Szabad Nép, 1948. június (6. évfolyam, 123-147. szám)

1948-06-01 / 123. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK.­ SZABAD Farkas Mihály: A magyar nép akaratából június végén törvény lesz az iskolák államosítása Megalakult az MDP nagybudapesti pártszer­vezete és megválasztotta a pártbizottságot A kétnapos országos eső megjavította a terméskilátásokat ! A M A G Y A R KOM­MI­U­N­ISTA P­Á­RT K­Ö­Z­P­O­Nt­­­1 LAPJA VI. ÉVFOLYAM 123. SZÁM ARA 10 FILLÉR Köszöntjük a könyvnapokat (Lg.) A felszabadulás óta im­­már negyedszer vonulnak ki a ma­­gyar írók és magyar irodalmi mű­­vek az utcára a sátrak alá. Kíván­juk, hogy az idei könyvnap sike­­res legyen és valóban a magyar kultúra ünnepévé váljék. A népi demokrácia könyvnapjai inkább csak formájukban, mint tartalmukban hasonlíthatók az el­lenforradalmi idők könyvnapjai­­hoz. A felszabadulás előtt olyan könyveket kínálgattak a sátrak alatt a közönségnek, amelyek mind szerzőik népellenés vagy a néptől idegen szelleménél, mind pedig a dolgozók számára megkö­zelíthetetlen áruknál fogva egy kiváltságos réteg számára készül­­tek. Bethlen Margit, Csathó Kál­mán, Tóth Tihamér, Földi Mihály, Zsigray Julianna, Földes Jolán, Bitó Lajos és hozzájuk hasonló írók műveit árusították a könyv, napokon leszállított áron, olyany­­nyira, hogy irodalmunk igazi nagyjainak alig,alig jutott mellet­tük hely. A könyvek vásárlói első­­sorban a polgárság és a kispol­gárság soraiból kerültek ki: a könyvkiadók ezeknek a rétegek­nek ízléséhez szabták kiadványai­­kat. A munkásság és parasztság jogos kulturális igényeivel a könyvnapok hivatalos rendezői mitsem törődtek. A demokrácia folytatta a könyvnapok évenkénti megrende­zésének hagyományát, de egészen más tartalommal. Arra töreked­ett, hogy kiadóvállalataink elsősorban nemzeti irodalmunk klasszikusait, és élő irodalmunk haladó szellemű műveit bocsássák a közönség elé, még­pedig a munkásság és a pa­rasztság számára is hozzáférhető áron. Nem állíthatjuk, hogy eze­ket­­ a demokratikus­­törekvéseket eddig teljes siker koronázta volna. Az idei könyvnapok viszont je­lentős haladást mutatnak. A ki­adóvállalatok több mint 80 köny­vet jelentettek meg az idei könyv­­napokra, s átnézvén a­­ könyvek jegyzékét, megállapítható, hogy javarészt olyan műveket, amelyek megérdemlik a könyvnap nyilvá­nosságát. Rákosi, Révai, Szaka­­sits, Veres, Lukács, Kossa, Illyés, Nagy Lajos, Tersánszky, Déry, Gergely, Boldizsár, Füst Milán, Waldapfel. Vészi Endre könyvei­­vel találkozhat az olvasó az idei könyvnapokon , hogy csak né­­hány nevet említsünk meg a sok közül. Szerepelni fog a könyvek között a Szikra nagyszerű telje­­sítménye. Marx Károly Tőkéjének első kötete Rudas László és Nagy Tamás fordításában, amely hatal­mas nyeresége az egész magyar­­kultúrának. Megjelennek Rákóczi Ferenc emlékiratai, Fazekas Mi­­hály összes művei, Móricz Zsig­­mond „Boldog ember”-e, Ady Endre és József Attila összes versei — hogy klasszikusaink kö­zül is megemlítsünk néhány nevet. Ebből az ízelítőnek szánt cso­korból is látható, hogy az idei könyvnap sok ajándékot tartogat a vásárló közönség számára. De sajnálkozva kell megállapítanunk, hogy elismerésünk nem terjedhet ki a könyvnapi termés egészére. Eckhardt Ferenc