Szabad Nép, 1954. január (12. évfolyam, 1-31. szám)

1954-01-07 / 7. szám

Miért nincsen DISZ-élet a Sortexben? Egy vezetőségválasztó taggyűlés tanulságai Fél hetre hirdették a vezetőségválasztó taggyűlést a Soroksári Textilgyár I-es DISZ alapszervezetében. Elmúlt már hét óra is, de lassan, nagyon lassan gyülekeznek a fiatalok. Vagy húszan jöttek össze az éj­szakai műszak után — vidám, nevetgélő fiatalok, meg sem látszik rajtuk, hogy egész éjjel a szövőgépek mellett dolgoztak. De csak húszan vannak, holott az alap­­szervezetnek 40 tagja van. És amikor el­hangzott Joó elvtársnőnek, a Sortex DISZ-titkárának beszámolója — még ez a húsz fiatal sem szólalt meg. A beszámoló­hoz csak a párttitkár szólt hozzá, a fiatalok közül egyetlenegy sem, így zajlott le a ve­zetőségválasztó taggyűlés a Sortex I-es DISZ-alapszervezetében. És hasonlóképpen zajlott le a Sortex másik négy alapszervezetében is. Lehet, hogy valamivel jobbak voltak — Joó elv­társnőnek legalább is ez a véleménye — de a számok sok mindenről tanúskodnak. Az öt taggyűlésen az üzem 350 DISZ-tag­­jából csak 120-an jelentek meg. S ha nem jöttek el a DISZ-tagok, még kevésbbé a DISZ-en kívüli fiatalok, alig egy-kettő je­lent meg közülük a vezetőségválasztó tag­gyűlésen. ★ Rosszul készítették talán elő a taggyű­léseket? Bizonyára lehetett volna jobban is, de azért az üzem DISZ-vezetői lelkiis­meretes munkát végeztek. Alapos, részletes tervet készítettek a taggyűlések lebonyolí­tására, s ezt az üzem pártvezetősége meg­vitatta és jóváhagyta. A DISZ-vezetőség titkára, Joó elvtársnő színes­ lélekkel dol­gozott, nem sajnálta a fáradságot, még az éjszakai műszakra is bement, s szinte kü­­lön-külön beszélt minden egyes fiatallal, segített a taggyűléseket előkészíteni. Talán a fiatalokban van hiba? Bizonyára bennük is van, de azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a gyár ifjúmunkásai nagy­szerűen megállják helyüket a termelésben. Az üzemben 87 ifjú sztahanovista van, köztük Juhász Katalin elvtársnő, munka­­érdemrendes szövőnő. December 14-től 25-ig a fiatalok ifjúsági műszakot szervez­tek a vezetőségválasztások tiszteletére és vállalták, hogy két nappal előbb befejezik tervüket. Felajánlásukat becsülettel telje­sítették. Világos, hogy ilyen tettekre csak lelkesedni, harcolni tudó fiatalok képesek. Miért hát ez a közömbösség a DISZ mun­kájával szemben, amelyet a vezetőségvá­lasztó taggyűlések tükröztek? Elsősorban an­nak tudható be, hogy az üzem vezetői gyak­ran közönyösek a fiatalok kívánságaival, kérdéseivel szemben, nem sokat törődnek a DISZ-szervezet életével, sőt egyben-másban meg is nehezítik munkáját. Igaz, a gyár pártbizottsága még nyújt némi segítséget a DISZ-nek. Megtárgyalta a vezetőségválasz­tások tervét, felszólította az alapszervezeti titkárokat, hogy segítsenek a DISZ-taggyű­­lések előkészítésében (s valóban, az elvtár­sak segítettek is, elmentek a taggyűlésekre, fel is szólaltak ott). De a pártbizottság nem látja, hogy mi fáj a fiataloknak, miért nem megy a DISZ-munka. Nem látja, hogy a DISZ pártirányítása többet követel tőle, mint hogy csak egy-egy nagyobb fel­adatnál ellenőrzi a DISZ munkáját, meg­tárgyalja tervét. Nem, egész másutt kellene segítenie a pártbizottságnak. A fiatalok, akik oly nagyszerűen meg­állják helyüket a termelésben , kultúr­­életet is akarnak élni, szórakozni és spor­tolni is szeretnének. Ám sem egyikre, sem másikra nincs lehetőségük. Nézzük csak. ★ A Soroksári Textilgyárban szép kul­túrterem van. Azelőtt bálokat, előadásokat, műsoros esteket tarthattak az üzemben. De hónapok óta megfosztották ettől a gyár dolgozóit, s elsősorban a fiatalokat. Az üzem igazgatósága raktárt csinált a kul­túrteremből, szövőgépekre való hengerek­kel rakta tele. Az üzem igazgatója, szak­szervezeti bizottsága, de a pártbizottság is csak nézte, hogy a fiatalok és általában a gyár dolgozói másutt töltsék — mivel nem volt hol megrendezni — a Szilveszter-estet. A fiatalok nagyon szeretnének kultúrmun­­kát végezni. A gyárban mégsincs az egyet­len tánccsoporton kívül más kultúrcsoport. (A «Szabad Nép» borsod megyei tudósító­jától.) Ezekben a napokban gépállomásaink legfontosabb tennivalója: a mezőgazdasági gépek gyors, alapos, gondos megjavítása. Borsod megyében ez a munka a leg­utóbbi időkig akadozott. A gépállomások, a megyei mezőgazdasági