Szabad Nép, 1949. július (7. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-06 / 154. szám

I SZERDA, 1949 JÚLIUS 6 HATSZÁZ ÍV a marxizmus-leninizmus klasszikusaiból Az őszre megjelenik Sztálin elvtárs műveinek első két kötete magyarul A könyvnapok sikere Budapesten is, vidéken is bebizonyította, hogy a demokratikus magyar közönség helyes tudattal fordult a politikai irodalom, a magyar jövőt építő marxista-leninista ideológia felé. Ennek a helyes tudatnak a kialakí­tása részben a magyar könyvkiadás­nak, s itt elsősorban a Párt könyv­kiadójának, a Szikrának az érdeme. A Szikra — Tamás Aladár elvtárs vezetése alatt — dicséretreméltó következetességgel folytatja a meg­kezdett irányt, amikor nyári, őszi és karácsonyi programjára az eddigit is meghaladó arányban veszi fel a marxizmus-leninizmus klasszikusainak műveit és a szovjet tudomány és irodalom remekeit. A több, mint 600 ív, amellyel a Szikra az 1949-es év végéig a magyar nyelvű marxista-leninista irodalmat gyarapítani szándékozik, újabb jele annak a hatalmas szellemi forra­dalomnak, amelynek megvívása de­mokráciánk egyik legelső feladata. Marxizmus-leninizmus Hogy a közönség milyen gyorsa­sággal követi a Szikra kezdeményezé­sét, annak jele a már megjelent mű­vek számos új kiadása, l­egörvende­­tesebb ezek közül Lenin válogatott művei II. kötetének ősszel időszerűvé váló új kiadása: a könyvnapok óta az ötvenezres példányszámnak jó­val több mint fele elkelt már. Új kiadásban jön Lenin: „Marx, En­gels, marxizmus“ című válogatása, Sztálinnak a Nagy Honvédő Háború­ról szóló könyve, Kalinin: „A kom­munista nevelésről“ című műve. A nagy érdeklődés nyomán új kiadás készül Rákosi elvtársnak két régibb könyvéből, az 1947-ben megjelent „A magyar demokráciáért“ és az 1948-ban napvilágot látott „A fordulat éve“ címűekből. Hatalmas lépést jelentenek előre az új könyvek. Elsősorban Sztálin elvtárs művei, amelyeknek első kötete szep­temberre, második kötete az ősz fo­lyamán jelenik meg. (Koszulnyikov kitűnő kommentárja Sztálin műveinek első kötetéről szintén napvilágot lát az ősz folyamán.) Az eddiginél lénye­gesen bővebb kiadásban jelenik meg Sztálin elvtárs „A Szovjetunió agrár­­politikájáról“ szóló írásainak gyűjte­ménye. A napokban kerül nyilvános­ságra Lenin­nek az irodalom kérdé­seire vonatkozó írásainak gyűjtemé­nye. Az év folyamán jelennek meg Leninnek az agrárkérdésről szóló írá­sai, továbbá lényegesen bővített for­mában Leninnek és Sztálinnak a „Párt és pártépítés” kérdéseivel fog­lalkozó művei. Érdekes tanulságokkal szolgál Leninnek az orosz kapitaliz­mus fejlődésével foglalkozó műve. Megjelenik Lenin és Sztálin az Októ­beri Forradalommal foglalkozó írásai­nak nagyfontosságú gyűjteménye is. Felmérhetetlen jelentőségű gyara­podása a magyar könyvpiacnak Marx és Engels válogatott műveinek ősszel megjelenő két kötete, továbbá Marx és Engels levelezésének válogatott kötete. Nagy érdeklődésre tart számot Engels két műve: „A természet dialek­tikája” és ,,A német parasztháború" A magyar demokrácia vezetőinek mű­vei közül Gerő elvtárs tanulmányainál és cikkeinek kötete viszi jelentős lé­péssel előre a magyar demokrácia ügyét. A nyugati kommunista