történelmi mun­­kája nem méltó a centenáriumi évhez, Indig Ottó, Körmendi Fe­­renc, Legény Elemér és még má­­sok művei a régi könyvnapok rossz hagyományainak vonalát folytatják. Mutatkozik egy bizonyos anar­­chia a könyvnapi termés tekinte­tében. Maga a könyvnapra megje­lent művek nagy száma is gondol­kodóba ejt: váljon helyes­ e majd­­nem 90 könyvvel osztani meg a közönség figyelmét, ahelyett, hogy néhány tucat valóban kitűnő és komoly mű vonhatná magára a közönség érdeklődését és a vá­sárló erejét? Nagy könyvkiadó­vállalataink államosítva vannak: meglenne hát a lehetősége egy fo­­kozottabb tervszerűségnek. Az anarchia megszüntetése és egy okos tervszerűség megvaló­­sítása semmiképpen sem jelentené a könyvkiadás szabadságának a sérelmét. De jelenthetné többek között azt is, hogy kiadóvállala­taink bátrabban nyúlhatnának hozzá tehetséges, de még java­részt ismeretlen fiatal írók és köl­tők kézirataihoz, s egyengethet­­nék útjukat a nép felé. A könyv­­napnak nemcsak a beérkezett írók „jutalomjátékának” kell lennie, hanem egyúttal a fiatal írók nagy felfedezési alkalmává is. A könyvek még mindig drágák. Ez a drágaság különösen kihívó akkor, ha tudjuk, hogy a magas ár legtöbb esetben indokolatlan. Ennek a drágaságnak legfőbb oka a közvetítő kereskedelem túlságo­san magas haszonkulcsa. A köny­veket átvevő, vidék felé közvetítő ügynökségek — mint lapunkban már nem egyszer szóvátettük — szóba sem állanak a kiadóval 45— 50 százalékon alul, de a pultról való eladáson is legalább 35 szá­­zalékot kell keresnie a könyvke­reskedőnek. Ez azzal jár, hogy a kiadótól a könyvkereskedőig a könyv ára megkétszereződik és mivel a kiadó is ragaszkodik a magas haszonhoz, ma az a hely­zet, hogy a könyvek bolti ára az­ önköltségnek négyszerese. Egy­ húszforintos könyv négy forinttal megy papírra és előállításra, 2,40 —3 forint jut az új kollektív szer­­ződés szerint a szerzőnek, 8—10 forint pedig a közvetítő kereske­delem zsebébe vándorol. Bár a könyvnapi könyvek jelen­tős árleszállítással kerülnek a kö­zönség elé, áruk még így is magas a dolgozók számára. Azért magas, mivel indokolatlanul túl magas árak viszonylagos leszállításából származik. Ha anarchiáról beszél­­tünk a művek terén, akkor talán még fokozottabb mértékben be­­szélhetünk anarchiáról az árak terén. Márpedig csak­­ a munka egyik részét végeztük el, ha jó könyveket adunk ki, a munka másik részét is el kell végezni, ami abból áll, hogy a munkások, parasztok és értelmiségiek a jó könyveket meg is tudják vásá­rolni. Tavaly a könyvnapok sikerét erősen lecsökkentette a Nagy Fe­renc lemondásával kapcsolatos politikai izgalom és feszültség. Az idén, a fordulat éve után a könyv­­napokat a békés, nyugodt építő­munka légkörében tarthatjuk meg. