Szabad Nép, 1948. december (6. évfolyam, 277-302. szám)

1948-12-01 / 277. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJET SZABAD N VI. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM ala ■ fran Ma este 6 órakor az MNDSz fáklyás felvonulással üdvözli a Nemzetközi Nőkongresszust Megfosztotta tisztségétől Berlin reakciós főpolgármesterét és városi tanácsát SZERDA, 1918 DECEMBER 1 A JÖVŐNKÉRT EK. J.'l „Mit nekünk a ti iparosításotok, kollektivizálásotok, gépeitek, vas- és fémgyártástok, traktoraitok, kombájn-jaitok, automobiljaitok ? Adnátok inkább mennél több ruhakelmét, vásárolnátok be inkább minél több nyersanyagot a tömegszükségleti cikkek termelésére, adnátok inkább a lakosságnak nagyobb mennyiséget azokból az apró dolgokból, amik az ember életét megszépítik. A mi elmaradottságunk mellett ipart teremteni és méghozzá elsőrangú ipart — veszedelmes ábránd.“ Így idézte Sztálin elvtárs 1935-ben az ötéves tervekben hitetlenkedők, a nagy feladatoktól megriadók szavait. Mindjárt meg is adta a választ: „Per,szé, megtehettük volna, hogy azt a hárommilliárd rubelnyi valutát, amit a legszigorúbb takarékosság útján szereztünk meg s amit iparunk létrehozására költöttünk, a tömegfogyasztási cikkek termelésének fejlesztésére fordítjuk. Hiszen „terv“ ez is, a maga nemében De e mellett a „terv“ mellett ma sem vas, és fémiparunk, sem gépiparunk, sem traktoraink, sem automobiljaink, sem repülőgépeink, sem tankjaink nem lennének. A külső ellenséggel szemben fegyvertelettekké lettünk volna A szocializmus alapjait országunkban aláástuk volna. A bel- és külföldi burzsoázia foglyaivá lettünk volna. Mi az előrenyomulás tervét választottuk s a lenini úton haladtunk előre..Hogy egyedül ez az út volt a helyes, azt ma már nem kell szavakkal hosszasan bizonyítani. A mai Magyarország természetesen nem azonos az ötéves tervek előtti Szovjetunióval, a mi politikai és gazdasági helyzetünk nem ugyanaz, mint ami akkor a Szovjetunióban volt, a következéskép nem lehetnek pontosan azonosak feladataink sem. Mégis, bizonyos alapvető feladatok terén lényegében nincsen különbség. Magyarországon is fel akarjuk építeni a szocializmust. Ezért nekünk is korszerű, erős ipart kell teremtenünk elmaradt ipar helyett. Mi is korszerűsíteni, gépesíteni akarjuk mezőgazdaságunkat. Nekünk is biztosítanunk kell országunk függetlenségét, meg kell teremtenünk hazánk védelmi erejét. Folytathatjuk az összehasonlítást, nemcsak a feladatokban — a reakció „kételyeiben“ is. Emlékezzünk csak vissza, hogyan híresztelték ellenségeink széltében-hoszsiában: hároméves tervünk megvalósíthatatlan. Ha a terv beruházásait végre akarjuk hajtani, úgy összébb kell húzni a nadrágszíjat, nem lehet egyszerre ipart fejleszteni, mezőgazdaságot gépesíteni és ugyanakkor életszínvonalat is emelni. Ki kockáztathatná meg ma ezt a megállapítást? Csak az, aki hajlandó szemet húnyni a letagadhatatlan tények felett is. Afelett, hogy beruházási tervünket az első tervévben 108 százalékra teljesítettük, s közben a munkások reálbére oly gyorsan emelkedett, hogy ma már jelentékenyen meghaladja a háború előtti szintet. Hozzá kell tennünk: oly gyorsan emelkedett, hogy az már jóval felülmúlja a terv eredeti előírásait is. Októberben a munkások reálbére 15—25 százalékkal szárnyalta túl az 1938-as színvonalat, pedig a hároméves terv szerint 1950 augusztusára is csak nyolc százalékkal kellett volna meghaladnia. Nincs ok elhallgatni: ez a tervezettnél gyorsabb emelkedés bizonyos veszélyt rejt magában. „Hám“, — hangzik máris a reakció szava — „eddig életszínvonalemelésről beszéltek a kommunisták, most meg egyszeriben felfedezik, hogy túl jól élnek a dolgozók“. De hát ki állítja azt, hogy a munkás, aki végre jóllakik az ebédnél, akinek végre tisztességes ruhája is van , „túl jól él“? Az a munkás, akinek még mindig kevés a fehérneműje, szegényes a lakása, bútora, háztartása, akinek ma sem telik még bőségesen szórakozásra, kultúrára. Csak az beszélhet így, akitől idegen a dolgozó nép, a munkás sorsa, gondja baja. De csak az ellenség teszi fel így a kérdést. A valóságban egész másról van szó! A kérdés most: az-e a soron lévő fő feladatunk, hogy az életszínvonalat az eddigi igen gyors ütemben emeljük tovább, vagy pedig az, hogy teljesítsük nagy történelmi feladatainkat? E