Népszabadság, 1969. december (27. évfolyam, 280-303. szám)

1969-12-03 / 281. szám

3 A MPSMBKBSM kérdez -az illetékesek válaszolnak Miért drága és miért kevés a hagyma? Az utóbbi hetekben sok olva­sónk érdeklődött: miért kevés és miért drága a hagyma? Milyen ellátásra számíthatunk hagy­mából? A kérdésekre Kiss Ist­ván, a Zöldség-Gyümölcs Ke­reskedelmi Egyesülés osztályveze­tője a következő felvilágosítást adta: — Jogos az olvasók kérdése, hiszen az utóbbi tíz esztendőben még sohasem fordult elő ősszel, hogy a hagyma szabadpiaci ára meghaladja a kilónkénti tíz forin­tot. Bár a budapesti Zöldért a boltjaiba naponta 3—4 vagon hagymát szállított, az üzleteik­ből mégis gyorsan eltűnt ez a termék. Pedig ilyenkor, ősz­szel más években napi 3—4 va­gon hagymával ki lehetett elégí­teni a keresletet. Csakhogy a múlt években jóval nagyobb volt a­­hagymából a­ szabadpiaci felhoza­tal. Ezért történt, hogy a ki­szállított hagymát most már a déli órákra elkapkodták és a 4-1­ 5 forintos Zöldért-árakkal szemben a szabadpiacon 10 forintos hagy­maárak alakultak ki. Ugyanis a boltokba szállított hagymának egy részét feltételezhetően viszont­eladók vásárolták meg. Hogyan alakult ki ez a kedve­zőtlen helyzet? Az idén a MÉK-ek 12 540 kát. hold hagyma termelé­sére kötöttek szerződést. Tehát 90 mázsás átlagtermés esetén 11300 vagon hagyma felvásárlásával számolhattunk. Júliusban azon­ban már látszott, hogy hagymá­ból kevesebb terem,­ a betakarí­tás időszakában pedig gomba­­betegségek (szártőrothadás, üs­­tökfertőzés, peronoszpóra) tá­madták meg a hagymát, s ez kü­lönösen nagy méreteket öltött a legnagyobb hagymatermelő vidé­keken, Csongrádban és Békésben. Ekkor ismét felmértük a várható termés mennyiségét. Kiderült, hogy már csak hétezer vagon vöröshagyma felvásárlása való­színűsíthető. A gondot fokozta, hogy a gombabetegségek követ­keztében a felvásárolt hagyma mi­nősége is gyenge. Mindez aztán a piacon is éreztette hatását. De nemcsak a belföldi piacokra ju­tott kevés hagyma, hanem a fel­dolgozóiparnak is kevesebb árut tudtunk szállítani és a nyers és szárított hagyma exportkötele­zettségeket sem lehetett teljesí­teni. November 5-én a Miniszterta­nács megtárgyalta a lakosság téli zöldség- és gyümöl­cselló­tásának helyzetét. Ezen az ülésen ismer­tettük a vöröshagyma-termelés, -felvásárlás, -értékesítés idei prob­lémáit, melynek nyomán a Mi­nisztertanács elrendelte a nyers vöröshagyma exportjának a leál­lítását,­ a vöröshagyma-szárítmány exportjának és a belföldi ipari feldolgozásának a korlátozását, és lehetővé tette, hogy külföldről hozzunk be jelentékeny mennyi­séget. " A Minisztertanács határozata után intézkedtünk, hogy a MÉK-ek és a budapesti Zöldért Vállalat tulajdonában levő nyers és szárí­tott hagymakészletekből elsősor­ban a belföldi ellátást kell biztosí­tani. Ezenkívül a biztonságos ellá­táshoz még mintegy 600 vagon hagyma importját is szükségesnek tartottuk, s ebből az idei őszön 400 vagonnal már be is hozunk az or­szágba. Hollandiából már beérke­zett