Népszabadság, 1970. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

Eltemették Beljajev űrhajós ezredest Moszkvában kedden a Novo­­gyevicsi temetőben helyezték nyu­galomra Pavel Beljajev űrhajós ezredest, a Voszhod–2 hős pa­rancsnokát, aki hosszas betegség után, 44 éves korában január 10-én hunyt el. A Moszkva folyó partján levő temetőben a gyászolók gyűlését Leonyid Szmirnov miniszterelnök­helyettes nyitotta meg. Alekszej Leonov űrhajós, is­mertette Pavel Beljajev életút­ját, majd elmondotta: boldog volt, hogy Beljajevel együtt ve­hetett részt 1965 márciusában a Voszhod—2 űrrepülésében. Beljajev koporsóját űrhajós tár­sai vitték a sírhoz, majd a szov­jet himnusz hangjai mellett dísz­­sortűz közepette eresztették le a nyugvóhelyre. A sírt, amelyet márványtábla jelöl, hamarosan elborították a kegyelet virágai. A temetésen részt vett a ma­gyar néphadsereg küldöttsége Szilágyi­­László vezérőrnagy veze­tésével. Néphadseregünk koszorú­ját a delegáció helyezte el Pavel Beljajev sírján. A koszorúzásnál jelen volt Strohl Sándor, a moszk­vai magyar nagykövetség katonai attaséja. (MTI) Tárgyalások Párizsban a közel-keleti fegyverszállításokról (Párizsi tudósítónktól.) Mint jelentettük, Franciaország és Líbia egyezményt kötött, amelynek értelmében Franciaor­szág 1971—72-ben 15, majd a ké­sőbbi években további 35 Mirage repülőgépet szállít Líbiának. Az egyezményt követően a francia fővárosban olyan hírei­ terjedtek el, hogy egy iraki küldöttség is tárgyal Mirage gépek vásárlásá­ról. A francia külügyminiszté­rium, valamint Irak párizsi nagy­követsége hétfőn cáfolta a hírt. A jobboldali lapok kedden en­nek ellenére feltűnő tálalásban foglalkoztak az üggyel. A kom­mentárok hangjából teljesen nyil­vánvaló a szán­dék: a líbiai egyez­mény és az Irakkal való feltéte­lezett tárgyalás kapcsán befolyá­solni akarják a kormányt, hogy oldja fel az Izraellel szemben el­rendelt fegyverszállítás tilalmát. Nem nehéz felismerni, hogy e követelések mögött a francia ha­­dianyaggyárosok állanak. Bizonyosra vehető, hogy a hát­térből Washington is hatni igyek­szik Párizsra. F­rre utal az a hi­vatalos forrásból származó érte­sülés, amely szerint Líbia csak olyan időzítéssel kapja meg a Mirage-okat, mint amilyen mér­­tékben az Egyesült Államok ha­sonló teljesítményű gépekkel lát­ja el Izraelt. . A közel-keleti fegyverszállítás által kavart hullámok késztették a gaulleista párt politikai bizott­ságát arra, hogy e kérdésről ked­den ülést tartson. Ezen az ülésen Schumann megismételte a kül­ügyminisztériumnak azt a közle­ményét, amely szerint nem folyik tárgyalás Irakkal repülőgép­szállításról. Szerepel ez a kérdés a francia minisztertanács mai ülésének napirendjén is. Hivatalos helyen egyébként is­mételten közölték: nincs szó ar­ról, hogy feloldanák az Izraelnek gyártott 50 Mirage gép szállítási tilalmát. Fábián Ferenc Ma: Brandt-beszéd a Bundestagban Kedd délelőtt megtartotta idei első ülését a nyugatnémet kor­mány. A rendkívüli ülésen Brandt kancellár szerdára tervezett par­r­lamenti beszámolóját vitatták meg a részvevők. Willy Brandt délután a parla­menti csoportok elnökeivel tanács­kozott beszámolójának szövegéről. Helmut Allardt, az NSZK moszkvai nagykövete, aki jelen­téstételre érkezett Bonnba, ked­den tájékoztatta Willy Brandtot, az erő alkalmazásának elvetése kérdésében folytatott moszkvai szovjet—nyugatnémet tárgyalások menetéről. (MTI) A Rudé Právo a csehszlovák népgazdaság pártirányításáról A Rudé Právo keddi száma elemzi a pártirányítás és a gaz­dasági élet kapcsolatát. Megálla­pítja, hogy Csehszlovákiában egyes közgazdászok helytelenítik a kommunista párt irányító szere­pének érvényesítését a gazdasági életben. Márpedig — állapítja meg a cikk szerzője — a párt be­folyásának meggyengülése — nem is