Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

Tájékoztató a Varsói Szerződés tagállamainak őszi hadgyakorlatáról Az Egyesített Fegyveres­ Erők­­ parancsnokságának tervei szerint ősszel a Német Demokratikus Köztársaság területén közös had­gyakorlatot tartanak a Varsói­­ Szerződés tagállamainak hadsere­­­­­ei. A Magyar Néphadsereg Köz­ponti Klubjában kedd délután­­ rendezett sajtótájékoztatón a­­ Honvédelmi Minisztérium illeték­­­kesei elmondották, hogy a Varsói­­ Szerződésben tömörült országokat­ ma már technikai felszereltség-­­ben olyan — szervezetükben jól összehangolt — katonai erők kép­viselik, amelyek képesek a hadá­szati, hadműveleti, harcászati fel­adatok együttes megoldására bár­milyen szinten és bármilyen had­színtéren. A tagállamok hadsere­gei erről adnak majd számot a „Fegyverbarátság” fedőnévvel sorra kerülő NDK-beli közös gya­korlatukon, amely — amint ezt a sajtótájékoztatón bejelentették — méreteiben felülmúl minden ed­digit. A nagyszabású közös gya­korlat bizonyítéka lesz annak is, hogy a tagállamok kellő fegyve­res erővel rendelkeznek ahhoz, hogy a Varsói Szerződésben vál­lalt kötelezettségeiket az interna­cionalizmus szellemében bármi­kor és bárhol teljesítsék. A magyar néphadsereg kijelölt csapatai ezúttal először vesznek részt a demokratikus Németor­szág területén hadgyakorlaton. Lehetőség nyílik a közös gyakor­laton a legújabb, legkorszerűbb harceljárások­­ kipróbálására, a hadtudománnyal kapcsolatos leg­újabb ismeretek felhasználására is. A gyakorlat ugyanakkor lehe­tővé teszi a csapatvezetési mód­szerek további tökéletesítését. Az NDK területén ezúttal először jelennek meg együttesen a terü­letvédelmi és polgári védelmi­­ erők a harcoló csapatokkal, te-­­ hát kipróbálják a területvédelem komplex rendszerét is. „ A magyar néphadsereg katonái s sokat tanulhatnak ezen a gyakor­­l­­aton, mert kitűnő lehetőségük nyílik a tapasztalatcserére, a leg­újabb tapasztalatok összegyűjté­sére és felhasználására — han­goztatták a tájékoztatón. (MTI) Áll a General Motors kilencvenkét üzeme Sztrájkba lépett 340 000 amerikai és kanadai autómunkás (Washingtoni tudósítónktól.) Hétfőről keddre virradó éjjel az autómunkások szakszervezetének felhívására megkezdődött a világ legnagyobb­­ipari üzeme, a Gene­ral Motors autógyár 340 000 mun­kásának sztrájkja. A sztrájkot az autómunkások szakszervezetének hónapokig tar­tó tárgyalásai előzték meg az ame­rikai autóipar három óriásával, a General Motorsszal, a Forddal és a Chryslerrel. Az autómunkások olyan béreket és szociális juttatá­sokat követeltek, amelyek leg­alább részben ellensúlyozzák az infláció életszínvonal-csökkentő­ hatását é s megfelelő garantált nyugdíjat idős munkások számá­ra. Az autógyárak visszautasítot­ták a szakszervezet követelését és — mint Woodcock, a szakszerve­zet vezetője­­közölte — „nevetsé­ges ellenjavaslatokat” terjesztet­tek be. Az autógyárak könnyű­szerrel kielégíthették volna a ''munkások követeléseit. A General Motors a múlt évben csaknem 5 és fél millió autót és teherautót adott el és tiszta profitja, a ma­nipulált hivatalos kimutatások szerint is 1,71 milliárd dollár volt. Az autóipari munkások ezután úgy döntöttek, hogy az amerikai autóipar