testvér­pártok vezetőinek művei közül a fran­cia Casanova, Garaudy és az olasz párt nagy vértanújának, Gramsci elv­társnak ideológiai művei és az ango Gallacher elvtársnak érdekes önélet­rajza látnak napvilágot. A marxizmus klasszikusaihoz számító­­ Mehrini „Lessing-legenda” című műve nag gazdagodása az irodalom­tudomány­ nak. , Szovjet tudomány, szovjet irodalom Nagy szerepet töl be a Szikra ősz programjában a szovjet­ tudomány és a szovjet irodalom. Elsősorban Gorki műveinek sorát kell kiemelnünk. A napokban jelenik meg a szocialist realizmus nagy klasszikusának Arm­rikáról szóló könyve, az ősszel látna napvilágot Gorkij híres és régen né­külözött irodalmi tanulmányai, eg kötet cikkeiből és pamfletjaiból, to­vább „Hogyan tanultam?“ című de­jűs ifjúsági könyve. Megjelenik „Klim Számgin“ harmadik és négy dik kötete is. Új kiadásban lát napv­lágot Gorkij önéletrajzi trilógiája , „Aki az életet keresi“ (Foma Gordji­jev) című könyve. Harmadik kötetén gyarapodik Panljorovnak a szovje faluról szóló nagyszabású regénysor­zata, a „Bruszki". Régóta nélküle az érdeklődő magyar közönség Szi­chov nagyszabású Csendes Don­ján­ olcsó, népszerű kiadását, ősszel Szikra kiadásában ehhez is hozzájs megtetézve az „Új barázdát szá az eke“ új olcsó kiadásával A ná­lünk eddig ismeretlen szovjet szerzi közül Azsajev „Távol Moszkvái” című, Moszkva a honvédő hábor alatti kiürítésével foglalkozó Sztálin­­díjas regényét mutatja be a Szikra. Az orosz irodalom klasszikusainak művei közül megismerjük Bjelinszkij és Herzen tanulmányait, Ljeszkov no­velláit. A szovjet tudományos iroda­lom gazdag felvonulásából említsük meg Misulinnak az ókor, Kozminszkij­­nak a középkor, s Jefimov-nak az új­kor történetéről szóló műveit. Jelentős gyarapodása lesz az irodalomtudo­mánynak Mjasznikov-nak az irodalmi pártszerűségről, Bicskov-nak Tolsztoj Háború és béké’’-jéről, Jegolin­ nak Gorkijról szóló tanulmánya, Timirjazev tanulmánya a biológia kérdéseiről szól. Nagy és régen mutatkozó hiányt pótol „A mi nagy hazánk” című gyűj­temény a Szovjetunió földrajzi, politi­kai és kulturális berendezkedéséről. Mindezek a művek — éppen úgy, mint a Szikra népszerű sorozatai, a „Tudomány és haladás” és a „Marxista ismeretek” — hatalmas példányszám­ban jelennek meg és így egyre ala­csonyabb áraikkal is jelentősen hozzá­járulnak a magyar demokrácia dol­gozó tömegei kulturális emelkedéséhez. Megkezdték a szervezkedést az új állami színházak a ficixk­i ucic­c//UUiA a­­tán­ati évad és megkezdik a szervezkedést a magánszínházak helyén ősszel kaput nyitó új állami színházak. A fővárosi színházak beosztása és vezetése az új évadtól kezdve a kő­­’’étkező lesz. Nemzeti Színház­ igazgatója Major Tamás, a Nemzeti kamaraszínházának Magyar Színháznak igazgatója Vár­­konyi Zoltán. A Madách Színház igaz­gatója Barta Zsuzsa. Az Hiúság Színház, a Vígszínház Nagymező­ utca helyiségében fog működni, igazgató­: Egri István. Színházat kapnak az­­ évadban az Úttörők is: az 1t­ttörő Színház a Művész Színház helyiségé­ben nyílik meg, igazgatója Fahr Zoltán. A Belvárosi Színház igaz­gatója Simon Zsuzsa, az Operettszín­házé Gáspár Margit, az eddigi Pest Színház helyiségében kaput nyitó