gépjavítóüzem, az illetékes szervek nem tudtak megbirkózni a feladattal. November-december hónap­ban például a főjavításra előirányzott trak­toroknak mintegy felét hozták csak rend­be. A vetőgépek, aratógépek javításával még ennél is rosszabbul álltak. Sok oka volt ennek az elmaradásnak: a nem megfelelő vezetés, hibás munkaszerve­zés, anyag- és szerszámhiány, szakmunkás­hiány stb. A megyei pártbizottság úgy ha­tározott, hogy nemcsak a közvetlenül ille­tékes mezőgazdasági szervek munkáját kell megjavítani, hanem a gépjavításokhoz se­gítséget kell kérni a megye ipari munkás­ságától is. A munkások — különösen a régi falujá­rók — már régóta készültek erre. A Lenin Kohászati Művek karbantartói már hetek­kel ezelőtt mondogatták: «Megyünk mi se­gíteni, csak mondják meg, minél előbb, me­lyik gépállomást patronáljuk!» Az elmúlt héten aztán megkezdődött a munka szervezése, s a borsodi üzemek dol­gozói már ezekben a napokban is megmu­tatták: minden tőlük telhetőt elkövetnek a párt és a kormány mezőgazdasági határoza­tának végrehajtásáért. ★ Először is azt vállalták az üzemek, hogy brigádokat szerveznek, s ezek a bri­gádok vasárnaponként elmennek a gépál­lomásra, s ott, helyben segítenek a gépeket megjavítani. A DIMÁVAG munkásai a mezőcsáti és a tiszadorogmai, a Lenin Ko­hászati Művek munkásai a mezőkövesdi és az emődi, az Ózdi Kohászati Üzemek mun­kásai az ózdi gépállomásra mennek segíteni. A Szerencsi Cukorgyár a szerencsi gépállomást patronálja. Eddig is sokat segítettek a gépállomásiak­nak a szerencsiek. A gyár hegesztője nemrég kiment a gépállomásra, szaktaná­csokat adott a hegesztéshez. A patronáló brigádot is megalakították már. Most. A DISZ-fiatalok már többször megszervez­ték a második tánccsoportot is, de senki­nél sem találtak támogatásra. Megtanul­ták a táncszámokat, de nem szerepelhet­tek, mert nem kaptak ruhákat. Igaz, a szakszervezeti tánccsoportnak vannak szép ruhái, kölcsönadhatta volna , de a szak­­szervezet nem tett eleget a fiatalok kéré­sének, így hát nem tudni, mikor lehet a Sortex-ben a DISZ-nek tánccsoportja. És így van ez a fiatalok sportolásával is. Az üzemnek van egy NB II-es labdarúgó­­csapata, büszkék is erre a gyár dolgozói, s az üzem vezetősége támogatja is a csa­patot. De annál kevésbbé támogat bármi­féle más sportot. Nincs tornászcsapat az üzemben, pedig a fiatalok nagyon szeret­nék, ha lenne; kedvetlenül dolgozik a röp­­labdacsapat is, nincs melegítőjük, most is nyári ruhában edzenek. És mivel a fiata­lok nem hajlandók a sportról lemondani, másutt keresik meg a lehetőségeket, sokan járnak például a Hazai Fésűsfonóba és más környékbeli üzemekbe tornászni, röp­­labdázni. Nem lehetne vágjon eleven sport­életet teremteni a Sortexben is? Ho­gyan legyen DISZ-élet a gyárban, ha sem a kultúrmunka, sem a sport elemi felté­teleit nem adják meg a fiataloknak? ★ S hogyan legyen Dísz-élet a gyárban, ha még helyisége sincs a DISZ-nek? Ponto­sabban: volt, de már nincs. — 1951- ben a fiatalok kaptak — hosszú huzavona után — egy kisebb termet DISZ-helyiség­­nek. Nagy volt a lelkesedés a fiatalok köré­ben; a termet saját maguk kitakarították, függönyökkel, képekkel díszítették a kis helyiséget, könyveiket és legnagyobb va­gyonukat, a gyönyörű zenegépet is oda vit­ték. Itt tartottak azután megbeszéléseket, összejöveteleket, klubdélutánokat. Igaz, még nem volt mindennap élet a DISZ-he­­lyiségben, de legalább a lehetőség megvolt, hogy ebben a kis teremben egyre több fia­tal szórakozzék, pihenjen vagy tanuljon. A gyár vezetői azonban mindezzel keveset tö­rődtek. Néhány hónapja «két hétre» köl­csönkérték a helyiséget a DISZ-től és mind a mai napig nem adták vissza, ellenben ideköltöztettek egy irodát. Az irodának szüksége van a helyiségre­­— dehát a DISZ-szervezetnek nincs rá szüksége? S ha már az üzem igazgatója semmibe veszi az egyik legfontosabb tömegszerveze­tének, a gyár fiataljainak igényeit — miért nem lépett fel a pártbizottság, hogy meg­védje a párt ifjúsági szövetségének azt az elemi jogát, hogy saját helyisége legyen? Nagyon, de nagyon elkelne tehát a pártbi­zottság segítsége. Több mint 700 ifjúmun­kás nagy r­észük leány­a dolgozik a gyárban. Nem lehet azt várni, hogy neve­lésük csupán az üzemi DISZ-szervezet gondja legyen. Különösen nem, ha még rá­adásul az elemi feltételeket sem adják