Szabad Nép, 1948. június (6. évfolyam, 123-147. szám)
1948-06-10 / 131. szám
V/1/G PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP Szombót délután három órasor V ' !/raz Egyesülési Kongresszis Bősök terén tartandó nagygyűlésére! a rádió helyszíni közvetítést ad VL ÉVFOLYAM 131. SZÁMÁRA 60 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1918 JÚNIUS 10 Pócspetriért felelni kell! (V. M.) Bíráik elé állanak a pócspetri bűnösök. Hét vádlott felel a statáriális bíróság előtt egy 2200 főnyi szabolcsi falu lakossága egyötödének fellazításáért és Takács Gábor rendőrőrvezető meggyilkolásáért. Első pillantásra helyi jelentőségű bűnügyről van szó. Mégis a tárgyalás előtt az ország minden zugából, falvakból, gyárakból, hivatalokból tiltakozó táviratok özönlenek, a belügyminisztériumba meg a miniszterelnökségre a dolgozó kisemberek kézzel írott leveleinek ezrei érkeznek, amelyek példaszerűen szigorú büntetés kiszabását követelik a tettesek és felbujtóik ellen. A magyar nép megértette, hogy Pócspetri figyelmeztetés az egész ország számára. Igaz, csak egy Pócspetri van az országban, a zendülés elszigetelt jelenség. A reakció az isten háta mögötti kis elmaradott faluban is csak a lakosság egy kisebb részét tudta mozgósítani a demokrácia ellen és a véres pünkösdi királyság mindössze egy óra hosszat tartott. De mindenki tudja, nem a reakció szándékain múlik, hogy az egész országot Pócspetri sorsára juttassák. Hiszen a Nyírség más falvaiban szervezetten ugyanerre készült a reakció és csak a demokrácia erejének, éberségének, parasztságunk józanságának, népünk békeszeretetének köszönhető, hogy ezek a kísérletek sorra kudarcot vallottak. A háború befejezése óta a magyar dolgozók csak hallomásból, külföldi tapasztalatokból, Görögország és Ausztria példájából tudhatták, mit jelent az, ha valahol a reakció erői kerekednek felül. Féktelen országos uszítás után a reakciónak rövid időre sikerült egy kis résen áttörnie a magyar demokrácia sáncait és Pócspetrin átsuhant az ellenforradalom szele. Gyilkosság, terror, rombolás, polgárháborús légkör termett a béke és nyugalom helyébe. A pócspetri véres zendülés nyílt leleplezése az egyház palástja mögé bújt reakció politikai szándékainak. A katolikus hívők milliói az utóbbi időkben fokozódó nyugtalansággal figyelték a katolikus egyház vezetőinek merev, elutasító magatartását a demokráciával szemben. Három esztendő alatt bebizonyosodott, hogy a katolikus egyház egyes magyarországi vezetői nem ismerik el a köztársaságot, nem vállalják a népi demokráciát, a nemzeti felemelkedés egyetlen útját, amelyet a magyar dolgozó nép túlnyomó többsége, — a katolikus hívők is — önkéntesen és szabadon választott. Pócspetri most nyersen és brutálisan megmutatta, hogy ezzel szemben mire törekszik a fekete reakció: az összes ellenforradalmi erők egyesítésére, a volt horthysta tisztek, a népnyúzó malmos, a nem igazolt tisztviselők szövetségének vezetésére, a régi rendszer visszaállítására. Ennek érdekében gyilkosságra, zendülésre, az ország rendjének, békéjének, nyugalmának felborítására tör. Pócspetrin átmenetileg megvalósult Esztergom akarata. Mindszenty pásztorleveleket írt, Szabolcsban megyei papi értekezletet hívtak össze, Asztalos János a szószékről uszított és a félrevezetett, felizgatott hívők megrohamozták a községházát. „A prímás pásztorlevelei hatottak rám” — vallja a felbujtó pap. „A plébános úr szavai szerint cselekedtünk“ — hangoztatják a hívők. „Üresek lesznek a templomok ... sőt papjaitok sem lesznek“ — így rémítette Mindszenty május Hű pásstorleveleiben híveit és papjait. „Védjétek meg egyházatokat és Krisztus királyt a