Vidám Színház igazgatója pedig Békés István. A főváros színházai, — amint ez a részben megváltozott színháznevekből is látszik —, a szükségleteknek meg­felelően gondoskodnak a közönség szó­rakoztatásáról, neveléséről. A Nemzeti Színház hivatása változatlanul a leg­­jelentősebb és legmagasabb színvo­nalú új magyar, szovjet és népi demo­kratikus színművek bemutatása, vala­mint a drámairodalom nagy klassziku­sainak műsoron tartása. A Madách­ és Belvárosi Színházak nagyobbrészt új darabokat játszanak, főként magyar és szovjet műveket, amelyek a szocia­lizmust építő dolgozók új problémáit, eredményeit, megváltozott életüket ■tükrözik. Az Ifjúsági Színház vala­mennyi dolgozót érdeklő és érintő tár­gyú,, egészséges, ifjú szellemet, szo­cialista világnézetet képviselő műveket tűz műsorára. Az Úttörő, az Operett és Vidám Színház programját nevük elárulja és mindhárom színház vezető­sége, akárcsak a többieké, már előre­haladt tárgyalásokat folytat a való­ban színvonalas, szórakoztató és ne­velő hatású, mindenkor a népi demo-­­­krácia ügyét szolgáló műsor megte­­­ remtésére. A színházak átszervezésének célja az volt, hogy a népi demokráciának Tregid­eie színháztípusok kialakulhas­sanak, íróink megértették ezt és már most számos új magyar darab készül az őszi évadnyitásra. Megértették a célt a magyar színművészek is, akik ürömmel várják a minden művész szá­mára kedvező, hatalmas fejlődés le­hetőségét megnyitó új évad megindu­lását. A színházak dolgozóinak szerződ­tetése ezen a héten megkezdődik, a próbák pedig a legtöbb színházban augusztus 1-én indulnak. 9-15­­éves fiúkat és lányokat keresnek az Úttörők című új magyar filmhez A Magyar Filmgyártó M­­e hónát: «Szépen megkezdi Úttörők című­ filmjé­nek forgatását. A film szerepeinek túl­nyomó részét ’9—15 éves gyermekek játsszák. A filmgyár felhívja az ilyen korú fiúkat és lányokat, akik tehetsé­get éreznek magukban a filmezéshez hogy szerdán, 6-án délelőtt 10—13 óra között jelentkezzenek a film rendező­jénél. Makk Károlynál kiválasztás vé­gett a Hunnia-filmgyárban (XIV., Gyar­mat­ utca 39.1. Vasvári Pál 1849 július 6-án, ma száz esztendeje a maru­­celli hegyek között fegyverrel a kezében, harcban a haza szabadságáért elesett Vasvári Pál, 1848— 49 dicső korszakának egyik legjobb fia. Vasvári Pál, abból az értelmiségből származott, amely „a jobbágyság mellett a legjobban szen­vedett attól, hogy a nemesi Magyarország zsírjába fullad és nem­ tud haladni. Ez a réteg volt a feu­dális Magyarország szellemileg legmozgékonyabb, politikailag legaktívabb rétege — írja Révai József elvtárs. — Ez az értelmiség, mely mint országgyű­lési ifjúság már 1832-ben fellép, volt a reform­­mozgalomban az első rendiségen kívülálló poli­tikai erő, a néptömegek első képviselője, ő alkotja az ifjú Magyarország mozgalmát a harmincas és negyvenes években, belőle kerülnek ki a Jókai Mórok, Vasváriak, Madarászok, a 48-as forradalom balszárnyának ideológusai és politikai vezetői." Nem csoda tehát, hogy Vasvári Pál nevét a felszabadulásig alig-alig hallottuk vagy olvastuk. Petőfi barátjának, a jakobinus forradalmi balszárny egyik vezérének emlékét nem megőrizni, hanem el­feledtetni igyekezett