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a kultúra és kultúrálódás szá­mára annyira kedvező légkör érez­tetni fogja áldásos hatását a könyvnapok sikere szempontjából. Sztrájk fenyeget az USA atomtelepein Amerikából érkezett jelentések né­hány nappal ezelőtt arról számoltak be, hogy az atomtere­k tudósai sorra otthagyják munkahelyeiket­, mert­ nem tűrik, hogy állandóan kémkedjenek magánéletük után. Most a munkásság fellépése miatt fenyegeti veszély az atom­telepek munkáját. Az oakridgei atomgyár munkás­i bejelentették, hogy sztrájk, ha lépnek, ha nem teljesítik 26 cen­tes órabéremelési követelésüket. KEDD, 1948 JÚNIUS 1 Döntő győzelmet Csehszlovákiában a Nemzeti Arcvonal örömmel üdvözöljük a csehszlo­vák Nemzeti Arcvonal döntő válasz­­tási győzelmét. A népi demokrácia hévéinek elsöprő diadala újabb bizo­nyítéka annak, hogy a nyugati im­perialisták sajtójának minden rágal­ma, ellenére februárban az egész csehszlovák dolgozó nép akaratára hajtották végre, a nagyjelentőségű politikai változásokat, a reakció, a­z imperialisták ügynökeinek eltávolí­tását a kormányból és az állam ve­zető pozícióiból. Üdvözöljük a Nem­zeti Arcvonal győzelmét, de nem­csak azért, mert az egész világnak — a nyugati sajtó csehszlovákiai tudósítóinak is — el kell ismernie, hogy a csehszlovák nép egységesen sorakozik fel Gottsvald miniszterel­nök kormányának politikája mögött, hanem azért is, mert a Nemzeti Arc­vonal választási győzelme újabb lé­pés előre, a népi demokrácia további megszilárdulása felé.­­ A Magyar Távirati Iroda prágai tudósítója jelentése szerint Cseh­szlovákia városai és falvai vasárnap zászlódig­ t­öltet­ek, hogy ünnepi ke­retet adjanak a nemzetgyűlési vál­­­aszt­ásoknak. A választás — mint a tudósító hangsúlyozza — egyben nép­szavazás is volt, mert az ország lakossága a februári belpoliti­kai változások óta először járult az urnák elé, hogy állást foglaljon a Nemzeti Arc­vonal politikája mellett vagy ellene. Mint ismeretes, az ellenzéki csoportok sehol sem tud­ák megszerezni az ön­álló jelölő lista benyújtásához szük­séges­ ezer aláírást, így a Nemzeti Arcvonal pártjainak közös jelölő listájával szemben csak üres lappal szavazna­­­ak azok, akik nem helyes­lik a megújhódott Nemzeti Arcvonal és a Gottwald-kormány politikáját. A választás országszerte fegyel­­m­i­­ellen, minden rendzavarás nélkül folyt le. A választás titkosságát min­denütt szigorúan megőrizték. A csehszlovák belügyminisztérium közleménye szerint az ország egész területén összesen 7,201­.256 érvényes szavazatot adtak le. Ebből 6,431.693 szavazat, azaz 89,28 százalék jutott a Nemzeti A­re­vonal egységes jelölő­listájára. A cseh országrészeken a Nem­zeti Arevonal listáján 5,454.531 szavazatból­­ 929.557-et, azaz a szavazatok 90.38 százalékát ad­ták le. Szlovákiában a Nemzeti Arevonal egységes listájára 1,502.408, azaz a választók 85,87 százaléka szavazott. A közlemény szerint az eddigi ered­­ményeket csak távirati úton és tele­fonon érkezett jelentések alapján ás­­ították ö"-"-Z". A pontos végleges összeredményt kedden délben hozzák nyilvánosságra. Az angolszász tudósítók elismerik a választások tisztaságát Nosek belügyminiszter bejelentet­­te: Csehszlovákia többszáz községe nyerte el a „Hazafias község" cí­met, mert lakossága egyetlen üres szavazólapot sem adott le. A Pondelnik című hétfői lap közli több Prágában működő külföldi új­ságírónak, köztük a Magyar Távirat­i Iroda prágai tudósítójának nyilatko­­zatát arról, hogy a választások a törvényes előírásoknak és a demo­­kratikus követelményeknek megfele­lően folytak le. Angol és amerikai tudósítók is kénytelenek voltak beismerni, hogy a választások előtt terjesz­tett híreik alaptalanok voltak. A