szólva az elméleti zűrzavarról — mindig is a termelőerők fejlő­­désének lassulására és ennek kö­vetkezményeként a lakosság élet­színvonalának romlására vezetett. A társadalom és a gazdaság több évi következetlen és nem céltuda­tos irányításának Csehszlovákia azzal is megadta az árát, hogy jelenleg nincs kidolgozott kon­cepciója a népgazdaság távlatai­ról. Ma már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a szocia­lizmus az egyetlen alternatíva a csehek és a szlovákok számára, és ha a többség magáévá tette a kommunista ideológiát, úgy a tár­sadalom élén nem állhat más erő, mint éppen a kommunista párt A CSKP KB májusi ülésének a gazdasági élet egységes és terv­szerű irányításáról szóló elvei változatlanul érvényesek. A párt nem kíván beavatkozni a kormá­nyok, minisztériumok, vezérigaz­gatók és vállalati igazgatók hatás­körébe, de nem hallgathat olyan esetekben, amikor a gazdaságpoli­tika célkitűzéseit nem valósítják meg a kormány és a párt irány­vonalának megfelelően. Ilyen ese­tekben a párt odahat, hogy a fele­lőtlen és tehetségtelen személye­ket rátermett szakemberekkel váltsák fel. (MTI) Január 28-án ül össze a CSKP KB plénuma Csehszlovákiában folynak az előkészületek a CSKP KB januári ülésére, amely mindenekelőtt az ország legégetőbb gazdasági prob­lémáival, az 1970-es népgazdasá­gi terv és az ötéves terv irányel­veivel foglalkozik majd. A plé­­num elé terjesztik ezenkívül a párttagsági igazolványok cseréjé­nek alapelveit. A pártelnökség hétfői ülésén bejelentették, hogy a központi bi­zottság plénumát január 28-ra összehívták. Az elnökség a plé­­num előkészítéseképpen megtár­gyalta a gazdaságpolitikai­ kon­szolidációs intézkedéseket. (MTI) Összeesküvést lepleztek le Szudánban Khaled Hasszán Abbasz szudá­­ni hadügyminiszter kedden be­jelentette, hogy a szudáni hadse­reg a szudáni forradalmi tanács megdöntésére irányuló összeeskü­vést hiúsított meg. A puccskísér­let vezetőjét, Abdullah Mohamed Adam dandártábornokot és né­hány tiszttársát letartóztatták. Ügyüket katonai bíróság tárgyal­ja majd. Abbasz közlése szerint a pucs­­csoit imperialista és szudáni ellen­­forradalmi elemek sugalmazták. A kormány hamarosan közzéteszi az összeesküvés részleteit. (UPI) aMmmmm 1970. JANUÁR 14. LONDON Torvtervek Szueztől keletre Három lehetséges dátumot em­legetnek mostanában a brit álta­lános választások kiírására: az idén májusban vagy ami a legvalószínűbb, októberben, de végső esetben a jövő év májusá­ban járulnak a brit szavazópol­gárok az urnák elé. Mostantól kezdve minden politikus ehhez az erőpróbához szabja mondaniva­lóit. Ezt tette Edward Heath, a toryellenzék vezére is, háromhe­tes távol-keleti körútja során, amikor többször is megerősítette: konzervatív győzelem esetén megmásítaná a kormány a mun­káspárti kabinet döntését és 1971 után is fenntartaná a brit katonai jelenlétet nemcsak Hong Kong­­ban, hanem Singapore-ban és Malaysiában is. Egyebeken kívül „az oroszoknak a térségben mu­tatkozó növekvő aktivitását” em­lítette okként. A toryvezér, nyil­ván egy ausztráliai vitorlásverse­nyen aratott győzelmén felbuzdul­va, még azt is kijelentette, hogy a Wilson-kormány döntésével el­lentétben, a királyi flotta repülő­gép-anyahajóit sem selejtezné ki, hanem továbbra is aktív szerepet szánna „az úszó légi támaszpon­toknak”. Heath fogadkozásait amolyan könnyelmű k­ortesígéret­ként­ is le­hetne kezelni, hiszen az elgondo­lás kétségkívül nemcsak a nagy tengerentúli tőkebefektetésekkel rendelkező monopóliumoknak és a katonai körükinek imponál, hanem a birodalom egykori nagyságát visszasíró vagy ép­penséggel soviniszta érzelmű, sokkal szélesebb polgári és kispolgári rétegek tetszésével is találkozik. A konzervatív párt ezért nyilván érdemesnek tartja a kérdést választási vitatémává tenni a