az első 50 vagonos szállít­mány. Mindezek eredményeként most már háromszor annyi, na­ponta 12—14 vagon hagymát szál­lítanak ki a fővárosi Zöldért-üzle­­tekbe. Lehetővé vált Budapesten megfelelő tartalékképzés is: a bu­dapesti Zöldért 256 vagon hagy­mát tárol, s vidéken is mintegy 1500 vagon tagvállalataink hagy­makészlete. A folyamatos áruszállítás ered­ménye: az áruvásárlási láz lehig­gadt, s lehetővé vált, hogy a vö­röshagyma szabadpiaci ára csök­kenjen. Tegnap a Zöldért üzletei­ben a hagyma kilónkénti ára 5 fo­rint, a szabadpiacon pedig 7,8 fo­rint. A Bosnyák téri nagybani piacon is csökkennek az árak, las­san előkerülnek a termelőknél még meglevő készletek. A meglevő készletek és az im­portra tett intézkedések alapján ígérhetjük: vöröshagymából folya­matos lesz az ellátás. NÉPSZABADSÁG 1969. december 3. szerda OBS/,Afi­.YI LK­SI BIZOTTSÁGOK I LIM­­I A htetfrót­i­lnt­i és bvlücjpji hatásthjv**t ivrw'zvivct€*/• nitHjtttrejijssitMstt • Az országgyűlés honvédelmi bi­zottsága kedd délelőtt a Parla­­mentben tartott ülésén megtár­gyalta a hatáskörébe tartozó két tárca — a Honvédelmi Miniszté­rium és a Belügyminisztérium — 1970. évi költségvetését. Az ülé­sen részt vett Vass István­né, az országgyűlés alelnöke és Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a ma­gyar néphadsereg vezérkari fő­nöke. Az ülést Róka Mihály ve­zérőrnagy, a bizottság titkára nyi­totta meg, majd a honvédelmi tárca jövő évi költségvetését Szűcs László vezérőrnagy, minisz­terhelyettes, a Belügyminiszté­rium 1970. évi költségvetési elő­irányzatait pedig dr. Lantos Jó­zsef rendőr ezredes, a Belügymi­nisztérium főcsoportfőnöke ismer­tette. A tájékoztatók után a bizottság a két tárca jövő évi költségvetési tervezetét megvitatta. A­ vitában­­ részt vevő Vass Istvánné, Csémi­­ Károly, valamint a bizottság tag­­­­jai, Antalfia Jenő, Bánóczi Gyula,­­ Halasi lajosné, Nagy Richárd,­­ Oláh Pál és Úszta Gyula képvi­­­­s­elők hangoztatták: a két minisz­térium részére biztosított 1970. évi költségvetési keretek össz­hangban állnak a két tárca előtt álló feladatokkal, biztosítják a felügyeletük alá tartozó szervek zavartalan működését, több vo­natkozásban jelentékeny fejlesz­tést tesznek lehetővé. Mindezek alapján az ország­­gyűlés honvédelmi bizottsága — meghallgatva az érdekelt állami szervek képviselőinek vélemé­nyét — a Honvédelmi Miniszté­rium, illetve a Belügyminiszté­rium 1970. évi költségvetési ter­vezetét elfogadta, s úgy határo­zott, hogy az országgyűlés legkö­zelebbi ülésszakának is elfoga­dásra fogja javasolni a tartást. Nagy Antal véleménye szerint a sertés-, illetve a szarvas­marha-állomány növelését férő­helyproblémák gátolják; az épí­tőipar nem szívesen vállalkozik az istállók, ólak építésére. Tűz Ferenc felszólalása után Dégen Imre államtitkár, az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnöke az Országos Vízügyi Hivatal gazdál­kodásáról, terveiről tartott tájé­koztatót. Egyebek között el­mondotta, hogy az elmúlt évek­ben lényegesen megváltozott a vízgazdálkodás feladatainak sor­rendje, s főként az ipar vízellá­tásának, a szennyvíz elvezetésé­nek megoldására összpontosítják erőiket. A jövő esztendei költség­vetés az eddiginél magasabb ösz­­szegeket biztosít a vízgazdálko­dás céljaira. 