versenyképességének biz­tosítása érdekében korábbi „sze­lektív taktikájukat” alkalmazzák, s csak a „három nagy'' egyikénél szüntetik be a munkát. (Ugyan­ebből a meggondolásból a szak­­szervezet úgy határozott, hogy a GM huszonhét üzeme, amelynek termékei más autó- és traktor­gyárak működéséhez szükségesek, nem lép sztrájkba.) A sztrájkban a General Motors kanadai üzemeinek 20 000 mun­kása is részt vesz. A sztrájkfelhívás eredménye­képpen a GM-nek az észak-ame­rikai kontinensen fekvő kilenc­­venkét üzemében kedd reggel nem kezdődött meg a munka: a zárt kapuk előtt tábláikkal a kezük­ben a sztrájkőrségek tagjai álltak. A sztrájk gazdasági hatásai ma még nehezen felmérhetők. A munkabeszüntetés nemcsak a kor­mányzat eddigi gazdasági és szo­ciális politikájának sikertelensé­gét tükrözi, hanem tovább nehe­zíti a Nixon-adminisztráció hely­zetét. A GM vásárolja meg az amerikai acélipar termelésének 10 százalékát, üzemeinek tekintélyes része a Pentagon számára dolgo­zik. A szakszervezet követelései és a munkaadók ajánlatai olyan tá­vol vannak, hogy — minden va­lószínűség szerint — hosszú sztrájkra lehet számítani. A szakszervezetek felhívása alapján ugyancsak hétfőről kedd­re virradó éjjel kezdődött volna meg a vasutasok sztrájkja három nagy vasúttársaság ellen. Bírói döntés alapján azonban a sztráj­kot szeptember 23-ig elhalasztot­ták. Vajda Péter Hetvenezer gyerek nem fért be a tantermekbe • Heves tanársztrájkkal kezdődött a francia iskolaév (Párizsi tudósítónktól.) Franciaország általános és kö­zépiskoláiban hétfőn botrányos körülmények között­­ kezdődött meg az iskolaév.­Az oktatásügyi minisztérium előzetesen kiadott közleményei ellenére, amelyek szerint valamennyi iskolában minden beiratkozott tanulónak helye van, mintegy 70 ezer kis- és középiskolás diák egyszerűen nem fért be a tantermekbe. Sú­lyosbította a helyzetet, hogy a vé­­­gén megígért több tucat iskola és­­ több száz tanterem nem készült el az iskolaév kezdetére. A műszaki középiskolák taná­rainak háromnegyed része szerte az országban, 24 órás figyelmez­tető sztrájkkal kezdte a tanévet. A tanárok egyrészt alacsony fi­zetésük, valamint iskolai túlter­heltségük, másrészt továbbképzé­sük igen alacsony színvonala, sok helyen pedig teljes hiánya miatt tiltakoztak. A Chilei Kommunista Párt elemzése a választások utáni helyzetről Santiagóban hétfőn megkezdte munkáját a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának plé­numa. A plénum meghallgatta Orlando Millasnak, a politikai bi­zottság tagjának beszámolóját, amely hangoztatta, hogy Allendé­­nek, a Népi Egység jelöltjének választási győzelme csapást mért az imperializmusra, a földbirto­kosokra és a fináncoligarchiára, megnyitotta az utat a munkásosz­tály, a parasztság, az értelmiség és más társadalmi rétegek haladt képviselőiből álló koalíció meg­alakulásához. A választások után változások történtek politikai erő­viszonyokban, a Népi Egység je­löltjét a lakosság egyre szélesebb rétegei támogatják. A reakció azonban nem tette le a fegyvert ezért a kommunista pártnak meg kell tennie minden erőfeszítést, hogy összefogja a Népi Egység sorait. (TASZSZ) 'MMmmms m mmaa /«■ PÁRTÉLET Szavaz a taggyű­k­s Két példát idézünk fel a