Szabad Nép, 1948. július (6. évfolyam, 148-174. szám)
1948-07-01 / 148. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NE V'.t’S Iggess !óspáktörésjel az idei magyar búza Öt év alatt mintegy 22—-24 milliárd forintot ruházunk be Megfékezik az crcfrágulást, jóval otesebb mfsa VL ÉVFOLYAM, 148. SZÁM ÁRA m FILLÉR CSÜTÖRTÖK, JULIUS 1 Az egységes szocialista front A kommunista és munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozata a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről méltán keltette fel az egész világ figyelmét, ellenségét és barátét egyaránt. Ami az ellenséget illeti: tudtuk előre, hogy a Tájékoztató Iroda határozata alkalom lesz számára a szovjetellenes és kommunistaellenes rágalmak újult erővel való terjesztésére. Tudtuk előre — és ez mégsem tarthatott vissza bennünket, a Tájékoztató Irodában egyesült kommunista és munkáspártokat, melyeknek sorába a Magyar Dolgozók Pártja is tartozik, attól, hogy azzal a nyíltsággal és következetességgel lépjünk fel, melyet a felmerült elvi kérdések hordereje megkövetel. Amikor a munkásosztály, a dolgozó nép útjának tisztázásáról van szó, döntő hibák felfedéséről, a munkásosztály és a dolgozó nép pártjának neveléséről a bírálat és az önbírálat útján, akkor ki kell mondani az igazat kertelés és kendőzés nélkül, függetlenül attól, mit szól ehhez az ellenség. Az osztályellenség a békefront, a kommunista mozgalom „válságáról“ fecseg a Tájy erlie iroda határozatával kapcsolatban. Valójában a békefront, a Tájékoztató Irodában egyesült kommunista és munkáspártok hatalmas erejének jele, hogy kendőzetlenül a nyilvánosság elé vitték a Jugoszláv Kommunista Párttal való elvi ellentéteiket, biztos tudatában annak, hogy a munkás,mozgalomban felmerülő ellentétek nyílt elvi harcban való tisztázása sohasem gyengítette, hanem végső soron mindig erősítette — öntudatban, harci felkészültségben ----a munkáspártokat és a munkásosztályt. Ami a barátokat illeti: tudtuk előre, hogy a Tájékoztató Iroda határozata azokból a tömegekből, amelyek megszokták, hogy Jugoszláviára úgy tekintsenek, mint a legfejlettebb népi demokráciára és a jugoszláv vezetőkre, mint a nemzetközi demokratikus és szocialista mozgalom kimagasló alakjaira, fájdalmas megdöbbenést fog kiváltani. Ezek a tömegek azt kérdik, váljon a Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra hozatala előtt megtörtént-e minden a Tájékoztató Irodában egyesült pártok és a Jugoszláv Kommunista Párt között felmerült ellentétele tisztázására a normális, párton belüli, elvtársi módszerekkel? A Tájékoztató Iroda határozata maga adja meg a választ erre a kérdésre: igen, a határozat nyilvánosságra hozatala előtt minden megtörtént, hogy a jugoszláv vezetőket jobb belátásra bírjuk, önkritikára, hibáik kijavítására késztessük, hogy meggyőzzük őket, a végzetes útról vissza kell fordulniuk. Mindhiába. Nemcsak makacsul kitartottak helytelen politikai vonaluk mellett, nemcsak védték és eltagadták pártjuk és népük előtt az elkövetett hibákat, hanem a munkásnemzetköziség nagy elvét is megtagadták, az egységes szocialista frontból is kiszakadtak, vonakodtak megjelenni a Tájékoztató Iroda ülésén a vitás elvi kérdések közös megtárgyalására. Ilyen körülmények között a szó szoros értelmében nem maradt más hátra, mint a nyilvánosságivá fordulni. Ilyen körülmények között a további hallgatás, a vitás kérdéseknek továbbra is bizalmas párton belüli nézeteltérésekként való kezelése, az árulással lett volna egyértelmű. Azt jelentette volna, hogy segédkezet nyújtunk a jugoszláv vezetők végzetes politikájának folytatására, nem támogatjuk