meg a DISZ-szervezet működéséhez. Nem sza­bad ezt a pártbizottságnak közömbösen vagy tehetetlenül szemlélnie, hiszen az ifjú­ság neveléséért elsősorban a pártbizottság felelős. ★ A felelősség alól persze ne mentsük fel teljesen a DISZ-szervezetet sem. A DISZ-vezetőség munkájában is akad jócs­kán hiba, nem használja ki eléggé a még meglévő lehetőségeket sem, hogy vonzóbbá, érdekesebbé tegye a DISZ-munkát a fia­talok számára. Jobban kellene támasz­kodnia a vezetőségnek a fiatalok lelkese­désére, tettvágyára. Jelenleg szinte egye­dül Joó elvtársnő, a­ DISZ-titkár végzi az egész munkát, jót-fut, «szervez», ahelyett, hogy­­a vezetést jobban megosztaná a ve­zetőség tagjai között, s bevonná a munká­ba a DISZ-alapszervezetek vezetőségeit és az ifjúgárdistákat is. Bátrabban, harcosab­ban léphetnének fel a fiatalok — jó ter­melési eredményeikre hivatkozva is — jo­gaik védelmében. De azért elsősorban a gyár vezetőin van most a sor, hogy eleven DISZ-életet teremtsenek a gyárban. A most lezajlott DISZ vezetőségválasztó taggyűlések bőséges tanulságot nyújtanak az üzem DISZ-vezetősége és tagsága szá­mára. De talán elgondolkoztatják majd a gyár gazdasági és pártvezetést is. Szedlacsek Éva amikor a gyárban befejeződik a kampány, a gyári javítóműhely is megad minden se­gítséget a mezőgazdasági gépek kijavítá­sához. Amikor a megyei­­ pártbizottság és a megyei tanács felmérte a helyzetet, vilá­gossá vált, hogy a gépállomásokra kiutazó szerelőbrigádok nagyon sokat segíthetnek, de még ezen túl is van lehetőség a gépja­vítás meggyorsítására. Felkérték a megye üzemeinek vezetőit, hogy két-három trak­tort mindegyik üzem javítson meg saját karbantartó vagy javítóműhelyében. Az üzemek vezetői, dolgozói örömmel vállalták ezt is. A Borsodvidéki Gépgyárba például két traktort visznek be javításra, s hasonló vállalásokat tett a többi üzem is.­­ A miskolci városi pártbizottság ugyan­akkor hozzálátott a megyei mezőgazdasági gépjavítóüzem megerősítéséhez, összehív­ták a miskolci üzemek igazgatóit, s tőlük kértek segítséget. Elsősorban emberekre, jó szerelőkre, szakmunkásokra volt szük­ség. Az üzemek vezetői nem fukarkodtak, azonnal megígérték a segítséget. A DIMÁVAG-ból például 12 kiváló szakmun­kás megy több hétre a gépjavítóüzembe segíteni, a Lenin Kohászati Művekből is megy vagy 13, s hasonlóan a többi gyár­ból is. A megye üzemei elkérték a listát, milyen anyagok, alkatrészek hiányoznak a gépja­vításokhoz. Azonnal megvizsgálták, mi az, amit gyorsan el tudnak készíteni vagy más módon tudnak biztosítani a gépállomások számára. A DIMÁVAG-ban Mausz Péter főmérnök, a szocialista munka hőse vette kezébe az ügyet. A gyár több — náluk nél­külözhető — szerszámot ad át a gépjavító­nak és a gépállomásoknak. A raktáron he­verő, felhasználatlan golyóscsapágyak kö­zött több olyant találtak, amelyet a gépál­lomások használni tudnak. Keresés közben nagymennyiségű csavar is előkerült, ezek­re nagy szükség van az ekék javításánál. A DIMÁVAG ugyan eredetileg is erre a célra gyártotta ezeket a csavarokat, de az­tán elfeledkeztek róluk. A Drótgyár rúgók edzését és csapszegek cementálását vállal­ta, a Sajószentpéteri Üveggyár saját öntö­déjében dugattyúkat fog gyártani. A Bor­sodvidéki Gépgyár hengerfejeket, dugaty­Szerdán délelőtt a földművelésügyi mi­nisztériumban ankéton beszélték meg a falusi lakóházépítési terv végrehajtását, el­sősorban azt, hogyan gyorsíthatnák meg a falusi építkezéseket. Az ankéton részt vet­­tek a földművelésügyi minisztérium, a pénzügyminisztérium, a könnyűipari mi­nisztérium, a közlekedés- és postaügyi mi­nisztérium, a Falusi Lakóházépítési Gazda­sági Iroda és a megyei tanácsok küldöttei. Az elmúlt évi eredmények és hibák meg­beszélése után határozati javaslatot dolgoz­tak ki a Falusi Lakóházépítési Gazdasági Iroda munkájának megjavítása érdekében. A határozati javaslat a többi között ki­mondja, hogy a gazdasági iroda január 10-ig köteles megállapítani az 1954-re át­húzódott építkezések állását, milyen anya­gok kellenek még azok befejezéséhez és köteles mielőbb biztosítani az építkezések befejezését. Az építkezések meggyorsítása érdekében az illetékes szervek még január­ban kötelesek eljuttatni az új építtetők lis­táját a gazdasági irodának, amely azonnal megkezdi az építőanyagok helyszínre szállí­­tását. A gazdasági iroda