Népszabadság, 1969. december (27. évfolyam, 280-303. szám)

1969-12-03 / 281. szám

6 NÉPSZABADSÁG 1969. december 3. szerda TESTVÉRI KÖZÖSSÉGBEN VÉRTES­­ I­M­RE KÁ­RPÁT-U­KRAJN­AI CIKKSO­ROZAT A 2. Egy kérdés példamutató megoldása Kárpát-Ukrajna soknemzetisé­­gű terület. Lakosságának 75 százaléka ukrán, de sok orosz, szlovák, cseh, román,­ német is él itt. És több mint 160 ezer a ma­gyarság létszáma. A nemzetisé­gek száma az utóbbi évtizedben növekedett is. Nemcsak amiatt, mert következetesen meggátolnak minden beolvasztási törekvést, hanem azért is, mert — ha nem is jelentős számban — a terüle­ten mindig újabb és újabb nem­zetiségek képviselői jelennek meg. Már említettem, hogy az ungvári egyetemen 29 nemzetiség fiatalja tanul. Az aknaszlatinai sóbányában például elmondották, hogy a községet 14 nemzetiség lakja. A nagy létszámú magyar, ukrán, román lakosság mellett találhatók itt észtek, bolgárok, sőt tatárok is. Ünnepi szónoklat három nyelven A nemzetiségek helyzetéről, problémáiról sokat beszélgettünk Kárpát-Ukrajnában hivatalos he­lyeken is, baráti körben is. Min­denki szívesen és készségesen válaszolt kérdéseimre. A técsői járási pártbizottság titkára, Va­­szilij Vrszta elvtárs is sok min­dent elmondott a járásban élő nemzetiségek helyzetéről. A járás 140 ezer lakosából 100 ezer ukrán és 10 ezer a magyar. De élnek a járásban viszonylag nagy szám­ban, románok és németek is. Jel­lemző, hogy a felszabadulási ün­nepségen a szónokok három nyel­ven, közte magyarul is felszó­laltak. — A nacionalizmus, elleni har­cot a pártbizottság rendkívül fon­tos feladatának tartja. Már csak azért is, mert a nacionalizmus nem termelődik önmagától, az mindig valaminek­ a reakciója. Ezért mindent elkövetünk, hogy nemzetiségeink mindig érezzék a segítséget gazdasági, politikai, kulturális fejlődésükhöz, sőt to­vább megyek, közösen becsüljük az ő történelmi múltjukat is. A beszélgetés végén Vrszta elvtárs Técső központjának két szobrát is megmutatta. Az egyik Kossuth Lajosé, a község leg­szebb parkjában, gondozott kör­nyezetben. A másik Stepan Vaj­dának, a járás szülöttének a szob­ra. Vajda elvtárs a Szovjetunió hőse, a fasizmus elleni harcban esett el. A két szobrot alig né­hány méter választja el egymás­tól. Sokfelé járva tapasztaltam hogy nagy figyelmet szentelnek Kárpát-Ukrajnában a lakosság, különösen a fiatalok internacio­nalista nevelésének. Különböző társadalmi szerveket hoztak lét­re, mint például Beregszászon a Kárpátontúli terület Barátság Házát, amely egyben múzeum is: a terület forradalmi harcának történetét mutatja be. Történel­mi dokumentumok őrzik itt Kár­­pát-Ukrajna népeinek évszázados harcát az elnyomás ellen, a sza­badságért. A múzeum igazgatója, Reismann Menyhért elvtárs is a spanyol polgárháború egyik ön­kéntese volt Elmondotta, hogy évente 25—30 ezer látogató — főleg fiatal — ismerkedik meg a múzeum anyagával Hét választmányi tag — hét nemzetiség Egy hasonló jellegű szervezet munkájáról beszélt Lukács Ká­roly, az aknaszlatinai pártbizott­ság titkára is. Aknaszlatinán In­ternacionalista Klubot alapítot­tak. A klub tevékenysége főleg az iskolákra épül és tagjai rendsze­resen leveleznek a szomszédos országok fiataljaival. Beszámol­nak egymásnak munkájukról, éle­tükről és életcéljukról. Az akna­szlatinai sóbánya mellett­ műkö­dik az ifjúsági klub. A klub veze­tősége minden évben megrendezi a Népek Barátsága kulturális estet. Talán még egy példa arra, mi bizonyítja az általános szellemet a nemzetiségek megbecsülésével kapcsolatban. Ungváron találkoz­tam Antonij Kassaival, az