a jugoszláv kommunistákat abban, hogy visszajussanak a forradalmi munkáspártok családjába, hogy behunyjuk szemünket az előtt a nagy veszély előtt, mely, a hősi jugoszláv népet, a nagy múltú Jugoszláv Kommunista Pártot, az új népi demokratikus Jugoszláviát fenyegeti. Hadd feleljünk itt mindjárt azoknak, akik a Tájékoztató Iroda kemény és írókimondó, a gyermeket kertelés nélkül nevén nevező, de egyben elvi magaslaton maradó bírálata, után, a Jugoszláv Kommunista Párt vezetőinek, Titónak, Kardeljnek, meg a többieknek, múltbeli érdemeire emlékeznek és emlékeztetnek. Ezeket az érdemeket ma sem tagadja senki. De mit változtatnak a múltbeli érdemek a mai hibákon? A múlt legszebb babárai is elhervadnak, ha nem tartjuk frissen őket a jelen helyes politikájával. A jelen, hibái semmivé tehetik a múlt érdemeit, és a jugoszláv vezetők hibás politikájának veszélyességét csak növelikő múltbeli érdemeik. A hibákért való felelősség kétszeres, ha olyanok követik el őket, akikben múltbeli tetteik alapján népük és pártjuk megbízott. A jugoszláv vezetők múltbeli érdemei egyrészt ellentétben állnak mai helytelen és végzetes politikájukkal, de másrészt — bizonyos fokig — meg is magyarázzák. A jugoszláv vezetők hibái jórészt épp abból származnak, hogy a dicsőség a fejükbe szállt. A németellenes szabadságharcban szerzett érdemeiktől eltelve, kezdték magukat kiválasztott és csalhatatlan embereknek képzelni, akiknek már nincs tanulnivalójuk a világ munkásmozgalmától, akik mindent meg tudnak csinálni maguk, akiknek nincs szükségük támogatásra és segítségresenkitől, akik még a Lenintől és Sztálintól nevelt nagy bolsevik párttól sem fogadnak el tanácsot, akik még a nagy Sztálinnál is különbnek gondolják magukat, még tőle sem fogadnak el elvtársi bírálatot. Ez a sikerektől való megrészegedés teremtette meg az alapot arra, hogy a jugoszláv vezetők fennhéjázón szembeforduljanak a Szovjetunióval. Kezdődött a dolog azzal, hogy kicsinyítették és lebecsülték a Szovjetunió szerepét a fasizmus által leigázott népek felszabadításában és túlozták, felnagyították saját szerepüket. Igaz, hogy a dicsőséges jugoszláv partizánháború sokkal többel járult hozzá Jugoszlávia felszabadásához, mint például a mi ellenállási mozgalmunk Magyarország felszabadításához. De az is igaz, hogy a szovjet hadsereg nélkül Jugoslávia népei sem szabadultak volna fel a német iga alól. A jugoszláv partizánháború a második világháborúban — minden dicsősége mellett — csak lokális, csak nemzeti jelentőségű volt a szovjeth?d|5: :-g győzöl az '•m* vife történelmi és nemzetközi jelentő-1' ségéhez képest. Erről Titóék megfeledkeztek. És e megfeledkezéstől csak egy lépés volt a Szovjetuniótól való „függetlenedés“ törekvéséig. De mit jelent „függetlenedni“ a Szovjetuniótól? Azt, hogy Titóék „függetlenedni" törekedtek a világ munkásosztályának leghatalmasabb védbástyájától, a békefront vezető erejétől, a szocialista világmozgalom, a nemzeti függetlenség legfőbb őrétől, az imperialistaellenes tábor döntő tényezőjétől, támaszától és vezetőjétől. A nemzetközi munkásmozgalom története bő példákkal bizonyítja, hogy aki a szovjetellenesség ördögének a kisujját nyújtja, annak az bekapja egész karját. Az a kommunista, az a párt, az a demokratikus állam, amely nem orientálódik a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcában, a béke és a függetlenség védelme és biztosítása érdekében, az imperialista aknamunkával szemben való helytállásban a Szovjetunióra, amely a legkisebb mértékben is lazulni engedi a Szovjetunióval való szocialista szolidaritásnak és az államközi barátságnak a