vezetői szerződést kötöttek a közlekedés- és postaügyi minisz­Jariár 6-án a cukoripar befejezte a tavalyi cukorrépatermés feldolgozását. A gyárak 170 millió kiló cukorral többet ké­szítettek, mint az előző kampányban. A gyárak most megkezdik a felkészülést a következő gyártási kampányra. Ennek feltételei: a jó karbantartás és a termelési szerződések megkötése. Lyha Károly Kossuth-díjas műtörténész kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Lyka Károly Kossuth-díjas műtörténésznek a művészettörténet terén végzett sokévtize­des eredményes munkája elismeréseként, 85. születésnapja alkalmából a Munkaérdem­rendet adományozta. (MTI) Fischer Annie nyugateurópai hangversenykörútja Fischer Annie Kossuth-díjas zongoramű­vésznő nyugateurópai hangversenykörútra indult. Első fellépése január 10-én lesz Párizsban, ahol a «Concert-Colonne» ma­gyar műsorszámokból álló nagyzenekari hangversenyén Bartók III. zongoraverse­nyét adja elő. (MTI) Január 20-ig meghosszabbították a téli iskolai szünetet Az általános- és a középiskolai tanulóif­júság körében elterjedt meghűléses meg­betegedések miatt a téli szünetet január 20-ig meghosszabbították. Az első tanítási nap az általános- és az összes középiskolák-­­ban január 21. csütörtök. (MTI) A konzervipar beruházásai Ebben az évben a Budapesti Konzerv­gyár több mint egymilliós költséggel beton­tartályokat épít. Új öltözőket, mosdókat, légtisztítóberendezést is létesítenek. A Nagykőrösi Konzervgyárban befejezik egy több mint 100 vagonos raktár építését és új barackfelező-, barackmagozógépet ál­lítanak be. Két és félmillió forintos beruhá­zással munkásszálló épül. Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár is új üzemrésszel bővül, cukrozott gyümölcsöt készítenek itt majd.­­ A Mirelit félmillió forint költséggel új raktárt épít a gyümölcs- és zöldségfélék tá­rolására. (MTI) tyúkat és más alkatrészeket készít, a bor­sodnádasdiak lemezt adnak a cséplőgépek kijavításához. ★ A megyei pártbizottság a múlt héten­­ összehívta az üzemi pártbizottságok, párt­­szervezetek titkárait, hogy megbeszéljék, milyen politikai segítséget tudnak nyúj­tani a gépállomásoknak, elsősorban most, a gépek kijavításánál, de később, hosszú időn át is. Rövid, lelkes és eredményes ér­tekezlet volt ez. Igaz, akadt néhány üzem, amelynek a párttitkára nem jelent meg az értekezleten. A XVI-os gépjavító, a teher­­fuvar, a putnoki bánya és még néhány üzem párttitkára hiányzott. Arra figyel­meztet ez, hogy még nem mindenütt értik meg a mezőgazdasági határozat jelentősé­gét, még nem mindenütt érzik, hogy e ha­tározat végrehajtása nemcsak a paraszt­ság, hanem az ipari munkásság legsajá­­tabb ügye is. De akik részt vettek az értekezleten, azok örömmel tervezgettek, vállalták a feladatot. Segíteni fognak a gépállomások pártszerve­zeteinek, a gépállomások szakszervezetei­­nek és más tömegszervezeteinek, segítenek a verseny megszervezésében, a kultúrélet fellendítésében. A párttitkárok elhatározták ezen a meg­beszélésen, hogy versenyre hívják egymást: melyik üzem ad több segítséget a patro­nált gépállomás dolgozói számára. S ezt a versenyt komolyan fellendítheti majd, ha az «Északmagyarország», a megyei pártbi­zottság lapja a jövőben a gépállomások egymás közti versenyének értékelésekor ar­ról is hírt ad: melyik üzem patronálja a ki­válóan dolgozó vagy esetleg elmaradó gép-, állomást.­­ Ezen az értekezleten állapították meg véglegesen azt is, hogy melyik üzem, me­lyik gépállomásnak nyújt segítséget. Azért is fontos volt tisztázni ezt, mert az üzemek munkásai termelőszövetkezetek felett is védnökséget vállalnak, így a jövőben a «sa­ját» gépállomásukhoz tartozó termelőszö­vetkezeteket fogják majd patronálni. ★ A borsodmegyei üzemek nagyon sok­rétű és komoly segítséget adnak tehát a gépállomásoknak a gépek kijavításához. A munka dandárja azonban változatlanul a gépállomások, a gépjavítók dolgozóira vár. Az ipari munkásság segítőkészsége meg kell hogy sokszorozza az ő erejüket, len­dületüket is, tériummal, amely a szerződésben vállalta: gyors és pontos vasúti anyagszállítással segíti az építkezéseket. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló leg­utóbbi határozat óta mind több és több fa­lusi dolgozó kapcsolódik be a falusi lakás­építkezési akcióba. A Falusi Lakóházépítési Gazdasági Iroda budapesti központjába na­ponta futnak be az érdeklődők, az építtetni akarók levelei. Államunk nagy segítséget ad a falu dolgozóinál­, az építéshez. A töb­bi között 20 éves hosszúlejáratú kölcsönt kapnak az építtetők, de ha 5 év alatt visz­­szafizetik a kölcsön 75 százalékát, a hátra­lévő 25 százalékot elengedik. Az állam tel­jesen ingyen juttat az építtetőknek 200- tól 400 négyszögölig terjedő háztelket. Tekintettel a nagy érdeklődésre, az ed­digi 50 millió forintos építési keretet most 80 millióra emelték. A gépállomások, ter­melőszövetkezetek, állami és tangazdaságok dolgozói ezért az összegért 4000 családi há­zat építtetnek 1954-ben a Falusi Lakóház­építési Gazdasági Iroda típustervei szerint. Eddig csak 3 típusterv volt, de ez már nem elégíti ki a falu dolgozóinak igényeit. Most újabb típusterveket bocsátanak az építte­tők rendelkezésére. (MTI) Az 1954-es évre a termelési szerződések 70 százalékát már megkötötték a tsz-ek­­kel, állami gazdaságokkal, egyénileg dol­gozó parasztokkal. A cukoripar állandó, közvetlen kapcsolatot tart a termelőkkel. A szakemberek a talajelőkészítéstől a beta­karításig tanácsaikkal támogatják a terme­lőket. (MTI) TJJ GYÓGYSZER A Kőbányai Gyógyszerárugyár tavaly mintegy hét és félmillió forint értékű ké­szítményt gyártott terven felül. Az új év­ben a gyár, a kormányprogramra követel­ményeit tartva szem előtt, a minőség meg­javítása mellett az önköltség jelentős csök­kentését tervezi. A Cholinchloridot, a májbetegségek be­vált gyógyszerét kétszeres mennyiségben gyártja ebben az évben az üzem, csaknem teljesen hazai anyagokból. Most indult meg a Kőbányai Gyógyszer­­árugyárban a B. 12. vitamin üzemi gyártá­sa is. A B. 12. vitamin a vészes vérsze­génység gyógyszere és erősítő, hizlaló szer. Injekció formájában eddig is készítette a gyár, de kristályos alapanyagát külföldről kellett importálni. Az új év kezdetétől a kristályt is részben maga a gyár állítja elő. (MTI) Elkészült az első magyar permetező-porozógép Gyáraink egymásután kezdik meg olyan mezőgazdasági gépek gyártását, amelyeket azelőtt Magyarországon nem készítettek, így a Fémszerelvényárugyárban a napok­on készült el az első magyar permetező­­fiorortógép két mintapéldánya. A gép a ná­lunk termelt növények kezelésére alkalmas, folyadékot és port lehet vele permetezni, illetve szórni. A próbáknál a gyár udva­ráról mintegy öt-hat méterrel a két emelet magas gyárépület fölé hatolt el a gép per­metezősugara. A permetező- és porozógép percenként 150 liter folyadékot vagy két-hat liter poranyagot permetez szét. Szántóföl­dön óránként 3,8 katasztrális hold poroz­ható be a traktorvontatású gép segítségével. A Fémszerelvényárugyár a permetező- és porozógép mintapéldányait átadja a Mező­­gazdasági Gépkísérleti Intézetnek felül­vizsgálatra. — A. PANKRATOVA AKADÉMIKUS ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA. A. Pankratova akadémikus Andics Erzsébet akadémikus­hoz intézett táviratában legjobb kívánsá­gait tolmácsolta az új év alkalmából a Ma­gyar Tudományos Akadémiának és a ma­gyar történészeknek. (MTI) Éppen ezért a járási tanácsok az elmúlt napokban értekezleteket tartottak a terüle­tükön lévő gépállomások dolgozói számára. Ezek az értekezletek kétségtelenül eredmé­nyesek voltak. A gépállomások dolgozói nem egy helyen lelkes vállalásokat tettek, bátran bírálták a vezetőket, a járási taná­csokat, s különösen azt követelték, hogy az eddiginél sokkal jobban gondoskodjanak róluk, biztosítsák számukra a megfelelő mu­nkakörülményeket. Az értekezletek azonban rámutattak egy — eléggé régi — hibára is. Pártszerveze­teinkben, tömegszervezeteinkben, üze­meinkben gyakran túlságosan általánosak az értekezletek. Egy-egy megbeszélésen szóba kerül minden , s közben többnyire­ éppen a legfontosabb, az adott időben döntő kérdés sikkad el a sok egyéb között. Ez a hiba mutatkozott meg több helyen a gépállomások dolgozói számára tartott értekezleteken is Borsod megyében. Az elő­adók többnyire általában beszéltek az egész mezőgazdasági határozatról, s nem emelték ki belőle megfelelően azt a részt, amely jelenleg a gépállomások dolgozói számára a legfontosabb: a gépjavítást. Emiatt aztán a vitában is mindenről szó esett, s a gépek javításáról úgy beszéltek, mint a sok közül az egyik feladatról. A járási tanácsoknak a beszámoló elké­szítése