ismert kárpát-ukrajnai festőművésszel, a területi képzőművészeti szövetség elnökével. Kassai elvtárssal sok mindenről beszélgettünk. A terü­let képzőművészetének a helyze­téről, a két ország közötti művé­szeti kapcsolatokról és természe­tesen a nemzetiségekről. Elmon­dotta, hogy a képzőművészeti szö­vetség területi választmányának hét tagja van és mindegyik más­más nemzetiségű. A beszélgetés során többször elnézést kért, hogy nem beszél tökéletesen magyarul, de — arint mondotta — az ő anyanyelve ukrán. Megkérdeztem, hogy lehet akkor a családi neve Kassai? — Édesapámnak ukrán neve volt és az állami erdészetben dol­gozott. Az Osztrák—Magyar Mo­narchiában csak úgy tarthatta meg az állását, ha ukrán nevét magyarosítja, Így maradt rám is a Kassai név. — Miért nem változtatja visz­­sza a nevét az eredetire? — A név eredetének nálunk semmi jelentősége nincs; nem a nevet, hanem mindenütt az em­bert nézik. Kárpát-Ukrajnában valóban nem szokás a nevek megváltozta­tása és különösen elukránosítása. Azt tartják rendjén, ha mindenki megtartja saját nemzetiségének megfelelő családi nevét. Még a látszatát is kerülni akarják az asszimilációs törekvéseknek. Sőt arra is ügyelnek, hogy ne csak a családi neve, hanem­ mindenkinek az eredeti keresztneve is megma­radjon. Például nem engedélye­zik, hogy az Antalból Antonij, a Lászlóból Vaszilij, az Andrásból Andrij legyen. A magyarok min­denütt és hivatalosan az eredeti család- és keresztnevüket hasz­nálják. Magyar nyelvű napilap 30000 példányban A Kárpát-Ukrajnában élő ma­gyarok megbecsült tagjai a társadalomnak. Találkoztam ma­gyar járási szovjet elnökkel, járási párttitkárral, községi tit­kárral, gyárigazgatóval, főmér­nökkel, kolhozelnökkel. A nemze­tiségi hovatartozás nem lehet akadálya semmilyen funkció be­töltésének. Ellenkezőleg, minden segítséget megkapnak a nemzeti­ségek, így a magyarok is, hogy nemzeti kultúrájukat, nemzeti nyelvüket fejlesszék. Több mint két évvel ezelőtt a „Kárpáti Igaz Szó” önálló szerkesztőséggel mű­ködő magyar nyelvű napilap lett. Az újság 30 ezer példányban jelenik meg naponta, így a területen minden magyar csa­lád magyar nyelvű napilapot is járat. Hetenként háromszor hagyja el a nyomdát a „Kár­páti Ifjúság” című ifjúsági lap. Az ungvári stúdió naponta su­gároz magyar nyelvű adást. Kiter­jedt levelezést folytat nemcsak a terület magyar dolgozóival, ha­nem — mivel adásait a szomszé­dos megyékben is jól lehet fogni — sok levelet kap Magyarország­ról is. A levelekben a magyaror­szági hallgatók a legtöbbször anyagot kérnek a Szovjetuniótól, vagy megkérik a rádió szerkesz­tőségét, segítsen kapcsolatot te­reimen­ valamelyik szovjet in­tézménnyel. Nemrégen például az Öntödei Vállalat kisvárdai vasöntödéjének Gábor Áron műszaki szocialista brigádjától kapott levelet az ung­vári rádió, amelyben azt kérték a magyar munkások: a rádió se­gítse elő a kapcsolatok megterem­tését valamelyik kárpát-ukrajnai üzem szocialista brigádjával. A rádió felkarolta a kezdeménye­zést és azóta a kisvárdaiak az ungvári gáztűzhelygyár egyik szocialista brigádjával leveleznek. Az ungvári rádió magyar nyel­vű szerkesztőjét, Egressy György elvtársat a kisvárdai Gábor Áron szocialista brigád tiszteletbeli tag­jává választotta. Az utóbbi években Ungváron nemcsak önálló rádió, hanem te­levízió is működik. Az ungvári televízió minden héten egyszer magyar nyelven is sugároz mű­sort. A magyar nyelvű adás nap­ja a hétfő. S ez nem véletlen: egész. Kárpát-Ukrajnában nagyon jól lehet fogni a budapesti tele­vízió adását. Az ungvári stúdió vezetői ezért