feladatok: végleg behozni elmaradottságunkat, biztosítani függetlenségünket, megszilárdítani és továbbfejleszteni azokat az eredményeket, amelyeket a szocializmus építése terén eddig elértünk. A válasz csak az lehet, a főfaladat — az utóbbi. Ezek szerint az életszínvonalnak vissza kell esnie, vagy legalább is megrekednie azon a ponton, ahol ma tart? Dehogy. A tervek szerint az életszínvonal az elkövetkező tervévben és azután is emelkedni fog. De ez az emelkedés nem lehet a jövőben olyan mértékű, hogy nagy feladataink végrehajtását, az ipar erősítését, mezőgazdaságunk korszerűsítését, honvédségünk fejlesztését, a szocializmus építését lassítsa. Ez az a veszély, amelyet Rákosi elvtárs így nevezett: megesszük, feléljük a jövőnket. Mindenki előttvilágos: ha nemzeti jövedelmünkből a tervezett aránynál több jut a lakosság fogyasztási szükségleteinek kielégítésére, úgy az előirányzatnál kevesebb maradhat, csak a felsorolt feladatok megvalósítására. Arról, hogy mekkorák ezek a feladatok, bizonyos képet alkothatunk a jövő évi terv adatai alapján. Ma egész ipari termelésünk gyors emelkedését nehezíti meg az a szűk keresztmetszet, amit arányaiban, technikájában elmaradt kohászatunk jelent. Új acélöntődére van szükségünk, gépesíteni, korszerűsíteni kell kohászatunkat. Százmilliós beruházásokat hajtunk végre nagy vas- és gépipari üzemeinkben. Szegények vagyunk villamosenergiában, ugyanakkor az egyre erősödő ipar több és több áramot követel. A jövő évben már meg kell kezdenie működését a Mátravidéki Erőműnek. Még többet mondanak a számok. Az első tervévben összesen 2494 millió forintot fordítottunk beruházásokra, 1949-ben (folyó árakon) 4300 millió forint kell erre a célra. E két szám világosan mutatja, hogyan nőttek meg feladataink. Pedig ezek a hároméves terv befejeztével nem csökkennek, hanem még tovább nőnek. „Gigászi feladatok állnak a közeljövőben a magyar dolgozók előtt“ — mondotta Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség ülésén elmondott bszédében. „E feladatokat csak úgy tudjuk eredményesen elvégezni, ha új lendületet veszünk. Újra fel kell szítani a város és a falu dolgozóiban azt az önfeláldozó spártai szellemet, amely 1945 tavaszán az újjáépítés terén csodákat művelt. Érezzék át azt az új történelmi feladatot, amelyet senki helyettük el nem végez.“ Aki ezt átérzi, aki rém téveszti szem elől építő munkánk perspektíváit, az megérti a népi demokrácia politika-gjját az életszínvonal kérdésében. 100 millió asszony képviselőinek részvételével megkezdődött a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség II. kongresszusa Az asszonyok a férfiakkal egy sorban, elszántan harcolnak a világ dolgozóinak szabadságáért és békéjéért Rákosi Mátyás: Büszkén ralljuk magunkat a kéket ront katonáinak . Ötvenegy nemzet 500 asszony kiküldöttjének részvételével sok millió asszony képviseletében kedden délután megnyílt a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség budapesti II. világkongresszusa. A parlament nagy tanácstermét a résztvevő nemzetek lobogóival, virágokkal díszítették, az elnöki emelvényt pedig a Nemzetközi Demokratikus ■ Nőszövetség békegalambos jelvényének nagy emblémájával Már jóval 5 óra előtt megtelt a tévéint a nemzetközi résztvevők sem nem létett tömegével. A népes szovjet küldöttség az elnöki emelvénnyel szemben foglalt helyet, mellettük a Szabad Kína, a köztársasági Spanyolország, balra a szabadságáért harcoló görög nép asszonyai. Pontosan negyed 6-kor lépett a terembe Szakadta Árpád elvtárs, köztársasági elnök, mögötte pedig a teljes magyar kormány, élén Dinnyés Lajos miniszterelnökkel. Szakosi elvtársat és a kormány tagjait helyéről felállva, zúgó tapssal és éljenzéssel fogadta a kongresszus. Ezután Rajk Lászlóné lépett az emelvényre és köszöntötte a vendégeket, majd Ortutay Gyuláné tett javaslatot az elnökség megválasztására. Az egyhangú lelkesedéssel elfogadott elnökség, élén Eugénie Cotton és Popova asszonnyal elfoglalta helyét, majd felcsendült a magyar Himnusz. Ezután Jóború Magda, az MNDSz főtitkára emelkedett Szólásra. Jó ború Magda: Újfajta asszonyok népesítik be a munkahelyeket A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége nevében — kezdte beszédét ■lobom elvtársik) — szeretettel üdvözlöm a kongresszusra hazánkba érkezett