az úri Magyarország, de be­szélnek róla tettei és rendkívüli tehetségéről, lán­goló forradalmiságról és hazaszeretetről tanuskodó írásai. Vasvári Pál történésznek készült, olyannak aki látja és ismeri a történelmi „folyam főirányát" tudja, hogy ez az irány a feudalizmust megdöntő forradalomhoz vezet. A francia forradalom törté­netét akarta megírni mint ifjú diák, néhány mun­­cája el is készült, de nem tollal és tintával, hanem karddal és vérével irta — nem a francia, hanem a magyar forradalmat. Mint az egyetemi ifjúság vezére, már 1847-ben bekapcsolódik a „Fiatal Magyarország” íróina táborába és beviszi a Pilvax „közvélemény-asztalá­hoz” egyetemista­­társait. Lamartine-t, Robespierre­­olvassa, s azt vallja: „Emberre nézve a helyes ve­zéreszme az, mi madaraknál a repülő szárny.. Világnézeteket kell szereznünk, melyek iránytűi szolgáljanak az események hullámai között!" S mi volt az ő világnézete? „Mi a földet nem tartja, siralomvölgyének, s ha tettleg az volna, ennek oka nem a természetben, hanem a természetellene társadalmi viszonyokban kellene keresnünk.” „A óriáshatalmú természeti elemeket legyőztük — ígt máshelyütt — s le fogjuk győzni az emberi rossz­akarat által utunkba gördített akadályokat is, ha előbb kitanuljuk ezeknek természetét, erejét, műkö­dését.” Mint minden igazi forradalmár, úgy Vas­vári számára is a gondolkodás vezérfonal a cse­lekvéshez. „Csak a jelen teljes lerombolása után kezdődhet el egy egészen új élet” — vallja, s amikor eljön ennek a napja, Petőfivel együtt a for­radalmi pesti nép élére áll. Ott van azok között, akik a 12 pontot szövegezték március 15-nek haj­nalán. „A leghevesebb volt közöttük Vasvári Pál — írja e hajnali jelenetről Jókai. — Hatalmas, ifjú atlétai alak. A kezében volt egy tőrpálca, agancs­fogantyúval, azzal hadonászott, amíg egyszer a meglódult tőr kiguvadt a hüvelyéből, s egyet mal­mozva a levegőben keresztülrepült a fejem fölött, a hegyével a falba fúródva. — Szerencsés ómen! — kiótta Petőfi... Siettünk ki az utcára..." E naptól kezdve Vasvári Petőfivel együtt küzd az ingadozó Batthyány-kormány ellen, s a po­zsonyi országgyűlésről visszatérő Kossuthot, Batthyányt és Széchenyit a pesti nép és a márciusi ifjúság nevében így fogadja: „A hatalom szót ezentúl csak az említse, ki a nép nevében beszél és csak akkor említse, midőn magáról a népről beszél...” Tettei sem különböznek szavaitól. Azokban a dicsőséges szeptemberi napokban, amikor a forra­dalmi nép az alkudozást megúnva, a függetlenségi harc forradalmi útjára lépett. Vasvári Pál vezeti döntő rohamra a pesti tömegeket. Utána a legelsők között jelentkezik a frontra. Megszervezi a „Rá­kóczi szabadcsapatot"­, végigharcolja a teret és áprilisban Bem hadseregéhez csatlakozik. Rendít­hetetlen hősiességgel küzd hazájáért és elveiért, a magyar szabadságharccal a világszabadságért. Jól látja, hogy a császári ház „nemzeti gyűlöl­­séget ébresztett fel, egyik népet felhasználta a má­sik legyilkolására. Ha a lengyel felkelt a zsarnok­ság ellen, a magyart, csehet és olaszt küldi annak legyilkolására. Ha az olasz mozgott, a magyar és lengyel katonát használta gyilkoló eszközül.