előtt a helyszínen kellett volna ta­­nulmányozniuk a munkát. Meg kellett vol­na nézniök, hogyan halad a javítás, mi­lyen körülmények között dolgoznak az em­berek, milyen problémáik vannak, milyen segítségre van szükségük, eléggé szerve­zett-e a vezetés, eleven-e a munkaverseny stb. Ez azonban csak elvétve történt meg. Az encsi járási tanács is csak azt tette meg, hogy néhány adatot kért a gépállo­mások vezetőitől, megtudakolta a jó és hanyag munkások neveit. A gépjavításról nem sokat tudott , s éppen ezért az érte­kezleten is csak általában esett szó a gépjavításokról. Ilyen «előkészület» után természetesen nem lehet operatív, segítő javaslatokat tenni a munka megjavításá­ra, nem lehet megfelelően mozgósítani az embereket a konkrét, alaposan kidolgo­zott tennivalók végrehajtására. E hiba ellenére ezek az értekezletek mégis egy lépést jelentettek előre. Nagy munka vár a gépállomások párt­­szervezeteire: nekik kell napról napra is­mertetniük a munkásokkal a mezőgazda­­sági határozatot, s mozgósítani annak végre­hajtására, ezekben a hetekben pedig min­denekelőtt a gépek megfelelő kijavítására. Gál Pál A lakosság jó ellátása nemcsak azt je­lenti, hogy a vevő sok és gazdag választékú áruhoz jut, hanem azt is, hogy a keresett árucikket a lehető legkevesebb fáradsággal, lakóhelyéhez közel vásárolhatja meg. A vásárló sokszor — és helyesen — azon méri le a kereskedelem fejlettségét, kultu­­ráltságát, mennyi idő alatt jut hozzá a kí­vánt árucikkhez. A tervszerűen kiépített, korszerű üzletekből szervezett kereskedel­mi hálózat tehát igen fontos. Tavaly jelentősen bővült, szépült az üz­lethálózat. 1953-ban mintegy 200 új bolt nyílt, s csaknem 500 boltot korszerűsítet­tek. A falvakban 70 földművesszövetkezeti kisáruház, továbbá 325 földművesszövetke­zeti bolt létesült. A fővárosban sok új, korszerű üzlet nyílt meg. Például a Rákóczi-út 32-ben, a Thö­­köly-út 8, a Baross­ tér 9, a Váci-út 108 szám alatt új élelmiszerüzlet, a Rákóczi-út 59-ben gyönyörű csemegeüzlet, a Lenin­­körúton korszerű rádió-villamossági szak­üzlet. Az újonnan épült fővárosi üzletekkel vetekszik a kaposvári ruházati, valamint fűszer-csemegebolt, az egri, a gyöngyösi fűszer-csemegeüzlet, a tatabányai élelmi­szer- és húsbolt, a sztálinvárosi nagy cipő-, méteráru- és ruházati szaküzlet. Még hosz­­szan sorolhatnék a városokban és a fal­vakban épült áruházakat, üzleteket; ezek mind megkönnyítik, hogy a lakosság ké­nyelmesebben szerezhesse be a kívánt áru­cikkeket. A sok új, ragyogó üzlet, az egyre több falusi bolt megnyitása ellenére egyes terü­letek lakói még panaszkodnak: távol van az üzlet, az áruház, nehezen vásárolhatják meg a szükséges holmit. Panaszaik sokszor jogosak. A felszabadulásig a főváros külső kerü­leteiben, a kisebb falvakban, sőt sok vá­rosban is úgyszólván teljesen hiányoztak a szép, korszerű üzletek. A sokévtizedes hiányosság megszüntetése, az üzlethálózat minden igényt kielégítő kiszélesítése tehát nem egy-kétnapos feladat. Az is kétségtelen, hogy az üzlethálózat fejlesztésének múltévi és korábbi arányai nem voltak mindig a leg­helyesebbek. A főváros egyes külső kerü­leteiben sem a boltok száma, sem berende­zésük, felszerelésük nem volt megfelelő. Erre sokszor nem fordítottak sem elég gon­dot, sem elég pénzt. Ezért maradt el egyes tanyák, falvak üzlethálózatának fejlesztése is a vidéki városok, járási székhelyek mö­gött. Zugló egyes részein, az újpesti vasút­állomás környékén, Farkasrét több na­gyobb kiterjedésű területén, vagy a Rác­­kevéhez tartozó Újhegyen például egyálta­lán nincs üzlet. Az aránytalan, tervszerűtlen hálózatfej­lesztésnek az is oka, hogy egyrészt a belkereskedelmi minisztérium és a SZÖVOSZ, másrészt a belkereskedelmi mi­nisztérium és a tanácsok együttműködése nem elég szoros ebben a munkában. Az állami kereskedelem nem hangolta össze fejlesztési tervét a szövetkezeti kereskede­lemmel, illetve a tanácsokkal. Míg egyes kisebb területeken sok hasonló üzlet nyílt, más, nagyobb területeken nem létesültek megfelelő üzletek, s ez természetesen ké­nyelmetlenséget, bosszúságot okoz az ott­lakó vásárlóknak. A zala megyei Letenye községben például mind az állami, mind a szövetkezeti sze­ktor létesített egy-egy ve­­gyesjellegű boltot. Cegléden van egy ál­lami vasbolt — vele szemben árusít a SZÖVOSZ vasboltja. Törökszentmiklóson