1970 végéig az öntö­zött mezőgazdasági terület nagy­sága például eléri a 410—450 ezer hektárt. Befejezik a Mátra-vidéki regionális vízmű második ütemét és felépítik a dél-budai ipari víz­művet. Megépül a hartai öntöző­fürt, a békési duzzasztó, rendezik a Fekete-vizet, a Marcalt és a Velencei-tó partját. A beszámol­­ót követő vitában kifejtette vé­leményét dr. Raskay Tóth Berta­lan, Kiss Pál, dr. Molnár Béla és Szemerits Ferenc­né országgyűlési képviselő. A mezőgazdasági bizottság mind a MÉM, mind az Országos Vízügyi Hivatal jövő esztendei költségvetését elfogadta. Az ülés Bencsik István zárszavával ért véget. Vitát 43 Sflí'Sz//43 Sti43 S4Sfj­í, i h­mí/i/i Ivh4*Jósótjvkr­ól Ugyancsak kedden, a Parla­ment Gobelin-termében, Bencsik István elnökletével ülést tartott az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A tanácskozáson részt vett dr. Beresztóczy Miklós, az­ országgyűlés alelnöke és dr. Ga­­ramvölgyi Károly, a pénzügymi-­­ niszter első helyettese. Mezőgazdaságunk idei gazdál- l kodásáról, jövő évi terveiről dr.­­ Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tájékoz­tatta a képviselőket. Egyebek kö­zött elmondotta, hogy 1969 az első­ olyan esztendő, amikor a mező­­gazdaság fejlődése gyorsabb üte­mű volt az iparénál. A termelés összértéke várhatóan 6 százalék­kal haladja meg az elmúlt évit. Az eredmények ellenére sem si­került azonban nagyobb mérték­ben növelni a szarvasmarha-, illetve a sertésál­­rományt. Mateovics József felszólalásá­ban a háztáji sertéstartás lehető­ségeit elemezte. Lakatos András a mezőgazdasági üzemek gépelhl-­j­tási gondjairól szólt. Dr. Molnár Béla egyebek közt arról beszélt,­­ hogy a mezőgazdasági áruszállí-­­ tás fejlesztése égetően időszerű­­ feladat. Az idén nemegyszer elő- s fordult, hogy a szállítások terv-­­ szerűtlensége miatt az országo­s egyik részében hiánycikk volt valamilyen gyümölcs, míg valahol­­ másutt szinte eladhatatlan he­­­­gyek halmozódtak belőle. Vancsa Jenő a Fejér megyei mezőgazda- s sági munkaerőhelyzetről szólt.­­ Gajdos János hangsúlyozta: a­­ sertés- és szarvasmarha-állomány­­ növelésére elsősorban olyan in­­­­tézkedésekre van szükség, ame­­­­lyek kifizetődővé teszik az állat- Személygépkocsi ellenében műbőr Chemolimpex és a Graboplast üzletkötése a Fiat-, a Volkswagen- és a Ford-gyorrral A nyugati autóbehozatal ellen­tétele nagyrészt műbőr. Fiat, Volkswagen és Ford személygép­kocsikért a „Graboplast”, a Győ­ri Pamutszövő és Műbőrgyár ter­mékeit exportáljuk. Az 1970. évi üzletkötésekről Virág Miklóstól, a Chemolimpex igazgatóhelyette­sétől kértünk tájékoztatást, aki egyik kezdeményezője volt a kül­földi­­ cégekkel való tárgyalások­nak, megállapodásoknak. — Nemrégen írtuk alá Torinó­ban azt a megállapodást, melynek értelmében 1970-ben egymillió