­.. Pedig — folytatja — mi mindnyájan testvérnem­zetek vagyunk. Egyenként gyengék, de egyesülve erősek, hatalmasak, megtörhetetlenek." Vasvári Pál tehát a nemzetköziség elvét hirdette a szabad­ságért vívott harcban, síkraszállt az elnyomott nem­zetek összefogásáért, de jól látta, hogy milyen hazug és reakciós az az álnemzetköziség, amellyel a reakció már ebben a korszakban meg akarta bénítani a forradalmi szabadságmozgalmakat. „Ezektől az igaz férfiaktól jól megkülönböztessük az úgynevezett kozmopolitákat, kik magukat a világ polgárainak, az emberiség apostolainak szeretnék neveztetni... Mindenkor kerültem az ily embert. Ez nyugodtan nézi a honfitársain csörgő rablán­cokat, s azon okoskodik nagy komolyan és nagy bölcsen, várjon mily arányban áll azon nyomás, melyet a láncok jelenleg gyakorolnak bizonyos számú embereken, azon nyomáshoz, melyet kétszer és egy félszer súlyosabb láncok fognának gyako­rolni ugyanazon idő alatt, félannyi emberen, stb?... Bizton hihetjük, miszerint az ily kozmopolita azért vallja magát az emberiség apostolának, a nagy­világ polgárának, hogy körülötte lévő szegény honfitársaival ne kelljen jót tennie;­­ azért akar felülemelkedni saját hazáján, hogy a honfi köteles­­ségektől feloldozza magát.” Vasvári felismerte, hogy a vezetőknek a töme­gektől való elszakadása súlyos veszély minden for­radalomban. Felismerte azt is, hogy az akkor még kisszámú, s többnyire idegenajkú „iparos és kézmű­ves ifjúság” nem magyar nemzetisége ellenére „a magyar szabadságról mégis a legnagyobb elragadtatással beszél”. A kézműves- és iparos­­ifjúság — írja — kész arra, hogy „három nap alatt ágyúkkal bánni megtanul, s ha kell, az új­épületet a forradalom számára lefoglalja". Vasvári, mint írja, „a tervnek lelkéből örvendett", a Középponti Választmány elutasító határozatát nem helyeselte, mégsem szállt síkra a munkásság követelése, a céhek eltörlése mellett, hanem csak mint lehetőségre céloz, hogy ennek jegyében fel lehet lázítani a céhmunkásságot mestereik ellen. Vasvári is ingadozott tehát az akkori munkássághoz való vi­szony kérdésében, mégis ő volt az, aki legjobban meglátta e kisszámú réteg forradalmi jelentőségét. „Fel kellett őket tartanunk azon alkalomra, ha a forradalom második felvonása kezdődnék. — Ők titokban szoktak összegyűlni, de a szabadságért mindenre készek ...** Huszonhárom éves ifjú volt Vasvári Pál, amikor meghalt hazájáért alig egy hónappal azelőtt, hogy elesett a magyar nép száz év előtti harcának leg­nagyobb alakja. Vasvári barátja és harcos társa: Petőfi Sándor. Huszonhárom éves volt... Nézetei még nem voltak teljesen kiforrottak, de élete, tettei és írásai a forradalmár gondolkodó és vezető egyik legszebb példaképévé, a magyar szabadság hőseinek legnagyobbjai közé emelik. M. M. rfi kultúrhíradó AZ AMERIKAI KÖNYVPIAC leszújabb­­bestsellere” Shelden Barkan „Hogyan lehet valaki eredményes bűnöző?” című könyve. Barkan gyakorlati tanácsolta­­d az olvasóknak, hogyan kell bűnte­ttveket elkövetni. A gyakorlati tanácsol­­értékének hitelét a könyvkiadó azza emeli, hogy a szerző­­ börtönben ül. A MOSZKVAI RÁDIÓ a közönség fel­kérésére j­úlius 6-ikán, budapesti idő­számítás szerint 20 óra 10 perckor az első hullámcsoport