majdnem egymás mellett van az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem egyforma­­jellegű boltja. Budapesten a ruházati cikke­ket is árusító Magyar Divatcsarnok köz­vetlen közelében két hatalmas ruházati bolt van. Mondanunk sem kell, hogy az előbb Az RM Szerszámgépgyár dolgozói 1954 első negyedévére jelentős munkaverseny­­vállalásokat tettek. Az ütemes termelés megvalósítása érde­kében vállalták, hogy raktáraikban a fél­készáruállományt 1.300.000 forint értékű gyártmánnyal növelik. Az elmúlt év negye­dik negyedévéhez viszonyítva, 1954 első ne­gyedében 10 százalékos selejtcsökkentést érnek el. Ezt az ellenőrzés fokozásával, a beérkező anyagok minőségi átvételének biz­tosításával, s az egyes alkatrészekre vonat­kozó részletes átvételi feltételek kidolgozá­sával kívánják megoldani. Az üzem dolgozói a termelés és a terme­lékenység emelése érdekében a többi kö­zött vállalták, hogy március 15-ig a mene­gyolt traktor, 14 traktoreke, 10 tárcsa, 24 vetőgép és számos kisebb-nagyobb más munkaeszköz vár még javításra a rédei gépállomás udvarán. A műhelyben és a gépszínekben gondosan javítják, tisztogat­ják a gépeket. Nem akarják, hogy megis­métlődjék a tavalyi eset, amikor a felüle­tes téli javítások miatt tavasszal és nyáron majdnem mindig az utolsók voltak Komá­rom megye gépállomásainak versenyé­ben. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- Újságokról Furcsa A «Szabad Ifjúság», a DISZ központi ve­zetőségének lapja mintegy négy hónappal ezelőtt vitát indított hasábjain «Közelebb az élethez — közelebb az ifjúsághoz!» cím­mel. Igen hasznos, jó kezdeményezésnek bi­zonyult ez. Nagy számban szóltak hozzá a vitához DISZ-funkcionáriusok, munkásfia­talok, tanulófiatalok, ifjak és leányok. A vita arról folyt, hogy miképpen kerülhet közelebb a DISZ az ifjúsághoz, mi módon találhatná meg az ifjúsági munka helyes módszereit. Úgy látszik azonban, hogy a lap némileg sokalta a beérkezett hozzászólások mennyi­ségét. Erre mutat a következő eset is: Gombos Endre (Kunfi Zsigmond­ u. 6.) szeptember 21-én levelet küldött a «Szabad Ifjúság» szerkesztőségének, hozzászólt az if­júsági vitához. Levelében több fontos, érde­kes észrevételt tett. A szerkesztőség azon­ban teljes három hónapig, december 22-ig nem méltatta válaszra Gombos elvtárs le­velét. Csak december 22-én kapta meg a le­vélíró a választ. (Bár ne kapta volna!) A válasz egy sokszorosított levél volt az aláb­bi szöveggel: «Kedves.­.___ elvtárs! Leveledre, amely­ben hozzászóltál a «Közelebb az élethez — közelebb az ifjúsághoz!» című vitához, még most sem tudunk kimerítő, illetve végleges választ adni. Egyrészt azért, mert számos említett városokban, helységekben és mi­­lutt sokkal nagyobb szükség lett volna más-­ fajta üzletekre. A belkereskedelmi minisztériumon és a SZÖVOSZ-on kívül a tanácsokra is fontos feladat vár a bolthálózat megfelelő kiépí­tésében. Sokszor azonban éppen a taná­csok gördítenek akadályt egy-egy újabb bolt nyitása elé, sőt az is megtörténik, hogy a meglévő és szükséges üzletek helyiségeit más célokra akarják igénybe venni. A do­rogi járási tanács például az esztergom­­körzeti földművesszövetkezet bolthelyisé­gét és raktárát a Nemzeti Banknak akarta átadni. A faddi tanács a helyi földműves­szövetkezetnek 70.000 forintos beruházás­sal épült ruházati szaküzletéből kultúrott­­hont kíván létesíteni. Most bontakozik ki ennek az évnek üz­­lethálózatfejlesztési terve. Ezentúl sokkal jobban bővül, szépül az ország üzletháló­zata. Az állami kiskereskedelem 1954-ben több mint 600 új üzlettel gazdagodik, de 840 szövetkezeti bolt is nyílik ebben az esz­tendőben, a többi között 40 vidéki ruházati szaküzlet, 140 építő- és tüzelőanyaglerakat, 15 földművesszövetkezeti áruház. 