pogány önkénnyel szemben“ — uszított a pócspetri pap néhány nappal később és a vallásos jelszavakkal félrevezetett hívők fellázadtak az előttük pogánynak, vallásüldözőnek beállított demokrácia ellen. „A ti ellenségetek a sátán, mint ordító oroszlán körüljár, keresvén, akit elnyeljen“ — így rágalmazta a primás május 29. pásztori levelében a demokráciát. Asztalos János lefordította a falu nyelvére a kenetteljes bibliai idézetet: „Minden eszközzel harcoljatok az egyházért! Pusztuljanak az árulók! így vezet az út Esztergomból a megyei értekezleten át Pócspetribe — és onnan a statáriális tárgyalásra. „Csak azért vagyunk felelősek, ami a templomban történik”, válaszolta egy pap a kispesti főjegyzőnek, aki a pócspetri eseményekre utalva figyelmeztette őt felelőtlen uszításának veszedelmes következményeire. Eszerint a statáriális bíróságelőtt nem a vádlottak padján, hanem a hallgatóság körében volna helye a fővádlottnak, mert papi ruhában és a szószékről követte el bűnét? Nem. Ez a demokrácia szégyene, az igazságszolgáltatás megcsúfolása volna. Elégszer figyelmeztették hivatalosan a katolikus egyház papjait: templomaik nem jelenthetnek menedéket a reakciónak, papi talárjuk nem biztosíthat védelmet számukra, ha szembefordulnak a demokráciával. A pócspetri eset véres szégyenfolt a magyar demokrácia vértelen fejlődésének történetében. A magyar nép elégtételt követel a példátlan provokációért: szigorú ítéletet elsősorban a felbujtóra és a gyilkosra, de a félrevezetett bűnösöknek is bűnhődniök kell. Elmaradottságuk, tudatlanságuk azonban parancsolóan kötelezi a demokráciát arra, hogy közoktatásunk megjavításával, az egységes demokratikus oktatási rendszer megteremtésével miiél előbb vessünk véget az ország egyes részeiben még mindig uralkodó szégyen,teljes szellemi elnyomásnak és kulturális elmaradottságnak, így lesz teljes és igazságos a magyar demokrácia ítélete a pócspetri ügyben, amelyből népünk minden rendű és rangú ellenségének meg kell tanulnia, hogy aki megpróbálja felborítani országunk békéjét, rendjét, nyugodt építőmunkáját, annak lakolnia kell. Tovább az élelmiszerfelhozatal Az Országos Közellátási Hivatal jelentése szerint az élelmiszerfelhozatal ismét nagymértékben javult. A burgonyafelhozatal az előző hetinek csaknem két és félszerese, 1284 masmmaT-a emelkedett. A zöldség-és zöld főzelékfélékből 17.230 mázsa került fel a fővárosba. A szarvasmarha felhozatalánál minőségi javulás mutatkozott. Jelentősen emelkedett továbbá a gyümölcs, vágott baromfi felhozatala is. A Szovjetunió hatalmas gazdasági fellendülése lehetővé teszi a baráti országok fokozott megsegítését — írja a moszkvai Pravda A moszkvai rádió bejelentette: Sztálin generalisszimusz a magyar kormány kérésének teljesítése után a román kormánynak a jóvátétel csökkentésére vonatkozó kérelmére válaszolva közölte Groza román miniszterelnökkel, hogy a szovjet kormány megvizsgálta a román kormány kérelmét és folyó évi július 1-től kezdve 50 százalékkal csökkentette a hátralékos jóvátétel összegét. A Pravda szerdai száma első oldalas cikkben foglalkozik a jóvátételek csökkentésével. Hangsúlyozza, hogy Finnország, Magyarország és Románia jóvátételi terheinek csökkentése fontos lépés a Szovjetunió és a másik három állam közötti barátság és együttműködés további megerősítéséhez. A lap kiemeli, hogy a Szovjetuniót soha nem vezette abosszú szándéka, csak arra törekedett, hogy lehetetlenné tegye a háborús fenyegetés megismétlődését és elősegítse a volt csatlósállamok népeinek demokratikus fejlődését. A jóvátételekkel, amelyek csak részben térítik meg a Szovjetuniónak okozott hatalmas károkat, a Szovjetunió