szavazatnyerés reményé­ben. Mivel aligha akadna ma va­laki Nagy-Britanniában — talán a munkáspárti pártvezérek kivéte­l­ével —, aki kizárná a konzervatív győzelem lehetőségét, számolni kell annak realitásával, hogy ez esetben valóban feltámasztják az egyszer már levitézlett, Anglia teherbíró képességét messze meg­haladó katonapolitikát. Van azonban a dolognak egy másik oldala is. Heath hivatko­zott arra, hogy elgondolásait mi­lyen kedvezően fogadták az ausztráliai és az új-zélandi kor­mányfők, valamint Malaysia és Singapore vezetői, akik külön­ben 1971 után is, a Wilson—Hea­­ley-terv szerint, Nagy-Britanniá­val együtt öthatalmi nemzetkö­zösségi alapon „garantálnák” a térség biztonságát. Egyszer sem említette azonban Heath, hogy milyen szemmel néznék Wa­shingtonban, ha a jövendő brit kormány a kivonulásról szóló ha­tározatot megmásítaná, és nem hagyná az USA-t egyedüli ide­gen katonai erőként Délkelet- Ázsiában. A toryvezér tehát Ni­­xonnál akart jó pontot szerezni, ugyanakkor Wilson január 26-án kezdődő washingtoni tárgyalásait megnehezíteni. Az amerikai el­nök ugyanis támogatást vár brit tárgyaló partnerétől megtépázott ázsiai (vietnami) politikája szá­mára, Wilson pedig a választá­si meggondolásokból — aligha demonstrálhatná egy ilyen irány támogatását. Legutóbbi televíziós interjújá­ban mindenesetre kitartott „ne­héz szívvel hozott”, de „változat­lanul helyes” elhatározása mel­lett és felszólította konzervatív ellenfelét, mondja meg nyíltan, honnan fogja előteremteni a dél­kelet-ázsiai katonai jelenlét fenn­tartásához szükséges évi 300 mil­lió fontot. Heatih szabadkozott, hogy a kiadás kevesebb lenne. Nincs azonban kizárva, hogy ép­pen ezen bukik meg a számítása, hiszen a gyakorlatias angoloknál a létfontosságú gazdasági érvek rendszerint többet jelentenek, mint a birodalmi allűrök. Bebrits Anna M­UNKA S VÉ­D­E­L­EM Veszélyes tréfák Súlyos, kis híján végzetes bal­eset történt a minap a Baranya megyei Állami Építőipari Válla­lat pécsi panelüzemében. A bal­esetet az emberi felelőtlenség, a tréfának szánt esztelenség okozta. Faliszt István betanított mun­kás a művezetőt kereste. Eköz­ben odaért az egyik habarcske­­verő géphez, ahol három segéd­munkás — Müller János, id. Zsember Géza és ifj. Zsember Géza — dolgozott. Tőlük is a mű­vezető hollétéről érdeklődött. A segédmunkások válasz helyett „jó viccet” eszeltek ki: Müller és a fiatal Zsember kezénél-lábánál elkapta Fausztot, aki a következő pillanatban az álló habarcskeve­rő gép edényében találta magát. A „kitűnő” viccen azonban már senkinek sem volt ideje nevetni, mert a gép hirtelen elindult, a keverőlapát forogni kezdett. Men­tők, azonnali műtét a pécsi ideg­klinikán. A „megtréfált” munkás állapota még most is életveszé­lyes. Statisztikai adatokkal bizonyít­ható tény: az üzemi balesetek nem kis hányadát a munkaidő alatt folyó esztelen tréfálkozások, a vicc végső határát jóval megha­ladó szórakozások okozzák. Csu­pán a Baranya megyei Rendőr­főkapitányság a legutóbbi időben két ilyen esettel foglalkozott. Szi­getváron az útépítők ebédidőben alaposan felöntötték a garatra, azután, amikor dolgozni kellett volna, nekiálltak birkózni. Eköz­ben egyik társuk úgy beverte a fejét az úthengerbe, hogy azonnal­­meghalt. Talán még megdöbben­tőbb az az eset, amely szintén az egyik Baranya megyei építőipari vállalat tanműhelyében történt: a szakmai oktató — nem tévedés, az oktató! — napokon át arra ta­nította az ipari tanulókat, hogyan kell önmagukon olyan sérülést ejteni, amivel azonnal kiírják az embert betegállományba, sőt, amivel esetleg a katonaságot is meg lehet úszni. A „kiváló peda­gógus” a szemléltető oktatás köz­ben azután véletlenül tőből le­amputálta a saját ujjait. Lehet, hogy e példákra néhá­­nyan azt mondják majd: nem ti­pikus, hanem egészen különleges esetek. Így igaz. De nagy baj is volna, ha általánossá válnának. Pedig a baleseti jegyzőkönyvek, a rendőrségi vizsgálatok arra fi­gyelmeztetnek, hogy számuk nö­vekvőben van.