tudósítók, akik az elmúlt héten azt írták, hogy a csehszlovák belügy. .minisztérium „elzárja a külföldi tu­­dósítókat attól, hogy megfigyelhessék a választásokat a» szavazóh'­lyiség­»’-­ben“, bevallották, hogy nemcsak a SK.m­­i/, /’..'lyi.'egeket ker­eshették fel tetszésük szerint, hanem vasárnap éjszaka a belügyminisztériumba is ! " - meghívták őket a Szavazatok össze­számolásához. Zápotocky csehszlovák miniszter­elnökhelyettes hétfőn rádióbeszédbe­n megállapította, hogy" a választásokon bebizonyosodott: a rendszer helytelenítőinek nincs semmiféle tömegtámaszuk. A választásokon hosszú évekre mil­liók döntöttek arról, hogy a népi demokratikus úton, a nemzeti egység útján haladnak, szoros szövetségben a­ népi demokratikus államokkal és a Szovjetunióval, a béke felé. Megkezdődött Tel-Aviv ostroma Míg a teljes rendben és nyugalom­ban lefolyt csehszlovák választások ismét bebizonyították az igazi demo­kráciának, a béke politikájának he­lyeségét és erejét, az imperialisták politikája miatt kirobbantott Palesz­tina­ háború az eddiginél is nagyobb hevességgel dúl. Hétfő esti táviratok szerint az iraki hadsereg elérte a Tel Avivtól hat kilométerre fekvő Petah Tikva községet. Az itteni zsidó állások már Tel Aviv első védelmi vonalához tartoznak. Az Arab Liga osztagai ezzel lényegé­ben már megkezdték Izrael fővárosá­­nak ostromát. A Biztonsági Tanács szombaton este elfogadta a négyhetes palesztinai fegyverszünetről szóló angol javas­latokat. Gromiko szovjet kiküldött a brit javaslatot álszent mesterkedésnek nevezte, amelynek az a valódi célja, hogy időt adjon az­ araboknak to­vábbi támadásaik előkészítésére, file­­sen támadta az amerikaiak álszent és ingadozó politikáját is, amely a zsi­dók felé barátságot hangoztatva, kétségkívül az arabok érdekeit szol­gálja. Amerikai fegyverek az araboknál Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a párisi rádiónak az az ankarai jelentése, amely szerint Törökország fegyverrel szándékozik támogatni az arab államokat. A kérdés megvi­tatására Azzam pasát, az Arab Liga főtitkárát a török fővárosba hívták. Mint ismeretes, Törökországba az amerikai „segélyprogram” keretében több mint egy év óta állandóan fegy­verszállítmányok érkeznek az Egye­sült Államokból és köztudomású, hogy a török kormány nem szánhatja rá megát olyan nagy fontosságú lépésre, mint az amerikai ere­detű fegyverek továbbadása,­­ az amerikai kormány előzetes jóváhagyása nélkül. Truman kétszínű politikáját egyéb­ként az Action című francia hetilap is­ élesen bírálja. „Az Egyesült Álla­mok elnöke nem úgy viselkedett, mint egy államférfi, hanem mint egy lókereskedő — írja a lap. — Truman szerette volna kiűzni az an­­golokat Palesztinából, szerette volna az arabok és a zsidók rokonszenvét is megnyerni, közben biztosítani ma­­gának a közelkeleti olajat és ugyan­akkor az igazságos politika látsza­tát is fenn akarta tartani.’’ Élesedő ellentétek az Arab Liga tagjai között Az angolok által mozgósított arab „szövetségesek” között egyre inkább kiéleződő ellentétről számol be a Telepress tel avivi jelentése. Libanon­ban féltékenyen nézik Abdullah ve­­zető szerepét, mert tudják, hogy Nagy-Szíria néven az összes közel keleti arab országokat — beleértve a Szíriai és libanoni köztársaságokat is — a maga uralma alatt szeretné egyesíteni. Libanon — hír szerint — máris érintkezést keresett Izraellel, hogy megkísérelje magát kivonni a kalandból a végleges kudarc előtt. Eközben az angol sajtó egyre ke­serűbb hangon ír az Egyesült Nem­zetek Szervezetében uralkodó brit­­ellenes hangulatról. A konzervatívok hivatalos lapja, a Daily Telegraph nyíltan bevallja: valahányszor a Szovjetunió, Ukrajna vagy a többi ország kiküldöttje bírálta a Paleszti­nai angol politikát, a hallgatóság a felszólalást igen helyeslően és kedve­zően fogadta. Különleges kiképzésű amerikai tisztek Görögországban Az imperialist a politika másik ál­dozata Görögország. A görög mo­­narcho-fasiszta kormány hadügymi­nisztere bevallotta, hogy a kormány­csapatok az elmúlt két hónapban súlyos vereségeket szenvedtek a Peloponezosz-félszigeten. Rumé­­liában a szabadságharcosok rend­kívül heves ellentámadása meg­zavarta a monarcho-fasiszták ter­veit. Athéni jelentés szerint az ameri­kai kormány újabb 22 „különleges kiképzésben” részesített amerikai tiszttel bővít­­t­e ki a görögországi amerikai katonai küldő­­séget. Párisi tudósítónk telefon jelentése • A kormányválság — Schuman komédiája A francia n©m­ezgyűlés ma, ked­den dönt a bizalmi­ kérdésban. A je­­lek arra vallanak, hogy Schuman taktikai manőverekkel igyekszik ki­­lábolni az elmúlt hét végén ki­írt kormányválságból. A hírhed­t,har­madik erő” kormánya ismét enged­ményekre kényszerült, hogy megsze­rezhesse a hatalmonmaradáshoz szükséges parlamenti többséget. Hír szerint azt az illegális rendele­­t, amely a legutóbbi csúfos parlamenti vereség u­án ,,dugsegélyben” szerette volna részesíteni a még kö­tlező vallásokra­ást folytató állami iskolá­­ba, Schuman már nem­ is mert a nemzetgyűlés elé terje­szteni, hanem egyenesen az államtanácshoz kül­dett­e. Általános vélemény szerint még ez is kény­esen lesz a rendeletet semmisnek nyilvánítani, hiszen össze­­férhetetlen az alko­mánnyal. A Schuman-kabinetnek mindössze any­­nyi haszna lesz a dologból, hogy ezzel a manőverrel kikerüli a nyílt, hangos parlamen­i vereséget.­­A másik vitás kérdés René Mayer gazdasági miniszter ismert törvény­­javaslata, amelyben 150.000 közal­­kalmazott elbocsátását indítványozta, a Lancia nemzetgyűlés belügyi bi­zottsága — mint ismeretes — egy­szer már visszadobta ezt a javasla­tot. Mayer erre lemondással fenye­getőzött. Schuman viszont a kor­mány nevében mellé állott. Ezért került sor már szombaton a bizalmi kérdés felvetésére. Schuman azonban ért helyzete gyengeségét és sentraj.­­­n sem meri olyan formában felvetni a bizalmi kérdést, hogy le­mondását helyezné kilátásba arra az esetre, ha a parlament is a Mayer- féle javaslat ellen foglal állást. Eny­­nyi kockázatot Schuman nem vállal, mindössze ahhoz ragaszkodik, hogy a nemzetgyűlés a bizottság elutasító javaslata ellenére is vitassa meg a törvényjavaslato . Ezért volt igaza a L'Humanitének, amely már szomba­ton azt írta, hogy kormányválságról nem lehet beszélni. Schuman parla­­menti manővere tisztára komédia, amellyel jól-rosszul leplezni akarják a kormány belső ellentéteit. Bizo­­nyosra vehető, hogy a parlament keddi ülése ezt az álláspontot iga­­zolja. K. I.

Next