kötelékeit, az rálépett az imperialistákhoz való közeledésnek az útjára. Aki Szovjetuniót mond, aki Sztálint mond, az egyben demokráciát mond, haladást és szocializmust mond, antiimperializmust és nemzeti függetlenséget mond. Ez áll államokra és nemzetekre, demokratákra és hazafiakra is, kétszeresen áll kommunistákra. Nem kommunista az, aki csak feltételesen és fenntartásokkal hű a Szovjetunióhoz és aki egy pillanatra is feltételezi, hogy saját pártjának, országának alapérdekei és a Szovjetunió érdekei között a legkisebb ellentét is támadhat. A jugoszláv vezetői legsúlyosabb hibája, sőt bűne, hogy a népi demokratikus Jugoszláviát — roszszul fogva fel saját országuk érdekeit — elfordítják a Szovjetuniótól. Számot vetettek-e azzal, hogy ez hová vezet? Azt képzelik talán, hogy felépíthetik a szocializmust Jugoszláviában a Szovjetunió nélkül, a Szovjetunió ellen? Hogyan? Talán amerikai segítséggel? De aki a szocializmust a Szovjetunió ellen, imperialista segítséggel próbálja „építeni“, az ne csodálkozzék, hogy a végén ez a „szocializmus“ mint közönséges kapitalizmus lepleződik le. A világpolitika mai polarizálódása idején a Szovjetuniótól nem lehet eltávolodni anélkül, hogy ez szükségszerűen és törvényszerűen ne vezessen az imperialistákhoz való közeledéshez. Megállni valahol aközépen, valamilyen „harmadik úton“ járni: nem lehet. A nemzetközi reakció azt kiabálja, hogy Titóék a Szovjetunióval szemben a jugoszláv függetlenséget védve. Épp ellenkezőleg: a jugoszláv függetlenséget fenyegető veszélyekre épp Sztálin figyelmezteti Titót. Mert a Szovjetuniótól való eltávolodás, a békefronttól való elfordulás, az egységes szocialista front megtagadása Jugoszláviát múlhatatlanul az imperialisták felé sodorja, aki pedig az imperialistákhoz közeledik, nemcsak a szocializmus, hanem a demokrácia ügyét, saját népe függetlenségének ügyét is elárulja. A jugoszláv vezetők letörését a marxizmus-leninizmus útjáról misem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyáltalán felvetik: Jugoszlávia nemzeti függetlenségét a Szovjetunióval szemben is „védeni“ kell. A Szovjetunió szocialista lényegénél fogva nem fenyegeti, hanem védelmezi más népek függetlenségét; aki tehát így veti fel a kérdést, az ezzel már elárulja, hogy hajlandó eltávolodni országa legjobb barátjától, függetlenségének döntő támaszától és biztosítékától. A jugoszláv vezetők csak azért gondolkodhatnak és cselekedhetnek így, mert felfogásuk a nemzeti függetlenségről kispolgári nacionalisták, nem pedig marxistaleninista internacionalisták felfogása. A nemzeti érdekeket, a nemzeti függetlenséget csak kispolgári nacionalisták választják el a haladás, a demokrácia, a szocializmus általános érdekeitől. Csak korlátolt kispolgári nacionalisták látnak ellentétet saját országuk érdekei és a világ haladó erői, a nagy nemzetközi békefront, az egységes szocialista front érdekei között. A jugoszláv vezetők így járnak el. De aki a nemzeti érdekeket elszakítja a haladás, a demokrácia, a szocializmus általános érdekeitől, Ez csak következetes akkor, ha saját országa boldogulását a haladás erőitől függetlenül, velük szentben próbálja biztosítani, a haladás és a reakció nemzetközi erői köött manőverezve és intrikálva De az a játékos, aki azt hiszi, hogy ő játszik másokkal, igen gyakran arra ébred, hogy ő a báb, akivel mások játszanak. A kispolgári racionalizmus, amely minden kérdést a korlátolt nemzeti érdek szemüvegén át néz, csak látszólag „nemzetibb“, mint az internacionalista álláspont A nacionalisták kiszolgáltatják nemzetüket az imperializmusnak. _ sakkfigurává teszik a