­ A rendőrség minden esetben megkeresi a vétkeseket. Az ele­jén leírt­ baleset ügyében most azt keresik, aki elindította a ha­barcskeverő gépet. De vajon csak neki és azoknak kell felelniük a történtekért, akik a habarcskeve­rő edénybe tették Fauszt Istvánt? Csak ők vétkesek? Egyáltalán nem! Azok, akiket azért állítanak a munkahelyek élére, akiket azért fizetnek megkülönböztetett mó­don, hogy ott valóban munka folyjék s ne esztelen játék, akik eltűrik az ilyen légkört, azok ép­pen olyan vétkesek, mint maguk a tettek elkövetői! Medveczky László A KORSZERŰ MEZŐGAZDASÁGÉRT Egy szerződés margójára Gyakran szóba kerül napjaink­ban, hogy a korszerű mezőgazda­ság fejlesztése, az agrotechnika és az agrokémia tökéletesedése mi­lyen magas követelményeket tá­maszt a termelőszövetkezetek ve­zetőivel, a mezgazdaság szakem­bereivel, egy-egy közös gazdaság egész dolgozógárdájával szem­ben. E növekvő követelmények­kel sok termelőszövetkezet — a jelenlegi szakember-ellátottság mellett — alig-alig képes megbir­kózni; nyilván ezért is bontako­zott ki és terjed az a nemes együttműködés, amelyben egyete­mek, főiskolák, tudományos kuta­tóintézetek, a technika és a tu­domány egyéb szféráiban műkö­dő kollektívák, s nem egy esetben ipari üzemek vagy gazdasági, tu­dományos, társadalmi szervezetek sietnek tanáccsal, tervekkel, szer­vező munkával a mezőgazdaság nagyüzemek segítségére. Külön tanulmányt érdemelne, hogy a falu, a mezőgazdaság meg­segítése hogyan, fejlődött a felsza­badulás utáni első esztendők fa­lujáró mozgalmától napjaink vál­tozatos és mind tudományosabb igényű patronálásáig. Ismeretesek már a szaktanácsadás különféle szerződéses formái, amelyek meg­felelő díjazás és garanciavállalás mellett rögzítik a kölcsönös kö­telezettségeket. Ám most ma­­ra­djunk a mánál, abból kiin­dulva, hogy mindegy, ki, milyen szerv segít, felvillantva inkább e mozgalom szándékát, sokrétű le­hetőségeit. A példa máshonnan is származ­hatna, de az a szocialista szerző­dés, amelyet a hajdúszováti Le­nin Tsz és a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Május 1. szocialista brigádja kötött, egészen friss ke­letű. Miről is van szó? A hajdúszo­váti szövetkezetben tavaly nagy­szabású korszerűsítési és fejlesz­tési munkák kezdődtek. A kitű­zött cél szerint ez lesz a tiszán­túli terület egyik mintagazdasága. A korszerűsítés átfogja a szövet­kezet minden ágazatát és eszkö­zét, a legmodernebben szakosí­tott állattenyésztéstől az öntözé­ses gazdálkodás megteremtéséig, a korszerű úthálózat kiépítéséig. A fejlesztési program nemcsak jelentős anyagi hozzájárulást kö­vetel a szövetkezettől, hanem ma­gas szakmai felkészültséget is. Ezt látva, kopogtatott a szövetke­zet kapuján a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Május 1. szocialista brigádja, nem kisebb segítséget ajánlva fel, mint hogy ellenszol­gáltatás nélkül elvégzi a vízügyi államigazgatási, a vízügyi mű­szaki és az öntözéses növényter­mesztéssel összefüggő agronómiai szaktanácsadást, szakvéleménye­zést és javaslatokat, terveket ad valamennyi vízrendezési, szenny­vízkezelési, ivóvízellátási kérdés­ben. A brigád tagjai vállalták a dolgozók betanítását is, s már összeállították annak az előadás­­sorozatnak a tervét, amellyel is­mertetik és bemutatják az új el­járásokat. A Május 1. brigád önként je­lentkezett e feladatra. A szerző­dést aláírták. A vállalás nagysága tiszteletet ébresztő: estéket és pihenőnapokat áldoznak fel a víz­ügyi brigád dolgozói. A példa ál­talános érvényű: a segítség hatá­sos módját mindig megtalálja a jó szándék. Havas Ervin

Next