és csak ezért tették hétfőre a magyar nyelvű adást, hogy semmiképpen se zavarják azokat, akik a budapesti televí­zió adását­­is meg akarják nézni. Vendégprofesszorok Magyarországról Nagy erőfeszítéseket tesznek mindenütt a magyar nyelv fej­lesztésére és ápolására. Az ung­vári egyetem magyar nyelvű ta­gozatán rendszeresen oktatnak meghívott előadókként a nyíregy­házi főiskola, a debreceni, a sze­gedi egyetem tanárai. A meghí­vott professzorok, oktatók rend­szerint speciális kurzusokat tartanak a magyar irodalom egy­­egy jelentősebb egyénisége, pél­dául Ady Endre, Móricz Zsig­mond, Juhász Gyula munkásságá­ról. Ez év tavaszán egy hónapot töltött Kárpát-Ukrajnában Lő­­rincza Lajos is. Az ungvári egye­tem vendégeként a magyar tago­zaton tartott előadássorozatot a mai magyar nyelvről. Lehetőséget teremtettek számára ahhoz is, hogy találkozhassék mindazokkal, akik a területen a magyar nyelv tanításával, művelésével foglal­koznak, nekik is tartott elő­adásokat, illetve konzultációkat. A magyar nyelv itteni fejlődését szolgálja az is, hogy jelenleg az ungvári egyetem négy magyar hallgatója két éven át az Eöt­vös Loránd Tudományegyetemen tanul magyar nyelv és irodalom­szakos hallgatóként. — Mindent megteszünk azért — mondották a terület vezetői —, hogy a magyar nyelv Kárpát-Uk­rajnában is lépést tartson a fej­lődéssel és megőrizze korszerűsé­gét. A magyar nemzetiség helyzetét, fejlődését, megbecsülését az is bi­zonyítja, hogy az ungvári egye­temen mind több olyan tudomá­nyos munka lát napvilágot, amely a magyar nép történetével, a ma­gyar és szovjet kapcsolatokkal, va­lamint a magyar és az ukrán nép harcainak általános tanulságaival foglalkozik. Több tucat dolgozat­ról van szó, ezért nincs arra lehe­tőség, hogy ezeknek a disszertá­cióknak akár csak a címeit is fel­soroljuk. Valamire azonban érde­mes felfigyelni. Nevezetesen arra, hogy a magyar vonatkozású disz­­szertációk készítői között nagyon sok az orosz és az ukrán nemze­tiségű aspiráns és­­ közöttük nem egy olyan vezető beosztású ember, aki fontos szerepet tölt be Kár­­pát-Ukrajna irányításában. Mint például a területi pártbizottság egyik titikára, Juri­j Smanysza, aki nemrég készítette el kan­didátusi disszertációját, amelynek témája a magyar kommunista if­júsági mozgalom történetének né­hány tanulsága az ellenforrada­lom utáni időszakban. (Folytatjuk­) Kossuth és Vajda szobra Técsőn SZITLÖKIV­EK nevelésről Szakmunkásnevelés napjainkban soka­t­ hallhatunk, olvashatunk a szakmunkás­képzésről, az országgyűlés éppen a közelmúltban fogadta el a szakmunkásképzés korszerűsíté­séről szóló reformjavaslatot. Nem véletlen, hogy a kérdés állandóan napirenden van, az új gazdaság­­irányítási elvek bevezetése szük­ségszerűen megkövetelte, hiszen a korszerű termelésnek egyik elen­gedhetetlen feltétele, hogy az ipar minden tekintetben jól kép­zett szakembereket kapjon. A szakmunkástanulók három­féle helyről szerzik tapasztala­taikat, ismereteiket: a szülői ház­ról, a munkahelyről és az iskolá­ból. Teljesen világos, hogy az em­berré formálódás folyamata csak akkor lesz zavartalan, ha a há­romféle hatás összhangban­­ van egymással, ha szervesen egészíti ki egymást. Míg a gimnazisták va­gy technikumba járók főképp az iskola és a szülői ház hatására formálódnak, és ebben a korban általában az iskolai nevelés be­folyásolja döntőbben fejlődésü­ket, addig a szakmunkástanulók leginkább munkahelyükön és otthon szerzi­k tapasztalataikat, és csak viszonylag kisebb mérték­ben érvényesül az iskola hatása. Ez határozza meg a szakmunkás­­nevelésben