Szabad Nép, 1948. szeptember (6. évfolyam, 200-225. szám)
1948-09-01 / 200. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA VI. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM ARAND FILLÉR, SZERDA, 1948 SZEPTEMBER 1 T ERVGAZDÁLKODÁSHOZ TERVSZERŰ munkÁsutánpótlÁst IS. L.) A Szakszervezeti Tanács kimutatása szerint százezernél több ipari munkás keres állandó munkahelyet. A jelentésnek látszatra ellentmond Vas elvtárs legutóbbi beszédének az a megállapítása, hogy több fontos iparágunk továbbfejlesztését szakmunkásokban mutatkozó hiány gátolja. Lehetséges az, hogy a munkanélküliek ilyen nagy száma mellett munkaerőhiánnyal küzdjünk? A Szakszervezeti Tanács munkaközvetítő hivatala tévedett, vagy Vas elvtárs? A tények ezúttal mindkét félnek igazat adnak. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a Szakszervezeti Tanács munkaközvetítő hivatalának adatai nem egészen pontosak. Pontosabban — túlzottak. A Hungária Kénsavgyár nemrég hetven segédmunkást akart felvenni. Természetesen az illetékes szakszervezethez fordult kérésével. Ez a szakszervezet 400 munkanélküli segédmunkást tartott nyilván, a gyár kérésére azonban csak 15 segédmunkás címét tudta megadni és ezek közül is csak egy jelentkezett a kénsavgyárnál. Hasonló eset nem ritkaság egyéb szakmánál sem. Nem a nyilvántartás pontatlanságából következnek ezek, hanem abból, hogy a szakszervezetek minden munkára jelentkezőt kötelesek elfogadni és nyilvántartásba venni. A segédmunkások, hogy elhelyezkedésüket meggyorsítsák, három-négy szakszervezetnél is jelentkeznek és ha egyszer elhelyezkedtek, nem jelentik ki magukat a szakszervezeti munkaközvetítő hivatalokban. Ugyanígy tesznek az olyan szakmunkások is, akik szakmájuknál fogva több szakmában remélhetnek elhelyezkedést. Hogy mennyi a munkanélküli ipari munkások tényleges száma, azt ilyen hibáik mellett is megállapíthatnánk a dolgozó munkások számából, ha a háború előtt pontos nyilvántartást készítettek volna az ipari munkásokról. Ennek hiányában az OTI adataira támaszkodhatunk csak, mert — eltekintve a visszaélések következtében be nem jelentett munkások jelentéktelen számától — itt került nyilvántartásba minden ipari munkás. 1958- ban 850 ezer tagja volt az OTI-nak, 1948 júniusában 736 ezer. Ezek szerint most valóban majd százhúszezer ipari munkanélküli volna? Szó sincs róla! Ha részeire bontjuk az OTI adatait, kiderül, hogy 1938-ban 147 ezer volt a háztartási alkalmazottak száma, míg 1948 júniusában csak 51 ezer. Az ipari munkások száma viszont csupán huszonegyezerrel kisebb, mint 1938-ban volt. A háború éveiben erősen emelkedett az ipari munkások száma, de elsősorban a tanulatlan munkásoké, így a fenti arányokat megközelítően igazaknak kell elfogadnunk és ezek a számok mindenki előtt meggyőzően tárják fel, milyen nehézségek előtt áll fejlődő iparunk a munkásutánpótlás területén. Talán írjuk még ide azokat az abszolút számokat, amelyek a bizonytalan negatívumok helyett a fejlődést mutatják. Az OTI 1946- ban 465 ezer, 47-ben 582 ezer, 48- ban 628 ezer ipari munkást tartott nyilván. A szakszervezetek munkaközvetítő hivatalai 46-ban 22.000, 48-ban már havonta 31 ezer munkást közvetítettek. A fejlődés, amint látjuk, rendkívül gyors és a következő hónapokban még nagyobb fejlődésre számíthatunk. Ennek a fejlődésnek a távlatait a hároméves terv így jelöli meg: „A terv harmadik évében a munkáslétszám a mait (1947 VIII. 1.) már csaknem 30 százalékkal, az 1938. évit 25 százalékkal fogja meghaladni. Az ipari termelésnek a tervben előírt nagymértékű emelkedése a hároméves terv végére teljesen megszünteti az ipari munkanélküliséget, sőt a mezőgazdasági népfelesleg egy részét is foglalkozáshoz juttatja.