdítsák az öntudatos munkást és a demokrácia minden hívét. Közösen kell eltávolí­tani az ilyen, a munkásság közé be­­furakodott osztályellenséget. Mind­járt hozzátehetem, hogy ezeknek a javíthatatlan reakció, soknak és népellenes elemeknek az eltávolítása az üzemekből megkezdődött, és ahol már megtörtént, vagy folya­matban van, azonnal jó eredményeket adott. Rögtön nyugodtabb lett a lég­kör, megszilárdult a munkafegyelem, e­me­lkedett a termelés. Ezt a helyes tisztító munkát teljes erővel foly­tatni kell.­­ —Vissza kell állítani nemcsak a munkafegyelmet, hanem a munkának és az újjáépítésnek azt a lendületét is, amely az elmúlt 3 esztendőben annyi n­­avszerű eredményre vezetett nem­­zetünk talpraállítása , frontján és amely éppen az ellenforradalmi pro­­pagand­i hatására kezdett a­­ utóbbi időben veszendőbe menni. Meg kell szüntetni azt a mostanában lábraka­­pó­­ helytelen gyakorlatot, amivben a­­többtermelési’e 'c serkentő akkord, rendszer, nemegyszer csak, látszat én a magasabb fizetésnek nem felel meg •­ többteljesitmény. — A régi fu­i rend reakciós hívei is tudják, hogy a 'hároméves terv Erősebbek vagyunk, mint tavaly ilyenkor — Mi az oka annak, hogy e biz­­tató helyzet ellenére is nagy a nyug­talanság, az idegesség, sőt a csügge­­dés is és olyan a közhangulat, hogy benne a demokrácia ellenségei úgy érzik: most már az ő vitorlájukba fúj a szél ? — Ennek a hangulatnak vannak tárgyi okai is. Az egyik kétségkívül a szárazság. A szárazság a mezőgazdaság­ban­ egy közepes terméshez vi­szonyítva körülbelül 3 milliárd forint kiesést hozott. Ez a 3 milliárd forint hiány egész gaz­­dasági életünkre kihat. Ennek ellenére, ha megvizsgáljuk az idei gazdasági helyzetünket, min­­den tárgyilagos megállapítás amellett szól, hogy erősebbek vagyunk, mint tavaly ilyenkor. A háborús propaganda esztelenségei —­­ A csalódásba kapcsolódott, bele a magyar és nemzetközi reakció, amely felnagyítjja a bajokét, igyek­szik pánikot kelteni és küszöbön álló háborút jósol. A háborús uszítók módszere nagyon egyszerű: Amerika hadat üzen szerintük a Szovjetunió­­nak és helyreállítja Magyarországon a régi úri rend uralmát. A fasiszta disznó makkal álmodik.

Next