veze­­tőségválasztó taggyűlések Békés megyei tapasztalataiból. Az egyik színhelye: Gyula. A városi pártbizottság a jegyző­könyvek áttanulmányozása után meglepetéssel állapította meg, hogy az egyik taggyűlésen leadott szavazatok közül csupán egy volt érvényes, a választást mégis sza­bályosnak tartotta mind a szava­zatszedő bizottság, mind a párt­bizottságnak az a tagja, aki a tag­gyűlésen a felsőbb pártszerv kép­viseletében részt vett. Az történt, hogy a titkár és a négy vezetőségi tag személyére szabályszerűen ja­vaslatot tett a jelölő bizottság el­nöke, a taggyűlés viszont a veze­tőségi tagok jelöltlistáját még eggyel kiegészítette. A taggyűlés elnöke, s a szavazatszedő bizott­ság ugyancsak tapasztalt elnöke jól emlékezvén a két évvel ezelőtt tartott választásra, az akkori sza­bályok szerint vezette le a szava­zást. A városi pártbizottság a sza­vazás eredményét megsemmisítet­te, s utasította a pártszervezet ve­zetőségét a szavazás megismét­lésére. A másik eset Orosházán történt. Ott az egyik taggyűlésen elfoga­dott szavazólapra tucatnyi jelölt nevét vették fel. A szavazás so­rán, amelyet szabályosan folytat­tak le, nagy volt a „szóródás”, a szavazatszedő bizottság tehát azo­kat hirdette ki megválasztottak­nak, akik sorrendben a legtöbb szavazatot kapták. Ugyancsak a jegyzőkönyv gondos felülvizsgá­latakor derült ki — sajnos, már csak a városi pártbizottságon —, hogy a vezetőség egyik tagja sok szavazatot kapott ugyan, de nem kapta meg a szavazatok többségét. A városi pártbizottság­ jóváhagyta tehát a titkár és a vezetőség öt tagjának megválasztását, utasí­totta viszont a vezetőséget, hogy a következő taggyűlésen a válasz­tás rendjének megfelelően, egé­szítsék ki a vezetőséget, Gyulán azóta megismételték a szavazást. A taggyűlés elnökének, s a szavazatszedő bizottság elnö­kének volt oka önkritikára a má­sodszori szavazás előtt, hiszen a választás módját nekik kellett volna ismertetniük a párttagság­gal. A mostani választás rendje ugyanis azt írja elő, hogy csak az a szavazólap érvényes, amelyen egy titkár és annyi vezetőségi tag szerepel, ahány tagú lehet az adott pártszervezet vezetősége. A szavazólap érvénytelen akkor is ha ennél több, akkor is, ha keve­sebb nevet tartalmaz. A szavazó­nak tehát annyi nevet kell kihúz­ni a listáról, hogy csak egy titkár és az előírt számú vezetőségi tag neve maradjon. Ha valaki többet is ki kíván húzni, annak új nevek felírásával, a megfelelő számúra kell kiegészítenie a szavazólapot. A régebbiektől eltérően a sorrend csak szavazategyenlőség esetén számít, ebben az esetben ugyanis a szavazólapon feltüntetett sor­rend dönt. Ugyanezek az elvek érvényesek a küldöttek titkos sza­vazással történő választására is. Több helyen előfordul, hogy a jelölő bizottság javaslata mellett a taggyűlésen mást is ajánlanak a titkári posztra. Ilyen esetben — ha a taggyűlésen javasolt sze­mélyt a többség nyílt szavazással felveszi a szavazólapra —, nyomban meg kell tartani a titkos szavazást a titkár személyéről, hogy az a jelölt, akit titkárnak a taggyűlés nem választ meg, java­solható legyen a vezetőség tagjá­nak. Előfordul, hogy a szavazólapra felvett jelöltek közül többen nem kapnak többséget, s a többségi szavazattal