hosszain megisméti azt az adását, amelyben a demokratiku Magyarország költőinek verseit közvetí­tette Hidas Antal elvtárs bevezetésére 12 H — 7­ arányban győztünk a holland sakk­válogatott ellen Az első forduló 6­2—3*/2 arányú vezetése után fokozott érdeklődés kí­sérte a második fordulót. A hollandok ellenállása fokozódott az előző játszmákhoz képest, de még így sem tudták megakadályozni a magyar csapat nagyobb arányú győzel­mét. Különösen izgalmas volt a Szabó— dr. Euwe találkozó, amelyen a magyar nagymester szép támadó játékkal verte meg világhírű ellenfelét. A többi játszmák eredménye: Bar­­cza—Cord­over 1/2, Benkő—Prins 0—1, dr. Szily—Kramer 1—0, Gereben— Mühring 1/2, Füstér—Vlagsma V2, Szi­lágyi—v. Steins 0—1, Bakonyi— Henneberke 1—0, Jeney—Stumpers 1—0, Tipary—Scheltinga V2. A végeredmény tehát 12V2—7­/2, amelyhez hasonló vereséget a hollan­dok legerősebb csapatukkal már évek óta nem szenvedtek el. KÉT MAGYAR FILMET MEGVÁSÁROLT A SZOVJETUNIÓ A Szovexport-film értesítette a Magyar Filmhivatalt arról, hogy két fil­münket, a Talpalatnyi földet és a Mágnás Miskát megvásárolják és rövidesen műsorra tűzik a Szovjetunió filmszínházaiban. A Talpalatnyi földet orosz nyelvre szinkronizálva játsszák a szovjet mozik, hírt. Lelkesen üdvözöltük bemutatása­kor a Talpalatnyi földet, amelyet mél­tán nevezhetünk az első szocialista­realista filmalkotásnak, elégedetten állapítottuk meg annak idején, hogy a Mágnás Miskával olyan filmoperettet teremtettünk, amely ízléses, dolgozó emberek számára méltó szórakozást jelent,­­ örömünk és büszkeségünk most megsokszorozódott. Két filmün­ket méltónak találták a fejlett és igé­nyes szovjet közönség számára s ez azt mutatja, hogy az állami magyar filmgyártás e filmek gyártásával jó munkát végzett. De mutatja ez azt is, hogy a Szovjetunió becsüli és szereti országunkat s hogy a szovjet nép ér­deklődik a magyar nép művészete iránt, kiváncsi sorsunkra, eredmé­nyeinkre, kultúránkra. A Mágnás Miska humora nemso­kára megnevetteti a szovjet üzemek, kolhozok és hivatalok dolgozóit. Gőz Jóska, a Talpalatnyi föld elnyomott parasztj­a nemsokára elindul moszk­vai, leningrádi, északi, déli és távol­keleti útjára, hogy megmutassa bará­tainknak, a szovjet embereknek: ilyen­ volt a magyar múlt, az úri elnyomás alatt, amelytől a szovjet fegyverek szabadították fel népünket. És még másról is beszél Gőz Jóska életének realista, hű, művészi ábrázolása: ar­ról, hogy jól „gazdálkodtunk” a Szov­jetuniótól kapott ideológiai segítséggel s a szovjet filmtől kapott tanulságok­kal is. A valóság — legyen szó múlt­ról vagy jelenről — igaz és magas­­rendűen művészi ábrázolására csak azért vagyunk ma már képesek jóné­­hány alkotásunkban, mert olyan taní­tónk van, mint a Szovjetunió kultú­rája.­ Ugyanakkor tehát, amikor büsz­kék vagyunk eredményeinkre, hálásak vagyunk a szovjet kultúrélet vezetői­nek és a szovjet népnek a mi művé­szetünk iránt tanúsított becsüléséért és érdeklődéséért, tudjuk azt is, hogy az ő segítségük és tanácsaik nélkül sohasem tudtunk volna eljutni a ha­zug és sekélyes régi magyar film­gyártásától — a Talpalatnyi földig és a többi, még ezután várt, valóban új magyar filmekig.

Next