dollár értékű műbőrt szállítunk a világ egyik legnagyobb autókon­szernjének, az olasz Fiat Művek­nek. A szállítás nagyságának ér­zékeltetéséhez elég csupán any­­nyit mondani, hogy ez a műbőr­­mennyiség 300 ezer személygép­kocsi kárpitozásához elegendő. Az a tény, hogy az 1968. évi első 300 ezer dolláros vásárlás után több mint háromszoros ér­tékben rendelt 1970-re a Fiat Művek, már önmagában is jelzi, hogy a külföldi partner elégedett a magyar szállítmányokkal. De túl ezen, mind az igen szigorú la­boratóriumi vizsgálatokat végző szakemberek, mind a feldolgozó üzem vezetői, a legnagyobb elis­meréssel nyilatkoztak a termék minőségéről, s kifejezték azt a re­ményüket, hogy a most kialakult kapcsolat csupán kezdeti lépés a még jelentősebb együttműködés­hez. A magyar gyár is csak a leg­jobbakat mondhatja erről az üz­leti kapcsolatról, hozzátéve, hogy a Fiat Művek szigorú minőségi követelményeivel, a pontos szállí­tás iránti igényeivel a műszaki fejlesztés meggyorsítására, a vál­tozó szükségletek rugalmas köve­tésére készteti őket, s ez tesz lehetővé, hogy helyt tudjanak áll­ni a világpiaci versenyben. A másik nagy külföldi partner az NSZK-beli Volkswagen Wer­­ke, csaknem százmillió forint ér­tékű műbőrt rendelt 1970-re a győri gyártól, megháromszoroz­va ezzel az 1909-ben első ízben rendelt mennyiséget. A nyugat­német autógyár vezetői is a leg­teljesebb elégedettség hangján beszélnek a műbőrszállítmányok minőségéről, hangsúlyozva, hogy a magyar „Graboplast"-gyár ter­méke teljesen egyenrangú a leg­jobb európai műbőrgyártmányok­kal. Végül megemlítem legutóbbi tárgyalásainkat az angol Ford­­céggel is, amely mintegy 15 mil­lió forint értékű szállításra tart igényt, ugyancsak kilátásba he­lyezve a további bővülő együtt­működést. Mindez igazolja annak az egy­­milliárd forintos beruházási prog­ramnak a megalapozottságát, amelynek révén a gyár termelési kapacitása 1975-ig több mint 50 százalékkal növekszik. A meny­­nyiségi fejlődéssel párhuzamosan a gyár egy sor további választék­­bővítési, minőségi problémát old­­ meg és biztosítja a kiegyensúlyo­zott, folyamatos szállítást. Ebből ma már egyetlen nagy autógyár sem enged, ragaszkodik az egyen­lő havi ütemezéshez, s az egyik­­ hónapban le nem szállított meny­­­­nyiséget már nem lehet pótolni­­ a következő hónapokban. Megol­­­­dásra váró feladat még az eddi­­­­ginél szélesebb műbőrök gyártá-­­­sa, s tovább kell folytatni a kü­­l­­önböző légáteresztő és habos műbőrök fejlesztését is. Mindez , hozzátartozik a nagy teljesítmé­nyekre képes győri gyár fejlesz­­­­tési terveihez. Ezek az erőfeszítések akkor té­rülhetnek meg teljes mértékben, ha a szocialista országok autógyá­ri­jaival is bővítjük az együtt­mű-­­ ködést. Erre annál is inkább tö­­­­­ekednünk kell, mert fennáll az­­ a veszély, hogy más szocialista­­ és kapitalista országok kiszoríta­­­­nak ezekről a piacokról, ahol a­­ személygépkocsi-gyártás éppen­­ most kap nagy lendületet. ‘ S. E. 111 ezer vendég, 1 millió 226 ezer éjszaka MILYEN SZEZON