Népszabadság, 1964. március (22. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-18 / 65. szám
« NÉPSZABADSÁG 1964. március 18. szerda Gráber Margit festményei az Ernst Múzeumban A majdnem ötven esztendei allkotó munka eredményeit mutatja be Gráber Margit festőművésznő kiállítása az Ernst Múzeum termeiben. Az első kiállított festmény, a Gyümölcsszedés, 1916-ból való, a legújabb alkotások pdig a művésznő tavalyi párizsi élményeit s az elmúlt ősz szentendrei hangulatait tükrözik érdekesen, kifejező színekkel. A két városnévvel némileg jeleztük is nem csupán a múlt esztendő hanem a most örvendetesen kiteljesedettnek látszó egész művészi pálya kettős ültetőjét, formai s tartalmi ihletőjét. Emlékeztettünk így egyfelől a formailag oly találékony és változatos modern festőművészet nemzetközi centrumára — ahol Gráber Margit a két világháború között éveket töltött —, másfelől arra a hazai közvetlen környezetre, amely festői mondanivalóját realitásával, és e realitáshoz fűző bensőséges kapcsolataival ma is legfőképpen ihleti. Igaz, ha közelebbről kívánjuk vizsgálni Gráber Margit művészetének kialakító összetevőit, akkor nemcsak századunk magyar valóságának megváltozására kell figyelmeztetnünk, és e strukturális változás közvetlenül avagy áttételesen jelentkező hatására, hanem — szinte jelképszerűen — az említett két város nevén kívül másokat is meg kell említenünk. Elsősorban természetesen Budapestet, ahol Gráber Margit egykor művésznövendékként dolgozni kezdett, s ahol miután kiállítási sikereit aratta (ez most a tizenkettedik kiállítása), immár másfél évtizede a Dési Huber-kör egyik festő-tanáraként vezeti sok sikerrel a fiatal növendékeket. Továbbá meg kell emlékeznünk a századunk magyar festészetében oly jelentős szerepet játszott Nagybányáról, amelynek művésztelepén valamikor Gráber Margit három nyarat is töltött. És még több okkal ki kell egészítenünk a városlistát Kecskeméttel, amelynek művésztelepén Gráber Margit ifjú lelkesedéssel dolgozott egykori mestere, Iványi Grünwald Béla vezetése mellett és későbbi férje, Perlott Csaba Vilmos oldalán, . kiállításon könnyen nyomon "n követhetők a különböző hatások és keresések eredményeként az egymásra következő évek, évtizedek során létrejött stílusváltozások. Nem is nehéz ezek alapján periódusokra szabdalni Gráber Margit felfelé ívelő művészi pályáját. Ám a nézőt inkább a kiállítás egysége ragadja magával. Miben rejlik ez az egység? Úgy véljük, mindenekelőtt a művész őszinteségében, amely áttüzesíti a formákat, lírájában, amely nemcsak a művész és az ábrázolt alany vagy tárgy közti közvetlen kapcsolatot teremtette meg, hanem újra és újra létrehozza a festmény és nézője közöttit is. Ennek a lírának, ennek az őszinteségnek az ereje nagyobb, mint életpályája bármely időszakában előtérbe nyomult, vezérlővé vált akármelyik stíluselemé, vagy stílusirányzaté. Így azután a kiállítás nézője szemében nem az a fontos, hogy például a Nagybányai cigánylányt 1925-ben vastag kontúrokkal, s holmi gauguini dekorativitás vágyával festette a művésznő, 1945-ben pedig, Anyám című képén viszont uralkodnak az erős folthatások és ellentétek. Hanem jóval fontosabb minden formai megoldásnál az a körülmény, hogy mindkét festményt a modell egyéniségének és a világban elfoglalt helyének kifejezése jellemzi, valamint a művész és a modell közötti érzelem meghittsége, közvetlensége. Ugyanez csodálkoztatja el a nézőt például a Pirosruhás lány (1962) harmonikus portréján a szépség kibontakoztatásával, míg az emberábrázolás szuggesztív erejét szinte már tragikus magasságba emeli a Kegyetlen öregség (1962) festményével kifejezett reménytelen magány. A hiteles és meggyőző portrék sorából kiemelkedik az irodalomtörténetileg is rendkívül becses, 1927-ben, Párizsban festett József Attila-portré. A huszonkét éves fiatal költőben a festmény a gyerekembert láttatja, azt a benyomásokra érzékeny, nyílt arcú „fiút”, aki a Párizsi anzikszon írta. Az Eiffel-torony éjjel eldől bebúvik paplanos ködökbe ... Ezt