megválasztott vezető­ség nem teljes. Ilyenkor a jelölő bizottság újra javaslatot tesz a vezetőség kiegészítésére, s a tag­gyűlés nyílt szavazással dönt ar­ról, kiket vesz fel a szavazólapra. Helyenként, mint például a győri Magyar Vagon- és Gépgyár faipa­ri gyárrészlegében megtartott, la­punkban is ismertetett taggyűlé­sén, úgy vélik, hogy aki a titkos szavazáskor kisebbségben maradt, azt nem lehet újra jelöl­ni. Ez tévedés. Bárkit fel lehet venni a szavazólapra, ha az előző titkos szavazásnál kisebbségben maradt is, természetesen csak többségi nyílt szavazással. A két békési példa tanulsága egyértelmű. A választás rendje nem formai kérdés, az­­a döntés demokratikus elveinek érvénye­sülését biztosítja. Betartása pedig minden szinten kötelező. Tóth Pál SZOLGÁLTATÁS Versni­en­ Annak ellenére, hogy Borsod egyike a legjobban iparosított me­gyéknek, a lakossági szolgáltatá­sok több ága nem éri el az orszá­gos színvonalat. Az egy főre jutó szolgáltatási érték vidéki átlaga országosan, például 1998-ban, mintegy 400 forint volt. Borsod­ban mindössze 280 forint, s azóta is csupán néhány szolgáltatási ág­ban javult valamelyest a helyzet. A miskolci átlag is csak fele a budapestinek. A gazdasági reform bevezetése után a szolgáltató vállalatok jö­vedelmük, illetve nyereségük fo­kozásáért általában a szolgáltatá­sok rovására növelték áruterme­lésüket, s így még kevesebb lehe­tőség adódott a szolgáltatás fej­lesztésére. A rádió- és tv-javítás­­ban, például Borsodban, az ezer lélekszámnál kisebb községek 75 százaléka, a háztartási gépek ja­vításában legalább 40 százaléka ellátatlan. A dolog jelentőségét felismerve foglalkoznak Borsodban a vezető párt- és tanácsi szervek a szol­gáltatások fejlesztésével, illetve azzal, hogy a szolgáltatások fej­lesztését megalapozó 1969. évi kor­mányhatározat végrehajtását se­gítsék. Ez azonban nyilván nem pótolhatja a szolgáltatóipar sa­ját kezdeményezéseit a munka hatékonyabbá tételéért. Éppen ebben a vonatkozásban szeretnénk kiragadni a szolgálta­tások széles skálájából az úgyne­vezett „Gelka-profilt”, tehát a háztartási gépek, rádiók és televí­ziók javítását. És ebből is csak azt a kérdést, amely az országos és a helyi javító-szolgáltató vállala­tok kapcsolatát, viszonyát érinti az országos vállalatokkal, például a Gelkával. Ez elsősorban azért fontos, mert a helyi vállalatok a legutóbbi időkben sokat fejlődtek, de hatáskörük nagyjából a régi maradt. A miskolci tanács mint­egy ezer embert foglalkoztató vál­lalata, a Vimelux például csak Miskolcon folytathat garanciális javításokat a hazai gyártmányú rádiókon és televíziókon, holott kapacitása, szakszerűsége kiter­jedhetne ma még ellátatlan terü­letekre, s amelyeken a Gelka fenntartja monopolhelyzetét. A helyi vállalatok hatékonysá­gát még fokozni lehetne, ha a központi vállalatok előnyösebben és rugalmasabban látnák el őket alkatrészekkel. Szólnunk kell az OKISZ egyik új szervizvállala­tának, a Flamovillnak jó kezde­ményezéseiről. Ez a vállalat köz­ponti raktárából szövetkezetek­nek és tanácsi vállalatoknak elad alkatrészt, de még fontosabb, hogy partnereivel — például szolgálta­tó szövetkezetekkel — újszerű tár­sulásokban közös forgótőkével tart fenn alkatrészraktárakat. A