VOLT? ,4.? idei balatoni vendégforgalom adataiból (Tudósítónktól.) Veszprém megye Tanácsa Idegenforgalmi Hivatala elkészí­tette értékelését az idei nyári ba­latoni vendégforgalomról. Esze­­­­rint a Balaton északi partjára ér­­­­kezett turisták — a tartósan üdü­­­­lők és az átutazók — átlagban­­ 5,9 vendégnapot töltöttek a kem-­­­pingekben, hotelekben és a ma­­­­gánházaknál. Lényegesen nőtt a belföldi turisták száma, kivált­képpen a hétvégeken, ami elsősor­ban a szabad szombatoknak, a csökkentett munkaidőnek tulajdo­nítható. Megnőtt az érdeklődés a fizetővendég-szolgálat iránt. Ezt jól szemlélteti a következő adat: amíg 1908 nyarán a főidényben a két parton 104 ezer vendég 1 mil­­­­lió 96 ezer éjszakát töltött el ma­­­­gánházaknál, addig 1989-ben a vendégek száma 114 ezer volt, a­­ vendégéjszakáké pedig 1 millió 226 ezen A tavalyihoz képest javult a ke­reskedelmi ellátás. Jól beváltak a grillsütők, az Utasellátó Vállalat automatái, a Halászati Vállalat halsütői, az állami gazdaságok bő­vítették az árukínálatot, a Bala­­ton-parti termelőszövetkezetek fő­ként a zöldség- és gyümölcsellá­­tást javították utcai árusítóhe­lyeik, mozgóboltjaik segítségével Kevés volt viszont — csakúgy, mint tavaly és a korábbi években — az olcsó étterem,­­önkiszolgáló büfék, szerényebb kifőzések.) Az ellenőrzés több helyen visszatet­sző árpolitikát tapasztalt: bizo­nyos éttermekben vonakodva fo­gadták azokat a vendégcsoporto­kat, amelyek ital nélküli menüket rendel­tel. A szállodák, vendéglátó helyek száma örvendetesen gyarapodott; ezt megelégedéssel nyugtázták a Balaton-part „törzsvendégei”. Két újabb, nagy nemzetközi vendég­­forgalmat lebonyolító szálló nyílt meg az idén: a balatonalmádi Auróra és a füredi Marina, s mindkettő eredményesen zárta a szezont. Új kisvendéglők, étter­mek is nyíltak, például a csopaki Malom csárda, a vonyarcvashegyi Helikon taverna, a felsőörsi Vén oroszlán, amelyek rövid idő alatt népszerűvé váltak. Nagy forgal­mat bonyolított le a tapolcai és a sümegi turistaszálló, s az 50 férő­helyes nagyvázsonyi kastélyszálló. Emelkedett a kulturális rendez­vények színvonala és látogatottsá­ga. A hangversenyeknek, kiállítá­soknak a tavalyinál mintegy 7 százalékkal több látogatójuk volt. Közkedveltek — főleg a külföldi vendégek körében — a népművé­szeti kiállítások és bemutatók. Ezeknek számát a jövőben gyara­­pítani­ szeretnék. A jövő szezon iránt máris igen nagy az érdeklődés, Veszprém megye Tanácsa Idegenforgalmi Hivatalának külföldi partnerei — NDK-beli, csehszlovák, szovjet, lengyel, osztrák, nyugatnémet uta­zási irodák és cégek — árajánla­tokat kérnek, meghosszabbítják, megújítják a korábbi szerződése­ket, újabb üdülőházakat, kempin- Értesítjük kedves vevőinket, hogy a sörgyári 0.65 literes palackokat 1969. DECEMBER 31-IG, a 0.45 literes palackokat pedig 1970. JAN­UÁR 31-IG váltjuk vissza, betétdíj ellenében Mivel ezeket a palackokat kivonjuk a forgalomból, a jelzett határidőn túl nem áll módunkban visszaváltani. MAGYAR ORSZÁGOS SÖRIPARI VÁLLALAT

Next