a korabeli, József Attila látta Párizst Gráber Margit a kiállításon krétarajzával (Szajnapart, 1926) és lendületes, kékbarna harmóniájú olajfestményével (Pont Neuf, 1927) is felidézi. Egyébként a rokonszenves tárgyilagosságtól a költői egyszerűséggel vagy akár a tragikummal való teljes együttérzésig nemcsak a portrék, az arckép tanulmányok bemutatása, s az emberábrázolás ereje vezeti el a kiállítás nézőit. A művésznő ugyanilyen érzelmi skálát tud érzékeltetni akár tájképeivel, akár szobabensőivel, akár csendéleteivel. Ez utóbbiak közül virágcsendéletei mutatják leginkább művészete formai-tartalmi változatosságának gazdagságát. Ezt a gazdagságot még csak növeli a legutóbbi években az olajfestmények mellett szaporodó pasztellrajzok, pasztell és szénkombinációk fehéren hagyott háttérből kiboruló sokszínűsége, mely egyként képes kifejezni a jókedv elegáns könnyedségét és az izgatott lelkiállapot látomásait. „Nagybányától Párizson keresztül Szentendréig végigfestettem az életemet” — mondta egyszer Gráber Margit. S magyarázatként hozzáfűzte: „Egy élményt csak egyszer festek meg. Ha a hasonló témát sokszor is festem, csak azért történt ez, mert nem oldom meg könnyen a feladatomat.” Feladatról szólt társadalmi felelősségérzettel. A művészetet nem tekintette soha, nem tekinti játéknak. Humanista felelősségérzete rányomja bélyegét erre a szép, egyszerre felemelő s megnyugtató kiállításra. Az Ernst Múzeum érdekes válogatásban, s a legújabb teljesen kiérlelt művek bő választékával mutatja meg az évtizedek folyamán igazi mesterré nőtt érzékeny művészasszony alkotó útjának minden időszakában érdekes, értékes életművét. Murányi-Kovács Endre Látszatra az úgynevezett örök emberi gyarlóságokról beszél ez a film, érzelmes tűnődéssel, és egy-egy keményebb szóval arról, hogy az emberek mennyire hajlamosak a képmutatásra és a hazugságra: a férj becsapja hitvesét, a feleség hűtlen lesz urához; a beosztott lakájkodik a főnöke előtt, a főnök kihasználja vagy megalázza beosztottjait; gyermekeiket igazmondásra nevelik a felnőttek, s ők maguk csalnak, hazudoznak. Bizony furcsa dolgok derülnének ki, ha egy szép napon megjelenne köztünk a varázsló, akinek pillantására mindenki annak a tulajdonságnak a színét öltené fel, ami lényege: a tolvajok elszürkülnének, a féltékenyek és az irigyek sárgává sápadnának, a csalók msha borulnának De hát nemcsak erről szól a film. Alkotói — bár erősen kötődnek a meséhez, a romantikához — érezték azt is, hogy művet, mait, érdekeset ebben az okítókorhozó felfogásban semmiképpen sem teremthetnének: ahhoz, hogy érdemesek legyenek a nézők figyelmére, valami konkrét jelentéssel is meg kell tölteniük azt a néhány örök és általános erkölcsi parancsolatot, valamiképpen sejtetniük kell, hogy nem csupán régi tanítások szentimentális elismerésének s újjástilizálásának az ingere mozgatta őket, hanem másfajta törekvés is Valóban, ha figyelmesebben nézzük ezt a filmet, megleljük benne az aktualitás elemeit is. Jóllehet az alkotók mindent meg- isznak azért, hogy a varázsló macskájának leleplező tekintetétől felbolydult városka társadalmának körvonalai elmosódjanak, az egyes jelenetek komponálási elveiben, a feszültség fokozásának, vibráltatásának mikéntjében s az általuk keltett képzettársításokban földereng valami a korból. Látszik, érződik, hogy ami oly időtlennek tetszik, az igen nagy részben az átmeneti társadalom éles ellentmondásainak érzelmi, etikai visszahatása: a jóságot, szereteted igazmondást azzal a polémikus hangsúllyal vetik fel, olyan pátosszal, amely valami meghatározott, történetileg létező ellen is irányul.A bűvös macskát védő kis harmadikosok, és a macska életére törő „gonoszok” összeütközésében sok ilyen megérzés lappang. A gyerekek tiltakozó akcióit, elvonulását, demonstrációját is a konkrét, történelmi feszültség érzékelése avatja megragadóan jelképessé, drámaivá.) De hát összeférhet-e a romantikus, homályos erkölcsi tanítás s a túlságosan is elvont ábrázolás egy adott társadalom ugyancsak