intő jelet akart állítani a támadás résztvevői elé. A Szovjetunió és Németország volt szövetségesei között a viszonyt akkoriban még bizalmatlanság jellemezte- írja a Pravda. A nemzetközi reakció arra törekedett, hogy kiélezze a viszonyt a Szovjetunió és szomszédai között. A Szovjetunió következetes, békeszerető politikája, szinny a kis- és nagy népek egyenjogúságának lenini-sztálini elvéből indul ki, valamint a demokratikus erők megnövekedése Magyarországon, Romániában és Finnországban, békés és barátságos viszonyt alakított ki a Szovjetunió és az említett három állam között. Ennek a fejlődésnek eredménye volt, hogy a Szovjetunió és múltbeli ellenségei között barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződések jöttek létre. A Szovjetunió hatalmas gazdasági fellendülése most reális lehetőséget nyújt arra is, hogy fokozza a baráti országoknak nyújtott segítséget. Magyarország szakított a múlttal A Szovjetunió a jóvátételi követelések esetébentágénál figyelemmel volt arra, — folytatja a Pravda — hogy Magyarország, Románia és Finnország háború utáni politikája szakított a múlttal és eddig lelkiismeretesen teljesítették a békeszerződésben aláírt jóvátételi kötelezettségeiket. A szovjet kormánynak ez a lépése újabb bizonyítéka a békére és a népek együttműködésére irányuló sztálini külpolitikának. Az Izvesztija rámutat, hogy a szovjet közvélemény melegen üdvözli kormányának lépését, mert a szovjet nép, amely államában a kommunizmust építi, létérdekének tartja a Szovjetunió és más népek baráti kapcsolatainak további kiszélesítését az egyetemes béke érdekében. A franciákat nem értesítették a ruhrvidéki USA-kölcsönről A londoni Daily Telegraph értesülése szerint hat hét alatt végrehajtják Nyugat-Németországban a pénzügyi reformot. A tárgyalások a legnagyobb titokban folynak, annyi azonban kiszivárgott, hogy tíz régi márkát váltanak át egy újra. Az is kiderült, hogy a francia, amerikai és angol álláspont között éles ellentétek vannak az átváltási árfolyam kérdésében. A tervezett pénzügyi reform, amely elsősorban a dolgozókat sújtja majd, máris nagy nyugtalanságot keltett Németországban. A pénzügyi reform bevezetésével az amerikaiak teljessé szeretnék tenni a szakadást Németország keleti és nyugati övezetei között. Ugyanakkor Robert Garner, a Világbank alelnöke a ruhrvidéki széniparnak nyújtandó 300 millió dolláros „kölcsönről” tárgyal a nyugatnémetországi angol-amerikai és német hatósáságokkal. Jellemző, hogy Garner tárgyalásairól nem értesítették Franciaországot, ami még inkább súlyosbítja a Schuman-kormány helyzetét. Párisi amerikai körök nyíltan, hangoztatják: „Franciaország majd észretér“, ha el akarja kerülni a súrlódást Amerikával. Blum eladta Lotharingiát... Az angol munkáspárt két megbízottja, Morgan Philips főtitkár és James Grffith azért érkeztek Franciaországba, hogy rábeszéljék Blum „szocialistáit” a londoni hathatalmi értekezlet ajánlatának elfogadására. Blum a Telepress jelentése szerint megegyezett az angol kiküldöttekkel és vállalkozott arra, hogy eladja a francia érdekeket és vezércikksorozatban foglal állást a londoni határozatok mellett. A sorozat első cikke már meg is jelent. A londoni Daily Worker értesülése szerint Blum Lotharingiának, Franciaország egyik leggazdagabb ipari területi téliek Nyugat-Németországhoz való csatolásáról is tárgyal. Olyan hírek érkeztek, hogy az angolszászok a vasércet termelő Lotharingiát a Ruhrvidék részének tekintik. Figyelemreméltó, hogy Blum vezércikke felhívja az olvasók figyelmét: „Ne csak francia érdekeket nézzenek“. Ebből arra lehet következtetni — írja a Daily Worker —, hogy Blum a francia