1954-ben a többi között a következő üzle­tek megnyitását tervezik: Budapest, Lenin-körút, csecsemőkelengye-­ szaküzlet. A Kerepesi-út és Örs vezér-utca sarkán a lakóépülettömbhöz 15 üzlet. A Körösi Csom­a Sándor-utcai lakótelep mellett hét üzlet. A Nagy Lajos király-úti lakóépületeknél hét bolt. A Rákóczi-út és Kenyérmező-utca sarkán építendő bérházban villamossági áruház. A Damjanich­ utcában építendő bérház­ban cukrászda, Közért-fiók. Még ebben a negyedévben kilenc Közért­üzlet nyílik meg Budapesten. A pesterzsébeti Jókai­ utcában 600.000 forintos beruházással élelmiszerüzlet lé­tesül. Budafokon 250.000 forint beruházással kibővítik, korszerűsítik a Tóth József­ utcai élelmiszer- és fűszerüzletet. Az albertfalvai lakótelepen nyolc új üzle­tet építenek. Rákospalotán a 67-es villamos megállója közelében nyolc új boltot nyitnak. Kazincbarcikán élelmiszer- és húsüzlet lesz, valamint ruházati bolt és falatozó. Pécsett élelmiszeráruház nyílik. Veszprémben félmillió forint beruházás­sal büfé létesül. Győr megyében ötven új földművesszövet­kezeti bolt nyílik meg. A többi között bú­tor- és cipőüzlet nyílik Csornán, áruház Bőnyrétalapon és Szanyban. Kilenc köz­ségben új dohányosbolt, a járási székhelye­ken mezőgazdasági szaküzletek nyílnak. Huszonegy boltot korszerűsítenek. Békés megyében 37 új földművesszövet­kezeti bolt nyílik. Pest megyében 70 üzlettel bővül a háló­zat, a többi között 38 vegyes- és fiók-föld­­művesszövetkezeti bolt létesül, például Pi-­ésen, Nagykátán, Kartalon, Százhalom­battán, Makádon, Letkésen. Az 1954. évi nagyszabású üzlethálózat­­fejlesztési tervek megvalósulása jelentősen hozzájárul majd a lakosság jobb ellátásá­hoz, könnyebb, gondtalanabb ágybeszer­­zéséhez. E nagyszabású feladatok jó vég­rehajtásának záloga: teljes összhang a bel­kereskedelmi minisztérium és a SZÖVOSZ, illetve a tanácsok hálózatfejlesztési terve között, jól átgondolt, tervszerű munka, hogy a beruházásokra szánt hatalmas ösz­­szeg minden forintja a legmegfelelőbb helyre kerüljön, oda, ahol a legjobban szol­gálhatja a lakosság igényeinek jobb kielé­gítését. tes­orsók megmunkálására örvénylő menet­vágógépet helyeznek üzembe. Különös fi­gyelmet fordítanak a minőségre. Elhatároz­ták, hogy a minőségi követelmények betar­tásának nélkülözhetetlen feltételét, a gyártóeszközök, készülékek, szerszámok, idomszerek megfelelő raktározását és terv­szerű karbantartását megszervezik, a gyár­ban használt készülékeket korszerűsítés céljából folyamatosan felülvizsgálják. Az RM Szerszámgépgyár dolgozói a mun­kavédelem érdekében vállalták, hogy a gépgyár női öltözőjében február 28-ig befe­jezik a fűtő- és szellőzőberendezés szerelé­sét, a kisöntvényüzem öntvénytisztítójában január 31-ig ventilátort szerelnek fel. (MTI) és kormányhatározat megjelenése óta még világosabban látják feladataikat, a lelkiis­meretesen végzett javítások jelentőségét. Az eredményesebb munka érdekében páros­versenyre hívták a megye legjobb gépállo­mását, a nagyigmándi gépállomást. Szerdán küldték el a versenykihívást, amelyben megfogadták, hogy 10 százalékos költség­megtakarítás mellett, jó minőségű munká­val február 15 helyett február 13-ra összes gépeiket kijavítják. (MTI) megoldás levél érkezett e témakörből szerkesztősé­günkbe, másrészt viszont a vita előrelátha­tólag még hosszan elhúzódik, így természe­tesen csak a vita lezárása után taglalha­tunk állást, s a hozzánk érkezett levelekre is ekkor adjuk meg a választ. Ez azonban ne jelentsen levelezőkapcsolatunkban szü­netet (!!), ellenkezőleg, közben érdeklődve várjuk az egyéb problémákat közlő levele­ket, amelyekre néhány napon belül választ küldünk vagy intézkedünk. Elvtársi üdvöz­lettel: Wojuteczky Emil, a DISZ-élet rovat­vezetője­. Miután tehát a szerkesztőség három hó­napig fektette az íróasztalban Gombos elvtárs levelét, három hónap múlva őt és sok-sok társát egy sokszorosított körlevéllel intézte el. Arra vonatkozólag pedig, hogy a «Szabad Ifjúság» a vita lezárásáig nem foglalhat ál­lást a levelek ügyében, hadd idézzük Gom­bos Endrének szerkesztőségünkhöz intézett, teljesen helytálló sorait: «A «Szabad Ifjú­ság» nyilván nem azért indított vitát, mert neki nincs saját véleménye ... Ilyen körül­mények között, a befejezetlen vitára való tekintet nélkül, válaszolniok kellett volna az elvtársaknak». Az ötletes, helyes vita címe ez volt: «Kö­zelebb az élethez — közelebb az ifjúság­hoz!» De lehetne-e ugyanezt a címet adni a levelezőkhöz intézett válasznak? A borsodmegyei üzemek elvtársi segítsége a megye gépállomásainak Ankét a falusi lakóházépítés meggyorsítására Jelentősen bővül 1954-ben az üzlethálózat Az RM Szerszámgépgyár versenyvállalása 1954 első negyedére Befüjeződ­ött a cukorgyártás a kampe­ng 170 millió kilóval több cukrot gyártottak, mint tavaly Két gépállomás párosversenye a gépjavításban SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1954 JANUAR 2

Next