körülhatárolt jelenségeinek bírálatával? Ha csak a felületet, a pillanatnyi hatást néznénk, nem látnánk különösebb ütközést ebben a filmben. Alkotói — Vojtech Jasny, a rendező, Jaroslav Kucera, az operatőr — jó ízlésű művészek, van érzékük ahhoz, hogy miként lehet a különnemű dolgokat a stáussal összefogni. Azt a kiszűrő, elszegényítő folyamatot, amelynek eredményeként már csak utalások és célzások érzékeltetik, hogy milyen társadalomban zajlik a történet, a cseh városka ábrázolásának tárgyi hűségével is ellensúlyozzák. A helyszín — a meghitt hangulatú, emberi léptékű ódon tér, az öreg torony, a régi, oromzatos tetők, s a környező természet, a halmokkal, fenyvesekkel — megannyi alkalmat kínál, hogy a város ne csak háttér legyen, hanem tónusadó, hangulatteremtő ihletője is az alkotásnak. A típusok köre, amelyeket bemutatnak, túlságosan is szűk ahhoz, hogy a téma természetének megfelelően, afféle keresztmetszetet adjon. De magukat a típusokat — a bölcs, huncutkás toronyőrt (Jan Werich játssza), a léha iskolaigazgatót, a gyáva pedellust stb. — életre kelti a jó alakítás. Valami sajátos helyi szín, talán még azt is mondhatnánk: helyi humor is érvényesül ilyenkor, s keveredik hozzá ahhoz, ami itt mesésen romantikus és általános. A szatirikus és lírai elemek egyensúlya azonban így is meglehetősen ingatag, gyakran csak külsődleges. A filmben érzik, hogy alkotói többet gondoltak, mint amennyit valóban észrevettek, s kevesebbnek jártak a végére, mint amennyit sejtetni kívánnak. S ez nem válik a film előnyére. Nem érezhetjük például igazán drámainak és mélynek a gonoszok és a szerelmesek kontrasztos táncait, ezeket a különben jól kivitelezett látomásokat, ha nem látjuk eléggé, mi is a gonoszság tartalma tulajdonképpen, s ha azt, ami szemben áll vele, csak az elvont, homályos szeretni tudás eszménye jelzi. S nem oldódhatunk fel igazán a lírában — a bájos Emilie Vasaryová és az öreg varázsló játékában — sem, ha ezt a feloldást, pátoszos nosztalgiát egyúttal végső célként s a bajok, problémák orvoslásaként is ajánlják nekünk Sok valóságelem van ezekben a jelenetekben. Kritikai erejűvé az ilyenfajta motívumok azonban csak azáltal válhatnak, ha valaki — világnézetileg is igényes művész — felbontja, elemzi, s aztán (elválasztva az igazságot a féligazságtól), újraalkotja őket, s így épít a formát, ötletet, mesét. A dogmatizmus és jelenségek nemcsak a társadalomtudósokat foglalkoztatják tartósan. Témái s tárgyai maradnak a szocialista művészetnek is. Ez a film egyike azoknak a színvonalas kísérleteknek, amelyek jó tanulsággal szolgálhatnak itt. Erényeivel és tévedéseivel segít megérteni, milyen oldalról közelíthetők meg ezek a kérdések a művészetben, az egyszerűsítés legkisebb s a lényeglátás, a tartalmas hatás legnagyobb esélyével. Héra Zoltán Amikor jön a macska Csehszlovák film Munkácsy-emlékest Munkácsy Mihály születésének 120. évfordulója tiszteletére kedden a Benczúr utcai Postás Művelődési Ház dísztermében emlékestet rendezett a VI. kerületi Tanács népművelési osztálya, a Hazafias Népfront VI. kerületi bizottsága és a Képzőművészeti Főiskola. Az ünnepségen dr. Végvári Lajos művészettörténész, a Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető tanára tartott vetített képes előadást a XIX. századi magyar piktúra kimagasló alakjáról. Az előadást követő hangversenyen Hernádi Lajos Kossuth-díjas zongoraművész Muszorgszkij Egy kiállítás képei című szerzeményét adta elő. ELŐKÉSZÜLETEK A MADÁCH-CENTENÁRIUM ÜNNEPSÉGEIRE Sajtótájékoztató a Magyar Sajtó Házában Kedden a Magyar Sajtó Házában Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a Madách Imre-évforduló megrendezésére alakult Nógrád megyei bizottság elnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit az ünnepségek előkészületeiről és programjáról. Október 4-ét, Madách Imre halálának századik évfordulóját a Béke-világtanács besorolta azok közé, amelyeket az egész világon megünneplésre javasol. Nógrád megyében a múlt év őszén megalakult a Madách