közvetlenül vagy köz­vetve érintettek, tanárok, szak­oktatók, szülők, munkatársak fel­adatait. Egy édesapától hallottam a következőket: „Nem tanult, nem taníttatom tovább a gyereket, in­kább odaadom inasnak!” Gyakran hallani a fenyegetést: „Ha nem tanulsz, inas leszel!” Az ilyen ki­jelentések egyértelműek: a szülő azt hiszi és hiteti el gyermeké­vel, hogy az ipari tanulónak nem kell tanulnia, ha jól végzi mun­káját, a munka fizikai értelmé­ben, akkor rendben van minden. Úgy vélem, nem kell részletezni, milyen negatív hatással vannak az ilyen érvek a gyerek fejlődé­sére: a későbbiekben az iskolát csak szükséges rossznak, heti pi­henőnapnak fogja tekinteni, és sokszor csak akkor döbben rá tévedésére, amikor már késő. E­­gy idősebb szakmunkás mondta a mellé beosztott ta­nulónak: „Látod, fiam, én csak hat elemit végeztem, mégis jó szakember lettem, szépen keresek. Nem fizetnek azért többet, ha tu­dod, ki volt József Attila!”­­ Vajon gondolt-e ez a munkás arra, hogy az ő édesapja talán még írni-olvasni sem tudott, és mégis becsületes ember volt? Va­jon ő is ezt kapta-e otthonról, hogy fiam, fölösleges írni megta­nulnod? Vagy ha netán így is volt, igazat adott-e szüleinek? Bizony, ha a mostani szakmun­kások olyan színvonalon állná­nak, mint akár csak ötven évvel ezelőtt, nem nézhetnénk televíziót, nem utazhatnánk repülőgépen. A mellénk beosztott tanulók­nak, gyermekeinknek éppen azt kell megmagyarázni, hogy ha az idősebb generáció nem is tanul­hatott, nem is szerezhetett általá­nos műveltséget de kivívta a jo­got hogy gyermekeik egy más­fajta társadalomban, magasabb műveltséggel a társadalom veze­tő osztályává váljanak. És szólnom kell még a kultu­rált szórakozásra való nevelésről Manapság még sajnos elég gyak­ran előfordul, hogy ipari tanuló­kat fegyelmi úton kell felelősség­re vonni alkoholfogyasztásért kulturálatlan magatartásért. Elő­fordul, hogy az ipari tanulók va­lamelyik szülője alkoholista, vagy hogy éppenséggel a munkahelyén iszik valamelyik munkatársa, és ez ráadásul valamiféle férfias virtusnak számít. Az iskola eze­ket a hatásokat csak nagyon ne­hezen tudja ellensúlyozni, így a tanulók ki vannak téve annak, hogy maguk is kocsmajáró embe­rekké váljanak. A gyermeket csak akkor tud­juk az ilyen befolyásokkal szemben megvédeni, ha egysé­ges követelmények támasztásával megszüntetjük, hogy az iskola ti­lalmait otthon és a munkahelyen, az otthon tilalmait pedig a mun­kahelyen vagy éppen fordítva, kijátssza. Az is kétségtelen, hogy megfelelő szórakozási lehetősége­ket kell fiataljaink számára biz­tosítani, ahol jól érzik magukat, megtalálják a társaságot. E te­kintetben a KISZ-szervezetekre is jelentős feladat vár, megfelelő módszereket kell találni arra, hogy azok a tanulók is megsze­ressék a nemesebb szórakozáso­kat, akiket eddig inkább a kocs­ma vonzott. A feladat nagy, meg­oldása nem megy egyik pillanat­ról a másikra, de a siker reményé­ben vehetjük fel a harcot mun­kásifjúságunk neveltségi szintjé­nek, kulturális igényének emelé­séért, ha közös erővel, azonos fel­fogással neveljük őket szakmun­kástanuló korukban. Kerékgyártó László műszaki tanár, 220, Ipari Szakmunkásképző Iskola Személygépkocsiját felsőmosásra , ha délután beadja, 30 perc múlva készen visszakapja. Wartburg gépkocsik motorjának, fényszórójának, futóművének műszeres bemérése és beállítása. Kerékegyensúlyozás, leszerelés nélkül, a legmodernebb géppel. A szervizmunkákat megvárhatja ART IV. SZ. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT Budapest XIII., Dózsa György út 61—63. Telefon: 208—005.

Next