“ Nos nézzük, mi a helyzet most, a terv első évének befejezése után. Amint az ipar fejlesztése terén az érv előirányzatainál nagyobb eredményt értünk el, ugyanúgy a munkanélküliség csökkentése is gyorsabb ütemben halad. Még megtalálható ugyan, de már jelentős mértékben csökkentettük aapun belüli munkanélküliséget. A munkanélküliség általános csökkenése azonban nem zárja azt ki, hogy egyik-másik iparágban súlyos legyen a helyzet a munkanélküliség terén. Erre mutat a vasas munkaközvetítő jelentése. Eszerint 15.700 vasipari munkás vár elhelyezésre, (a fentiek szerint ezt a számot is fenntartással fogadjuk) bár naponta 150 munkást helyeznek el. De kiket? Lakatosokat, általános műszerészeket, villanyszerelőket, bádogosokat, autószerelőket nem, mert — e szakmák elhelyezésre váró munkanélkülieiének létszáma 5500 — hónapok óta alig tudtak közülük valakit kiközvetíteni. Viszont csak a legnagyobb nehézség árán tudják megoldani a szgárak az öntő, mintaasztalos, kohász, hengerész, nagyipari kovács, szerszámlakatos, stb. munkásszükségeteik kérdését. Ezekben a szakmákban munkáshiány van. De hiány van fonóban, vasbetonszerelőben, vájárban, csillésben, dróthúzában, maróban, tekercselőben, bánya- és kohómérnökben és a képzett magántisztviselőkben, üzemi tisztviselőkben. A hiány egyik másik szakmában ezek közül már olyan nagy, hama gyáraik újsághirdetések útján kísérelik meg felkutatni a háború előtti tartós munkanélküliség következtében a szakmájuktól elidegenedett szakembereket. Ez a helyzet parancsolóan veti fel a munkaerőgazdálkodás megszervezésének és a munkaerőutánpótlás kérdésének megoldását. És ha a fenti sorozaton végigtekintünk, még sürgetőbbnek látszik a kérdés. Csak a napokban foglalkoztunk az ipari beruházások kérdésével és megállapítottuk, hogy a nehézipar fejlesztésére kell elsősorban nagy súlyt fektetnünk. És éppen azokban a szakmunkásokban van hiány, akiknek feladata volna nehézipari termelésünk továbbfejlesztése. Ebben a helyzetben első és legfontosabb feladatunk: pontosan megállapítani, hol, mennyi és milyen szakmunkásra van szükség. Megállapítani azt is, hol van olyan felesleges munkaerő, amelyre másutt esetleg szükség van és végül megállapítani, hogy az ipar várható fejlesztése mellett ezekben az iparágakban hány munkásra van szükség a közeljövőben. Minthogy a legfontosabb területeken máris szakmunkáshiány mutatkozik, a munkaerőutánpótlásra egy közelebbi és egy távolabbi programot kell kidolgoznunk. A távolabb jelentkező munkaerőszükségletet a tervszerűen megvalósított tanoncneveléssel lehet és kell megoldani. A máris mutatkozó hiányokat a munkaerők felkutatása mellett a tervszerű átképzéssel lehet áthidalni. Az államosított vállalatok már ráléptek erre az útra. Az őszszel a műegyetemen 90 bányász kezdi meg mérnöki tanulmányait. Ki kell terjeszteni a jó, szakmunkások átképzését műszaki értelmi-’ séggé s a tanult, de szakmai képzettség nélküli munkásokat is tovább lehet tanítani, szakmunkássá képezni. A vasasok, a textilesek és a magánalkalmazottak szakszervezete önerejéből komoly áldozatokat hoz ebben, az irányban. Ha ezeket az önálló akciókat egységesítik és egy átfogó, központilag irányított szakmunkásképzést szerveznek meg az erre hivatott szervezetek, bizonyos, hogy elhárítják a szakmunkáshiány veszélyét, amely iparunk fejlesztését fenyegeti. Látjuk a munkanélküliek magas — ele nem az 1938-asnál magasabb — száma mellett komoly munkás- Szükséglettel lép fel az ipar. Min,den gond mellett, amelyet ez okoz, jóleső érzéssel tölt el bennünket ez a helyzet, mert amint azt a hároméves tervben előre terveztük, lehetőséget ad arra, hogy végérvényesen felszámoljuk Magyarországon a kapitalizmus egyik örökségét, a munkanélküliséget. Ztitici eiitáps meghalt A moszkvai rádió jelenti: Andrej Alexandrovics Zsdanov vezérezredes, a Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártja Központi Vezetősége politikai bizottságának tagja, a Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártja központi vezetőségének titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja, augusztus 11-én helyi idő szerint délután 8 óra 50 perckor súlyos betegség után meghalt. Zsdanovnak Lenin,Sztálin pártja hős fiának halála, aki egész életét a kommunizmus nagy ügye szolgálatának szentelte, súlyos veszteség a Párt és az egész szovjet nép számára. Zsdánov elvtárs