Emlékbizottság, s kidolgozta az ünnepségek tervét. Néhány héttel ezelőtt alakult meg az országos emlékbizottság is, amelynek tagjai Sőtér István, Darvas József, Komlós Aladár, Géczi János, a Nógrád megyei Tanács vb-elnökhelyettese. A bizottság titkára Rátkai Ferenc, a Művelődésügyi Minisztérium irodalmi főosztályának vezetője. Az országos megemlékezés nagyrészt Nógrád megyében zajlik majd le. A csesztvei Madáchkúriát rendbe hozzák, három szobáját emlékmúzeummá alakítják át. A múzeum gondozójává Madách Alizt, Madách Imre fivérének unokáját nevezték ki. A csesztvei parkban Madáchszobrot állítanak fel. Elkészítésére Vigh Tamás szobrászművész kapott megbízást. Madách-plakett is készül. A Nógrád megyei Tanács Madách-díjat alapított és a plakettet évente egy kiváló, Nógrád megyei származású művésznek ítélik oda. Madách-bélyeget is adnak ki az évfordulóra. Az ünnepségek a Nógrád megyei művelődési otthonokban, elsősorban Csesztvén már márciusban megkezdődnek. Könyvkiállításokat, megemlékezéseket, vitákat, ifjúsági ünnepségeket, úttörőszemléket, Madách életét bemutató vándorkiállításokat, szellemi vetélkedőket tartanak, és a tervek szerint Salgótarjánban az Acélárugyár művelődési otthonában előadják Madách A civilizátor című művét is. Szerepel a tervek között Az ember tragédiája balassagyarmati szabadtéri bemutatója a Nemzeti Színház előadásában. Az IBUSZ Madách-emléktúrákat szervez hazai és külföldi részvevőknek Balassagyarmatra, Csesztvére és esetleg más Nógrád megyei falvakba. Október 3-án és 4-én Nógrád megyében irodalomtörténeti vándorgyűlést rendeznek, témája: Madách és Az ember tragédiája. Az irodalomtörténeti vándorgyűlésre Az ember tragédiája külföldi fordítóit is meghívják. A művet több mint 20 nyelvre fordították le és jelenleg is kiváló költők dolgoznak új fordításokon, a többi között a Szovjetunióban és Finnországban. Csehszlovákiában is emlékünnepséget rendeznek Alsósztregován, Madách Imre szülőhelyén. A magyarországi és a csehszlovákiai ünnepségeken kölcsönösen küldöttségek vesznek részt. A Gábor Andor-sorozat új kötete Igen, kollégáim! címmel a napokban jelenik meg a Szépirodalmi Könyvkiadó Gábor Andor-sorozatának új kötete. A kiváló író és újságíró publicisztikai munkássága a korábbi kötetekben már csaknem teljes egészében napvilágot látott. A most kiadásra kerülő munka Gábor Andor 1942 és 1949 között írt cikkeit tartalmazza, amelyek a fasizmus ellen és a demokrácia megteremtéséért vívott következetes harc kortörténeti érdekességű pillanatképei. Külön figyelmet érdemelnek az irodalomtörténeti vonatkozású írások, amelyek a korszak irodalmi életének jelenségeit boncolják. Rövidesen eljut az olvasókhoz a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában Gárdos Mariska Kukoricán térdepelve című műve, a szerző emlékiratainak második kötete. A Szállj gondolat című első kötet, amely rövid idő alatt két kiadásban jelent meg, az első világháború kitöréséig adott hű képet a korról, és az írónak, munkásmozgalmunk nevezetes alakjának életéről. A második kötet a felszabadulás utáni évekig kíséri nyomon az eseményeket, és századunk történelmi sorsfordulóit az egyéni életút fordulataiban mutatja meg. Angol egyetemi tanárok a baranyai állami gazdaságokban A Kulturális Kapcsolatok Intézetének vendégeiként hazánkban tartózkodó dr. J. B. Sykes és dr. J. E. Duckworth, a londoni egyetem — a híres Wye College — mezőgazdasági fakultásának tanárai hétfőn és kedden felkeresték Baranya megyét Az angol egyetemi tanárok, akik főleg a magyar mezőgazdasági nagyüzemek vezetését, szervezeti felépítését és gazdálkodását, valamint állattenyésztésének eredményeit tanulmányozzák, ellátogattak a 27 000 holdas sátorhely-bólyi és a 8000 holdas bikali állami gazdaságba. További magyarországi tartózkodásuk folyamán felkeresik a Földművelésügyi Minisztérium üzemszervezési kutatóintézetét, a Tudományos Akadémia mezőgazdasági kutatóintézetét, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet és megtekintik a Mezőgazdasági Múzeumot.