lakossági szolgáltatások ja­vítása nemcsak műszaki, hanem gazdasági és kereskedelmi felté­telek kielégítésétől is függ. Jó lenne meggyorsítani a jó kezde­ményezések elterjesztését. S­­luka Emil K­ÖZÚTIJÁRMŰ-PROGRAM Eö­y és i­s m­ái ked­ve A közúti jármű-gyártás fejlesz­tésére már a harmadik ötéves terv is megkülönböztetett figyel­met szentelt. A gépipar növekvő termelésében és a nemzetközi munkamegosztás elmélyítésében oly fontos ágazat a negyedik öt­éves tervben is a kiemelt fejlesz­tési programok között szerepel. Érthető tehát, ha a közúti jármű­gyártás feladatainak végrehajtása az érdekelt vállalatok gazdasági tevékenységében minden más ten­nivalót megelőz. A fejlesztési programon közvetlenül munkál­kodó 13 vállalat vezetői tavaly októberben szocialista együttmű­ködési szerződést is kötöttek. A tizenhárom vállalat igazga­tói, párt- és szakszervezeti titká­rai a minap a Csepel Autógyár­ban közös tanácskozáson értékel­ték az első tíz hónap tapasztala­tait és meghatározták a feladato­kat. Egyebek közt megállapíthat­ták, hogy a tizenhárom vállalat elvtársias összefogása nagy erőt képvisel. Az 1970. évi feladatokat és problémákat például rövk­ kö­zös kiadványban összegezték. Így minden vállalat igazgatója, párt-, szakszervezeti és KISZ-bizottsága előre megismerhette a szocialista együttműködéssel kapcsolatos leg­fontosabb tennivalókat. Az eltelt tíz hónap során már bebizonyosodott, hogy az utasítá­sokat, a hivatalos gazdasági kap­csolatokat jól kiegészítik a szo­cialista segítségnyújtás különböző formái. A szerződésben részt vevő vállalatok kölcsönös levelezésein közös bélyegző figyelmeztet a szo­­cialista kötelezettségekre, a for­malitásoktól mentes gyors ügyin­tézésre. A vitás ügyeket az érin­tett­­vállalatok szakembereiből alakult bizottságok ülésein rend­szeresen megtárgyalják. Szó sincs persze arról, hogy a formálódó szocialista kapcsolatok minden gondot, nehézséget egy csapásra megoldanak. Az Ikarus futómű- és csőellátása például miniszteri beavatkozást igényelt. A tizenhárom vállalat mina­pi „csúcsértekezletén” is sze­repelt néhány igen aggasztó koo­perációs gond. A jelenlegi ne­hézségek — ha időben nem figyelnek fel rájuk és nem in­tézkednek — a jövőben csak fo­kozódnak az öntvény-, a csa­var- és az exportpótalkatrész­­ellátásban. Nyíltan és rendkívül kritikusan elemezték a helyzetet, bírálták a szállítással adós válla­latokat. De az operatív jellegű intézkedéseken, a gyors beavatko­záson túl a problémák tartós megoldásának lehetőségeit is vizs­gálták. A javaslatok közt elhang­zott például, hogy a felhasználó vállalatok anyagi eszközeik átcso­portosításával járuljanak hozzá a nagy létszámhiánnyal küzdő ön­tödék műszaki fejlesztéséhez. Vagy: elhatározták, hogy a szo­cialista együttműködésben részt vevő tizenhárom vállalatnál tipi­zálják a felhasznált csavarokat, s a választék szűkítésével, a nagy sorozatok kialakításával ösztön­zik a g­yártásfejlesztést. A tizenhárom vállalat szocia­lista együttműködése nemcsak a közútijármű-gyártás nagy felada­tainak végrehajtását segíti, ha­nem példát mutat más ágazatok­nak is a gazdasági­ kapcsolatok­nak a kölcsönös érdekeken alapu­ló, elvtársias tévesztésében. Kovács József

Next