Lotharingiát is hajlandó odadobni az amerikai imperializmus Nyugat-Németországának. Nyugtalanság* Angliában — árzuhanás a londoni tőzsdén Miközben az angol munkáspárt kiküldöttei rávették a francia szocialistákat az amerikai utasítások elfogadására, Angliában egyre növekszik azoknak a száma, akik nyugtalanul figyelik az Egyesült Államokból érkező, egymásnak sokszor ellentmondó híreket. Vandenberg szenátor kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy eredeti nagyságára állítsák vissza a Marshall-tervnek a képviselőház által csökkentett összegét. Ha sikerül is elfogadtatnia Vandenbergnek javaslatát a szenátussal, akkor is nagyon kérdéses, hogyan dönt majd a szenátus és a képviselőház egyeztető bizottsága. Még nagyobb nyugtalanságot keltett Londonban az, hogy a Yorkshire Post diplomáciai tudósítója megerősíti azokat az értesüléseket, amelyek a font leértékeléséről szólnak. A londoni tőzsdén ezek miatt a hírek miatt napok óta állandó árzuhanás tapasztalható. Párisi tudósítónk telefonjelentése : Bidault mentegetőzik a külügyi bizottság előtt Sehuman már a lemondás módozatairól tárgyal ? A nemzetgyűlés külügyi bizottságának szerda délutáni ülésén Bidault három óra hosszat mentegetőzött a hathatalmi konferencia döntéseivel kapcsolatban és igyekezett meggyőzni a külügyi bizottság tagjait az úgynevezett „ajánlások“ helyességéről. Közben kénytelen volt elismerni, hogy Franciaország sem a biztonsági kérdésben, sem a Ruhrvidék ellenőrzésének kérdésében nem kapta meg azt, amit kért. A külügyi bizottság összetétele természetesen biztosította a Schumankormány számára a többséget és így a külügyi bizottság elfogadta a londoni értekezlet döntéseit. A külügyi bizottság döntése nem változtatja meg lényegesen a Schuman-kormány helyzetét, amely továbbra is súlyosnak tekinthető. Az igazi viharok a nemzetgyűlés ülésén várnak a kormányra, így a külügyi bizottság döntésétől függetlenül lehetséges, hogy a „harmadik erő“ kormánya rövidesen a múlté lesz. Az a 24 óra, amely a legutóbbi minisztertanács óta eltelt, hihetetlen mértékben súlyosabbá tette a régóta húzódó válságot, amely még szombatig is elhúzódhatik, miután a londoni javaslatok pénteken kerülnek a nemzetgyűlés elé. Az is lehetséges azonban egyes információk szerint, hogy a szerda délelőtti újabb rendkívüli minisztertanács már nem is a függő kérdések megoldásával foglalkozik, hanem inkább azzal, hogy maga válaszsza meg a kormány lemondásának módját és ürügyét. Most már egyáltalán nem bizonyos, hogy a nemzetgyűlés többsége ratifikálja a londoni javaslatokat. Könnyen lehetséges tehát, hogy Schuman előnyösebbnek tartja, ha egy belpolitikai kérdés kapcsán mond le. Ha ugyanis a nemzetgyűlés a londoni határozatok elvetésével kényszerítené távozásra a harmadik erő kormányát, ez még az angolszázakkal fenntartott kapcsolatokra is veszélyt jelentene és növelné egy valóban demokratikus kormány hatalomra kerülésének esélyeit. Ezt pedig Sehuman még bukásában, is el szeretné kerülni. Bármi legyen is a jelenlegi súlyos és megoldhatatlannak látszó válság kimenetele, a válság puszta ténye eddig is számos franciának megmutatta már, hogy valóban az ország függetlensége és biztonsága forog kockán azért, mert a formális demokrácia ürügye alatt az ország legnagyobb pártját több mint egy év óta távoltartják a kormányzástól. A francia közvélemény mind szélesebb rétegei kezdik megérteni, hogy a Francia Kommunista Párt törhetetlen következetességgel harcol a békéért, a szabadságért, az igazi demokráciáért éppen azok ellen, akik idegen érdekek szolgálatában a náci Németországot akarják talpraállítani saját hazájuk előtt. K. I. //