személyében a párt kiváló marxista teoretikust vesztett el, Lenin Sztálin eszméinek egyik legtehetségesebb terjesztőjét, a párt és a szovjet állam egyik vezető építőjét. A nagy Sztálin hű tanítványa és harcos társa Zsdánov, a szovjet állam javára irányuló tevékenysége, valamint Lenin és Sztálin pártjának ügye iránt tanúsított határtalan odaadása által kiérdemelte a Párt és a haza minden dolgozójának forró szeretetét. Andrej Alexandrovics Zsdanov élete, aki egész lángoló energiáját a kommunizmus építése ügyének szentelte, például fog szolgálni a nagy szovjet haza dolgozói számára. ■ ■ Öthónapos megszakítás után összeült a berlini Szövetséges Ellenőrző Tanács A francia dolgozók százezrei sztrájkokkal, tüntetésekkel követelik a demokratikus egységkormány megalakítását Franciaországban a belpolitikai válság egyre tovább mélyül. Schurman miniszterelnökjelölt kedden akéső órákban lép a parlament elé, hogy a kormányalakításhoz felhatalmazást kérjen- Az MTI párisi tudósítója hangsúlyozza, hogy a kedd reggeli órákban még csak ass MRP részvétele a kormányban és támogatása volt biztos. A Szocialista Párt rendkívül válságos órákat él át. A képviselők egy része nem akar résztvenni a megalakítandó kormánybanmert fél, hogy ennek — minden bizonnyal a dolgozók ellen irányuló — intézkedései még jobban megingatják a párt egyre csökkenő népszerűségét. A másik rész viszont attól fél, hogy ha a hatalmat egyszer kiadják kezükből, aligha nyerhetik mégegyszer vissza. A hírek szerint a két ellentétes frakció tagjai között heves jelenetek játszódtak le. Schuman a nyíltan jobboldali elemek támogatásának megnyerése érdekében egyesek szerint Reynaudnak akarja felajánlani a külügyminiszteri tárcát. René Mayer volt pénzügyminiszter, a teljes kudarcba fulladt „Mayer-terv" megalkotója, viszszautasította a felajánlott pénzügyminiszteri térp-'t fiponfidp a Haakh tervezeti egység Miközben parlamenti körökben folyik a vita az új miniszterek kiválasztása körül, állandóan erősödik a népi mozgalom, amely teljesen új alapokra fektetett demokratikus egységkormány felállítását követeli. A francia dolgozókszázezrei tiltakozó ívek aláírásával, küldöttségekkel és tüntető sztrájkokkal követelik a demokratikus kormány felállítását, a munkabérek felemelését és az árak csökkentését. Az egyre terjedő munkásmegmozdulás a szakszervezeti egység megvalósulása jegyében folyik. A demokratikus kormányért és magasabb bérért folytatott harchoz csatlakoztak a vasutasok is. A CGT utasításaihoz híven a levailoisi, ivryi, montrougei és batignolesi vasúti műhelyekben a keresztény szakszervezetekhez és a szakadár Force Ouvrierehez tartozó munkások is egy órára megszüntették a munkát. Terjed a sztrájkmozgalom a szénbányákban is. Az észak- franciaországi bányákban több órára megállt a munka, a Loire völgyének 24.000 bányásza többórás figyelmeztetősztrájkba lépett. Tömegfelvonulások, sztrájkok és tüntetések zajlottak le Bouches de Rhone, Gard, Indre és Loire , Var, Somme, és Drome megyében is. Számos városban a kommunisták és szocialisták közösen aláírt táviratokat küldenek a köztársasági elnöknek, melyekben demokratkus kormányt követelnek. A Peunet autógyár munkásai és az államosított repülőgépgyárak 18.000 dolgozója határozati javaslatban követelnek a francia nemzet érdekeit képviselő demokratikus kormányt. Előkészületeket tesznek a nyugati márka kivonására Berlinből , ma az angol sajó Németország négy megszállási övezetének katonai kormányzói kedden délután Berlinben értekezletre ültek össze. A Szövetséges Ellenőrző Tanács működésének március 20-án történt megszakadása óta ez volt a négy katonai kormányzó első találkozása. A berlini rádió jelentése szerint a katonai kormányzók a moszkvai tárgyalások alapján kormányaiktól kapott, utasítások értelmében tanácskoztak. Mint a Telepress hírszolgálati irodaközit kedd esti londoni lapjelentések szerint a nyugati katonai kormányzók utasítást kaptak kormányaiktól, tegyék meg az előkészületeket a a nyugati márka berlini forgalmának megszüntetésére és a