demokratikus !aékeszer°+ö aszszonyokat. Miközben mi a béke és a szabadság megőrzéséről tárgyalunk, a világ nem egy részében hatalmas dolgozó tömegek — köztük a férfiakkal egy sorban asszonyok is — harcolnak elszántan a maguk és a világ minden dolgozójának szabadságáért és békéjéért. A kínai, görög és a többi szabadságharcos nép asszonyainak példamutató szelleme kell, hogy áthassa és vezesse tanácskozásainkat és határozatainkat Nagy feladata az a kongresszusnak — folytatta —, hogy világosságot, igazságot vigyen az imperialista szólamokkal megtévesztett asszonyok közé. A mindenki által egyformán óhajtott béke csak a világ békeszerető népeinek szilárd összefogásával és harcos elszántságával őrizhető meg. A béke ügyének hatalmas erőforrásai Közép- és Kelet-Európa szocializmust építő népi demokráciái, mindenekelőtt pedig a népek szabadságának és békéjének legfőbb őre, a szocialista Szovjetunió. Valóban úgy van, ahogy Sztálin generalisszimusz nemrégiben tett nyilatkozatában megmondta: „Hiába folytatnak az imperialisták állandó háborús uszítást, terveiknek csúfos kudarcba kell fulladniok, mert erejüknél sokkal nagyobbak és elszántabbak világszerte a béke és demokrácia táborának erői”. — Ezt a gondolatot kell tudatosítani az asszonyokban hogy hitet és bizalmat oltva szívükbe, a demokratikus békefront lelkes harcosaivá tegyük őket. — A magyar nők számára — hangsúlyozta ezután — nagy öröm és büszkeség, hogy a kongresszus nagyfontosságú tanácskozásai Budapesten vannak. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy hosszú esztendők munkájával és harcaival, amelyeknek mi, öntudatos nők is részesei Ezután Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja nevében mondott üdvözlőbeszéde következett. — Még jóformán be sem hegedtek a második világháború szörnyű sebei — hangsúlyozta — a demokrácia és a béke híveinek már újra frontot kell voltunk, méltókká váltunk erre az elismerésre. Valóban nagy eredményeket értünk el 1945 óta. Megváltozott dolgozó népünk helyzete, de különösen megváltozott a dolgozó asszonyoké, akik a feudilkapitalista Horthy-Magyarország legkizsákmányoltabb áldozatai voltak. A régi Magyarország agyonnyomorított, elbátortalanított asszonyai helyett újfajta asszonyok népesítik be a gyárakat , földeket és hivatalokat Olyan asszonyok, akik a családi otthonfeladatain kívül vállalják a népi demokrácia építésének és a világ békefrontja megszilárdításának feladata,,ből is a rájuk eső részt. Ez a kongresszus az eddiginél is szorosabb szálakkal fogja hozzáfűzni a magyar dolgozó nőket a világ demokratikus asszonyaihoz. Kívánom, hogy érezzék magukat jól és vigyék hírül országaikba, hogy a magyar asszonyok lelkesen dolgoznak és harcolnak a békés, szabad és boldog jövendőért. Éljen a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség második kongresszusa! Éljenek a világ békeszerető asszonyai! Éljen a világ békefrontjának nagy vezére, Sztálin generalisszimust! alkotniok az imperialista háborús gyújtogatók ellen, akik titokban és nyíltan izgatnak egy harmadik — a megelőzőknél még szörnyűbb — világháborúra. Mi, a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, magyar kommunisták, büszkén valljuk magunkat a Rákosi elvtárs beszéde Jókorú elvtársnő beszél Leró Ernő, Rákosi Mátyás, Dinnyés Lajos, Szakasits Árpád, Dobi István a kongresszuson Dinnyés Lajos: A béke erői nagyobbak, hatalmasabbak A magyar kormány nevében ezután Dinnyés Lajos miniszterelnök üdvözölte a kongresszust és annak minden küldöttjét. — A dolgozóitok ■igazi világparlamentje ez a kongresszus — mondotta a miniszterelnök —, amely a béke megőrzésének magasztos célját tűzi ki maga elé. A kongresszus döntései kétségtelenül nagy szolgálatot tehetnek a béke ügyének. Meg kell bélyegezni a háborús úszatokat, akik a múlt világháborúban megvert, fasiszta, milicalista erők újraélesztésén fáradoznak. De ugyanakkor mindanynyiunk érdeke, hogy világosan rámutassunk a békéért küzdő frontra is, amelynek hatalmas támasza és vezető ereje a népek függetlenségét és békéjét védelmező Szovjetunió. Ha a világ dolgozó asszonyai világos képet kapnak a háború és béke tényezőiről és arról, hogy a béke erői nagyobbak, hatalmasabbak a háborúk erőinél, akkor a békéért küzdő demokratikus nőmozgalom világszerte gyors ütemben gyarapodni fog.