világpolitikai játszmában, az internacionalisták* — éppen azzal, hogy eltephetetlenül összefűzik népük és nemzetük sorsát a haladás, a béke és a függetlenség nemzetközi ügyével, védik országuk függetlenségét az imperializmussal szemben és megakadályozzák nemzetük magáramaradását. A kispolgári nacionalisták természetszerűen csökkentik, elkenik, háttérbe szorítják a munkásosztály vezető szerepét, lévén a munkásság, osztály természeténél fogva, az internacionalista elvek hordozója. Abból, hogy a jugoszláv vezetők beleolvasztották a kommunista Pártot a népfrontba, hogy a pártot féllegális helyzetben tartották, az következett, hogy a munkás, osztályt, akarva, akarailanti háttérbe szorították a kispolgársággal szemben, hogy háttérbe szórjeak . és Jugoszlávia máj a V' & Magyar Dolgosók Pártja Központi Vezetőségének határozata A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetőége június 30 án Szakasits Árpád elvtárs elnöklésével, a megyei titkárok és más vezető pártfunkcionáriusok bevonásával kibővített ülést tartott. Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója alapján megtárgyalta a Kommunista és a Murkapártok Tájékoztató Irodájának határozatát a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről. A kibővített Központi Vezetőség beható vita után egyhangúan a következő határozatot hozta: Helyesli a Magyar Dolgozók Pártja küldöttségének magatartását a Tájékoztató Iroda ülésén és teljes mértékben magáévá teszi a Tájékoztató Iroda határozatát, a JuKP helytelen politikai irányvonala fölött gyakorolt bírálatát. A kibővített Központi Vezetőség megdöbbenéssel vesz tudomást arról, hogy a JuKP K.B a a Tájékoztató Iroda határozata Szet*ni á!!ár fogla!ásában folytatja és tetézi eddigi hibáit. A JuKP K. B.-a kijelenti, hogy a Tájékoztató Iroda határozata „hamis értesülések“ alapján jött létre. Ezt az állásfoglalást, mely a Tájékoztató Irodában egyesült kommunista és munkáspártokat azzal rágalmazza, hogy döntő fontosságú kérdésekben könnyelműen és felületesen határoznak, a Központi Vezetőség mint a döntő elvi vitás kérdések elől való elvtelen kitérés kísérletét visszautasítja. A kibővített Központi Vezetőség felhívja a Magyar Dolgozók Pártja minden tagjának, pártmunkásának és szervezetének figyelmét arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának is komoly következtetéseket kell levonnia a Tájékoztató Iroda határozatából, mert Magyarországon is vannak még a városban és a falun tőkés elemek, a kommunisták és a szociáldemokraták még nem forrtak össze teljesen a Magyar Dolgozók Pártjában. Pártunk tagsága jelentékeny, részének még alacsony az elméleti színvonala, ezért nálunk is fenyeget a polgári nacionalizmusnak, a sikertől való megszédülésnek, a Szovjetuniótól való eltávolodásnak, a tőkés elemek lebecsülésének, aszocializmusba való békés belenövés opportunista illúziójának veszélye, amelyekkel szemben fel kell vértezni a Magyar Dolgozók Pártjának minden tagját, pártmunkásait és szervezetét. A kibővített Központi Vezetőség felhívja minden magyar demokratikus erő figyelmét arra, hogy a külső imperialista és a belső reakciós erők amad'Heteivel szemben, melyekkel ki akarják aknázni a Tájékoztaó Irodában tömörült pártok és a JuKP közötti ellentéteket a Szovjetunió és a népi demokrácia elleni hangulatkeltésre, szorosabbra kell fűzni a »magyar demokratikus erők egységét, kíméletlen erélyel fel kel lépni a reakciós zavartkeltéssel szemben és biztosítani örüll a magyar demokrácia és a Szovjetunió, valamint a népi demokratikus államok szoros egységét a békés és a nemzeti függetlenséget védelmező békefrontban.